Délmagyarország, 1936. október (12. évfolyam, 231-258. szám)

1936-10-18 / 247. szám

D£LMAGYÁR ORSZÁG Vasárnap, 1936 október 18. Ma, MII I Lőszerek leszállított I Zománcozott edény ávhon I ŐU9 és kávéőrlőit. drudll | Konxfyamérleq BRUCKNER VASÚ DV ARB AN L. Ujváry Lajos: A mai gyermek és a könyv. A modern pedagógia egyre határozottabban látja, hogy a nevelés csak akkor érheti el nemes célját, ha a gyermek minden pillanatát ismerjük s ha minden pillanatában foglalkoztatni tudjuk. L. Ujváry Lajos könyve döbbenetes számokkal állítja elénk, hogy a gyermek lolkifejlődésénék leglényegesebb útját, olvasmányainka nevelő hatását nem ismerjük, nem ismerhetjük, mert a mai gyermek oly sokat olvas és oly változatos körből, melynek ellenőrzésére a szülő semmiesetre, a hivatott pedagógus is csak nagy fáradsággal válalkozhatik. Ujváry részletesen besrálmol vizsgálatáról, melynek során bepillanthatunk a gyermek lelkimiihelyébe, s láthatjuk azt a rengeteg benyomást, hatást, amit olvasmányai alakító erővel tesznek rá. Megismertet a századfordulótól napjainkig terjedő időben végbement fejlődési folyamattal; a könyv útjával a gyermeki lélekre. Fölsorolja a családi és iskolai nevelés válságának okait, amelyek épp az irodalmi nevelés kérdésében a legszomorubbak. Megvizsgálja a gyermekek olvasmányait, megkeresi az egyes irók népszerűségének titkát. Mindenekelőtt azonban a szülők figyelmét akarja felrázni gyermekének olvasmányaira s gondosabb, odaadóbb, teljesebb közreműködést sürget. — A könyv a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda kiadásában jelent meg. Arthur Weigall: Nero. A római birodalom történetének egyik legszörnyűbb korszakát jelenti Nero uralma, s maga Nero — az egykori történetírók s az első keresztények tanusága szerint — igazi Antirisztus, kegyetlen, züllött, hiu és gyáva uralkodó. Arthur Weigall most megjelent Nero-könyvében meg akar ja mutatni az érem másik oldalát: a mélylélektan modern módszereivel kinyomozza, felszínre hozza e szörnyű élet titkait és tetteinek rejtett inditóokait. Weigall az életrajzírásnak egészen magasrendű művésze; nem akar a ma oly divatos „szerecsenmosdató" szerepére vállalkozni, hanem rábizza magát könyörtelen igazságösztönére s egy mindvégig izgalmasan érdekes kötetben fölényesen oldja meg a kitűzött feladatot: felfedezi, megvilágítva, minden kétkedést kizáróan megérteti azt a meglepő és két évezreden át érthetetlen tényt, hogy miképpen lehetett Nero — a közfelfogás szerint gyilkos, komédiás, zsarnok, léha korhely — a nép istenitett, eszményi barátja. A kötet az Athenaeum életregény sorozatában jelent meg. 1 Karnaszományos egyenruMtS^KHiER, M! IÉP 5 A Délmagyavovsxág regénye n VMRMZSLO Ivia KOMOR MN DR US 3. A filmexpediciót nem Kalmük ajánlotta, sőt amikor szóbakerült, kelletlen s lekicsinylő grimaszt vágott. Erősebben azért nem ellenkezett. A filmexpedició a legkitűnőbb mulatságok közül való; napokig is eltart és nem lehet megunni. Látszólag nemigen különbözik a rét egyéb örömeitől, vadászatból áll, üldözésekből, veszedelmes benszülöttek ellen vivott harcokból s még miminden belefér egy filmexpedicióbal elejtett krokodilusok felboncolása, találkozás a sivatag vénjével, aki a világon a legnagyobb varázsló, boxviadal, a gyémánttelep kirablása, hulla a hid alatt s az ellopott eszkimóleány, aki fejét rázza, ha igenel s bólint, ha nemet akar mondani. De hisz máskor is efféle kalandokkal szolgál a réti Igen, de akkor nincs itt a gép, a felvevő gép — s micsoda gép! Oldalakat lehetne róla írni, mert ez a világ legkülönlegesebb s legdrágább készüléke. Látszókig nem egyéb egy kis fekete skatulyánál, esetleg egyáltalán semmit se látsz. De ez csak azért van, mert ! a szemed nem idomult hozzá a réthez, nem idevaló, vaksi szem. Mondom, egészen csodálatos találmány ez; persze, a felvételei szinesek és a legkisebb zörejt is visszaadja, de a legkülönösebb benne, hogy a szereplőknek nem kell átöltözniök, sem kifesteni magukat, enélkül is megváltozik az alakjuk. A gép teljesen függetlenítette magát az alacsonyabbrendü valóságoktól, legelésző zsiráf képét rögziti le akkor is, ha a gyengébb emberi tekintet legföljebb egy mozdulatlan kérődző tehénre lett figyelmes. A rendező megadja az utasítást: — Most három néger haljon meg. Mit csinálsz? Még meghalni se tudsz? Hát mit tudsz akkor?... Az oroszlánok is halkan bőgnek. Ugylátszik, én kell, hogy segitsek.. Egy kis vihart kérek. Drrrr. Villámokat s minél erősebb mennydörgést... A megáradt Níluson fogunk most átkelni. Gyorsan, gyorsan, gyorsan! Szörnyű a víz sodra, vigyázz! és akkora hullámokat vet, mint egy ház! Tizenkét teve fulladjon most bele a vízbe. No végre, no ezt jól csináltátok... De hol maradnak a krokodilusok? Ó! más ez, mint a többi napok mulatsága, sokkalta több ez annál... A gép minden mozdulatot megörökít: ezt valamennyien tudják. Ki-ki leglelkisimeretesebben végezze hát a dolgát. Nem, szeszélyes ötleteknek most semmi helye itt! így van, igy kell ennek lennie. Amíg a filmexpedició tart, valami körülfogja a rétet, keret, amiből kitömi nem szabad. Bizonyosan ezzel függ össze, hogy mintha megcsappant volna a nevetés. Komolyabb mostanában a hangulat, komolyabbak a szemek is. Nem túlzás arról beszélni, hogy valamilyen ünnepélyesség lett úrrá a réten. — Egykettői Nem érünk rá bolondozni — hallatszik a rendező szava. Haladjon a munka. Ami itt lejátszódik, legföljebb eszközeiben más, de lényegében ugyanaz, mint a létesülő művészi alkotás. Ez az oka a komolyabb hangulttnak, ez az oka, hogy a végtelen most nem annyira végtelen s hogy a lehetőségek nem oly korlátlanok. Árnyalatnyi csak a különbség, ám e magasabbrendü valóságban az árnyalatok is sokat számítanak. Igen, szóval ezekben a napokban a réten csak az történhetik, amit a gép nem utasit vissza, csak az, amit a rendező akar. Mindennap más rendező áll a gép mellett —- ez a megállapodás. A filmkészítésnek meglehetősen szqkatlan módja ez. Hogy nyomban eloszlassak minden aggodalmat, visszás eredmény azért nem származik belőle. Ellenkezőleg. A felvétel délután a hátsóindiai mocsarakban maradt abba, épp amikor a jaguár a megfojtott zebu vérét nyalogatta; magasban a kenyérfa ágán csörgőkígyó tekerőzött s a bokrok mögött felvont ijjal álltak a benszülöttek. Reggel az uj rendezőt nem érdeklik a dzsungel rémei, a vágya inkább Kanadába hivja, az orvvadászok kalandjai felé. Folytatódik a film kopár sziklák közt és negyven fokkal a fagypont alatt. S harmadnap a rendező a bagdadi nagymecset tornyából mozgatja a hivők seregét: — Jobban a földre hajolni! Most vissza! Megint előre! Vissza.:. Köszönöm, elég. Így a filmexpedicó valamennyi földrészt odaterelí a gép elé. Nagyszerű időtöltés ez, a legjobbak közül való. Gazdag kalandok, a legcsodálatosabb átalakulások színhelye a rét, ami azonban nem mond ellent a fentebb tett megállapításnak, hogy mostanában valami korlátozottság nehezedik a rétre. Ordító sakálnak lenni például bizonyára érdekes állapot. De egy félórán tul egyhangúnak tűnhetik s érthető, ha valaki ráun s mássá akar lenni. Nem lehet; a gép nem tűri, a rendező nem engedi. Aminek máskor semmi akadálya, most nem sikerülnek azok az átsiklások egyik állapotból a másikba, hatásukat vesztették azok a varázsszavak, amelyek máskor lehetővé teszik, hogy bárki tetszése szerint változtassa az alakját. A sakálnak ordítani kell, ha akar, ha nem és ha el szeretne szökni a sivatagból, nem tud. Még ha csak halkitani akarná az ordítást, azt sem teheti. Nem, nem, innen is, onnan is csupa „nem" bukkan fel, eddig ismeretlen hatalmak, az egész rétet hatalmas sereg „nem keriti körűi, „nem"ek, amelyek majdnem ugy csengenek, kiábrándító józansággal és kérlelhetetlenül, mint amaz alacsonyabbrendü valóság örökös tilalmai — csupa kelletlen emlékkel azonosuló hang, csupa ellenséges arcot idevető árnyék —, a filmexpedició alatt észrevehetően megszürkül a rét s az örömökbe valaminő kesernyés is vegyül. Folytatása következik. A VILÁG minden eseményéről részletesen és tárgyilagosan beszámol a DÉLMAGYARORSZÁG