Délmagyarország, 1936. október (12. évfolyam, 231-258. szám)

1936-10-16 / 245. szám

Péntek, 1936 október 16. OÉLMAGyARORSEftG Szeged - tűzifa nélkül Nincs biztosítva a város téli faellátása — A készlet alig elég a szükséglet 30 százalékónak kielégítésére A polgármester táviratban kért sürgős intézkedést a földmi­velési minisztertől r(A Délmagyarország munkatársától.) Sze­ged téli faellátása körül — mint már nemrégi­ben jelentettük — a legteljesebb bizonutalanság uralkodik. Már hetek óta beszélnek a szakem­berek arról, hogy Szegeden a legsúlyosabb fa­hiánnyal kell számolni, mert a dunántuli tüzi­fatermóst teljes mértékben lefoglalják Budapest ós a közbeeső városok, Szegedre semmi sem jut belőle, az erdélyi fa szállítása körül pedig ál­landósult nehézségek mutatkoznak. A szegedi kereskedelmi és iparkamara már jóval korábban észlelte a lehetetlen helyzetet és saját hatás­körében elkövetett mindent, hogy idejekorán biztosítsa a város tüzelőanyagszükségletét ós elhárítsa azokat az akadályokat, amelyek a város tűzifával váló el­látása elé tornyosultak. Sikerült bizonyos eredményeket elérni, ezek az eredmények azonban ismeretlen okok miatt el­sikkadtak és a helyzet ma egyáltalában nem látszik kedvezőbbnek, mint volt az elmúlt he­tekben. A lehetetlen helyzetről tudomást szerzett már dr. Pálfy József polgármester is, aki csü­törtökön délben a következő táviratot intézte a földművelésügyi miniszterhez: „Jelentem Nagyméltóságodnak, hogy Szege­den a tüzifaellátás tekintetében a helyzet a legrosszabb. A hónapokkal ezelőtt megren­delt román fa nem érkezik meg. A fogyasztó­közönség érdekében tisztelettel kérek sürgős intézkedést. Dr. Pálfy József polgármester." Érdeklődtünk az ügyben dr. Tonelli Sándor- . nál, a kereskedelmi és iparkamara főtitkáránál, aki a következőket mondotta: — A faellátás szempontjából Szegeden lehe­tetlen helyzet uralkodik. A Dunántulon termelt tűzifa ide már nem juthat el, mert útközben lefoglalja magának Budapest, ami pedig a bu­dapesti szükséglet, kielégítése után megmarad- i na, felszivják a közbeeső állomások. A -omániai fabehozatal legfőbb akadálya eddig .7® volt, hogy a magyar vasút nem bocsájtott a román faexportőrök rendelkezé­sére kellő számú vagont. Éppen ezért nemrégen eljártunk személyesen a Máv. igazgatóságánál Arkay igazgatónál Vér­tes Miksával, a kamara elnökével együtt jelen­tem meg, Senn Ottót, a Máv. elnökigazgatéját pedig magam kerestem fel. Sikerült is elérnünk azt, hogy a Máv. megfelelő számú vagont bo­csájtott Románia rendelkezésére a faimport le­bonyolítása céljából. Hivatalos megállapítás szerint október elsejétől tizennegyedikéig, tehát két hét alatt Kötegyámon keresztül 357, Bat­tonyán keresztül 175 vagon tűzifa, érkezett Erdélyből magyar területre, Lökösházán ke­resztül szintén érkezett kisebb mennyiségű fa. Ebből azonban Szegedre csak egész jelentéktelen mennyiség jutott. A szállítmányok legnagyobb részét másfelé irányították. A helyzet ma az, hogy a Szegeden levő fakészlet alig ele­gendő a szegedi szükséglet 30 szá­zalékának kielégítésére. Érítkezésbe léptünk a földművelésügyi minisz­tériumban működő főközponttal, amely a fa­elosztás ügyét intézi, hogy sürgősen orvosolja ezt a szegedi sérelmet, amelynek beláthatatlan következményei tehetnek. A szegedi faellátás kérdésével csütörtökön izgalmas értekezleten foglalkoztak a szegedi fa­kereskedők a kereskedelmi és iparkamara ülés­termében. Az értekezlet viharos lefolyású volt, a kiskereskedők ós a nagykereskedők között hevee viták robbantak ki. Az ülés után pedig izgalmas incidens zajlott le a kamara lépcsőhá­zában. Az ülés résztvevői izgatott hangulatban távoztak, két fakereskedő között a vita itt is folytatódott, sőt egyre élesebb stílusban fo­kozódott, a, végén tettlegességre is került a sor. A dulakodókat a többiek választották szét. 160 pengő adóhátralék miatt kiürítették a festőművész lakását Csütörtökön déj.ben a végrehajtók elvitték Dinnyés Ferenc bútorait - Üres műterem, elárverezik a bútorokat (A Délmagyarország munkatársától.) Csü­törtökön délben megállt a városi stráfkocsi a Szentháromság-uccai városi bérház előtt. A ko­csiról néhány napszámos szállt le és nehéz lé­pésekkel megindult a bérház lépcsőin felfelé. Előttük a végrehajtó ment. Az kalauzolta őket. Ebben a pillanatban érkezett a ház elé Dinnyés Ferenc festőművész, akinek a bérház negyedik emeletén van a műterme. Fáradt volt, látszott rajta, hogy sokat szaladgált már délig, de azért — meglátva a várakozó stráfkocsit — fiatalos fürgeséggel szaladt fel a lépcsőn. Hiába volt a megerőltető igyekezet. A vég­rehajtót elérte ugyan, de a helyzeten már nem változtathaiMt. Kétségbeesetten árulta el a városi adóhivatal megbizottainak, hftgv hiá­bavaló volt a, sok szaladgálás, ügyét nem in­tézte el senki. A végrehajtó nagyon sajnálta a dolgot és kétségtelen, hogy sajnálkozása őszinte volt. Fájó sziwel adta ki az utasítást az emberei­nek, hogy vigyék le a kocsira a festőművész lefoglalt bútorait és szállítsák be a városi zálograktárba. Nem tehetett mást, szigorú utasítása volt er­re az eljárásra. Az emberek egymásután ragadták meg a bútorokat, az ebédlőasztalt, a kredencet, a vit­rint, a székeket és megindultak vele visszafelé a lépcsőn. Vi­gyáztak a holmira., de azért megtörtént a baj. A kredenc egyik üvegfala csörömpölve hullott le a földre... A festőművész ott állt sápadtan, tehetet­lenül a kiürített műteremben és szeme ijedten nézett a távozó bútorok után. Szeme rátévedt Belvárosi Moxl Péntektől vasárnnpig A császár futárja Kémtörténet. Fősz. Carl Ludwlg Dlel és S-bi le Schmltz 5, 7, 9 Széchenyi Moxl Tekintettel a nagy sikerre » mára prolongáltuk az EN VAGYOK oimü magyar filmet 5, 7, 9 « nagy választékban k a P h a t ó k NEU ERNŐ banküzletében, Széchenyi tér 6. 249 a falon csüngő képekre, saját alkotásaira. Azt hitte, mentő ötlete támadt, mert reménykedve szólt rá a jegyzőkönyvet szerkesztő végrehaj­tóra­— Kérem, inkább vigyék el ezeket a képeket, csak a bútort hagyják itt... A végrehajtó őszintén sajnálta, hogy nem teljesítheti a festő kívánságát. — Teceik tudni — mondotta barátságosan ós hangjában szomorúság csengett —, nem te­Mtem. k képeket nem vihetem el. Mert az ár­verésen a festményekért még ötven fillért sem ígérnek a licitálók... — Az lehetetlen - rémüldözött a festő —, hiszen a legszebb képeim is itt vannak. Van köalük olyan, amelyiktől ezer pengőért sem válnék meg... Hiábavaló volt minden. A napszámosok mö­gött becsukódott a müteremajtó és ott maradt a művész a barátságos végrehajtóval, aki ezin­| tén készülődött már, mert a végrehajtási köte­lesség elszólította a etráfkocsíval másfelé. Bu­[ csuzóul átnyújtotta a következő frieeen kéezi­! tett elismervényt a dermedten, némán álló festőművésznek: Elismervény A következő tárgyak lettek Dinnyés Fe­renc adóhátralékában beszállítva: 1 drb ebédlőszekrény, 1 drb tálaló, 1 drb vitrin, 1 drb ovál alakú ebédlőasztal, 6 drb ebéd­lőszékröl, amelyet 1936. október 15-én * zálograktárba beszállítottam. 1936. október 15-én. Olasz, végrehajtói. Beszéltünk Dinnyés Ferenccel a szomorú aktus után. Ezeket mondotta: — Százhatvan pengő adóhátralékom van. Két hónappal ezelőtt fizettem rá 10 pengőt. Többet nem tudtam, mert nem volt. Ezt is köb csönképen szereztem. Képet nem vesz senki, ké­pet nem tehet Szegeden eladni. A trafik — a hadirokkant festőnek a Mikszáth Kálmán­uecában van kisforgalmú trafikja — alig jö­vedelmez annyit, amennyi kenyérre kell. Ott is bajok vannak, mert annyi pénzünk sincs, hogy elegendő trafikárukészíetet tartsunk. Ép­pen a napokban kaptam szigorú felhívást „Az engedély különbeni elvonásának terhe alatt — irták — mindenféle dohánygyártmány­ból a mindenkori forgalomnak és szükségletnek megfelelő, de legalább 48 órai időre szükséget készlet tartandó." — Hát nem próbálta elintézni az ügyet, ha­ladékot kérni, részletfizetési kedvezményt. A festő legyintett. — Megpróbáltam én kérem mindent. A részletfizetést engedélyezték is. Azt mondták, fizessek havon­j ta 24 pengőt. Nem vállalhattam, mert nem volt miből. A végrehajtó jóindulatúan figyel­' meztetett reggel, hogy délben jönnie kell a stráfkocsival a lefoglalt bútorokért. Nyak a m­| ba vettem rögtön a várost. Először dr. vitéz Szabó Géza tanácsnok urat kerestem fel. mint az adóhivatal főnökét. Ö Hammer tanácsnok | úrhoz küldött. Hammer tanácsnok ur azt mond ; ta, hogy Szepessy pénzü^vigazgató ur hatás l körébe tartozik a dolog. Elmentem a pénzüev-

Next

/
Oldalképek
Tartalom