Délmagyarország, 1936. október (12. évfolyam, 231-258. szám)

1936-10-16 / 245. szám

SZEGED. SzerKejHőíég: Somogy' uCCB 22.1. em. Teleion:23.33..KladóhIvalal, k»lc»OnkOnyvler és legylrodas Aradi ucea ». Telefon: 13>Oe..Nyomda: LAw Llpól ucea I1'. Telefon: 13-00. • TAvlratl ejjeveiclr-• Ué>>regyaror»áa. Szeoed Péntek, 1936 október 16. Ara ÍO fillér XII. évfolyam. 145 SÍ. IMUBIÍIIIIII BMMBBI—minn—rrn nw ELŐFIZETÉSI Havonta helyben 3.20 vidéken és Budapetlen 3.00, kUUOldün 0.4U penatf. — Egye» szism ara hetRüx­nap 10, vasár* és Ünnepnap Hir­detések .elvétele larlta «zorlnl. Megje. icniU ttíí oKivélelévcl noponln reggel, Városok gazdálkodása Megnehezült az idők járása a magyar vá­rosok fölött. Hiába vannak jó esztendők és rossz esztendők, hiába vannak tehetséges polgármesterek és tehetségtelen polgármes­terek, hiába vannak ilyen belügyminiszterek és olyan belügyiminiszterek, változatlanul nehéz a magyar vidéki városok helyzete. A városok gazdálkodása függetlenné vált az idők járásától és emberek változásától. A városok egyformán nehéz és reménytelen küzdelmet vivnak háztartásuk egyensúlyban tartásáért. Ilyenkor a városi költségvetések előké­szítése idején derült ki legerő­sebben a háztartás s egyensúlyban tartásáért folytatott küzdelem reményte­lensége. Költségvetések tárgyalásáról és elhatározásáról ugyanis túlzás vol­na beszélni ott, ahol a városi háztartás ke­reteinek megszabására hivatott választott té­nyezőknek hatásköre mindig jobban és job­ban összeszükül. Szinte kérdésessé válik: lehet-e még egyáltalán azt mondani, hogy a város ura a saját háztartásának és merheti-e bármely választott szerv, polgármester, pénz­ügyi bizottság, kisgyűlés és közgyűlés azt állitani magáról, hogy a város költségvetése azt a meggyőződést fejezi ki, amely benne a gazdasági, szociális és kulturális feladatok ellátása és ezek pénzügyi fedezete tekinte­tében kialakult? Mert hogy fest tulajdonképpen bármelyik városi költségvetés elkészítésének a techni­kája? A város tudja azt, vagy legalább is szakértő szervei meg tudják állapítani, hegy mi az, amire szüksége van. Pénzben ki­fejezve ez egy bizonyos, kisebb vagy na­gyobb összeget jelent a város nagyságának, életszínvonalának és kulturális teherbíró képességének megfelelően. Azt azonban, hogy ezt miből és hogyan fedezze, a város már maga nem állapithatja meg. A reális jövedelmi források, az adózó polgárok szolgáitatásai és az illetékbevételek fölött az állam rendelkezik s a városnak csak az ma­rad, amit áz állam neki átenged. De mert az államnak is nagyok a szükségletei és mert az állam is önmagát érzi és tudja el­sőbbrangunak, hol itt, hol ott lecsip valamit az átengedett jövedelmi forrásokból és hol itt, hol ott megterheli ezeket olyan kötelezett­ségek felállításával, melyek a városoknak sa­ját céljaikra felhasználható jövedelmeiket csökkentik. Az államnak megesik a szive a szegény bortermelőkön és elengedi a városok örö­mére a borfogyasztási adó felét. Kiveti az inségadót, behajtatja a városok adóhivatali személyzetével, de nem annyit ad belőle a városoknak, amennyi az inség elhárításához tényleg szükséges, hanem amennyit szükségesnek itél. Egymásután je­lenti ki az egyes közigazgatási feladatokat állami hatáskörbe tartozóknak, de a terheket, még pedig növekvő terheket a városokkal vállaltatja el. Adóztatásunk rendszere a há­ború óta hihetetlenül bonyolulttá vált, az adóztatás munkája sokszorosan megnöveke­dett, de a forgalmi adórészesedésen kívül, amely igazi ellenértéknek nem tekinthető, az állam nem fizeti meg jobban a városoknak ezt a munkáját. A rendőrséget,átvette az ál­lam, de a városok megkapták a rendőrségi hozzájárulást. A közegészségügyi szolgála» államosítása csak most kezdődött meg, de a városoknak már ma is többe kerül, mint a házikezelés idején Mi lehet ezekután a város szerepe saját költségvetésének felállítása körül? Az egyes hivatalok és ügyosztályok bejelentik a szük­ségletüket s a főszámvevő polgármesteri ap­probálásssl ezeket a szükségleteket egy nagy sárga könyvben összefoglalja. Minthogy az élet nem áll meg, a szükségletek rendszerint emelkedést jelentenek az előző esztendővel szemben. Ekkor összeül a pénzügyi bizott­ság és minthogy fedezete nincs, egyszerűen töröl minden többletkiadást. Hull a vakolat a városházáról? Hulljon továbbra is. Uj gőz­kazán kell a fertőtlenítő telepre? Jó lesz a régi is. Uj tenyészbika kell a csordajárásra? Egyelőre maradjon szolgálatban a tavalyi Ez a városi költségvetés előkészítése és ezen nem sok lényegeset tud változtatni akár a kisgyűlés, akár pedig a közgyűlés. A tárgyalás már nem a városban történik, hanem Budapesten. Az utolsó szót a pénz­ügyminiszter és a belügyminiszter mondja ki. Ez régente is igy volt, de akkor a kor­mány tevékenysége ellenőrző jellegű volt, ma pedig az intézkedő ténykedést sajátítja ki a városi háztartás egész mezején. Gazdaságpolitikusok és közigazgatási jogá­szok vitázzanak fölötte, hogy hol volna a helyesen megvont határ e Vét tevékenység között. A faktum nem változik. Ez a ma­gyar városok háztartása a huszadik század harmadik tizedében. Darányi Kálmán miniszterelnök programja: haladó konzervativizmus, titkos választójog, rend, biztonság, szociális gondoskodás, felekezeti béke A miniszterelnök bemutatkozó beszéde a Nep ülésen Budapest, október 15. A Nemzeti Egység. Pártja Ivády Béla elnöklésével csütörtökön este pártértekezletet tartott, amelyen Darányi Kálmán miniszterelnök ismertette a kormánv programját. A miniszterelnök többek között ezeket mon­dotta: — Sorsdöntő időket él a nemzet és azt kell, hogy valamennyien átérezzük a szó jelentősé­gének teljes komolyságával. Politikával fog­lalkozni ma nem szórakozás, mert minden cselekedetnél előttünk kell lebegnie történelmi felelősségünk tudatának. Szükséges, hogy azok az irányelvek, amelyek nem csupán érre a pártra, hanem az egész nemzetre, a nemzeti társadalom minden rétegét átfogó érvényűek, amelyeket Gömbös Gyula hirdetett, élő való­sággá váljanak a pártnak magatartásában. Hi­szem és tudom, hogy ezt joggal kívánom a párttól, mint ahogy az joggal várja tőlem, a kormánytól ezen világnézet és nemzeti egvség gondolatán felépülő keresztény nemzeti Ma­gyarországnak odaadó szolgálatát. Én sohasem fogtam fel a politikai hatalmat öncélnak. Konkrét feladatok állanak előttünk, amelyeket felvetett a nemzet organikus élete, amelyek megoldása az előző kormány alatt kezdetét vette. Ezt a munkát folytatnom kell. — Politikánk haladóan konzervatív. Építő munkát akarunk végezni, amely kell, hogv gá­tat vonjon a nemzeti organizmust bomlasztó desfruáló és fa ¡fánkkal tel jesen idegen nem­zeti gondolatot és keresztény erkölcsi felfogást tagadó iránvzat ellen. — A közjogokat én mindig a köz iránti kö­telességnek tekintem és épnen ezért a közjo­gok tartalmának és terjedelmének meghatáro­zásában egyedül e kötelesség jelentőségét mér­legelhetjük. Ez a szempont lehet tehát csak irányadó. a szavazás titkosságának kérdésé­ben is. amelvet mint alapelvet ugv én. mint a kormánv szükségesnek és megvalósitnndónak tartunk. V megvalósítás mód iánál a nemzet nagy ér­di keit tartva szem előtt, fenn kívánom tartani nagyemlékű elődömnek azt a kezdeményezé­sét, amelyet a szavazás titkosságának kérdé­sében tett. A szavazás titkosságának kérdésével elválaszthatatlanul összefügg a kormányzói .jogkör kiterjesztésének kérdése és a felsőház jogkörének reformja, amelyek megoldását a kormányzati politika egyik elsőrendű felada­tának tartok. Ugy hiszem, e kérdésben az ősz­szeliivandó pártközi értekezlet meg fogja te­remteni az egyes parlamenti pártok között azt a kontaktust, amelyet a kormány a maga szá­mára elősegíteni kíván, hogy alkotmányos kö­telezettségéhez híven e kérdésekre vonatkozó törvény tervezeteit az arra illetékes alkotmá­nyos tényezők elé terjeszthesse. — A pártszervezésről ma csak annyit kívá­nok mondani, hogy erre vonatkozólag az utób­bi időben különféle felfogásokat hallottunk, a párt kebelén belül is. Abban semmi nézet­eltérés nem volt, hogy a párt egysége fenntar­tandó és hogy a szervezésre igen nagy szükség van. A részletkérdések tekintetében hajlandó v?.gyok megbeszéléseket folytatni és nem zár­kózom el olvan vavaslatok elől. amelyek an­nak javítását célozzák. — Külpolitikánkban azt hiszem, semmi változás nem fog beállani. Azokon az utakon fogunk ezentúl is haladni, amelyeken eddig is jártunk és kijutottunk az elszigetelés magánvából. Továbbra is az igazi béke. érdekeit kívánjuk szolgálni. Kiilpoliti­j kánk célja nemcsak a fennálló barátságok ápo­lása és kimélvitése, hanem a jóviszonv terem­tése mindazokkal a7. államokkal, amelyek bé­kés együttműködés előfeltételeinek megterem­tésében éppen olvan őszintén hajlandók közre­működni, mint mi. . A belső politikában legfőbb kö­telességem a rend, a biztonság t* nyugalom minden körülmények között való fenntartása. Nem erőszakkal, de a legnagyobb eréllyel és minden erre a célra szükséges kormánvzati eszköz céltudatos igénvbevételéve! fogom biz­tosítani a társadalom békéjét és az állam rend­Jéi. A kormánv teljes szigorával fog-

Next

/
Oldalképek
Tartalom