Délmagyarország, 1936. október (12. évfolyam, 231-258. szám)

1936-10-11 / 241. szám

Vasárnap, IÖ56 oltőb'er lí. DÉCMKGYARORSISÖ A Délmagyarország regénye R VARÁZSLÓ Irta KOMOR AND RAS ELSö PEJEZET. 1. Kitűnően indult a nyár. Kezdődött mind­járt az aranybánya felfedezésével. Erre a Savanyúkút közvetlen közelében bukkantak rá, egészen véletlenül. Halomban álltak ben­ne a kincsek, nagyobb vagyon, mint bárkié. Örültek nagyon a mérhetetlen sok arany­nak, megosztoztak rajta, újra összerakták, ez is, az is egyformán kellemes érzés volt. Arra nem került sor, hogy megvitassák, mi mindent tudnának a pénzzel tenni, négyké­ményes óriáshajót vásárolni, legyőzhetetlen hadsereget állítani, esetleg teljes nagy or­szágot berendezni a föld alatt, — ez merő­ben más kérdés volt, most nem érdekelte őket. Most csak a talált tömeg aranynak akartak örülni, beleélni magukat a gazdag­ság érzésébe,^ élvezni azt; számokat mond­tak: „százezer" — „mit, hogy százezer? száz­milliói ötször meg százszor százmillió!" — és ezektől a nagy számoktői csupa édes lett a szájukize. Két napig tartott ez a boldog izgalom. Akkor ráuntak. Mert jött a hir, hogy a füvön tul, a fris­sen ásott árok partján pondrókat találni; s mert a pondró többet ér az aranynál. Töm­zsi, piroskás testére óvatos lábbal rátapos­ni s nézni aztán, hogy pukkan ki a leve, ez sokkal jobb, mint gazdagnak lenni. Kiváit­kép, amikor valamelyikük azzal állt elő, hogy a pondró ételnek is páratlan; igen, ezt határozottan állítja, Kínában a legdrágább csemege, de csak mandarinnak szabad en­nie, egyszerűbb embernek nem; sőt a man­darinok közül is csak a kék kalaposoknak. „Nyersen eszik — mondotta —, mert a fő­zés elvenné az izét." Ketten vállalkoztak rá, hogy kisérletet tesznek a pondróval, de csak az egyik nyelte le, a másik öklendezni kez­dett s kiköpte. „Olyan az ize, mint a halot­taknak" — szólt, de közelebbről ezt nem magyarázta meg. Viszont ily röviden nem lehetett végezni a pondrókkal. Nem maradhatott el a pondró­verseny, ami n&gyon érdekes. Különösen, amikor a pondró nem akar mozogni, csak ha faággal piszkálják. De akkor valaki ki­találta, hogy felboncolni a pondrókat ennél is érdekesebb. „Mert a legjobb azt nézni, amikor valami megdöglik" — azt mondta. „En azt is néztem, amikor a testvérem meg­halt." — „É* az is jó volt?" — kérdezték. „Az is jó volt" — felelte. Ezért aztán egész nnp mást se tettek, csak boncolták a pond­rókat. Másnap lényegesen nagyobb szenzáció következett. Az elvarázsolt kut. Tavaly még ecyszerü, rendes kut volt — legtöbben em­lékeztek rá — a télen eshetett át a varázs­laton. Most két csecsemő sírdogál a fenekén, mások szerint azonban a meztelen hasú lány sétál odalent s integet és kiáltoz felfelé. Jól hallani a hangját, sőt akadf, aki meg is ér­tette, mit beszél. Német az anyanyelve, de különböző lefordíthatatlan bűvös igéket is kever a szavai közé. Az elátkozott leányon persze segiteni kellett. Mindez igy a réten történt, a réten, amely A legkülönösebb hely a világon. Fái, bokrai, a füve, minden rendkivüli rajta. Még a ka­vicsok sem egyszerű kavicsok sem egyszerű vicsok sem egyszerű kavicsok, rej­tett tulajdonságaik vannak, legalább is repülni tudnál:. A malompa-tak hid­jétól a külső sorompóig: végtelen nagy terü­let ez a rét, nincs mérték, amellvel fel le­hetne mérni. Óriási nagy! „Nagyobb, mint Európa" — jegyezte meg valaki. — „Az nem lehet — hangzott az ellenvetés —, hisz mink benne élűnk Európában." — „Hallgass! HANGSZEBEK JAVITASOK felelőssé? mellett olcsón 0F BABOS hangszerkészítőnél, OROSZLÁN IT. 2. »3 eltévedt csodaszép leányra találnak, ruhája elrongyolódott s egy szál ingén át a has és a combok vonala látszik. Mindenesetre ez a hely, ahol legérdemesebb élni a földön. Persze, mindennek a lényege a nyár; — torkolták le, eléggé haragosan. — Nem Egyébként más időszakban a rét nem külön­érted? Ez egészen más." És valamennyien bözik egyéb rétektől, összébb is zsugorodik, ebben is maradtak. szépen elfér itt a város szélén; valamicskét Igen, hát tudomásul vették, hogy a rétnek ugyan megőriz rendkivüli tulajdonságaiból, nincs határa. Napok kellenek, nem kevesebb a bokrok fölött ott lebeg egy-egy csoda, egy­öt hónapnál, amíg az ember, csak nagyjá- egy még el nem rebbent-igézet, de ejszintc­ban, bejárhatja. S fáradságos vándorlása lenedve már, emlékszemen, nagyon jó szeír közben mennyi meglepő élmény fogadja az kell, hogy észrevegye. Nyáron ^ azonban > utazót! Fa, amely pillanatok alatt emberevő rét felszabadul, talán a helyet is megváltoz óriássá változik. Cserjés, amelyről hamaro­san kitűnik, hogy nem más, mint kiéhezett oroszlánfalka; holnap azonban a legnagyobb könnyűséggel menetelő boszorkánysereggé változhatik. Aprócska lejtők, vigyázz! rá ne lépj! Meredélyük szédít s oly utakra viheti a lábad, ahonnan nincs többé visszatérés. Öklömnyi buckák, de félméteres magassá­guk nem kevesebb ötezer méternél; csúcsuk hóval fedett és szakadékain a tibeti láma gonosz hatalmával találkozol. Az imént pad állott itt; jobban szemügyre veszed, s kitű­nik, nem pad az, hanem várrom, benne a kegyetlen gróf lemészárolt hét felesége. Be­menjünk? Érdemes lenne közelebbről meg­nézni őket... így a rét. Sehol semmi állandóság a ré­ten. Pillanatról pillanatra változik. Talaja nem is föld, hanem valami más; ismeretlen s anyagtalan anyag, szeszélyesebb a füstnél s változékonyabb a fellegeknél. Elnyúló sík­sága dehogyis mozdulatlan, szüntelen s iz­gatott mozgásban van, események kavarják, forrong, percenkínt n leghihetetlenebb kalan­dokat termi. Akkora részen, mint a tenye­rem, annyi történik, hogy háromkötetes re­gényre telnék belőle. Indiának lakják, szö­kött rabok, négylábú baglyok és leányok, akik a keblüket sohasem fedik el. Kis ügyes­séggel felfedezhetni Tajta Borneo őserdők­ben gazdag szigetét a jaguárral és a táncot járó furcsa faszobrokkal, de a szőrös testű vörös manók birodalma is itt terül el; a va­dászok minden harmadik lépésnél csörgő­kígyót ejthetnek el vagy, kis szerencsével, tatja nincs ott, «hol eddig volt. Az eges/ rétnek más most a jelentése, más az értel­me; a két hét előtti nét s a mai, ez két me­rőben idegen fogalom... Igen, mindez n nyártól függ .A nyártól, amely a tekintet elé nem állit korlátokat;, a gondolatokat . nem kényszeríti egyetlen irányba, szűkös és szür­ke láncok közé. Alig néhány hete még szi­gorúan megszabott keretek között szoron­gott minden, az egész világ, kényelmetlen padok, számok és betűk között, egy mindig zárt ajtó s egy mindig komoly fekete ruha között, amely tartozékaival, a magasba tar­tott nádpálcával, a táblára ijesztően rákop­panó krétával, hosszú, csontos kezével, a szemüveg mögül hidegen s parancsolóan át­kéklő tekintetével s a hangjával, legfőkép­pen ezzel a mindenre ránehezedő,, minden­be beavatkozó rekedtes orrhanggal maga a végzet volt, ellentmondást nem tűrő hata­lom. Pár hét multán, most hova lett? A nyár félrelökte, egy kuckóba taszította, meg­semmisítette, nem több most egy ferde szal­mabábnál, amelynek félszeg mozdulatain csak nevetni lehet. „A bicegő pelikán! Olyan, mint egy sánta pelikán. Az orra! ha­haha! ... Láttatok már mulatságosabb figu­rát?" S az egész világ, amely fölött a bicegő pelikán uralkodott, eltűnt az is, többé nem számit, egészen alacsonyabbrendü valóság­gá züllött, szemben azzal a mindennél élőbb, mindenen eláradó valósággal, ami a nyár, meg a rét, meg a szabadság, ez az időtlen, mitől sem függő, bármire lehetőséget adó, boldog szabadság. ÖLVBSSfl™KÖNYVEKET •CB GTÍ IC s w 13 Alexandra Rachmanova: Irgalom — Clement Vautel: Ki ad többet értem? — Barabás Pál: Ez a világ eladó! — Aradi Zsolt: öt éjszaka Piévai Erzsébet: így történt — Indig Ottó: Két ember eltéved — Faith Baldwin: Asszony a válaszúton- — Paul de Kruif: Bacillusvadászok — Vaszari Gábor: Vigyázz, ha jön a nő. — Bus Fekete László: Mérgespuszta — Zsolt Bé­la: A dunaparti nő — Lion Feuchtwanger: Az eredmény — K. Gjellerup: Det goldeneZweig — Földes Jolán: A halászó macska uccája — Madelon Lulofs: A másik világ — Fejtő Fe­ren: Érzelmes utazás — Katona Ilona: Árva Krisztina — Szilárd János: Szép vagy diák­élet — Christopher Morley: Ember volt. 09 l/l íf> TeSefonrendelés, házhozszállítás! TELEFON 13—06. ARADI-UCCA 8. r

Next

/
Oldalképek
Tartalom