Délmagyarország, 1936. október (12. évfolyam, 231-258. szám)

1936-10-11 / 241. szám

Vasárnap, 1936 október 11. Of I MAGVARORS7\C Braddock ezredes Magyarországon Irta TONELLI SÁNDOR Arthur D. Braddock tüzérezredes volt a vi­lágháború idején az Egyesült Államok fran­ciaországi expedíciós hadseregében. Braddock ezredes az ellenségeskedések megszűnése után nem szerelt le rögtön, hanem Európában ma­radt és véletlenül Párisban tartózkodott a trianoni békediktátum aláírása alkalmával. Braddock ezredesnek ma az a véleménye erről a békeszerződésről, hogy felületes munka volt és egyáltalán nem felelt meg a Wilson által hangoztatott igazság és önrendelkezési jog kö­vetelményeinek. Braddock ezredes most mint nyugdíjas ka­tonatiszt él farmján, Vermont államban Wind­sor közelében. A farmja 250 hektár kiterjedé­sű, belőle 110 hektár erdő, egyebekben pedig főleg hus- és tejtermelésre van berendezve. A buza és egyéb gabonafélék termelése a siirün lakott keleti államokban már nem fizeti ki magát Mikor az őszi szezon beköszönt és a gazdaságban megcsappan a munka, Braddock ezredes egy-két hónapra átjön Európába. Ter­mészetesen magával hozza nyolc hengeres Ford kocsiját, amelyet amerikai szokás sze­rint maga vezet. Ennek a kocsinak az ára magyar pénzre átszámítva 3200 pengő, amiből összehasonlítás alapján Braddock ezredes ar­ra következtet, hogy Magyarországon arány­talanul drágák a „kocsik" és jövedelmező mó­don lehetne kompenzációs üzleteket kötni az Egyesült Államokkal, feltéve természetesen, ha ezt a magyar kormány is megengedné, Braddock ezredes idei európai körútján Ma­gyarországra is eljutott. Eredetileg az volt a szándéka, hogy két napot tölt Budapesten, de a város ugy megtetszett neki, hogy ott maradt két hétig s azután lerándult Szegedre is. Egye­dül, az idegenforgalmi hivatal igén* bevétele nélkül járta be a várost és este elvetődött a Rotary klubba, ahol megelégedésére véletlenül egy amerikai honfitársával, egy bolíviai pro­fesszorral és egy indiai kémikussal került össsze, akit SzentGyörgyi professzor vitamin­jainak hire hozott Szegedre. Szegeden Brad­dock ezredesnek különösen a fogadalmi temp­lom orgonája és a templom belső festése nyer­te meg a tetszését; a festésről az volt a véle­ménye, hogy nagyon előnyösen üt el az ame­rikai és angol templomok méltóságteljesen komor hangulatától. Tőlünk Braddock ezre­des először Mezőhegyesre, onnét Temesvárra és Belgrádba készült s nagyon hálásan kö­szönte meg azokat a turisztikai és egyéb in­formációkat, melyeket ezekre az országokra vonatkozólag tőlünk kapott. Az ilyen infor­mációkért kérek egy kis bumerlit a magyar­országi Rotary javára. Viszonzásul az információkért Braddock ezredes mondott el egyetmást magyarországi tapasztalatairól. Sohase árt, ha közvetlenül halljuk, hogy idegenek milyen szemekkel lát­ják a mi országunkat. Meg kell mondani, hogy Braddock ezredes nagyon óvatos volt a nyilatkozataiban. Azt mondotta, hogy külföldi, aki két hetet tölt egy idegen országban, nem lehet illetékes, hogy véleményt és bírálatot merjen megkockáztatni az illető ország viszonyairól. Éppen azért fő­leg csak arra szorítkozott mondókájában, amit ide-odakószálásában autójából látott és meg­figyelt. Elöljárójában Braddock ezredes örömmel állapította meg, hogy Magyarországon bárhol megfordult, mindenütt tudtak vele angolul be­szélni. Azután nagyon megdicsérte a Bécsből Budapestre és Budapestről Szegedre vezető országutat. Azt mondotta erről az útról, hogy büszkeségére válhatik akármelyik országnak. A szegedi szakaszt még tájképileg sem találta unalmasnak. A magyar Alföld tájrajzilag any­nyira elüt a megszokott nyugateurópai képek­től, hogy feltétlenül leköti az idegen érdeklő­dését. Ezért nem is fogja elmulasztani, hogy hazaérkezése után amerikai autós barátainak figyelmét Budapest és Szeged meglátogatásá­ra felhívja. A szegedi úttal szemben csupán azt az észrevételt tette, hogy nagyon keskeny­re építették, mintha építői nem mertek volna az autóforgalom komoly kifejlődésére számí­tani. Kevésbé hízelgő volt reánk nézve Brad­dock ezredesnek az a tapasztalata, hogy ott, ahol letért a fővonalról, majd mindentüt rossz volt az ut, vagy pedig legalább is sáros és po­ros. Azért se dicsért meg bennünket, hogy több helyütt a városok határában megállítot­ták és beléptidijat követeltek tőle azért, mert idehozta a pénzét, hogy elköltse. Az se vidí­totta fel különösképpen a kedélyét, hogy ezek a városi beléptidijak a legfurcsább összegek­ben — 68 fillér, 72 fillér — voltak megállapít­va, nyilvánvalóan azért, hogy minél nehézke­sebb legyen az elszámolás művelete. Azon el­lenben már nem is bosszankodott, hanem egye­nesen mulatott, hogy ott, ahol az országút igazán jó volt, ingyen utazhatott, de követ­kezetesen azokért a belterületi szakaszokért követelték tőle a furcsán kiszámított fillére­ket, melyeken kriminális volt a kövezet. Braddock ezredes tisztán empirikus módon állapított meg különböző dolgokat Magyaror­szágról. Attól a pillanattól kezdve, mikor át­lépte a magyar határt, feltűnt neki, hogy mi­lyen sok lótól vont szekérrel találko­zott. Ez részben bosszantotta, részben pedig közgazdasági megállapításokra adott neki al­kalmat. A bosszankodásnak az volt az egysze­rű oka, hogy tapasztalatai szerint a magyar­országi „farmerek" magukra nézve egyáltalán nem tekintik kötelezőnek a közlekedési rend betartását. Ezzel függ össze az is, hogy más a tempója az autós és más a lófogatu forga­lomnak s a kétféle forgalom egymás mellett nehézségeket okoz. Ezek a nehézségek pedig abban a mértékben fognak növekedni, amint az autóforgalom az országutakon erősbödik. Igen óvatosan annak a véleményének adott kifejezést, hogy a fontosabb országutak szá­mára nem ártana egy kisebb létszámú moto­ros közlekedési rendőrséget szervezni, hogy rászoktassa a „farmereket" a helyes hajtásra. Érdekesek voltak ellenben a lófogatu forga­lomból levont közgazdasági következtetések: — önöknél mindenesetre nagyon alacsonyak a munkabérek és nem túlságosan kedvezőek a kereseti viszonyok — mondotta Braddock PERTUI^ Akciós lámpatok mindenütt kapható. Ara teljesen felsze­relve elem és izzóval » P 1.76 ezredes. — Magas munkabérek mellett lehe­tetlen ugyanis, hogy a kocsisok olyan porosz­kálással pazarolják az időt. mint azt önöknél látni lehet. Ebbe kapcsolódva Braddock ezredes el­mondta, hogy ő a tábori tüzérségnél szolgált, lókedvelő ember, passzionátus lovas még ma is —főleg azért látogat el Mezőhegyesre is —, mégis mióta farmer lett belőle, birtokán csu­pán egy pár lovat tart, az olyan erdei utak számára, ahol nem lehet autóval, vagy trak­torral közlekedni. Amerikai gazdaságokban a ló már luxusszámba megy és szabadulni igye­keznek tőle. Motorositani kell azonban a gaz­daságokat az emberi munkaerő drágasága mi­att is. Nyáron az ő vidékén a mezőgazdasági napszám három dollár, napi nyolc órai mun­kaidő mellett. Télen a napszám az erdei mun­kánál, fadöntésnél és fuvarozásnál leszáll 2.50 dollárra, de nem nagyon lehet munkást kap­ni. A magas munkanélküli segély ugyanis ar­ra csábítja az embereket, hogy a városokban maradjanak, ahol van mozi és van másféle szórakozás is, ami az erdőben hiányzik. Azon­felül a munkanélküli segélyt a városokban egy kis alkalmi keresettel megpótolva, meg lehet élni belőle. Nagyon olcsónak és nagyon jónak találta Braddock ezredes a magyar kosztot. Egyebek­ben azonban azt állapította meg, hogy Pesten a Váczi-uccában és Kossuth Lajos-uccában a boltosok nagyon jól tud ják, hogy az egyes cik­keknek mi az ára, itt semmit sem lebet ol­csóbban kapni, mint Londonban, vagy New­yorkban. Primitívnek és drágának találta el­lenben Braddock ezredes az autoszervísz-állo­mások berendezését. Braddock ezredes a jelen pillanatban vala­merre Jugoszláviában karikázik igen szép és tiszteletreméltó kocsijával. Megígérte, hogy Belgrádból visszajövet ismét benéz Szegedre és elmondja a román és szerb országutakon tett tapasztalatait. Kíváncsi vagyok, hogy mi­lyen véleménnyel lesz a Temesvár és Belgrád közötti országútról és a horgosi útról, amely folytatása lenne a nagy transkontinentális or­szágútnak. Mint gazdálkodó embernek az a terve, hogy Szeged környékén egy magángaz­daságot is meglátogat, hátha valami okos én gyakorlati értékű tapasztalatot tud hazavinni Amerikába. fákktOM 3 fillérért! Bizony, egy csésze finom Knelpp molótofcóv*. valódi nvnc» kávépótlékkol, tejjel és cukorral nem kerül többe 3 fillérnél és reggeli vogy uzsonno 3 fillérért valóban UQ(l4S /

Next

/
Oldalképek
Tartalom