Délmagyarország, 1936. október (12. évfolyam, 231-258. szám)

1936-10-11 / 241. szám

DEL'IH AG7ARORSZSG Vasárnap, 1935 október IT. Pécsi küsz, loiMeit, hohszbrlhett npm .inenwim- pécsi Mn. fionsz is laKeresK. rí. sztoefli KÉDUiSDleWI DBn HapHalD a 5 CSAtA DEZSŐ, Zrínyi ucca Telefon: IS 2.O. Női iéíiUabáiokt P. Reieh Erzsi cégnél, ruhák óriási vá/asztékban Főpos/rívaf szemben 1 Tankokkal és repülőgépekkel lámadnak a madridi fronton Bombázzák Malagát, Baralonáf, Aranfuezt és Alicanfét Lisszabon, október 10. Tegnap éjjel Naval­peraltól délre nagy harc fejlődött ki a milí­cia és a felkelők között. Mindkét fél tankokkal vonult fel és szuronyharcot kezdett A csatát a milícia kezdte és hir szerint sikerült némi tért hódítania. Állandó munkában vannak a felkelők repiilőhada. amely tegnap több mint száz bombát dobott a kormánycsapatokra. Állandóan bombázzák Madridot a felkelők repülőgépei, a bombák nagy károkat okoznak. A felkelők Almorax elfoglalása után 10 kilo­métert nyomultak előre, Madridot három arc­vonal felől támadják. Szombaton reggel azt jelentette a felkelők lacorunai rádiója, hogy csapataik elfoglalták Las Navas ciel Marquest és repülőgépeik bom­bázták Aranjuezt, Malagát, Alicantet és Bar­celonát. A felkelők jelentései Rabat, október 10. A szevillai rádióállomás jelentése szerint a nemzetiek elfoglalták So­tilo városkát. A milícia 400 puskát, 4 géppus­kát és több láda töltényt és gránátot hagyott hátra. Calice ezredes csapatai Asturiában Oviedó­hoz érkeztek, hogy felmentsék az ostrom alatt álló felkelőket. A csapatok ismét bombázták Bilbaót. Példátlan olcsóság & BARACS DIVATHAZBAN! vásárolhat zománcedényeket, háztartási cikke­ket, alpakka- és acélevőeszközökct a A legolcsóbban. .tli legjobb minssegben Szántó Edényáruházbanszéchenyi tér 11 (Városi tárház) Az osztrák kormány feloszlatta a fegyveres alakulatokat Bécs, október 10. Az osztrák kormány tag­jainak az éjszaka tartott minisztertanácson SchUfchiiig.fi kancellár bejelentene, hogy az osztrák kormány elhatározta az eddigi ye­dőalakulatoknak az újonnan alakítandó rnili­ciákba való beolvasztását és ezt az elhatáro­zást közölte az osztrák néppel. A kancellár je­lentéstétele után B a a r-B aarenfeld al­kancellár és Draschler pénzügyminiszter, mint a Heimwehr, valamint Pertner köz­oktatásügyi miniszter, mint az osztrák roham­csapatok képviselője beadta lemondását. A köztársaság elnöke a lemondott minisztereket újból kinevezte, de nem mint az emiitett ala­kulatok képviselőit, hanem mint magánem­bereket. A minisztertanács ezután törvényere.,ü ren­deletet fogadott el és feloszlatottnak jelentette ki minden véderóalakulatot. A lei Bukarest, október 10. A minisztertanács Is­mét foglalkozott a külföldi pénznemek érték­csökkentése következtében keletkezett román pénzügyi és gazdasági helyzettel. A miniszter­tanácsról kiadott hivatalos közlemény a többi között megállapítja, hogy az áremelések telje­sen jogosulatlanok, mert a kormány ismétel­ten kifejezésre juttatta azt a szilárd elhatáro­zását, hogy fenntartja a lei értékét A kormány szigorú intézkedéseket helyezett kilátásba az árdrágítók ellen. Kötöttáru­ktilrtnlc ges-rfégek Pofi Iák Testvéreknél. Gliso, az ezred varázslója Irta 8ZEKULA JENŐ Annál az ezrednél, aihol szolgáltam, — az uj­sütetü kadettek közül a kis Angyal Gliso tett szert hihetetlen népszerfiségre. Első látásra, pedig nem valami vonzó jelenség. Nyiszlett és szeplős fiu, láztól és a sok korhelyikedéstől örökösen kicse­repezett ajakkal. Ila meg mosolygott, akkor látni lehetett ritkán nőtt és csillogó rizskásaszemekre emlékeztető fogait: alig nagyobbak karonülö kis­dedek fejletlen tejfogainál. Láttukra méltán fa­kadtak sopánkodásra az emberek, hogy ilyen siildő emberkét hogyan lehetett besorozni kato­nának. De bevették, mert megütötte a mértéket s a tiszti vizsgát is sikeresen letette azon a gyors­forralótanfolyamon, amelyen a háborús önkénte­seket rövid heteik alatt sürgősen kiképeztek. Sőt ugy volt, hogy hamarosan benyomják valamelyik menetszázadba és ólomszilvát dugnak a szájába és alulról fogja szagolni az ibolyát, — ha igy lenne beirva a végzet fekete könyvébe. De Gliso ez ellen már kézzel-lábbal védekezett — és sikeresen. Volt önkéntestársai ott menetel­nek immár a becsölet és a reménytelenség me­zi jen, sokan ki is hullottak már a sorból, ritkul­nak, vesznek, mintha a halál-angyal röpdösné a i 'ibor fölött, ölömből öntött fekete szárnyakkal. De a kis szeplős, összegubódzkodva akár a sün, itt kujtorog még mindig a kádernél. — ördöge van a gyereknek, vagy pedig hatal­mas protektorok állhatnak a háta mögött, — zú­golódtak bajtársai közül többen is, bosszankod­va a kivételes bánásmód miatt Pedig nem voltak nagy pártfogói és összeköt­tetése sem volt semmi (békében Irodatiszt volt a Irencséni pétnzügy igazgatóságnál). Csalk hihetet­lenül népszerű volt. És ezt a büvész-ügyességének köszönhette. Betanult néhány mesteri zsonglőr­fogást és bűvészmutatványt, olyasféléket, amik­kel vásári csepűrágók szórakoztatják az együgyű falusi közönséget. Produkcióit ötletes és szelle­mes megjegyzésekkel fűszerezte. Szerepelt már tiszti összejöveteleken és más mulatságokon. Ked­vencévé vált a kövér ezredesnek. Udvari mulat­tatója volt ő a gyalogezrednek. Talán nem is csoda, hagy ennyire ragaszkodtak hozzá. Zöld katonaládájában egyéb holmija között olt voltak a bűvészmutatványokhoz szükséges varázs­eszközök: lámpa, tojástartó, bot, kendő, asztalka, egymásba tűnő papirkookák és rézkarikák és szer­pentineknek végtelenségbe csavarodó papírsza­lagjai. Varázskártya sem hiányzott, mert néhány ügyes kártyafogást is tudott. Én már akkor barátkoztam össze Glisóval, amikor visszakerültem a harctérről, könnyű seb­bel. Jó cimboráikká váltunk és már együtt is lak­tunk, szerény kis erdei villában a Cseti-hegyen. Gyönyörű tavaszi estén, amikor a patakok partján már fehér virágdíszbe borultak a bokrok, útban voltunk mind a ketten Mahinka ezredes nyári rezidenciája felé, mert az a kitüntető meg­tiszteltetés ért bennünket, hogy meghívást kap­tunk valami zártkörű házibálra. Én azonban rossz­kedvű voltam és levert, míg a barátom vidáman szökdécselt a kavicsos uton, mint valami fiátal zerge. — Noked könnyű! —« tört ki belőlem önkényte­lenül a keserűség. — Téged meg mi bánt? — riadozott csodálkozva. — Újra beosztottak a marsba... — hebegtem. Éppen ma délelőtt közölte velem a zászlóalj-se­gédtiszt. Nem is értem, miért éppen engem vesz­nek mindig elő... mikor sokan vannak, akik még soha künn sem voltak a harctéren. Hebegni kezdett, képe vörösre gyúlt, mint az érett paprika. — Meg kellett volna kedvelletned magad, pajtás. — Hiszen azt tettem... — 'kiáltottam fel. Min­den vasárnap délután pikét játszottam az ezredes­sel a kávéházban. Nem is tudom, ki fog vele ját­szani... ha engem elzavarnak, llt'senki sem tud pikézni, rajtam kívül. Füttyentett... mosoly cikkázott vánnyadt ajka fölött. — Hit szép... szép... de arnig te kártyáz* tál, pajtás, én meg tenniszt játszollam a kis Pep­kával... az ezredes ur unokahugéval. A kis Pepka kedves és vidám fruska volt és talán csinos is, hamvas fehér arcával, amelyet még érdekesebbé varázsoltak az aranysm szep­lők... és oldalt, varkocsba fölkötött szőke hajá­.val. De itt mindenki őt ünnepli... és csak neki udvarolnak a tisztek. A nők hatalma mindenható és a ravasz Gliso megint tudta, hogy nitt csinál, hogy Pepkával labdázott, ahelyett, hogy a testes ezredest szórakoztatta volna. Nyögtem egyet halálos keserűségemben. o'a nem szóltam. Rájöttem, hogy ennek a kis Glisópalí az az egyetlen előnye velünk szemben, hogy több esze van neki, mint nekünk összesen együtt. Derűs ábrázattal nyúlt a zsebébe. Egy marék' aranypénzt kotorászott elő. — Ma küldte az anyám! — mondta dicsekedve. Megc.sodállam a sárgán ragyogó körraöcieket líusz darab aranypénz volt, tizkoronások, össze­sen kétszáz korona értékben. Az anyai szeretet juttatta el legkedvesebb fiához, a harisnyafejek­ben féltékenyen őrzött sok szép sárga csikót, hogv ha a gyerek hadifogságba esne, ott is jő hasznát vegye azoknak. — Ezekkel fogok ma kunsztokat csinálni, —» mondta Glisó. Hát szép sikere volt este megint a ragyog'3 tiszti társaságban, amelyik az ezredeseiknél ösz­szegyült. Egyik arany a torka közepéből kerii't elő, másik két darab pedig Pepka kisasszonynntí vörhenyes csillogásu, szőke hajából. Volt is- ka­cagás köröskörül és sok elismerés hangzott el, amiket az ifjú varázsló-mester hajlongva, moso­lyogva nyugtázott. Csak az ezredes volt rosszkedvű és levert. Na­gyokat sóhajtott és alig tudott derülni a többi­vel. Eleinte titkolta a komor hangulat okát, ké­sőbb azonban szintén elmondta bizalmas hívei­nek. Hajnalban betörők jártak a villában... nem sok holmit vihettek magukkal, mert munka kö/.­ben megzavarták őket a tiszti szolgáik. De az al­máriumot mégis felfeszítették és abból tizenkét darab tízkoronás aranyat emeltek el. — A? aranyakat oda duglam el a ssalvélá'4 alá, — roondta keserűen felnyögve A szalvétákat meghagyták, de az aranyat magukkal vitték a •gazfickók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom