Délmagyarország, 1936. szeptember (12. évfolyam, 206-230. szám)

1936-09-30 / 230. szám

D 11 MAGYARORSZÁG Szerda, I93G. szeptember 30. pr Megérkeztek! Vigyázz! ^ , Vigyázz! 1937. évi uf szenzációs RADIOK melyek felülmúlják az összes eddigi rádiókat. Az országban megjelent összes gyártmányokból választhat nálam díjtalanul. Lakásán is bemutatom vételkötelezettség nélkül. Régi rádióját becserélem. « . Kedvező részletre kapható Kelemen Márton &é«bu. A Oélmagyarország regénye CSILLAGOK HULLÓ Irta FARKAS ANTAL 89 — Molnárékat is? Az a szófogadó ur a vőlegénye? Adél nagyot nézett. — Vőlegényem? Nekem? — Igen az uj villatulajdonos. Nevetett. — Az a kihizott pupák? Régen nős az istenadta. De honnan veszi az ilyesmiket? Tudom, értem: igy hallotta a háznál, ugy-e? Ezt elhitte. A többit is nemde? Kálmán hallgatott. Adél elhúzódott tőle. — Egyik fülemen bement, a másikon kiment. — Annyira nem érdekelte, ugy-e, mert rólam volt szó. Köszönöm Kálmán. Kálmán hozzáfordult. — Megmondom őszintén: minden szó érdekelt, amit önről hallottam, nem állt módomban, hogy latolgassam: igaz-e vagy sem. Ha igaz, akkor az egész história annyira a maga egyéni dolga, hogy másnak semmi köze hozzá. Sugdolóznak? Hát sugdolózzanak. És ha nem igaz, mit árt az ön szeplőtlenségének, becsületének az ilyen konyhai triccstraccs? — Esetleg árthat. Tudom, mikor beült mellém, furcsákat hitt még felőlem. Azért találkoztam igy magával, hogy megmondjam az igazat, meg aztán igy senki sem lát, senki sem vesz észre bennünket. De itt már szabad levegő van, kinn vagyunk a liget szélén. Itt már leereszthetjük az ablakot. Pompás idő, bágyadtan mosolygó őszi napsugár. Adél a másik kezéről is lehúzta a kesztyűt. Karikagyűrű csillant a Kálrrán szemében. - Hát csakugyan menyasszony? Ez igaz, de nem azon az alapon, amint hallhatta. Ez büntetés a balatoni mulatságért. — Súlyos büntetés? — Nem tudom miiven lesz. Ha súlyos, félbeszakítom a kitöltését. — És a vőlegénye? — Vilmosnak hívják. Többet ne is kérdezzen róla. Kénytelen volnék adós maradni a válasszal. Magánál már nem akarok több adósságot csinálni. — Igazán? Olyan rossz hitelező vagyok én? — És furcsa: megszökik az adós elől, ha fizetni akar. — Nem szöktem, itt vagyok, fizessen — és meg akarta csókolni. A gvürüs ujját tartotta a szeme elé. — Most már elkéstünk. Látja ezt? Maga nős ember. Magának az ilyesmit tisztelni kell. Kálmán visszahúzódott a kocsi sarkába. Adél sóhajtott, aztán kiszólt a soffőrnek: — Gyerünk vissza a Hermina-utra! Maga ott leszáll, én meg fölszaladok a sógorékhoz. Az ablakot fölhúzták, beértek a városba. A kocsi megállt. — Szálljon le itt maga. Én a sógorékig megyek. * — Kezét csókolom: Adél e pillanatban a régi lett. — Nem ugy kell! SzervuszI — és hosszan forrón megcsókolta Kálmánt. Még valamit súgott is neki. — A jövő héten ismét jövök, várjon. Szóval mér megint szervusz! Nem baj, szegény leány hadd szórakozzék. Ugy látszik, nem szereti a vőlegényét. Nem az első, nem az utolsó eset hasonló körülmények között. Egyszer Laci bácsi is betoppant a kifőzés ; vendégei közé. Most még kopottabb volt. Nagyot nézett, amikor Kálmánt megpillantotta a konyhában. Mintha szégyenlené előtte viseltes mivoltát, talán el is tűnik, ha Kálmán észre nem veszi — Hát Laci bátyám? — Hát te? — Én itt lakom a tulajdonosnál. Legtöbbször itt is kosztolok. — Erre volt dolgom, tudod. — Sikerült-e már valami? Laci bácsi a fejét rázta. Most nem szavalt, fenyegtődzött, nem akarta felrobbantani a világot. Hamarosan kereket oldott. Molnár kiintette Kálmánt a konyhába. — Kamocsay ur, ismeri ezt az embert? — Még a frontról! Nem emlékszik rá? — Erre a lógós zászlósra? Nagyon. Csak ő nem isimért meg engem. Tetszik tudni, hogy ez most valami gyanús ember. — Gyanús? — Mé? a gyárba is befurakodik közénk. Agitál, lázit, röpiratokat osztogat, de füleli is a hatását. Azt hiszem, besúgó az öreg. Tessék rá vigyázni. Kálmán mosolygott. — Nem hiszem. Inkább csak olyan hóbortos szegény. Adél megint jött, de nagyon rossz hangulatban. Usrv látszik, összeveszett a vőlegényével. Kálmánba is belekötött sétakocsizás közben. — Magának nem itt jár az esze, ugy ve- 1 szem észre. Próbálja ismételni az utolsó mondatomat. Kálmánnak se volt kedve. — Ismételni? Az elemiben gyönge tanuló voltaim. — Ne tagadja, hogy folyton hazagondol. — Eszemágában sincs a tagadás. — No látja. Nem értem, hogy az ilyen ember mért nem marad otthon a felesége szoknyáján bölcsőt ringatni. — Az ilyen ember boldogabb lesz, ha majd azt teheti. Adél lelkében sűrűsödött a harag. — Igaz, mondja csak, mért van magánal* olyan ételszaga? Azt hallottam, hogy a konyhában alszik. — Rosszul hallotta. A rendőrség nem engedi meg az ilyen kényelmet. — Azért ezt a vöröshagyma szagot csak onnan hozza. — A krumlipaprikást szegényembereknél hagymával főzik, nem kölni vizzel, mint maguknál. / — Honnan tudja? — Kisasszony olyan kölni illatú. — Adél a kocsi egyik, Kálmán a másik ablakán nézett Id. Amikor megunták ezt a csöndes szórakozást, elváltak, minden szervusz, minden ígéret nélkül. Kálmán nem is bánta. Imi is kell haza. Tanulni is vagy éjfélig. És holnap, megint séta a zálogházba. Nem valami pompás mulatság, de még mindég jobb a semminél. A reménytelen, a kétségbeesett csatangolásnál. De meddig lehet igy? — Molnár barétomi — Tessék? — Mondanék én valamit. Az én kezemről már nem esik le az aranygyűrű, ha valami fizikai munkát végezek, mert arról előre gondoskodtam. Nem állhatnék én be a gyárba valamilyen napszámosnak? , (Folyt, köv.) umú szfvw JBVIT4SOK fotptőgo^" mellnt' nlosón BABOS hanprszerkésritSnél, OROSZLÁN U. 2. ü«T Budapest I. 11.10: Nemzetközi vizjelzöszolgálat. 12: Déli harangszó. 12.05: Czicza József és cigányzenekara. 13.30: Kéthelyiné Wakots Margit és Luz József énekel zongorakísérettel. 16.15: A rádió diákfélórája. 17: Halász Gyula előadása. t7 óra 30: Vidám hanglemezek. 18: Glaser Lajos dr. előadása. 18.30: Dostaly Ignác tárogatózik zongorakísérettel. 18.50: Péter András dr. előadása. 19 óra 20: Zathureczky Ede hegedül, zongorán kiséri Polgár Tibor. 20: Az éjféli nap. Hangjáték. Irta: Theo Fleischmann. Fordította: Hlatky Endre Rendező: Németh Antal. 22: Hirek. 22.20: Az Operaház tagjaiból alakult zenekar. Vezényel: Rajter Lajos. 23.40: Tánclemezeik. 0.05: Hirek. Pndapest II. 18: Olasz nyelvoktatás. (Gallenani BonaverturaO 18.30: Hanglemezek. 20: A rádió szalonzenekara. 21.15: Hirek. 21.40: Rácz József és cigányzenekara muzsikál. Külföld: Wien. 19.55: Hofmamtahl: Elektra: Strauss Richárd zenéjével az állami operából. — London Régiónál. 20.25: Az Aránvi Nővérek hangversenye. — Berlin. 20 45: Hideghéti zongoraművész. . Egyetlen könyv rának negyedéért a világirodalom 25—30 klasszukul, vagy modern remekét olvashatja a DELM AGYAR ORSZÁG kolcsonkonyvtárábati.