Délmagyarország, 1936. szeptember (12. évfolyam, 206-230. szám)

1936-09-06 / 211. szám

DÉTMAGYARORSZÁG 1936 szeptember (3. Kerékpárt, "alkatrészeket, gumit í'Dérjr gépáruház N a o v lavllómUhely. legolcsóbban részletre A Délmagyarország regénye HULLÓ CSILLAGOK Irta FARKAS ANTAL J Szó sincs róla, jó volna, ha Kálmán ilyen­kor itt ülne köztünk és ennek is, annak is megmondaná a magáét. Nem lehet, mert Kálmán nem ülhet itthon. A háború szele elfújta ebből a körből és alig talált ide, már is a kenyérgond elűzte hazulról. Ebben a pillanatban csipte el Laci bácsi a Nemzeti Szinház elől. — Megállj, ha magyar vagy! — Nem szaladtam el én soha, Laci bátyám! — Tudom. Hát hogy feslik most nálad? — Szegényesen, diákosan. — Hjah, mert begubódzol, elbújsz. Az ilyen embereknek, a fórumon a helyük. Hi­szed? — Meglehet. — De ugv is van. Hát mért hullattam a véremet a frontokon? Mi? Te emlékszel? — (Kálmánt az emlékezőtehetsége hirtelen cserbenhagyta. Ilyesmire nem emlékezett.) — Hát én nem kérencsélek senkitől, én nem előszobázok senkinél — nem akarom a sebeimet mutogatni, nem! Hanem az ország fülehallatára ezt mondom: miniszter trr: hall­ja-e, van-e önnek tudomása arról, hogy én ez és ez, ekkor és ekkor és itt és itt... Hát szándékozik-e és ha szándékozik, mikor? ..: Mert képzeld, ez már felháborító cudarság: semmi, de semmi álásom. Menni akarok a miniszterhez: nem fogad most. Szólni aka­rok az államtitkárnak: nem ér rá. Berontok a tanácsoshoz, hogy méltóságos uram, azt a kutya erre-arra! — Azt mondja, hogy jöjjek máskor. Igen, hát igy \agyunk, addig ölel­gettek bennünket, hogy a hátunkra másztak, a fejünkre ültek. No, majd én megmutatom! — A nyilvánosság előtt? — Érts meg. Csak egy-két sornyi ajánlás kellett volna a részükről, hogy az Uj Hon­foglalók Szövetkezetéhez bejussak valami­nek, akárminek, szóval olyannak, akinek fi­zetést adnak és azt hiszed, hogy meg tudtam kapni, ki tudtam csikarni azt a rongyos irka­fir kát ettől a bandától? Nem tudtam. Hát majd most jövök én! — Én meg megyek, bátyám, előadásra. — Jó, jó nem tartóztatlak. Csak azt akar­tam mondani, hogy pártot alakitok, mert van rá időm, van hozzá kedvem, van — — Párthived is? — Lesz dögivei, öcsém, mert mindenkinek van már valami a begyében. — Azt mondtad bátyám, hogy hagyod a politikát. — Hagytam volna, ha sikerül az „Uj Hon­foglalókénál, de megint belekényszeritettek. No, siess! De a gyűlésemre elgyere! — Hol, mikor gyűlsz majd? — Megtudod az újságokból, a plakátokból. Csülökre magyar! — Tessék? — Nem ismered? Ez lesz a köszöntés a pártban. SzervuszI — Csülökre, bátyám! Laci bácsit elnyelte a forgalom. Később Laci bácsi nyeli el az egész Budapestet. Majd ő megmutatja, milyen erő, milyen megingat­hatatlan bizalom van ebben a szikár ember­ben, ha egyszer a kenyérről van szó! Lám, nem esik kétségbe. Bizonyos, hogy valami kis hivatalt hamarább csinál magénak, mint országos pártot. Ez a fő! Ni-nl, itt meg a Kevermesné Őnagysága .Kilewíja jftn Már n*m leh*t kikerülni. Ólv«r\ rakott szatyorral cammog, hogy alig birja. — Jó napot, tekintetes ur! — Adj'isten Julcsa! Honnan, honnan? — A csarnokból. Pesten van a tekintetes ur? — Itt volnék. Valami kis dolgom van. Hát maguk? — Csák vagyunk. A naccságos ur most itt­hon van. — No, hál'istennek. Nincs semmi baj? — Nincs, mikor nincs? — mosolygott Jul­csa. — De egészségesek, ugy-e? Julcsa a vállát rángatta. — Azok vónánk. —- A nagyságos asszony is? — Agyon se lehetne vemi. — Ez a fő. — Nem tetszik hozzánk főgyünni? — Majd máskor, ha erre járok. Van szo­baúr? Ujabb vállránditás. — Vót is, van is, lesz is. Tetszik tűnni, ugy van a' nálunk, hogy egyik gyün, másik megy. — Isten áldja, lelkem! — és indul. — Mit mondjak a naccságának? Kálmán visszafordult. — Tisztelem — elsietett. Attól félt, hogy a Julcsa nyomában elő­tűnik Kevermesné őnagysága is. Kínos len­ne a találkozás amiatt a nyavalyás pénz mi­att. Van olyan hitelező is, aki nem szereti az adósát zavarba hozni. Kató levelét olvasgatta a szobájában. Egyedül volt otthon. Molnár barátunk vala­mi kis munkát kapott. (Nagyon jókor jött, mert már több sóhaj szálldogált a konyha levegőjében, mint ételgőz.) Molnárné eljárt valahová takarítani. Ha pénz nem is, egy kis meleg ételt kapott. Nincs semmi bajunk — irja Kató —, csak az, hogy maga nincs köztünk. Beletörő­dik az ember lassanként ebbe is, mert tudja, hogy muló betegségről van szó. Igaz? Ele­mér még nálam is türelmetlenebb és irigyli a maga sorsát: Pesten élhet, az irodalom, a mű­vészet központjában. Nem tudom, mit akar ettől a központtól, szegény ember. A mult héten műkedvelői előadást rendezett az ipa­ros ifjaknál. Csunyául megbuktak, mert sen­kisem tudta a szerepét. A második felvonás­ban Elemér ugrott be, mert a kedélyes apát játszó kefekötőmestert semmivel sem lehe­tet visszakényszeriteni a színpadra, annyira kedélyes volt a söntésben. Az előadást mér Elemér sem tudta megmenteni, mert a nagy kipkedés-kapkodásban félbajuszát az öltöző­ben felejtette. A művészet terén sem aratott nagyobb sikert nálunk. A polgármester ur arcképét festette meg. A polgármester visz­szaküldte a festményt, hogy irja a!á a nevét is. Elemér alápingálta a saját nevét. A pol­gármester ur visszaküldte ezzel az üzenettel: — Nem jól van, barátom. Igaz ugyan, hogy ez a kép magát is ábrázolhatja, de az én ne­vemet pingálja alá, hogy mindenki fejtörés nélkül kitalálhassa, hogy ez a valaki én akarnék lenni, nem más. (Folyt, köv.) SINVAS építkezéshez I egolcsőbban Steril és Róthnál ócskavas és fémkereskedők Mars-tér 1. 134 Telefon 20—66. Könyvek Sinclair Lewis: A sólyom ntja. A repülés hős­költeményét, a repülő ember regényét irja meg Sinclair Lewis A sólyom utja cimü müvében. A* amerikai kispolgár tipusai, a Babittok, a Dods­worthok mellet a modern sportember típusát, a Lindbergh-tipust is a Nobel-dijas amerikai író fedezte fel az irodalom számára. Hőse, akárcsak Lindbergh, svéd kivándorlóknak rohamlépésben amerikanizált utóda: szerelmese a kalandnak, s vakmerő bravúrjaival a repülés történetének egy közelmúlt, hősi fejezetét éli át és segiti megalkot­ni. Szerelme, házassága is az uj embertípus uj út­keresését mutatja. Remek olvasmány és az uj Sinclair Lewis-kötet, csupa esemény és izgalmas fordulat, csupa fanyar-kedélyes amerikai életfilo­zófia. Sinclair Lewis: A sólyom ntja cimü kitünö regényét az Athenaeum adta ki kétpengős regény­sorozatában. ? nol vásároltunk ! nol dolgoztassunk A Deimaguarorszdg Kis címtára szegedi Kereskedőkről es iparosokról ANTIQUARIUM: iung&rta könyveket vess, elad fa eMrtl FÉRFIRUHA: Mao lgnácz, Kelemen-n. 1 ILLATSZERTAR: Gáspár Illatszertár, CzécbenyMiKr ». IRODARERENDEZÉS: NVirth és Rengey. SaádusnyMfe t HARDTMUTH KALYHAATRAKASOK ÉS TISZTÍTÁS: Léderer János, Méreí u. 6. KÉPKERETEZÉS: K retináim Miksa. Káráss-u. 10 KÉZIMUNKA: Fischer „Kézinnmkaház", Kárisz u. 11 KÖTÖTT- és SZÖVÖTTARU: u.upel és Hegyi, Püspökjnzár uusstig Imre, Széchenyi-tér & OLAJ- ÉS MŰSZAKI CIKKEK: Rnh Vilmos, Mikszáth K. a. I. RÁDIÓ ÉS GRAMOFON: Deutsch Albert, Kárász-uces f. Kelemen Márton. Kelemen-«. U* SELYEMARUK: Holtzer & és Fia], a főpostáral szemben SZŐNYEG: üomán Mihály és Fia. Kárá«*. 11 SZŰCS: (tasmann Dávid Kátfas-a. 1 ÜVEG ÉS PORCELLAN: SchHlinger Kálmán, GsdftonlCs 0. L VILLAMOSSAG: Deutsch Albert* Kárász*, t. Rosner József, Tisza Lajos-körnt 9». VIZVEZETÉKSZERELÖ: Fekete Nándor, Kossuth Lajos-sugarat 11 Szegeden szerezzük be minden szükségletünket!

Next

/
Oldalképek
Tartalom