Délmagyarország, 1936. szeptember (12. évfolyam, 206-230. szám)

1936-09-06 / 211. szám

Í936 szeptember 9. nfi MAT, y\popw«r, 11 A király... a király... LanCaster gráfia hók-fhér matrózlnkóia Rab szigetén Már este sejteni lehetett, begy készül va­lami Bizonyosat senki sem tudott, de a közeledi» esemény ott lehegett a levegobeq, a csudálatos szép fehér kőtornyok, a sziklás pariok é* a ka­cér vitorlák fölött Voltak ejen a sejtésen kivül jelek is. A hölgyek például netn várták meg a zárórát, korábban nyugovóra tértek, inkább le­mondtak az utolsó tangóról. Megérezték, hogy másnap szükségük lesz a frlsseségükre, a kipi­h'entségűkre és tudták, hogy ehhez idő is kell. Hi­szen kevés a fodrász, még kevasehb a kozmetikai szalon a kis sziget parányi városkájában, való­sággal sorba kell állni előtte <jélelőttönkiut és a sorkivárásálioz idő. meg türelem kell. Rendes kö­rülmények kö?ött errefelé az időben nitjcs is hi­ány, de kivételeden most nem voltak rendesek a körülmények, hiszen minden elkövetkező, vagy el­szaladó pillanatnak meg lehettek a maga egészen páratlan eshetőségei. A hölgyek izgalma volt tehát az egyik tünet. A másik pedig — de ezt csak a notórius későnfek­vők konstatálhatták, azok. akiket még a záréra sem tudott ha?aha1tani. ban«m továbbra is kinn őgyelagtak a hodfénves tengerparton, vagy pedig a siük és meredek .sikátorokat járták a fehér kö­vek sejtelmes világában — szóval a másik tünet a szurony volt A szuronyos katonai járőrök- A szigeten korábban katonát csak a kávéházak már­vánvparkettjén lehetett látói, de az is tiszt volt Sít még rendőrből is kevés akadt. Most pedig hírom-négv ***u katonai járőrök cir­kálták össw-vissia a iátékvárofkát, »melynek minden kóv« különben elröppen» szása­dokra emlékezik. A járőrök fóltüjött szuronnyal mérték végig a szük tjccákaf, indíszkrét módon bekíváncsiskodtak a hatalmas park minden bokra alá. végigbaktattak az öböl kőpartjaln. mintha valamit, vagy valakit kerestek volna A politikusok, akik mindenbea politikát keres­nek w találnak, gyorsan kisütötték, hogy biztosan 4 ijerb-«Jalmát ellentétek éleződtek ki még jobhan ég a hatóságok valami nagyobbarányu összees­küvés nyomait kutatják a szigeten, amelynek ke­cses öblei és földnyelvei kőzött alig ltászott egy­két benszülött dalmát a töméntelen «ok idegen ná­ci óju fürdővendég miatt. Énnek a politikus föltevésnek valami logikai alapja mégis volt Ezek-ben a napokban történt, hagy Rab-sziget dalmát népe ij. megünne­pelte s „Lijepa Nasa" kezdetű horvát himnusz születésének századik évfor­dulóját. Vagv «épgyölés veJt. amelven dr Tvan Andres sagrábi ügyvéd- * horvát aem«eti Mac*«k-pirt egyik vezére, különben Rab-sziget lemondott kép­viselője. nagy és gyújtó beszédet tartott. Ez any­nvira föllelkesítette a dalmátokat, hogy a kővetke­ző napokban véletlenül sem viséltét eredeti hely­zetében a jugoszláv színeket, hanem forditva, pi­res-Mhér-kéknefc, er pedlfl a horvát nemaet lobo­gójának a szine. Végül kiderült, hogv a hölgyeknek volt igazuk, nem pedig a politikusoknak. Másnap, már a kóra reggali órákban szétröppent a bír a szigeten, hogy délután megérkezik Anglia, legendásan rok«ns<z*«ve* Vtrá­lva, VITT Kdward NVm esak' msgérk-erik. üan»m ki is köt. stt part­ra is száll. Es okezta az őriási ligáimat és ez volt az oka az éjszakai járőrözésnek is Délelőtt már olyan volt a kis kővároska. mint valami megzavart méhka* A strandok üresek maradtak, pedig forrón tűzött az augusztusi nap és a sziklatőmegek a szemközti Vei ebit hegylánc kopár oldaliról megsokszorozva ontották vissza a meleget. Mindenki a parton sétált és kémléit* az öböl karjain tuf széttlrul* tengert. A fodrászok és a kozmetikusok verejtékezve dolgoztak, az ondoláló­gépek zümmögése elnyelte a tengermorajt is. A négy karcsú kőteronv pici harangja még el sem kondította a 4fl*t, amikor a sziget szépei már a parton sétáltak és a legtöbbnek estélyi ruha bo­rította napbarnított alakját. Móndják. hogy olyan hossjra szempillákat még sohasem láttak ezen a szigeten, mint amilyérit most ragasztottak a síi­tek és mdndiák azt is. hogy a pld illatsíertárak készlétét haladéktalanul pótolni kellett, mert a ro­ham felemésztett minden ruzs-készletet ezekben a mozgalmas órákban. Délután, ugy három és né.gv óra köiött elő is bukkant a dalmát szigetek szeszélyes világából a kiráyl karéin jachtja, a Nahlin. Méltóságteljesen. kecsaeen suhant a sötétkék hul­lámok fölött, be is fordult a kikötő öble felé. de aztán elkanyarodott és elrejtőzött a szemben lévő pici sziget mögött. Néhány pillanattal később egy szürkéskék hadihajó tette meg ugyanezt az utat, a biztonsági kísérő szerepét betöltő jugoszláv cirkáló. Tiszteletteljes távolságban követte a fe­hér jachtot és vagyba romsb4a méternyire vetett horgonyt a jacht mögött. Ülés sikoltásként hasított át a levegőn a rém­hír: . — Nem száll ki a király.., A part mellett vesztegelő bárkák hirtelen nyü­zsögni kezdtek, az árbőtokra fftlröpültek a vitor­lák és csakhamar valóságos vitorlaraj suhant a kis sziget mögé bujt jacht felé. A kép gyönyörű volt A karcsú jaohtot. «4». mag száz vitorla röpködte körül Keringtek körülötte, mint a hófehér pillangók A sziget csaknem teljesen elnéptelenedett. Mondják, hogy ennyit régen nem kerestek a derék dalmát bárkások, mint ezekben az órákban. Mindnek akadt fuvarja, mert mindenki látni akarta közel­ről a csudajachtot. »melvwj agy valóságos király járja a végtelen vizeket, hogy néhány hétre me­neküljön 9 királykodás súlyos gondjai, bajai elől és mégegvszer. talán utoljára velgzi berregnek érezhesse magát. A vitorlák hirtelen megrebbentek. A jacht lejá­rójához pici motorcsónak simult, a pariról, mesz­síeiátén. látni lehetett, hogy néhányan átszállnak rá. a következő pillanatban pedig röpülni kezd a motorcsónak és mély barázdát szánt a tenger há­tába A fürge motorcsónak figyés*n keresztülsuhant a vitorlás-gyűrűn, való­sággal beröpült a kikötő öblébe, majd a kőpart­hoj. Valaki elkapta a kötalét, rácsavarta az egyik kőoszlopra A csónakból pedig egy gyorsmozgású fiatalember ugrott ki a partra és nyújtotta kezét a csónak három hölgyutasa felé. Rövidujju fehér tng volt rajta, haját meglobogtatta a szél, a szá­jában pedig egyeneSszáru fapipa füstölt. — A király... a Irfráty... — suttogták minden­felé legalább ti» különbözö nyelven. Tényleg nyolcadik Edwarí volt, nr, angol biro­dalom királya Kattogni kezdtek a fénvképerösré­pek — csudálatosképpen itt senkinek sem volt ki­fogása ellenük, egyetlen készüléket sem koboztak el, egyetlen filmkazettát sem nyitottak ki — a ki­rály pedig, aki Laneaster grófjaként kiállt ki Rab sz'get partjára, rendületlenül mo­solygott. Teljesen belevegyült a tömegbe, olyan szorosan körülvették, hogy alig tudott előrehalad­ni. Vidáman lépkedett kíséretével végig a parton, meg-megállt egy pillanatra, nézte, a látnivalókat, élveete a Vis dalmát város ódon szépséget, aztán megindult a szűk sikátorok felé. Útközben neki is éppen olyan jó szívvel kínálgatták a kis dalmát Hnyek a mézédes fügét, a nagyszemS szőlőt, a kagylókat, a csigákat és az eleven teknős békákat­mint a többi fűrdővendégnek Közben a megcsalatkozott vitorlát; asjeveszett versenyt keadtek visszafelé De elkéstek. Mire el­érték a partot, a király már bejárta az egész ká­rost, megnézte az öreg templomokat, vásárolt ren­geteg apróságot, dalmát sapkát, dalmát öveket, emléktárgyakat és már ugrott is vissza a motor­csónakjába. Az igazi meglepetés csak ezután következett. Amikor útitársai is elhelyezkedtek a csónakban, a király felállt a helyéről és a világ legtermésze­tesebb. legközvetlenebb mozdulatával a fején ke­resztül lerántotta majáról rövidujju fehér ingét _ M«»Byilt HATVANI „Tulipán" harisnya és rtividáruháza MlktzAth Kálmán ucca S>. »»- a. (Pü.pSli h»zár) 01««o 4rik a Tegyea prób»v*«4rl4it. 81 TELEFUNKEN 237 Fenti rádiót otth órában mutatom be vételkényszer nélkül Markovics mérnök, Tisza Lajos krl 44. TELEFON: 30-20. Cserék legelőnyösebben! Baktárról házhoz szállítja, díjtalanul készség­gel bemutatja és répi készülékét becseréli FONYÜ SOMA rádió és villamossági szaküzlete Kölosey-u. 4. Telefon 11—65. Kötelezettség nélkül bemutatja és kedvező fizetési feltételek mellett szállítja CSURYFERENC óra-, ehszer- t% rédifózahUzicte Kérész ucca 7. Díjtalanul bemutatja és kedvező részletfizatésre ia szállítja Kelemen Márton Kelemen ucca II. még 9 pipát sem vette ki a szájából —, aztán le­nyúlt a csónak oldalába, kék-fehér csikós matróztrikót kotort elő — akik közelebb álltak, ugy látták, hogy a trikó elég olajos volt már —, azt magára öltötte, majd hirtelen leült a volán mellé, megnyomta az Indító­pedált és a csónak hirtelen röpülni kezdett a jacht felé. Aj estélyi ruhás hölgyek csalódva néztek utána, de még abban reménykedtek, hogy este visszajön a király, a szigeten íog vacsorázni. Erre külön­ben a fényes lokálok is felkészültek. Jóelőre gon­doskodtak róla, hogy még kecskeméti barackpá­linka, is legyen raktáron. De a kirúly nem jött. Hiába vártak rá a már­váuyterraszoo. Nem jött. A jachton maradt. Ott vacsorázott. A kivilágított jacht sokáig fájdította a szigeti népek1 szivét. Reggelre aztán eltűnt a jacht. Még hajnalban folytatta szép útját Raguza — pardon- most Dobj' rovnik — felé De hogy a szigeten járt, azt nem lehetett le.-« tágadni. Minden férfiember, aki reflektált a divat­fi predikátumra, sürgősen bevásárolta magáűak! a kék-fehér csíkos ujjatlan matróztrikót é* abbír» fesjelgstt a délelőtti korzón. Akait olyan, aki b« is elajorta. A strandok pedig ujból benépesedtek na élet folytatódott Ott, ahol elöiő uap a király kedvéért megszakadt. Magyar László,

Next

/
Oldalképek
Tartalom