Délmagyarország, 1936. szeptember (12. évfolyam, 206-230. szám)

1936-09-05 / 210. szám

DCLMAG7ARORSZXO 1936 szeptember 5: Jj /|f VWflI A magánjellegű luxusbérautó tetszésszerinti kis és nagy autó helyi iuvarozdsra vM-/JIFllr 1 r\. Ta,amint turautakra megrendelhető Tel. 11-11. RITTLER, Horthy Miklós u. 18a (Hungária szállóra! szemben) Temetői fuvar kis autóval P 3,nagy autóval P3.50 KÍSÉRTET A PUSZTÁBAN Irta HERKE MIHÁLY IV. Amint közelebb-közelebb jótt, mindig menihben nézte az ijesztő jelenséget. S amikor azt gondolta már, hogy mindjárt szemügyre veheti azt, megfor­dította az a lovát és vágtatott vissza a csárda felé — Ne legyen Istene az apjának, ha nem isme­rős énnekem az a lovaskisértet. Utána legények! Lehet ez betyár is. A mellette lovagló pandúr keresztet vetett ma­gára és reszketősen szólt. — Biztos ur, ha nem is maga a betyár az, min­denesetre az ö hazajáró lelke ténfereg itt... Isten engem ugy segéljen, biztos ur, ez a lovaskisértet nem más, mint a Sándor. Nappal is annak mon­danám. '•••>> — Ne besaélj bolondokat János! Még megijesz­tesz. Hát nem tudod, hogy öt nappal ezelőtt ma­gam vittem be a várba Ráday kir biztoshoz? — Tudom, biztos ur... Még is azt mondom, sogy « az. Ha pedig nem ő, akkor a lelke az, amit itt felejtett annál a huncut Csáki Pannánál. Nem látja-e biztos ur, hogy most is arrafelé kisért. — Bolond vagy János... Még belém vered a fé­lelmet. Hogy gondolod te — ha száz ördöge volna is a Sándornak —, hogy ki tudott volna bújni ket­recéből, amelyre a Ráday gróf vigyáz? Nyilván fenekére néztél a kancsónak.. De mert magam­nak is gyanús az a kisértet, menjünk a nyomába szaporán. Tüz alá vesszük a csárdát, vagy a kí­sértetet. Ti majd elhelyezkedtek az udvaron vagy az is­tállóban lovastól együtt. fcn majd benézek a Pan­nihoz. Onnan lesem a kísértetet. De éberek legye­tek ti is. Ma ne az éjfél, de a hajnal legyen a takarónk Egy-két sarkantyú szorításra megnyúltak a pa­ripák és nyomták az éjszakát a csárda felé. i Éppen akkor aludt ki abban a mécses. A lovas­kisértet pedig ott vágtatott el az ablaka alatt... Nyomában porzott az ut, nyögött az éjszaka. Egy­szer csak elnyelte a köd, vagy a pokol. — Brrrr! Az anyjamiatvánkját! Most már ma­gam is azt mondom, hogy a Sándor lelke kisért itt... Alighanem itt maradt a Pannival és én csak a testet vittem be De majd megmondja Panni, ha van Jézusa. Ne­kem még nem hazudott. Gyerünk tehát kísértetet fogni. En majd mécsest gyujttatoik a Pannival és ki­vallatom. ha nem mécs világánál, hát sötétben. Ne legyek éin csendbiztos, ha nem így lesz. Am az egyszer hiába volt minden vallatás. Pan­ni állta az élő bilincsek kemény szorítását. Visz­szaverte a csók tűsét is. Ellankadt a teste, a nyelve azonban maradt kemény és komA .. Egyszer ugy éjféltájban megzörgette valaki a rácsosablakot... Riadtan ugrott fel párnáiról a csendbiztos. Panni meg fölsikolytott — Jaj, a kisértet! — Micsoda kisértet, az apád miatyánkját? Talán már te is a Sándor lelkét látod? — Egy fehér lovas zörgetett be az aWakon. így cselekszik már három nap óta. — Panni, a kisértet nem szokott kopogni. Ember az Felelj, kl légyen ö? Magam is láttam már a pusztában két ízben. Mond meg a nrrit, mert kü­lönben vasra verlek! — Akkor se mondhatom meg. A vas csak a k«­zemet szorítja, de a szivemet nem. — Értelek Panni... A szeretőd a«. Másnap reggel ment a biztos jelentést tenni Rá­day grófnak: — Kegyelmes uram. jelentem alássan, két éjjel, két nap bújtam a pusztát... Kutattam, nyomoztam, mint farkas a bárány után ... Bújtam az erdőt, a rádast, tűvé tettem az a csárdát, mégse találtam mást, csak a tiszttartói lak pádimetntumán e.g<? csizmapatkót. — Mért nem inkább csizmát, biztos ur — szólt gunyorosan Ráday, a siker reménységétől elesve. — Az kegyelmes uram, a Sándor lábán volt nyolc nappal ezelőtt... Amikor behoztam őt a szegedi várba. — ön félrebeszél, biztos ur! A bűneset csak négy mappái ezelőtt tőrtént. A vén sas pedig tíz nap éts foglyom. Hogy lehetne hát ő a tettes? — Ha * nem kegyelmes uram, akkor a haza­járó lelke. Amint a nuertát hintám és * buffaci csárdát, mind a két éjszaka a Sándorral találkoz­tam. Fehér lovon futott előttem a pusztában... Nemcsak ai én két szemem, a tiz pandúromé is látta. Ma éjjel pedig, amikor betértem embereimmel együtt megpihenni a bugaci csárdába, Csáki Pan­nihoz, éjfélkor rám verte az ablakot. Ráday dühösen toppantott. — Biztos ur, ön nagyon mélyen nézfaetet bele a Csáki Panni két szemébe. Az igézet elkábította önt. ön nem tudja, mit beszél, ön azonnal átadja a nyomozást Daróci kapitánynak és ön parancso­mig veszteg marad! Van még valami jelenteni valója? — A kísértetet... — Hallgasson ön! Egy szót se többet kísértet­ről! De hol van a patkó? Ugylátszik, olyan az a patkó is. mint az ön által látott kisértet: a Csáki Panni igézetéből vett látomás. — A kisértet talán lehetne még látomás, hiszen a puszta, kegyelmes uram, nappaj is csodás, hát éjszaka, amikor életre kelnek a titkok? De a va­lóság, kegyelmes uram: ime, parancsoljon vele. Hogy ez a Sándor csizmájának a patkója, arról ha ugy akarja kegyelmes ur, mindjárt meg is győ­ződhetünk ... Ha kegyelmes ur parancsolja, rá il­lesztem a patkót a Sándor csizmájára, amelyikről hiányzik az. — ördöngös ember ön biztos ur! Engem is ma­gával akar ragadni a képtelenségek ostoba töm­kelegébe? Még mindig megmarad állítása mellett? — Meg, kegyelmes uram. S hogy állításaim nem látomások, nem álomképek, annak bizonyítására méltóztassék elövezettetni ketrecéből a vén orosz­lánt. — Parancsolja meg ön azonnal várnagyomnak1, vezettesse elébem a rabot! Ha kiadta ön paran­csomat, visszajön ós itt marad! Kint lótás-futás támadt... Katonák topogtak, futkostak az őrök, loholt a várnagy. Aztán csönd lett, kínos, néma csönd. Csaik hosszú idő multán lépett be a várnagy... Remegett és sápadt volt az arca, amikor össze­ütötte bokáját. Hangja pedig el-elbicsaklott, mint a rossz bicska. — Kegyelmes urnák ... jelentem alásan ... a ti­zienháromas számú zárka — üres ... A rab meg­szökött... Atfürészelte a rácsot. Ráday gróf felhördült, aztán rámeredt a csend­biztosra. De tekintete tompa volt. Hangjának is eltompult az éle. Magáhatörötten szólt. — Biztos ur, akkor ón mégis Jól látott. S Jóska tompán mosolygott. — Kísértetet láttam, kegyelmes uram — Nem igaz! ön a vénbetyárt látta... De azt mondja meg ön, miképpen lett ez lehet­séges? Hat nappal ezelőtt ön hozta be... Három nap múlva mégis ő zsákmányolta el az urasági kasszát és most mint kisértet jár a pusztában, ör­dög ez, vagy ember? S. Jóska megint mosolygott. — Mind a kettő, kegyelmes uram. A vén orosz­lán nem egykönnyen szokja meg a ketrecet. De majd betesszük oda újra... — Ha háromhéten belül újra behozza ön, jutal­ma fényes lesz. Ha nem, ön nem lesz többé csend­biztosom! Az üres cellát pedig elfoglalja addig a vámagy ur ... Biztos ur, kisérje őt oda. * Mikor S. Jóska kilépett a szegedi vár kapuján, kevély paripája prüszkölve fogadta. Mikor a há­tán termett annak és megnyomta az oldalát, a ké­nyes paripa meg sem állt a — bugaci csárdáig... Mikor S. Jóska benyomta annak az ajtaját, két szál gyertya égett odabent az asztalon. Egyik Csá­ki Panni, a másik a — Sándor előtt. Nagy ban­kókat olvastak ... S. Jóska a zsebébe nyúlt, aztán melléjük lépett. — Sándor, ez az egy még közéjük való. Ezt el­vesztetted. Nézd, itt van a szám rajta: a harmin­cadik ... A vén oroszlán felhördült. — Biztos ur, hun találta ezt?! — A Panni párnája alatt, amikor rám zörgetted az ablakot. — Ha tudtam volna! — bődült el a vén orosz­lán és pisztolyához kapott. A csendbiztos azonban megmarkolta a kemény jószágot, hogy ropogott bele ^a gazdája csontos keze — Sándor! Helyedet a kegyelmes ur a várnagy­úrral töltötte be... A várnagy ur azonban nem a te helyedre való. Visszajössz tehát velem. így aka­rom! Ha a helyeden leszel, a többi a te dolgod. Kulcs látom, lesz a záradhoz.. Hiszen nálad ha­gyom azt. Nekem elég a csizmád patkója. Hogy megtaláltam a tettest, ez elég bizonyíték arra. Nézz csak oda, balcsizmádról hiányzilk a patkó. — Biztos ur! Itt a harmincezer forint... Adja vissza a patkómat. — Bolond vagy Sándor. Majd visszaadja Ráday gróf. S akkor patkód is lesz és lesz kulcs is a zá­radhoz. — Gyerünk, Sándor!... Tiz pandúrom odakint les rád az udvaron. Tedd el azt a fránya bankó­kat!... * Ha ezt a furcsa párbeszédet hallotta volna a Ráday kegyelmes ur .mindjárt tisztában lett vol­na, hogy melyik a nagyobb ördög, a vén orosz­lán-e, vagy az ő híres csendbiztosa? * Harmadnap múlva szabad volt már a várnagy ur... Negydnapon pedig vetette már habos ágyát » szép Csálki Panni... Fészekre várta a hires szegedi csendbiztost. KIS HIRDETESEK NMMMMMMMMNMÍ«! IVNMMMMMMMMMMMMM nagy szegedi kereskedelemről és iparról. FORTUNA petróieumgázföző LAMPART­gyártmány. Díjtalan bemutatás Ruh Vilmos cégnél, Mikszáth K. u. 9. (Paprikapiac sarok* Férfi fehérnemii­uidonságok a legdivatosabb anyagokból készen és mérték sEerlnt LAIRPEL é. HEBTlnöl Hőség «131 menekfiljan » SUBA» pincébe sörfizni írógépszalag karbon, irortapapir olcsó, tarifa blihatö tMesengeynoi. Sséohenyi tér 5 Elegáns férfi Rácz-cipőt hord Divatos formák, elsőrendű kiállítás Kölcsey ucca 7 szám Árban, minőségben DÖME kárpitot veset ! V idra-a. S Ref. templom mögött Hódéra BISbütorok roktiron Szenesi Mária kalapszalonja FEKETESAS-U. 21. Dél magyarosiig le gr n »ifTObb szflos és » * ír­ma A r nbill Klsftren'lfl MroiinuiM kési fotelek, rekamlék Szedresinei » i (Fodor u. earok. KALDOR W és ernyflkéexllfi ipartelep nöl dlYalkülflnlege*ségek nagy raktAra. Szeged. Ktrftsz-n. 6. Teleion 21—02. Mtrk4, töltőtollak, csnvnrlrftnok legna fjyobb vAlasztékban minden ka­7anriui!Ptn fisRengevnfl Széchenyi tér 5 Hasxn&ll motorok, vízszivattyúk kaphalAli FRftCHMANN gépmUbely Kalr&rla ucca I I NTtZBTI SUMÁK • SAPKA • BOY KABÁT 1 TIROLI NAOftftq | .KORDA RUHA" MÉRTÉK UIÁN FÖLDES IZSóI KLAUZAI, TÉR | DIVATOS OLCSÓ III JÓ ratreadCWMUIii 1 Wll WMUÜHWWl »'«*

Next

/
Oldalképek
Tartalom