Délmagyarország, 1936. szeptember (12. évfolyam, 206-230. szám)

1936-09-05 / 210. szám

AGYARORSZÁG sas ^^s^ «005,5^^ l936 SZepíember 5. S2.1. ein. Telelőn: 23>33..Klad<thtvalu. kVIctVnkünyvlAT «• leqvlrodo: Aradi aeea «. Telefont 13-00.. Nyomdat Lflw Up«t «eee 1». Telelőn: UM». - Távira« ___ „ _ _ _ _ é» lerélclm: Délnroyaroruia Szened XII. éVfOlydlXI, ÜIO. Ara ÍO fillér ELŐFIZETÉS I HAVONTA HELYBEN 3.2« VIDÉKEN «• BUDAPELLEO 3.6U, RULLITLDUR» ®.4Ü PENGD. — EGYE« IZAM ARA HETKÜZ. NAP ÍO. VA«*R> 6A ÜNNEPNAP 1® OLL HÍR. DELÉSELC ICIVEIELE TARLIA SZERINT. MEGLŐ, 'enlk HÉTTŐ Kivételével nsDDnta REGGEL, Falu és város Magyarországon mindig terem annyi búza, hogy egy-egy karéj kenyér jusson belőle mindenkinek. Terem annyi tengeri és takarmány, amennyi elegendő az állattenyésztésre. Talán nem mindi? jut olyan nagy felesleg a külföldi kivitelre, de amennyi az országban kell, azt megadja a föld, a mező, a fa, a viz. ÉS mégis. Nem tulozunk, ha azt mondjuk, hogy a városokban ezrek és ezrek éheznek éa egész télen át százezren azzal a gonddal küzdenek, vájjon elsején miből fizetik ki a házbért és hogy holnap mit esznek. Nem azért, mintha a rádió nekik is meg ne mondaná a menüt, hanem azért, mert a legnagyobb loholás mellett sem tudnak felhajtani egy ebédrevalót. Minden terem és mégis. A nagy város éhezik, a falu, tanya pedig alig tud uj rongyot venni a testére ahelyett, amely már régen elkopott. A város koplal tehát télen és fagyoskodik, a falu pedig szegény és ruhátlan. Mi ennek az oka? Éppen e.ten töri a fejét, mint olvassuk, a főváros egy bizottsága. Hogy miként kellene eltüntetni a gazdasági rendszernek ezt az egészségtelen, nemzeet romboló és lelkeket emésztő súlyos sebét. Amerika már tanácskozott egy izben e gondolat felett. Rá is jött arra, amit nálunk is bölcsen tud mindenki, csak ellene nem cselekszik, mert vele szemben tehetetlen. Azt tudniillik, hogy míg a krumpliföldről a család asztalára kerül a burgonya, míg a gyümölcs szépen, Ízlésesen feltálalva teritékre jut, míg a kenyér felszelhető, sok-sok hegyen-völgyön, „egykézén" megy keresztül, túlságosan sokan és mindegyik letör egy darabot. Nem morzsát. Láttuk a múltkor. A piacon 6 fillérért vették az almát. Budapesten pedig 36 és 40 fillért kértek el érte. Aki tehát leszedte, aki termelte, aki ajnározta a fát, aki már ősszel kezdi gyógykezelni az ágakat, akié a munka, aki cipekedett vele, törette kezeit az ágakkal, emelte a nyakában, hogy majd megszakadt bele, az 6 fillért kapott. A szegény fogyasztó pedig 36 fillért fizetett érte. De így van ez más egyebekkel is. A borjú ára nem mindig 70 filléres és a városi fogyasztónak a javáért mégis 3—4 pengőt kell fizetnie. így van az egész vonalon. Igaz, hogy a közületek, közvetet fogyasztási adókban eléggé kiszedik a vámot az élelmicikkekből, mert ma például egy kilógram szalonna árából is kicsi hijján 20 fillér kihull. De az a megdöbbentő különbözet, mely a termelői és a fogyasztói ár között előáll, mégis olyan horribilis tétel, amit megengedni nem szabad. Amit orvosolni kell. Budapest most ezt keresi. Egyúttal rátereli a figyelmet, mégpedig országosan, Képtelenség elgondolni, hogy az, aki bajlódik a dologgal, esetleg nem kapja meg nem a fáradsága diját, hanem azt, amibe néki az ügy van és tisztán az, aki irányit, az egykőz, amely dirigál, raktároz és kiutal, többször akkora összeget keres rajta. Lehetetlen, hogy a város népe koplal, a termelő pedig rongyokban jár. Az értékesítés kérdése ma egyformán elsőrendű problémája falunak és városnak, — amelyet egyszer végre okszerűen kell megoldani. A ma oly divatos „irányítás" nem segitett a helyzeten, hány példát lehetne erre felsorakoztatni. Az egykéz nem szünteti meg a termelő és a piac közötti szakadékot, — ebben a kusza, ágastól-bogastól összefont keserves helyzetben csak egy ut lehetséges az értékesités kérdésének gyökeres megoldása felé: visszatérés a szabadkereskedelemhez, amely a maga rugalmasságával, évtizedes tapasztalataival, nélkülözhetetlen találékonysáf

ával áthidalja a mai igazságtalan szakadékoat, piacot teremt az árunak és árat biztosit annak, aki munkájával elindítja és keservesen befejezi a termelést. A szabadkereskedelem és a szabad értékesités egyaránt éltető eleme falunak, tanyának és városnak. Bethlen és Sckhardt szombaton kezdi mes megbeszéléseit A jövő héten sorozatos miniszíerfanácsoí íarl a kormány (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A I pénteki minisztertanács után Darányi Kál| mán helyettes miniszterelnök a következőket ( mondotta budapesti munkatársunknak: I — A mai minisztertanácson megállapítottuk j a jövő héten tartandó sorozatos minisztertanácsok programját, előreláthatólag ez a sorozatos minisztertanács három napig fog tartani. A tanácskozás napirendjén azok a kérdések szerepelnek, amelyek az október 2-án összeülő parlament elé kerülnek. A mai minisztertanácson, a? időszerűvé vált kérdésekről is tanácskoz-) lünk. < A minisztertanács után a helyettes miniszterelnök Kozma Miklós belügyminiszterrel, majd Bornemisza Géza iparügyi miniszterrel tanácskozott. Somkuthy József, az uj honvédelmi miniszter szombaton teszi le az esküt. Hír szerint a közeljövőben megtörténik utódjának kinevezése a vezérkar élére. Politikai körökben nagy érdeklődéssel várják a szombatot, mert az elterjedt hirek szerint ezen a napon ül össze tanácskozásra Bethlen István és Eckhardt Tibor. A tanácskozáson — hir szerint —, a Gömbös-féle választójogi levélről lesz szó, de megbeszélik a jövőbeni együttműködés feltételeit is. Bethlen és Eckhardt találkozása — hir szerint —, a Nemzeti Kaszinóban lesz. Minisztertanács Budapest, szeptember 4. A kormány tagjai Dará n y i Kálmán miniszterelnökhelyettes elnökletével délelőtt minisztertanácsot tartottak, amelyen a kormány tagjai csaknem teljes számban resztvettek. A honvédelmi mirtiszt"it Nagy Vilmos tábornok képviselte. A minisztertanács folyó ügyekkel foglalkozott, azonkívül megállapította a jövő hét folyamán lartandó többnapos minisztertanács programját. Darányi Kálmán a politikai békéro1, a nyugodt légkörről és a pártközi konferenciáról Budapest, szeptember '4. Darányi Kálmán helyettes miniszterelnök pénteken este a következő nyilatkozatot tette a M. T. I. utján: — A miniszterelnök helyettesítésével történt legmagasabb megbízatásom igen nagy felelősséggel és súlyos kötelezettségekkel jár. Teljes tudatában vagyok ennek a felelősségnek és a kormányt a távollevő miniszterelnök ur irányeszméinek és programjának szellemében minden tekintetben a nemzet egyetemes érdekeinek állandó figyelemben tartásával fogom vezetni. Különösképen gondom lesz arra, hogy mind a helsö politikában, mind pedig az ország belső rendiében a társadalom normális és egészséges éleiét biztosítsam, a nyugalmat legmesszeíibmenőle-« megóvjam és a pártok felé is a békét keressem. — Meggyőződésem, hogv ezzel jó szolgálatot ti vzek a nemzetnek. Tudom, hogy ennek olyan előfeltételei vannak, amelyek a kormányzat körein kívül esnek, de rendíthetetlenül bízom abban, hogy a közélet minden tényezője segítségemre lesz a rend, a jogbiztonság, a szükséges kormányzati tekintély és mindama egyéb követelmények fenntartásában, amelyektől az ország és az állam érdekeinek megfelelő szolgálata függ. Ezen a téren nem lehetnek mellékszempontok. Tgv teljes erővel érvényesíteni fogom ebbeli elhatározásomat. Azt hiszem, hogy ez a megtisztelő magas megbízatás, amellyel felruhá-zUfttam és az a jóindulat, amelyet a politika,-Közélet különböző tényezői — a sajtóban is — személvemmel szemben tapasztaltam. feljogosít engem arra. hogv bizalmat tápláljak törekvéseim megértései iránt. Ez a törekvésem — és ezt nem tudom eléggé hangsúlyozni —, a politikai és közgazdasági élet zavartalan menetére, az alkotmányos és minden más fontos kérdések szenvedélymentes és a nemzet javát kereső megvitatásának biztosítására irányul elsősorban. — Tovább haladok azon az utón. amelyet Gömbös Gyula miniszterelnök ur a maga és a kormány egészének a nemzeti gondolat világa és szociális célú kormányzatunk gazdaságpolitikája számára kijelölt. Ehhez nyugodt légkörre van szükség és ennek a nyugodt légkörnek biztosításához nagyban hozzájárult az a lépés, amelyet a miniszterelnök ur közvetlen elutazása előtt tett. midőn a képviselőház elnökét felkérte a parlament őszi ülésszakának kezdetekor pártközi konferencia összehívására a választójog kérdésében. Találkoztunk a miniszterelnök ur e lépését kommentáló ujságközleményekben olyan nézetekkel is. hogy miért a képviselőház elnökét és miért nem engem, a helyettesét kért fel ennek a pártközi megbeszélésnek a vezetésére. A miniszterelnök urnák ez az elhatározása megfelel az alkotmány szellemének és felfogásom szerint helyes és célravezető. Célravezető annál is inkább, mert a kormány és elsősorban a miniszterelnök ur nem befolyásolni akar ja a pártokat a választó ing kérdése tekintetében, hanem mielőtt maga véglegesen állást foglalna, ismerni kívánja a nemzet javát kereső összes politikai ténvezők. ille-