Délmagyarország, 1936. szeptember (12. évfolyam, 206-230. szám)

1936-09-29 / 229. szám

DRMAGYARORSZAG ÜZEOCD, SzerkeulOtégt Somogyi Ucca >2. I. cm. Telefont Z3»33^>KladóMVBla!, kölc«önkönyv)4r jegyiroda: Aradi OCCB ». Teletont 15-C6, .Nyomda; Iflw llpöt ucca 19. Telelőn: ll-OO. - Tdvlra« é» 'evÉlc'm: Dtlri«0yoror»7Ao. Srf-fO Kedd, 1936 szepí. 29. Ara ÍO (lllér XII. évfolyau, s?. A falu Vasárnap az alsótanyai lcatolikus napon nagyon szép szavakat mondott az egyik szónok a faluról, kifejtve, hogy a falu biztosítja a legegészségesebben a nemzet fennmaradását, adja a szó legtisztább értelmében az életet, a kenyeret. Á magyar falu népe ezzel szemben azt várja a nemzettől, hogy tökéletesítsék náluk is a kulturális és a szociális intézményeket. Pompás szavak, igazságukban senki sem kételkedik, meggátlásuk bűn az egész nemzet ellen, mi azonban tovább megyünk és megpróbáljuk eltalálni, hogy miképpen lehetne tartalommal is megtölteni az egyes kifejezéseket. Vezet bennünket a mélységes megismerés és főleg az elismerés, amelyet a föld egyszerű népe minden tekintetben megérdemel, egyaránt a türelmét, jóságát, hazaszeretetét, nemzetfenntartó erejét tekintve és nem feledkezve meg a legnagyobbról, amely szerint a leggőgösebb oligarchia őse is földet duró paraszt volt valamikor s az utódot mindössze több-kevesebb idő, esetleg néhány évszázad ügyessége, konjunktúrája, a rendből ereje választja el tőle. A falunak és népének való kiemelkedésének, a desztillálódásnak ereje választja el tőle. A falunak és népének fogalma alatt azonban mi sokkal többet értünk, mint amennyit a bukolikus irodalom abba belemagyarázni hajlandó és képes. Főleg megkülönböztetjük a falut az irodalom és a hirlapirás, tehát a közvetlenebb tapasztalat adatai alapján, esetleg talán éppen a törvényszéki rovatot véve összehasonlító pontnak. Az irodalom sokáig a boldoersásr páratlan birodalmának tüntette fel a falut, amelynek csak válogatott erkölcse, idillje van, tilinkószava és ártatlan szentimentálizmusa. Tovább megyünk: a régi népszínművek hamis romantikáját, amely nem ismeri a munkát, csak a folytonos táncot és dalolást variálja bárom felvonáson át a parádés öltözködéssel, — maga a falu népe élvezi a legjobban, pedig a városiaknál különben tudja megállapítani, menynyi ebből a reális valóság, az elhihető. De esetleg éppen ezen fordul meg minden, hiszen olyan jó esik a szürke mindennapiságból a mesékhez menekülni, szavak, fantáziák ragyogó csótéros szerszámját venni fel az iga helyett, féldióhintóba telepedni, nem lesoványodott gebétől vonszolt atyafitagadó taligába. • Az élet maga sokszor kellemetlen egymásutánban egészen mást mond a faluról, mint az irodalom. A városi ember, ha elfogja a nosztalgia az ismeretlen világ után s azt képzeli, hogy odakünn nincs sem harc, seim emberi komiszság, csak falanxa a könryü-fehérnemüs Bayard-lovagoknak, a szeplőtlen erkölcsöknek, először akkor döbben meg, amikor a félelmetesen felfegyverkezett csendőrök ilyen Bayardokat kisérnek a városi régiókba, másodszor akkor hűl el, amikor közöttük akarja megtalálni a hiába keresett békét, a csendet, jámbor lelkek kiegyensulyozási titkát. Sietünk kijelenteni, hogy ez nem magyar specialitás. Tessék elmélyedéssel olvasni a külföldi irodalmat s megtalálja bárki a német, a francia, sőt az angol falu hibáját is, habár ez a hiba csak kisebb mértékben a népé, mert a nagyobb, az úgynevezett intelligenciáié. Azonban aliquid semper haeret, mondra már a latin közmondás is és ki kéDes megállapítani, hogy az úrias viseleten kívül már csak az utánzás láthatatlan törvényei alapján is mennyi ragad a népre? A birósági statisztikák a tanúi, hogy a becsületsértési és rágalmazás! perek nagy százalékát a falu szolgáltatja, esetleg nem olyan kulturált mázzal, mint a város, de veszedelmesebben annál, mert a főelem bennük a primitívségen kívül a következményekkel számolni nem tudó tájékozatlanság. Ezért van a falusi atmoszférában különös súlya minden vádnak s ezért nincs különös gyógyító hatása a falun a legszigorúbb szabadságvesztési büntetésnek sem. A mi álmunk is az, hogy a faly kiemelkedjék minden primitívségből s ha a legegészségesebben jelenti a nemzet fennmaradását, biztosítsa minden tényező ezt az egészségét. Az élet nemcsak a kenyeret jelenti, hanem a lelki konstrukciót is, ezért kell a falura a legjobb pap, a legkiválóbb tanitó, a legtökéleteELÖMZETES, He.vonla helyben 3.20 vidéken ét BudapeUen 3.6Uf icUlItHdiSn 0.40 penqő. — Egyee u«m »rn hetküanap »O, vatAr- é* Ünnepnap Hlr« deiések <ei-vélele larlta szorlnl. Megje, 'enik ttétfo Klvftte'ével nnnonta reggel, sebb tudásu orvos, a legpáratlanabb közigazgatási vezető és jaj legyen nemcsak a fenkölt püspökünk által emiitett, antikrisztusi elveket valló, álprófétáknak, hanem annak is, akit melléktetkintetek, elfogultságok vezetnek bárkinek a népre való ráerőszakolásában. Aki fogyatékos a hivatása teljesítése tekintetében, érezze a következményeket a városban, ahol nincs egyedül s hamar kiderül a tudatlansága. De a falu népének csak tökéleteset szabad nyújtani, mert ezzel szerelhető le az a bizalmatlansága, amely sokszor nem is olyar alaptalan, hiszen hosszú tapasztalatokból szűrődött le. Igenis, tökéletesítsék falun is a kulturális és a szociális intézményeket, ne érezzék magukat elsőbbrendü polgároknak, — ehhez azonban az kell, hogy az úgynevezett intelligenciája a legmagasabb kultinfokon álljon s a legtökéletesebb emberi, lelki, tulajdonságokkal legyen bélelve. A francia kamara hajnalig tartó izgalmas ülésen 96 szótöbbséggel elfogadta a kormány pénzügyi javaslatait Reggeltől reggelig tárgyalták a frankdevalvátfót — Bizalmat szavaztak a Leon Blum-kormánynak, hajnalban megkezdték a részletes vitát A devalváció hatása Hágától Rómáig Paris, szeptember 28. Az egész világ izgalmas érdeklődés közben ült össze hétfőn délelőtt a francia kamara, hogy állást foglaljon a Leon B 1 u m-kormány frankdevalváló javaslata ügyében. Különösen a jobboldali pártok körében volt izgatott a hangulat, nem annyira a javaslat, mint inkább a hozzácsatolt rendelkezések miatt. A Hétfőn már a kora reggeli órákban nagy tömeg gyűlt össze a Pala is Bourbon előtt. Kilenc óra 5 perckor a köztársasági gárda dobpergés« felezte, hogy megkezdődött Herriot elnöklésével a kamara nagyfontosságú ülése. A kamara döntő ülése Ott volt a kormány valamennyi tagja a zsúfolt ülésteremben. Az első szónok Vincent Auriol pénzügyminiszter volt, aki halkan, de határozott szavakkal szögezte le a kormány politikájának szüksegtsségét. A pénzügyminiszter beszéde rövid volt, az után felfüggesztették az ülést és kiosztották a kinyomtatott törvényjavaslatot. A szünet alatt a parlament többsége elhatározta, hogy a felvetendő bizalmi kérdésnél igennel szavaz. Amikor ismét megnyitották az ülést, Paul Reynaud volt pénzügyminiszter beszélt, aki évek óta követelte a devalvációt, mint a leghelyesebb eljá-, rást, amely a krízisből kivezeti az országot. Hangoztatta, hogy mint jobboldali képviselő, megvédi a kormányt. Akkor tört lá az első vihar, amikor az ellenzék szónoka, Pierre C o 1 o m b emelkedett szólásra. Minden szavának éle voit, amelyet Leon Blumnak irányított. Az elnök szüntelenül rázta a csengőt. Azután a jobboldali republikánus szövetség vezére, Louis Marin beszélt, ő is vissza akarta küldeni a javaslatot a pénzügyi bizottsághoz. A képviselőház végül 365 szavazattal 248 ellenében elvetette Marin indítványát. I Az ülést ezután felfüggesztették. A délutáni ülés A_képviselőház délutáni ülese 4 órakor kez- | hangoztatta, hogy nyugtalanság tölti el amiatt, dődött. Elsőnek B onnét volt pénzügyniinisz- _ hogy a kormány éppen most bocsátkozik ebi ter szólalt fel. A devalváció ellen beszélt és í a kalandba, amikor Európa egét olyan sürü