Délmagyarország, 1936. szeptember (12. évfolyam, 206-230. szám)

1936-09-25 / 226. szám

DMGYARORSZÁG SJÍEOED, SzcrkrsztOt6g: Somogyi ucca 22.1. CD. Telelőn: 23-33..KlodóhlVolB1, kVletUnküny vfAr legtlrodai Aradi geca 8. Telefon: 13-Ob..Nyomda: LOw Llpól ucca 19. Telefon: 1MM. - Távirati CS levélc'n-: Délr- ».ryrrorfzéo. SrroMl Péntek, 1936 szepl. 25. Ara XO üllér XII. évfolyam, 226. sí. ELŐFIZETÉS S Havonta helyben 3.20 vidéken Budapesten kUllüldön «.40 peng«. — Egye» uám Ara Ketköstnap ÍO, vníár« é» Ünnepnap 1® Hlrdelések «eivélele tarlla sicrlnl. Megje. •enik hélfd Klvftle'ével naponta reggel, Szeged utjai Ha valaki Szeded útjairól beszél, rendszerint nem a város belterületének úthálózatára gondol, hanem a rengeteg kiterjedésű tanyavilág képe lebeg előtte, amely méreteiben fölér egy néhai kisebb német fejedelemséggel. Csak két városa van Magyarországnak, amely Szegednél nagyobb határterülettel dicsekedhetik, Debrecen és Kecskemét. A határterületnek utakkal való ellátása mégis Szegeden a legnagyobb probléma. Debrecen határában a nagy kiterjedésű Hortobágy, Kecskemét határában pedig Bugac, mint feltöretlen legelő nélkülözheti azt az úthálózatot, amelyre a sokkal sűrűbben lakott és mindenütt benépesedett szegedi határnak feltétlen szüksége van. Az úthálózat problémája azért jelent nagyobb gondot és súlyosabb terhet Szegeden, mint más városoknál és az útalap költségelőirányzatónak helyes felállítása ezért fontosabb Szegeden, mint bárhol másutt az országban. Azt nem lehet állítani, hogy Szeged város eddig is nem gondoskodott volna a rendelkezésre álló anyagi erőkhöz képest a tanyavilág úthálózatának kiépítéséről. Annak a negyvenötezer embernek, aki Szeged lakosságából állandóan kint él a tanyán és a lassankint falvakká összesűrűsödő tanyai központokon,- joga és igénye is van az úthálózathoz, amely a kulturával és a gazdasági élettel összeköti. A tanya is megkövetelheti, hogy legyen útja, amelyen elfuvarozhatja értékesítésre váró terményeit, amelyen eljuthat hozzá az orvos és amelyen a gyermek látogathatja az iskolát. Az emberi és polgári életnek elengedhetetlen követelménye, hogy ősszel és tavasszal, az esőzések és hóolvadás idején a tanya lakossága se legyen elzárva központjától, templomótól és városától, amelynek nem jobbágya, hanem polgára, mióta a szabadelvüségnek egy immáron feledésbe merülő áramlása megváltoztatta a képét az egész magyar életnek. Ha a puszta statisztikai adatokat nézzük, az 1935. évvégi állapot szerint a szegedi határban volt 32 kilométer állami irt, 109 kilométer kiépített törvényhatósági közút, 80 kilométer szikes agyaggal javított ut és 137 kilométer úgynevezett ki nem épitett ut. Ebbe a hálózatba természetesen az érdekeltek által fenntartott kisebb közlekedési és dülőutak nincsenek beleszámítva. A pontosság kedvéért meg kell állapítani azonkívül azt is, hogy az adatok a pillanatnyilag fennálló tényleges állapotnak már nem felelnek meg, mert a város ebben az évben is folytatta külterületi úthálózatának kiépítését és meglévő, de műszaki kezelés alatt nem álló útjainak az igényeknek és pénzügyi lehetőségeknek megfelelő fokozatos átépítését. Ha tehát a tanyai úthálózattal szemben egyes oldalakról kifogások merülhetnek fel és ha az útalap költségvetésének előkészítése alkalmával innen is, onnan is jogosultnak látszó kívánalmakkal környékezik meg a város hatóságát, akkor a hibát nem az akarásban, hanem inkább a pénzügyi teljesítőképességben és a rendszerben kell keresni. Mert ha lehet is rá magyarázatot találni, kétségtelen, hogy a tanyavilágnak utakkal való ellátása nem egyenletes és sok esetben még az egyes részek relatív népsűrűségével sincsen arányban. Vannak utakkal égési sürün behálózott részei a határnak és vannak részek, mint például az Alsótanyán Ruzsajárás és Csórva, a Felsőtanyán pedig Balástya és Csengele, amelyeknek közlekedési utakkal való ellátottsága egyenesen az elhanyagoltsággal határos. Erre lehetne ugyan azt is felelni, hogy a földrajzi helyzet adottságaiból kifolyóan először a városhoz közelebb eső területeket kellett a rendszeres úthálózat előnyeiben részesíteni és fokozatosan lehet az utak építésével tovább haladni a szabadkai és félegyházi határ irányában. Ez teljesen igaz volna abban az esetben, ha a multak tapasztalatai nem azt mutatnák, hogy a külterületi utak építésénél, akárcsak a város uccáinak és tereinek karbantartásánál és kiépítésénél nagyon sok esetben az ötletszerűség, sőt ami még rosszabb, az illetéktelen, de annál erősebb befolyás érvényesült a tervszerűség és közérdek rovására. Ilyen tényezők nélkül más volna az utak megoszlása és kevesebb volna a panasz, mikor a költségelőirányzat tárgyalásánál a külterület utjai kerülnek sorra. Ezek a tapasztalatok azonban ufjmu tat ássál is szolgálnak a jövőre nézve is. A városnak van mérnöki hivatala, melynek éppen a külterületi utakkal foglalkozó csoportja áll leginkább hivatfá'sának magaslatán. A közgyűlésnek van útügyi és tanyai bizottsága. Az ideális elgondolás az volna, hogy a mérnökség készitsen egy több esztendős tervet a külterületi úthálózat fejlesztésére és karbantartására s a város hatósága az útügyi és tanyai szakbizottságokkal való letárgyalás után ezt a program jellegével biró tervet hozza a közgyűlés elé. Ha a közgyűlés is hozzájárul a tervhez, a rendelkezésre álló fedezethez képest a megállapított sorrendben történjék az utak ép it é s e és attól ne térjen el a hatóság, még akkor sem, ha befolyásos tanyai korifeusok igyekeznek a közérdekkel szemben a parciális érdekeket érvényesíteni. Meg vagyunk győződve róla, hogy egy ilyen programnak a felállítása könnyebbséget jelentene még a polgármesterre is, mert elháríthatná magától a deputációk szavalatait és a nyözsgölődő protektorok suttogásait. Olaszország nem lép kl a Népszövetségből? Nagy izgalom a nemzetközi politikában a szovjet genfi szereplése miatt Rónia, szeptember 24. Nagy feltűnést keltett a Népszövetségnek az az elhatározása, amely szerint — mint jelentettük — tegnapi ülésén igazoltnak vette az abesszin delegáció mandátumát. Amikor a közgyűlés határozata nyilvánosságra került, biztosra vették, hogy Olaszország eltávozik Genfből. Csütörtökön délelőtt M u s s o 1 í n i magához kérette C i a n o külügyminisztert, akivel hosszasan tárgyalt. Parisban aggodalommal fogadták a Népszövetség döntését és politikai körökben kívánatosnak tartanák, hogv a Népszövetség gyorsan fejezze be ülésezéseit. Általános az a vélemény, hogy a francia és az angol kormány közvetlenül Rómával fog összeköttetésbe lépni, mert meg akarja menteni a locarnoi konferenciát. Ha ez a terve nem sikerül. öss?e kell hozni azokat a nemzeteket, amelyek hajlandók a béke érdekében áldozatokat hozni. t Izgalom Londonban London, szeptember 24. Abesszínia javára hozott genfi döntés nagy izgalmat keltett Londonban. A Reuter Iroda genfi levelezője szerint komédiához hasonlit, liogy az abesszinek a közgyűlés teljesjogu tagjai ¡esznek anélkül, hogy ebből a legcsekélyebb hasznuk is lenne, ellenben az olaszok is ki vannak zárva és félő, hogy olyan elhamarkodott lépésre ragadtatják majd magukat, amely csak még bonyolultabbá tenné a most is vészterhesen feszült nemzetközi helyzetet. A bizottság döntéséért általában Litvinovot teszik felelőssé, akinek egyik főindoka nyilván az az elgondolás volt, hogy a döntés szükségképen kedvezőtlenül befolyásolhatja a loearndí tárgyalásokat. Olaszország nem lép ki a Népszövetségből Genf, szeptember 24. Népszövetségi körökben biztosra veszik, hogy Olaszország nem lép ki a tegnapi szavazás következtében a Népszövetségből. Az olasz kormány azonban egyelőre még nagyobb tartózkodást fog tannsitani a Nemzetek Szövetségével szemben, mint aminőt a megtorlások rendszerének kezdete óta tanúsított. « Litvinov megakadályozta az öthatalmi értekezletet Páris, szeptember 24. A jobboldal lapjai a genfi eseményekkel kapcsolatban éles támadásokat intéztek a Szovjet ellen. Ezek a lapok nyiltan vádolják a Szovjetuniót, hogy a szovjet mesterkedése volt az előidézője a genfi határozatnak és ezzel lehetetlenné teszik Olaszország együttműködését a genfi munkában. Litvinov viseli a felelősséget azért is — írják ezek a lapok —, bogy a nyugati hatalmak tervbevett Locarno-értekézlete nem jöhet létre. A lapok hangoztatják, hogy Szovjetoroszország genfi képviselőjének tevékenysége mindenekelőtt arra irányult, hogy a nyugati hatalmak konferenciáját véglegesen megtorpedózza. Sajnos, a szovjeikormánvnak sikerült is ezt a célját elérnie. A tegnapi nap nagy győztese Litvinov szovjetorosz külügyi népbiztos, aki eredményesen érvónyesitette intrikúit. II leszerelési értekezlet Genf. szeptember 24. A francia küldöttség közölte a népszövetségi közgyűlés elnökségével azt a szándékát, hogy javasolni fogja a közgyü-