Délmagyarország, 1936. szeptember (12. évfolyam, 206-230. szám)

1936-09-20 / 222. szám

ÍO DerMAGyARORSZSO ig36 szeptember 20. A százéves niklai sir Saáz esztendeje porlad a niklai temetőben a monumentális költő, Berzsenyi. Emléke előtt tisztelettel áll meg az egész ország. A fenséges ódák sorainak nemzeti bűneinket ostorozó gondolatai bevonulnak lelkiisméretünk kapuin. A magyar köznemesség és dolgozó nép megérezte bennök a magyar pusztulás vészharangjának kongását: ugy engedi be lelkének legmélyebb redői közé az agrár Berzsenyinek megrázó versszakait. Magányos váteszi lelke, oly tiszta és fenk&lt szándékú: nappal a termő barázda őrök magyar titkaival foglalkozik a vasmegyei Kemenesalján; majd Ni klán a lankás somogyi mezők rögéi között; éjjel meg lobogó gyriyák mellett száguld hófehér lúdtölla n papirbarázdákon. Költői lelke hatványozott fájdalommal szenvéd a magyarság életének erkölcsi sebei miatt és felszakadnak mély, orgonahangu. magasba szökő ódái: „Romlásnak Indult hajdan erős magyar!" Ezzel rálép Berzáenyi arra az útra, amelyen felérkezik a monumentális Ura csúcsaira. Nem szerelem ösztönzi. Derék, de nyárspolgárias feleségé Dtikay Takáoh Zsuzsanna még csak közelébe sem ért soha költő-mfivész férjének szellemi magasabbrendüségéihez és nem egysrer csapott hangos zajt a késő éjszakába nvuló alkotómunka alatt elhasznált sok gyertyákért . Látjuk ezt a • falusi nemes földesurat, amint hfl püspök barátjával, Kiss Jánossal kint üldögélt az oszlopos tornácon „kecses latin Múzsákkal és Gráciákkal" társalogva: munkában a gyümölcsfák között, dolgozó állatok és szelíd juhok közt folyt le Berzsenyi áldásos élete a gnbonaföldeken. „Tiszta lélekkel és megelégedéssel Látja csűrébe keze-mire bérét P lázadásának gyümölcsét tflt őrömmel OHM szent femplnnv mag* áldnzé pap tí* az Áldásnak poharát kezében T»te«ek töltik kimeríthetetlen figi Itallal." Eseménytelen élete tele volt lelki viharral. Viharok nyargaltak agyában és égett a <zive. mint a sötétségben az oltári tüz. Feleségétől később elhidegült. gyötrődés volt az életük. A verseket először a haza nagy Irodalmi mestere. Kazinczy Ferenc olvasta és borostyánnal koszorúzta a költőt, később K ö I c * ey kegyetlenül leértékeli iganigtalan bírálatában Elnémul örökre Berzsenyi. A magyar költő tragikus életfutásának örök szimbóluma az ő élete. Szén tavaszi Ígéret s mikor már érne a vetés, jégverés züz össze mindent. Berzsenyi száz esztendővel halála után még sokkal Időszerűbb. Mintha csak nekünk csökkenő reménvö, fáradt magyaroknak, ennek a mostani szegény nemzedéknek irta volna ezeket a lávaAzönléses, erőtől forró sorokat: . „Most lassn méreg, laasu halál emészt. Nézd a kevély tölgy, melyet az északi Szélvész le nem dönt, benne termő Férgek erős gyflkerlt megőrllk. GEORG KASSER SPOLIANSZKY viMsrhfrfl zenés és táncos kabaréreviije Fehérfekete Aí évad első szenzációs újdonsága a Terézköruti Színpadon Magyar színpadra átdolgozta 10 képben: László Miklós, verseket irta. Harmath Imre, rendezi Kőváry Gyu'a. Játsszák: Lafabár Kálmftn — Rafna Alice — Salamon Béla - Gárdonyt — Fenyvessy Eva . hő~ vftry Pell — Rácz Vall Vadnal Eva LAsa 6 — Fenyő - Mihályi - GOrOo Eta N&ray Teri - Heltal FQlOp - Garéll - Hegyi és Boby gőrlők. A. két zongoránál Erdélyi Patai és CsathA Díszleteket teivezte Sftsthy IstvAn. A táncokat betanította: Boby Qray. Ragyogó ruhák, díszletek, 10 világ* áger, stb. atb. Premier szombaton este 9 érakor. Pénteken ette nyilvános főpróba. Minden ünnep és vasárnap délután 'A érakor olcsó helyárakkal nap Kezdeté 9 órabor. elvsra tol.: 12-65-54 Kerékpárosok! Elsőrendű kerékpárokat engedményes Árban részletre adom. Gimikal és alkatrészeket most filléres Svátnijk ^ —1 — árban kaphat SZaCfllO ««ElGOlnál 10 Sseged, (Kiss D palota > Kiss u. 2. S egy gyenge széltől földre teríttetik P* Mi a magyar most? Rut szibarita váz! Ezt kérdezzük most mi is? Nem tudunk felelni rá Gond. küzdé-s, fájdalom, mellőzés, igazságtalanság,. mindennapos bosszúságok lehullanak a hívőről, mint á liliomról a ráhulló szemét. Berzsenyi fényes, nágyratágull Szemmel rácsodálkozik az Isten tündöklő arcára: „Akit a bölcs lángesze fél nem ér, csak titkon érző lelke óhajtva sejt." A költészetnek művészi értéké van. A valóságot és álmot, osodát és szürke hétköznapot ugy fejezi ki, hogy rajta legyen az örökkévalóság bélyége. A szavak mögött mindig ott van a lélek. És éppen a léleknek a fénye, tisztasága és mélysége az, amiben Berzsenyi dacol az idők végtelen viharával ,,Oh a «árnyas idő hirtelen elrepül, S minden mive tünő szárnya körül lebeg. Mindén csak jelenés: minden az ég alatti" Dé mégse igy van: „a derék nem fél az idők mohától, a koporsóból kitör és eget kér." Nincs egyetlen könnyelmű vagy léha gondolata, Berzsenyi férfiúi élete emelkedett eszmevilágának legtisztább mintakép« marad mindenkor mestere: a kétezeréves Horatius. „A venusiai hattyú" Horatius Flaccus költészete bűvöli el: de lelke Inkább vergiliusi érzékeny lélek s ahhoz hasonlóan hirdeti, hogy á magyar tömegekét nemzeti kultúrára kell nevelni s hozzákötni a termőföld szent rögéihez. így maradt Berzsenyi lelke a nemzetj irodalomban és történelemben ia örökké élő valóság. Medveezky Károly. • •ssa C • _ _ —.-na! bővítettem ki uri fodrászatomat, melyet p01 €|yTOOrSSZ SZalOn speolális felszereléssel rendeztem be. Vas, viz, tartós ondolálás. manicaiir. Egy követendő példa: fölír a kormányhoz Sopronmegye a tüz* biztosítási difak leszállítása érdekében A kifizetett kárösszegnek több mint tízszeresét szedik be a biztosítási dijakból Sopronvármegye közigazgatási bizottsága a napokban ülést tartott dr. Ostffy Lajos főiapán elnöklete alatt. Az alispáni jelentésben ezó esett az elmúlt hóban előfordult tüzesetekről is. A jelentés kapcsán dr. Kozma Antal nagyszabású felszólalást tartott és a statisztikai adatok egész sorával rávilágított arra. hogy a nagyközönség számára milyen tűrhetetlen a helyzet a tűzbiztosítások frontján. A Magyarországon működő biztosító társaságok ugyanis rendkívül mag*« tarifával dolgoznak s ilyenformán évenként sokmiflfó pengő hasznot vágnak zsebre. Dr. Kozma kimutatta, hogy Sopronvámegyében ezer lélekre az 1934. évi statisztika szarint 4721 pengő kár eeett. Az összes kár, amit a biztosító társaságok kifizettek. 1,343.000 pengő volt, holott ennek az összegnek több, mint a tízszeresét szedik be a biztosítási dijakból. Kozma szerint ilyen horribilis nyereség mellett a biztosítók sokkal nagyobb százalékban járulhatnának a tüzrendészeti kiadásokhoz, j amelyeknek túlnyomó részét eddig az állam és az autonómiák viselték. Annak is elérkezett már az ideje, hogv a biztosító társaságok szállítsák le végre a szinte megfizethetelenill drága tűzbiztosítást dijakat. A közigazgatási bizottság általános helyesléssel fogadta a biztosító társaságok üzletpolitikáját ostorozó felszólalást s egyhangúlag elhatározták, hogv eziránvban felterjesztéssel fordulnak a kormányhoz. Kívánatos volna, ha Sopronvármegye példájára az ország többi megyéi és törvényhatósági jogú városai Is hasonló határozatokkal kérnék a kormányt, hogy fékezze meg a biztoeitó társaságokat. l apunkban már többször szóvá tettük, hogy elérkezett az ideig a biztosítás államosít ásáíick, hiízen óriási nemzetgazdasági érdekek fűződnek.ahhoz, Hogv ebben az országban minden komolv ingó- és iimtlanvagyontárgy biztosítva legyen. Sajnos, nálunk a biztosító társaságok üzletpolitikája olvan, hogv C6ak a pillanatnyi hasznukkal törődnek s a magas díjtételekkel megakadályozzák azt, hogv a tűzbiztosításban rejlő vagyonvédelmet a publikum legszélesebb tömegei ie igénybe vehessék. Valóiággal tűrhetetlen, hogy a vi lágháb ru befejezése után 14 esztendővel, még mindig fizetni kell az 50 százalékos tüzbiztositási pótdijat ami tulajdonképen nem egyéb, mint egy háborús csökevény. amelyet annakidején az tett indokolttá. Hogy a korona értéke csökkent. Ha ezt a merőben igazságtalan í épp ezért jogtalan 50 százalékos pótdíjat eltörölnék, ugv uj tömegek kapcsolódhatnának lre a tűzbiztosítást igénybevevő kliensek seregébe Lehet ugyan, hogv ez a megoldás némi áldozatot jelent a biztosító intézetek számára, de a nemzeti vagvon védelme szempontjából mindenesetre korszakalkotó lopéb lenne. Bpható ©t£cki pW Ernő '«'nmui, enYltér 2/a.l