Délmagyarország, 1936. szeptember (12. évfolyam, 206-230. szám)

1936-09-15 / 217. szám

ORSZÁG BZEOED, 8cerke«zl<Még( SomooT* »rra S2. 1. em, Telelőm KladöhlvatoL kölc»!«»«' önyvlAr é* legvlrotfat Aradi neca 8« Telelőn: 13-Ofl. _ Nyomdr: Law LIpOl neca 1«. Teletöm 13—OO. . 1 Avlratl é* leveleim: Délr- Povaron?éa. Sreoed Kedd, 1936 szepí. 15. Ara ÍO fillér m évfolyam, 217. M. ELÖriZETCs i Havonta Helyben vldóken ot Budapetlen 3.00, kUlIOldUn 6.40 peaqö, — Egye» u«m öre Mikbe nap ÍO, valhr- «* Ünnepnap *• OU. Hír« delések »elvétele tarlia szerint. Megle. lenlk héttoKlveteievel nnnonta reggel, A bécsi kaland Vannak a hétköznapi életben szenvedélyes tanácsadók és vannak, akik vissza szokták utasítani a bizalmasabb helyzetbe kerülésnek ezt az alkalmát. Az emberiség túlnyomó része ugyanis nem döntésre kér fel életének vitás dilemmájában, hanem azt akarja, hogy beszéld rá arra, amit ő már elhatározott. Minthogy pedig senkit a világon semmiről meggyőzni nem lehet, mert olyan okosak vagyunk kivétel nélkül, hogy a magunkénál tisztábban látó főt, biztosabb meggyőződést el nem képzelünk, el lehet képzelni, mennyi haszontalan szó és betű fecsérelődik el, hány vizimüvet hajtana a gazdagodás turbina-igájába az igy elveszett energia, mennyi szü1^tett rossz tüdőt lehetne feljavítani a jó tüdők elkoptatott anyagával. Kivétel talán a költők által annyira megkülönböztetett női nem, mert hf. annak hitelesen bizonyítod be fáradozásod során, nemcsak esküvel, hanem közjegyzői bizonylatokkal, tudományos vegyi és fizkai utón, hogy a fehér az fehér — az önhittségig meg lehetsz nyugodva a sikerben, ha azt feleli rá, hogy „lehetséges". Ha mégis vann ik eltérő megnyilvánulások, azok csak látszatok és nem tiszta eredmények. A politikában nem lehet ellentétes elv számára meghódítani valakit, ott legfeljebb a kaján ártatlanság unszol kacérkodva, hogy csábítsd el, mert nem gondolja komolyan az ellentállást. Mindeneseire hogyan tetszik gondolni a kárpótlást, vagy a jutalmat? A nagyobb arányú képzőművészeti kérdésekről most nem beszélünk, hiszen kötetek telnének ki azokból a részletekből, hogy mi az értékes es általában az értékesebb ebben az irányban és mi a kisebb amabban, irodalmi viták is fajulhatnak el késhegyig és lánglelkü apostol legyen a talpán, aki mindenkit megnyuoiató véleménnyel dönt, — maradjunk meg most a színház mellett, lévén az olyan terület, hogy ahhoz ért a legtöbb ember, mert büntetlenül elmondhatod a családfájáról a legbántóbb rágalmakat is, csak odáig ne merészkedj, hogy a szakértelmét vonod kétségbe. Hosszú és ezerféle emberi megnyilvánulást felfogó pályánkon körülbelül mindent láttunk már, ami látható, igy tudnánk igen mulatságos dolgokat elmesélni a közönség értékeléséről, ha nem közelednénk egyre jobban szűkebb témánkhoz, a színészhez, meg a róla szóló kritikához. Mert hogy a kritika nyomán nincsenek napirenden a kirobbanó botrányok, — amik inkább c?ak a kulisszák mögött zajla- i nak le, — annak a valamelyes önfegyelmezésen kivül a következményektől való félelemben is kell keresni az okát. A színésznek az az éltető eleme, hogy irnak róla. Mindegy, hogy mit, csak szerepeljen a nyomtatott betűk világéban, foglalkozzanak vele s igy előkészüljön a talaj az esti szereplése számára. Megelégedve azért még senki sem volt a róla Írottakkal, mert akárcsak az anekdótabeli gazda, aki a tizenötmázsás termés idején arról panaszkodott, hogy igen ám, de nem termett mák, — a színész is kibirná valahogyan a ledorongolást, csak ne magasztald a riválisát. Elaggott, kiszáradt kardalosok, mikor elfeIedettségükben emlékeikről beszélnek, rendszerint megálmodják azokat a tenorpártikat, drámai diadalok&t, amikben — másaknak volt részük. „Mikor még elsőrendű voltam..." — kezdődnek ezek a mesék, erőszakos elégtételt véve igy a multakért, mert az Is érthető, Kogy csak a muszáj, meg az intrika csúsztatta le őket az utolsó — bár igen becsületes — sorba. Kenjük fel ide még azt a színfoltot is, hogy igen sok világhirességet ismertünk, aki egyszerűen szinész-nek és szinésznő-nek vallotta, vagy irta magát, ellenben a fővárosi telefonkönyv tele van olyan „színművésszel" és művésznővel, akik nyilván a posta és távírda fóruma előtt szerezték meg az erre való jogcímet s annyi sohanemhallott jelesünkről olvasunk hol itt, hol ott kommünikét külföldi mozi szerződések kel kapcsolatban anélkül, hogy ebben a kurta életben bármikor is elibénk kerülne a szereplésüket hitelesítő vetített vászon, a film. Egyáltalában leszoktunk a csodálkozásról s igy ezek ismeretében azon sem lepődünk meg, hogy a Nemzeti Színház egy kis különítménye, a hellyel-közzel harmadik garnitúra, beleesik a közös színészi erkölcsökbe s szervezkedve szavalja az Ur szavait: Csak hódolat illet meg, nem bírálat. A régifajta népszínművekben mindig került egy cigányt játszó kórista, aki a maga mókáival igyekezett elhóditani mások elől a figyelmet. Szegény Göndör Sándor aztán meg nem tudta érteni, miért vihog a karzat, mikor ő ott elül halálos komolyan zengi a szerelmét. A cigányt domborító kóristát viszont sorba meggyőzni nem lehetett arról, hogy nem neki volt sikere. Na igen, énekelt a népszínművek primadonnája is. Mindenekfölött pedig adjunk hálát Istennek, hogy Magyarországon élűnk s nem a harmadik birodalomban. Ott épp most törölt é k az irók lajstromából, kárhoztatták hivatalosan állásvesztésre és szilenciumra Herbert Iheringet, aki a „Berliner Tageblattnak" volt nagytekintélyű kritikusa. Eddig nem derült ki, hogy mi volt a bűne, mit merészelt a maga műveltségével, tudásának szemszögéből megírni, a kritikus örökéletű jogán, & hozzáférhetetlenség, a befolyásolhatatlanság szentségében bizva. Félve is irjuk le ezeket a soroknt, hátha kedvet kap tőle a sokat szereplők valamelyike s pártkérdést provokál a bécsi kalandból. Végtére ők is sokat szerepelnek, játszanak, igen drága díszleteket fizettetnek velünk, hát értenek a dologhoz, ha mingyárt csak annyiban is, hogy ők sem törik a kritikát. Egységes fegyverkezési és gazdasági frontot határozott ela kisantant Pozsonyban Hivata'os jelentés a kisantant legközelebbi u íj ár ól Megegyeztek azokra az intézkedésekre, amelyekel a fennálló határok megsértése esetén tennének" »» Pozsony, szeptember 14. Pozsonyban vasárnap reggel megkezdődött a kisantant konferencia. amelyen hír szerint a kisantant három hadseregének technikai szempontból való egyesítését határozták el. Ennek az érdekében a ruíron; állam hadianyaggyárai együtt fognak működni. A részleteket a bárom vozérkar fogja megbeszélni. A kisantant-államok megbízottai Stojadinovics jugoszláv miniszterelnök és külügyminiszter, Antonescu román ós Krofta cseh külügyminiszter a katonai vonatkozású kérdéseken kivül gazdasági együttműködésről és kölcsönös segítségnyújtásról beszéllek. A gazdasági kérdéseket október 12-én Bukarestben beszéli meg a kisantant gazdasági tanácsa. A hétfői záróülésről a következő hivatalos közleményt adták ki: — A három állam továbbra is el van tökélve, hogy ezentúl is az általános békére és a saját biztonságukra irányuló hagyományos politikát folytat. A három kisantant-álíam mindig olyan rendszer szükségessépót hangoztatta, amely a béke mostani szervezetét kiegészüli, ezt a felfogását most is fenntartja. Minthogy azonban bizonytalan, hogy ez az annyira kívánatos eredmény rövid időn belül elérhető lesz-e, a három állam közös politikája eddigi irányelvei feladása nélkül elhatározta, hogy megerősíti biztonságát és erejét szorosabb kapcsolatba hozza egymással ugy azonban, hogy mind a három állam továbbra is fenntartja az országokkal létesített szoros együttműködést. — Ami a többi államóit illeti, a három kieantan'-állara továbbra is arra törekszik, hogy ezekkel a legjobb viszonyt tartsa fenn és ez el' sősoiban a három állammal határos államokra áll. amelyekkel a kisantant-államok fennakarják tartan; ós minél jobban fejleszteni akarják a jó szomszédi viszonyt. — Ennek az állapotnak a fennmaradása azonban — mondja tovább a hivatalos közlemény — ezeknek a szóban forgó államoknak magatartásától is függ. A kisantant-államok már kifejezésre juttatták az* a reménvüket, hogy a fenráiló határok megsértésére nem kerül sor. inégis megegyeztek azokra az intézkedésekre nézve, amelyeket ebben az esetben életbe léptetnek. — Különös figyelmet szentel a tanács annak, hogy milyen módon mélyítse a gazdasági kapcsolatokat az egyes kisantant-államok között és ugyancsak gazdasági téren hogyan léteeitserfközeledést a többi középeurópai állammal. Kőolai, ólom, réz Belgrád, szeptember 14. A mai Politika ar ról értesül, hogy Románia nemcsak, hogv szállítani fog kőolajat Jugoszláviának, hanem Románia nem messze a Dunából petróleummezőt fog Jugoszlávia rendelkezésére bocsátani. amelyet saiát üzemében használ maid ki. A kő-