Délmagyarország, 1936. augusztus (12. évfolyam, 182-205. szám)

1936-08-09 / 189. szám

awruszUre 0£! MAGYAROHSZSG Perpetuum mobile és egyéb találmányok Irta TONELLI SÁNDOR T. Hivatali pályafutásom alalt több ízben volt Szerencsém olyan látogatókhoz, akik azzal ál­lítottak be hozzám, hogy megoldották a per­petuum mobile problémáját. Az ilyen feltalá­lók a legveszedelmesebb emberek közé tartoz­nak. Alapjában véve igen ártatlanok, de éppen olyanok, mint az<>k, akik egyetlen magukter­melte ötlettel az egész gazdasági váláágot akarják megoldani. Lehetetlen nekik megma­gyarázni, hogy aniit kigondoltak, képtelenség. Velük szemben csuk kétféle politika lehetsé­ges. Az ember vagv elküldi őket, hogv nincs ideje, vagy türelmesen végighallgatja, amit mondanak és más időpontra ig<ri az érdemle­gen választ. Ami nzt illeti, alapjában véve mindkét elintézési mód tökéletesen egyre megy. Az első perpetuum mobile feltalálóm hosszú évek előtt egy borbély volt, aki a szerkezetét ngy akarta megoldani, hogy kra'¡cárokat dobál saabálvos időközökben egy fordító korongba és a krajcárok tart iák a szerkezetet állandó működésben. Ez volt a legkezdetlegesebb per­E etuum mobile, amellyel találkoztam. Mint­ogy láttam, hogy hiába magyarázom, hogy nem örökmozgó az olyan gép, amelyet mindig kívülről kell mo/gásba hozni, azt a ravasz kérdést vetettem frl. hogy mi történik, ha el­alszik az, akinek feladata, hogv a krajcárokat bajigálja a gépbe, vagv ha elfogynak a kraj­cárok? A szerkezei jóságába vetett ellenveté­seimet a látogatóm nem fogadta el. de ez a kettős kérdés megdöbbentette. Megígérte, hogy gondolkozni fog a kérdéseimen és ha megol­dotta őket, újra meglátogat. Még ma is várom 9 látogatását. A második feltaláló egv mérnök volt. Talál­mányának lényegét nem tudom elmondani, inert tömérdek vázlatot, rajzot, keresztmetsze­tet, oldalnézetet és magasabb geometriai szá­mítást teregetett elém. Ennek a találmányáról Is elismeréssel nyilatkoztam és elküldtem Tor­dav Imréhez, aki annakidején a felsőiparisko­la igazgatója volt Szegeden. Utólag bocsánatot kértem tőle ezért az ajánlásért. A mérnökről azt tudom, hogy szegény évek multával egy orvosi vezetés alatt álló intézetben fejezte be pályafutását. A harmadik feltaláló nem jutott el találmá­nyának ismertetéséig. Éppen mikor belefogott a7. előadásába, belépett szobámba Körmendv Mátyás és a feltaláló, mintha nvilból lőtték volna ki, a másik ajtón hirtelen megugrott. Az eset ugyanis azokban a zavaros időkben tör­tént, mikor a háborús fém-rekvirálósok után nagy értékük volt mindenféle réztárgyaknak. j!A perpetuum mohilén kívül az emberemnek az volt a speciálitása, hogv az ajtókról és ka­pukról éjszakánkint leszedte a rézkilincseket es az őcskapiacon értékesítette őket. E műkö­déséből kifolyólag a rendőrséggel is volt némi nézeteltérése. Körmendv Mátvás, ha jól em­lékszem, mint tanú szerepelt az egyik tárgya­láson és az emberem nem óhajtván az isme­retséget feleleveníteni, sietve távozott. A fából szerkesztett örökmozgó, melynek működését senki se tudta kitalálni, az asztalomon ma­radt. Minthogy a gazdája nem jelentkezett ér­te, odaadtam játszani a gyerekeknek; a ra­vasz szerkezetet idővel ők szedték szét alkotó elemeire. A negyedik feltaláló Kiskundorozsmáról jött be hozzám. Olyan falusi ezermester volt, aki házat tapaszt, órát javit, ekét csinál, madár­kalickát készit és bicskával kifaragja a loko­motivot és cséplőgépet. Egész kofferre való mindenféle alkatrészt hozott magával. Azt kér­te tőlem, hogy alkatrészekből a gépet a kis ülésteremben összeállíthassa és bemutathassa. Megengedtem és hagvtam dolgozni egy egész délelőtt. Akkor bejött hozzám és kérte, hogy szólítsam be a hivatalt a nagy bemutatóra. Az asztalon állt egy méter magasságú szörnyűsé­gesen komplikált alkotmány, amelynek ren­deltetését, azt hiszem, Edison és Maratni együtt nem tudták volna kitalálni. A magyarázat nagyszerűen sikerült, igaz. hogy sokat nem ér­tettünk belőle. A gépnek csak egy hibá ja volt: a világ minden kincséért nein akart működés­be jönni. A dorozsmai ember igazgatott, pisz­mogott és szöszmötölt egy darabig, de hiába. Végül lemondóan legyintett a kezével: — Pedig tessék elhinni, Dorozsmán még egészen jól működött. Egyebet nem cselekedhetett, leszerelte a gé­pet és visszavitte Dorozsmára. Elmenőben meg­egyeztünk. hogy Dorozsmán u.yra felállítja és ha megindult, biztonságból nem szedi széjjel, hanem híradással lesz és én megyek ki hozzá, hogy megtekintsem működésben levő talál­mányát. Volt egy géplakatosom, akinek perpetuum mobiléjéről csak közvetve tudok. Nagyon de­rék, rendes iparosnak ismertem a kerülete® egyik nagy községében. Az egyik budapesti mezőgazdasági gépgyár akkoriban azzal a terv­vel foglalkozott, hogy azokon a helyeken, ahol már több gépet adott el, javitómühellvel egye­sitett képviseletet szervez és hozzám fordult, hogy neki megfelelő iparosokat ajánljak, akik ezt az állandó javító munkát elvállalhatnák. Létrehoztam az összeköttetést s a gyárnak e^yik igazgatója és mérnöke kiutazott a köz­segbe. Visszajövet Szegeden át mentek Buda­pestre és mikor meglátogattak, közölték, hogy az ajánlottammal a megállapodást nem kö­tötték meg A kérdésemre, hogy miért nem, a mérnök adta meg a feleletet: — Méltóztatik tudni, nekünk gyári mérnö­köknek az a praxisunk, hogy ha bármelvik üz­letfelünk a perpetuum moibile megoldásával foglalkozik, azzal megszakítjuk az összekötte­tést. A tapasztalás azt mutatja, hogv az ilyen ember elveszett az ipar számára. Az őn em­berének is ez volt az esete. Mikor megjelen­tünk nála, azon kezdte, hogy nagyon örül az összeköttetésnek, mert reméli, hogy mi fogjuk az ő örökmozgóját szabadalmaztatni és forga­lomba hozni. Csere-képviseletet aján­lott fel nekünk. Mi a mezőgazdasági gépeket, ö az örökmozgót. Más válaszunk nem lehetett, minthogy ott hagytuk a találmányával együtt. Azért nem lehetek hálátlan a perpetuum mobilés emberekkel szemben. Volt olyan kö­zöttük, akitől tanultam is. Igaz. töb tanulság volt az elméleteiben, mint a masinájában. Pe­dig a szerkezetre se mondhatnám, amelyei bemutatott, hogy nem volt eredeti és ötletes. Egy víztartóban olyanforma szerkezetet helye­zett el, mint a vízimalmok kereke. A kerék lapátjai üres bádogdobozokhoz hasonlítottak és minthogy belül üresek voltak, könnyebbek voltak a viznél. Az elgondolás az volt, hogy ilyenformán a szelencéket a rájuk íehezedő viz lenyomja és kerekről lévén szó, egyúttal örök mozgásban is tartja őket. A tárgyalá­sunkat hosszadalmas volna elmondom, nem is fontos. A beszélgetésünk ott kezdett érde­kessé válni, ahol már végeztünk az örök­mozgóval. Megmondtam, hogy sok a dolgom, nincs időm foglalkozni a találmánnyal. Az emberem szemrehányóan nézett rám: — Ne tessék annyit dolgozni. — De ha muszáj. — Fenét muszáj. Aki sokat dolgozik annak nincs ideje keresni. Megvillant bennem valami, hogv a feltaláló ezzel a megállapítással ráhibázott valami nagy és örökérvényű igazságra. Kezdtem egy kicsik"! faggatni és a faggatás nyomán egész közgazdasági filozófia bontakozott ki belőle. — Tetszik tudni, azért, hogy ón csak egy­szerű ember vagvok, sok mindent meglátok én is- Nem mindig az az igaz, amit a nagy­emberek, a politikusok, miniszterek, meg bankigazgatók mondanak. Sohase nekik van igazuk, hanem mindig az ál­Filteres hal® Wlenbc Neu Augusztus 15—lft-tg oda-vissza 12.80 Ernő banköz,e< 20: Utazási Irodája. I á s u k n a k. Lássa, bukott bankigazgatót még sohase kérdezlek meg, hogv mit kellene a mos­tani állapotban csinálni, pedig nem ő lett bu­tább, mint a másik, csak a bankja bukott meg. Olyanokat kell megkérdezni, aki t az örök mozgás állapotában lévő­nek nézik a világot. Ez olyan szépen volt mondva, hogy meg kellett kérdeznem, mit értsek alatta. — Ezt ugy tessék megérteni, hogy én lát­tam. hogy a világon minden egy da­rabig fölfelé megy, azulán lefelé. Erről jöttem én arra a gondolatra is. hogy ami a világon megvan, azt gépben is meg lehel szerkeszteni. A gépről meg rájöttem, hogv a világot is igv kellene igazgatni. Mért nincs most ára a búzának, meg mért nincs most ke­resete az iparosnak, meg a kereskedőnek? Azt mondják azért, mert nincs elég pénz. Dehogy azért. A pénz nem lett kevesebb, megvan most is, de ülnek rajta. Azt olvastam az ú jságban, hogy hetven milliárd van a francia bankban. Hát van annak haszna, ha ott tartják azt a tömérdek pénzt kamatozatlanul? Azt is mond­ják, hogy ma már nincsenek gazdag emberek. Dehogy nincsenek, csak nem merik mutatni, hogy gazdagok. Van olyan, aki még borotvál­kozni se mer. mert azt hiszi, hogy meglátják, hogy pénze van. Még a szive is beszörösödik. nemcsak az ábrázata. Itt akadt meg a dolog, uram. Ha az országok vásárolnának egymás­tól, ha a gazdag emberek forgásba hoznák a pénzt, amijük van, mindjárt más volna min­den. Nekik is jobb volna, mert igv ők is el­szegényednek. Tgy az állam szedi el tőlük adóba, anélkül, hogy hasznát látnák. Amugv meg mások is élnének a pénzből, de végül megint csak visszakerülne hozzájuk, mert a pénz is csak oda szeret menni, ahol már sok van belőle. Olyan a pénz, min azörök­mozgó, mindig visszagurul oda, ahonnét elindult, de ha valahol meg­reked, akkor megette az egész találmányt a fene. A szavakat talán nem adtam vissza betű­szerinti hűséggel, de a közgazdasági elmefut­tatásnak ez volt a lényege. A fenére történt másodszori hivatkozás után végét szakítottam a tárgyalásnak. Ismereteim gyarapítására elég volt ennyi is. Megtudtam, hogy a perpetuum mobile tapasztalatait miként lehet applikálni a gazdasági életre és felhasználni a válságból való kibontakozásra. Mikor ez a látogató nálam járt, akkoriban voltunk körülbelül a gazdasági válság legkö­zepében. Nem emlékszem, hogy addig már hány olvan tervet olvastam, amely csalhatat­lan biztonsággal magának követelte a válság megoldásának dicsőségét. Némi gondolkodás után rájöttem, hogy amit ez a primitív ember mondott nekem, ha néhány közgazdaság] szakkifejezéssel megspékeltem és megfelelő formáira öltöztettem volna, egy cseppet se lett volna jobb, vagy rosszabb annál, amit minisz­terek. bankvezérek és egyéb közgazdasági ka­pacitások szájából hallottam, vagy irásrtikből olvastam. Volt benne még olyan elfogadható mag is, amit helyesléssel fogadhatott volna minden kereskedő és iparos. Akinek van mi­Lipcsei Ő$z! Vásár 1936 augusztus 30-töl szeptember 3-lg 60% n'azási kedvezmény a némctbirodalmi vonalakon. Mindennemű felvilágosítást nvujt a tiszteletbeli képviselő: Guhrnuer Ottó mérnök Budapest, Teréz-körut 46. Telefon 1 239-81 és a LEIPZIGER MESSAMT (Leipz.g) A Magyarország és Németország között létrejött utazási egyezmény min" den Németországba utazónak lehetővé teszi 500 márkának meerszerzését osekk stb. alakjában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom