Délmagyarország, 1936. augusztus (12. évfolyam, 182-205. szám)

1936-08-05 / 185. szám

DtLMAGyARORS2*G 10 liter vii = 6*2 perc Még büntetésnek is sok lenne az a bosszan­tás, amit elszenvedni kénytelen a külváros polgársága. Nem elég a mindennapi kenyér­gond és a rendszer okozta bizonytalanság, ha­nem még megkapta a minden évben visszaté­rő vízhiányt olyan súlyos formáhan, hogy szinte arról koldul. Ha eddig állt volna is az a közmondás, hogy „a szegény ember vízzel főz,'" most már az is megdőlt, mert hogyha lenne is, amit megfőzne, nincsen amivel megfőzze ... Tűrhetetlen, hogy több, mint 12 perc alatt kapjon a külvárosi polgár 2 kanna vizet, de ha már mondjuk öten vannak a kifolyónál, akkor az ötödik ember — egy teljes óráig le­gyen kénytelen várakozni arra a vízmennyi­ségre, amennyit például Tápén 1 perc alatt megkap az ottlakó. Megengedhetetlen, hogy a külváros lakossága ne juthasson annyi vízhez, amennyire feltétlenül szüksége van. Megen­gedhetetlen. hogy a külváros lakosága .">—600 méter távolságokat legyen kénytelen megten­ni, hogy esetleg olyan kifolyót találjon, amely­ből hosszabb várakozás nélkül kaphat vizet. A tűrhetetlen vízhiány miatt a közegészség­ügyet felmérhetetlen veszedelem fenyegeti. De ityen arányban fokozódik a felelőssége is azoknak, akik gyorsan és gyökeresen nem vál­toztatnak az eddig követett várospolitikájukon. A kérdés rendezése elől nem lehet többé kitér­ni azzal, hogy nincsen a kutak szaporítására költségvetési fedezet, mert, ha nincsen, akkor teremteni kell! A külváros polgársága eddig türelemmel várt és mégis azt látja, hogy csak súlyos adóterheket kap ezért, hogy soha-nap­ján kapja meg keservesen megfizetett adójá­nak ellenértékét: a jó világítást, a rendezett utakat, a parkírozott tereket ("ahol hajszás na­pi munkája után, minthogy fürdőhelyre nem utazhat, megpihenhetne), a csatornázást és portalanított utakat és annyi kutat, hogy ne kelljen éreznie azt a közönyt és nemtörődöm­séget. amit most eltűrni kénytelen. A város főszámvevője, ahogy olvassuk, az 1037. évi költségvetési tervezetet elkészítette. Hogy ebben a tervezetben lesz-e a külvárosok getó és halaszthatatlan problémáinak a meg­adására előirányzat: nem tudjuk, de mármost felhívtuk az illetékesek figyelmét arra. ugy állítsák össze a költségvetést, hogy az minden­képpen kíelégitse a külváros lakosságának jogos várakozását Külön is felhiviuk a város uj tiszti főorvosá­nak fiaveimét a külvárosok elképesztő állapo­tára. Hivatali hatáskörében a legsürgősebben vizsgálja meg azokat s minthogy a külváros­részek a rendezetlenség miatt melegágyai a járványos betegségeknek, tegyen megfelelő elő­terjesztést a város felelős vezetőinek a fennálló bajok gvors és gvokeres megoldására. Dánj János. Elsőrendű kárpitosmunkák, modern fotelek, reeamiék, figyel­me«, pontos kiszolgálás. Sa«h» Nándor tan kárpitosmester. Oroszlán ueea 8. Már csak 4 napig tart a nyári cikkek kiárusítása Sfissen a vásárlással! SKfis« színes nöi kestyo L 98 f. ESS..... moseysm nyakkendő 68 f. Zománcozott füles tál*es 78 f. Csecsemő gumi pe '^ka 24 f. Férf* szalmakalap 68 Csónakázó sapka zöia ie f ellenivel «» F*ayel»e holnapi hirdetésünket! PÁRISI HAGY ÁRUHOZ 11. szea». MBSCOMKS és KWS uc<* f WR Kerékpárt, alkatrészeket, gumit Dérygépáruház g y lavllómUhely. legolcsóbban részletre is N 4 Szabadtéri pőtadót vet ki a város az érdekeltekre Értekezlet a városházán (A Délmagyarország munkatársától.) A váiros hatósága nemrégiben elhatározta, hogy a szabad­téri akoió támogatásária kéri fel azokat a nagyobb vállalatokat, amelyek számára az ünnepi játékok tekintélyes üzleti hasznot jelentenek. A vállalatok vezetőivel való megbeszéJésre ked­den déliben került sor a városházán. Az értekez­leten dr. P á I f y József polgármester elnökölt és azon szegedi pénzintézetei, szállodák és éttermek vezetői jelentet meg Az ülés végén Pátfy polgár­mester az értekezlet lefolyásáról a kővetkezőket mondotta: — A hatóság a vállalatoktól 5000 pengős hoz­zájárulást remél az idei játékokhoz. Az értekezle­ten megértést találtam a vállalatok vezetői részé­ről, mégis rámutattam arra, hogy a város ax idei szabadtéri előadásokat mily roppant anyagi ál­dozattal rendezi és elvárja, hogy azok a vállala­tok, amelyek számára az előadások fokozottabb hasznot eiredméeweznek, iárnljamak hozeá a kiadá­sokhoz Először Kozma Ferenc kormányfötanáesos, a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár veréirigargató­ja szólalt fel és kijelentette, bogy teljes megértés­sel fogadják as érdekeltek a város kívánságát. Azt indítványozta azonban, hogy nocsak egyné­hány érdekeltet szólítson M a város a hozzájá­rulásban valn rés gr^fel re. hswewi a teljes szátrw szegedi érdekeltséget terheljék meg ezzel. Azt sem helyesli, hogy önkéntes adakozásra szólítja fel a város a vállalatokat, hanem ki kellene vetni reá­juk, hogy mennyivel kell résztvenniök az 5000 pengős hozzájárulásban. — Lnstig Vilmos, a RoyaJ-szálloda tulajdo­nosa, majd Juránovics Gyula, a Tisza-szállo­da vezetője helyeselték a hozzájárulásban való részvételt. Igen éleit,revaló ötletet vetett fel Grósz Marcell, a Kereskedelmi és Iparbank igazgatója. Azt ajánlja, hogy külön úgynevezett szabadtéri pótadót vessen ki a város és progresszív arányban mindenkit terheljenek meg vele. — Feltétlen megvalósíthatónak tartom azt az öt­letet, amely a szabadtéri pótadó bevezetésére vo­natkozik — mondotta a polgármester. Az értekez­let is helyesléssel fogadta ezt a tervet és még eb­ben az évben megfelelőe<n elő is készíttetem a a ügyet. Ha azután a szakbizottságok és a közgyü­tés, valamint a belügyminiszter is hozzájárul, jö­vőre kivetjük a szabadtéri pótadót. — Miskolcon 25.000 pengős hozzájárulásra váMal­koztak az érdekeltek — fejezte be nyilatkozatát * polgármester — és ugy látom, hogyha kellőképen meg van szervezve ez a dolog. Szegeden is remél­hető a vállalataink részéről ekkora összegű hoz­zéjánrtás. I Kígyó ucca 7. sz. alól a szomszédos házba K?­qyó-u. és Feketesas-U. sarkára helyezlem ál ADÓIK) Hiaiszertíra Beszélgetés a Stockholm* olimpiász szegedi győztesével, aki gyOmQlcsQt termei Somogyi-telepen és aki nem vehetett részt a fáklyás stafétában (A Délmagyarország munkatársától.) Az olim­piász alkalmából nemrégiben összeszámolták a régi olimpiászok magyar bajnokait. Huszooháro­man vannak, köztük egy szegedi: He rezeg Ist­ván. Herczeg az 1912-es stockholmi olimpia szon vett részt a magyar tornászcsapatban, amely ak­kor megnyerte a világbajnokságot. Ezzel a győze­lemmel kezdtek a magyar tornászokra felfigyelni, Herczeg István azóta Szegeden él, gazdálkodás­sal foglalkozik. Uj-Somogyi-telepen van pár hol­das gazdasága és olyan gyümölcstermelést hono­sított meg, amely messze földön hires. A leg­utolsó gyümölcsbemutatón ezüstérmet nyert ba­rackjaival és a szőlőjével. Erről a szőlőről szin­tén nevezetes a volt olimpikon. Kitermelte a legko­rábban érő szőlőfajtát, a Korai Gyöngyét. Ennek a szőlőnek az a tulajdonsága, hogy már julius el­ső napjaiban beérik és kitűnő zamatu, amellett a héja olyan kemény, hogy baj nélkül exportálható 1500 ilyen szőlőtőke van a volt tornászvilágbaj­nok gyümölcsösében A Korai Gyöngye 2 héttel előzi meg az eddig ismert legkorábbi szőlőt, a Csaba Gyöngyét. Sornogyi-telepen felkerestük a volt olimpiai győztest. Boldog örömmel mutatta az egykori tor­nászvilágbajnok gyümölcsösének termékeit: a ko­rai szőlőfürtöket, a kései piros rózsabarackot és az ökölnagyságu őszi barackokat. Félórai beszél­getés után kerül sor a stockholmi olimpiász em­lékeire. — Szép idők voltak azok — mondotta Herczeg István. Nagyon izgultunk és amikor megnyertük a versenyt, sírva, a meghatódottságtól borultunk egy­más nyakába. Soha nem lehet elfelejteni azt az ér­zést, amit akkor éreztem a stockholmi arénában, amikor felröppent az árbócra a magyar zászló ém a Himnuszt játszotta az olimpiai zenekar. Még most, 34 év távlatában is boldog érzéssel gondolok vissza erre a napra . .. Azután felejthetetlen az a lelkesedés, amellyel itthon fogadtak bennünket. Sok barátot szereztünk Stockholmban, most is le* ve'ezek még néhánnyal közülük. — Majd jött a világháború, kimentem a front­ra. Az egyik északi fronton véletlenül összetalál­koztam egyik olimpikon társammal. Gyorsan mul­tak az évek és ma barackot, szőlőt termelek ... Arról beszélt még Herczeg István, hogy pá« nappal az olimpiász megnyitása előtt levelet ka­pott az Olimpiai Bizottságtól. Ebben Felhívták, hogy ntazznn Berlinbe, mert a régebbi olimpiai bajnokokkal együtt őt is meghívták az ünnepségre Nem is tudja, hogyan tudta meg az Olimpiai Bí­zottság, hogy Szegeden él. Herczeg nem utazott el Berlinbe, gazdaságának dolgai teljesen lefoglai. ják, nem vállalkozhatott az útra. Ellenben az olim­piai fáklyásstafétában szívesen részt vett volna, jelentkezett is a Magyar Atlétikai Szövetség sze­gedi kerületénél, hogy a stafétában futni szerető«» mint volt tornászvilágbajnok. A kerületnél szíve­sen fogadták, de közölték vele, hogy kérését ne« teljesíthetik, mert már minden futót beosztottak^ neki nem tudnak helyet szorítani a stafétában. egyetlen Szegeden élő magyar olimpiai győzte? igj kimaradt az olimpiai stafétából, de még az OÜIBJ piai tüz szegedi ünnepségére is elfelejtették tne^ hl'Vfti. H. M»

Next

/
Oldalképek
Tartalom