Délmagyarország, 1936. augusztus (12. évfolyam, 182-205. szám)

1936-08-02 / 183. szám

IMVÍ" • rflnk. Voltak is rajta előadások bőven, minden időben. Játszották már itt is nem egyszer a . Parasztbecsületet", a „Bajazzókat" és sok egyebet, bár akusztikája távolről eem olyan jő. mint a szegedié. Viszont ilvenkor a szinpad soha sem a Márkus-templom és a „Campanide" előtt állt, hanem a tér másik végén, főbb, mint 170 méterre a templomtól. S»peii ezért szerintem csak a „Tragédiá1" tek inthetjük a „Magyar Passió"-hoz hasonló egyházi jellegű müvek közül olvan műalkotásnak, amelv erkölcsi színvonalával teljes mértékben igazolja a. dóm roppant felelősséoil hátterének a jelenlétét. Örömmel látjuk, hogv az idei „Tragédia-előadás" is a mi 6cenikai megA Dóm-téri játékok kiváló közreműködőjét, I aki három esztendőn át játszotta a szabadtéri . szinpadon a Tragédia Éváját és mindig uj- ' szint, uj erőt és uj szépségeket tárt föl monumentális szerepéből és aki az idén Éva helyett a Bizánc-ban kapott szerepet, — Tőkés Annát a szegedi strandon találtuk meg. A nagv forróságból lemenekült kicsit felüdülni a Tiszára, de már indulóban is volt vissza, hogy folytathassa a próbát. Lelkesedéssel beszél a szegedi szabadtéri játékokról. — Mindig büszke leszek rá — mondta —, hogy részese, aktív közreműködője voltam a szegedi szabadtéri játékoknak kezdettől fogva. Játszottam elsősorban a Magyar Passióban is, háromszor játszottam Évát és most a Bizáncban Iréné császárnő szerepét vállaltam el. Láttam tehát, hogy indul el és fejlődik igazán nagy. komoly értékké a szabadtéri játék fogalma Szegeden. Éreztem, hogy évről-évre szebbet, nagyobbat ad a magyarságnak és ennek a városnak a szegedi Dóm-tér. Szent meggyőződésem. hogy a Dóm-téri játékoknak rendkívül nagy kulturhivatásuk van és lesz a BAJOR Gill: Bajor Gizi a nyaralás előtti izgalmas pillanatokban készségesen válaszol: — Nem láttam Szegeden szabadtéri előadást, de hallottam grandiozitásukról és tudom, hogy nemcsak a belföldön, hanem külföldön is nagy érdeklődés nyilvánult meg különösen a mult évi nagyszerű produkciók iránt. Szeged ezen a téren egészen kiválót alkotott és bizonyos, hogy vezetőszerepet biztosított magának az országban. Nagyon szükségesnek tartom, hogy ezek a nagyszerű szegedi előadások továbbfolytatódjanak és majd csak adódik alkalom, mikor én is, mint néző, végignézhetek egy előadást. Arról, hogy mint Fleischer Árital: Fleischer Antal, az Operaház karnagya, őrömmel emlékezik a szegedi játékokra: — Hogyne ismerném azokat az eredményeket. amelyeket Szeged ért el a szabadtéri játékok révén. Hiszen én is egyik részese voltam ennek az eredménynek, amelyet letagadni se lehetne, mert hiszen a külföld figyelt fel rá és erkölcsi sikerét a külföldi sajtó tükrében láthattuk viszont. Véleményen szerint Szeged vezető pozíciót harcolt ki magának a szabadtéri játékok rendezése terén és ezt az elsőbbséget át kell engedni részére, mert a Hóm-tér akusztikája kitűnő és ez már magában véve is predesztinálja Szegedet a vezetésre. oldásunkat tekinti alapvetőnek. Egv színpadi megoldás maradandó sikerét, úgyszólván szükségszerűségét talán mi 6em igazolja jobban, mintha azt egv ujabb rendezés Í6 a magáévá teszi. Volna éppen a „Tragédia" számára, azt hiszem, még többféle eredeti kísérletezte is elképzelhető. De bármilyen is legyen a megoldás, Madách remekműve ma már valósággal összefort. a Dóm'-térrel. Klebelsberg gróf álma valóra vált: a szegedi dóm harangjai messzi földre hirdeti! a magyar irodalom és szinmüvé6zet halha'-.llanságát! Velence. 1936. juliue hó. I jövőben is. Nagy kár, hogy kisebb városok, I féltékenységből, vagy a rosszul értelmezett 1 verseny lázától áthatva, egyre-másra utánozni akarják Szeged példáját, holott ezen a téren megközelítőleg sem produkálhatnak olyan művészit és olyan monumentálisa», mint a páratlan adottságokkal rendelkező Szeged. Káros ez a verseny, mert lerombolhatja azt a vflráz.shatást, amit a szegedi Dóm-téren rendezett játékok gyakoroltak eddig ugy a hazai, mirit a külföldi közönségre, csökkentheti a szabadtéri játékok jelentőségét és mert szétforgácsolhatja az érdeklődést. Ha rajtam múlna. Szegednek kizárólagossági jogot adnák a szabadtéri játékok megrendezésére. Ezt országos érdek kivánná. Szegednek azért nem szabad meghátrálnia a nehézségek elől, vállalnia kell a versenyt és küzdenie kell a kizárólagossági jogért, amelv teljes mértékben megilleti. Tőkés Anna elgondolkozott kissé, majd egészen megilletődött hangon folytatta: — Én ugy megszerettem Szegedet, a szegedi szabadtéri játékokat, hogy amig csak szükség lesz itt rám, mindig örömmel állok rendelkezésre szereplő résztvegyek a szegedi szabadtéri játékokon — bár minden évben hívtak —. szó sem lehet, mert magamat teljesen alkalmatlannak tartom szabadtéren való szereplésre. De bizonyosra veszem, rövidesen alkalom adódik arra, hogy a szegedi színházban találkozzam azzal a közönséggel, amely a szabadtéri előadásokat pártfogásával ilyen naggyá tette. Remélhetőleg a szabadtéri előadások terén Szeged mindig megtartja vezető pozícióját és évről-évre többet fog nyújtani. előtt is Szegedé a vezetés Még Tata előtt is Szegedé a vezetés, mert Tatán csak szép, természetes a háttér, de nincs semini akusztika. Szegeden pedig ez olyan tökéletes, hogyha ötezer ember van a nézőtéren, akkor mind az ötezer ember pontosan meghall minden pianót. Szükségesnek tartom a szegedi szabadtéri játékok állandósítását, mert hiszen a mult éti grandiózus előadás, illetve előadások, ideértve a prózai előadásokat is. — hatalmas tömegeket mozgattak meg, ami felbecsülhetetlen értékű tény ugy kulturális, mint idegenforgalmi s gazdasági szempontból. — Szegednek adnám az elsőséget a szabad téri játékok rendezése terén és — ha szabad szerényen megjegyeznem —, ebben engem egy kis lokálpatriotizmus is vezet, mert hiszen szegedi vagyok De vezetésre Szeged feltétlenW méltó adottságai és a játékok rendezőinek nagyszerű elgondolásai révén, Muráü Lili 110-es tempóval lelkesedik a szegedi játékokért, de a szegedi gödrökre nagyon haragszik Már az uccán meg lehet állapítani, hogy M nráti Lili, a Vígszínház tagja, odahaza van. Ott áll kapuja előtt az égővörös kocsi, amely még éjjel is ott garazsiroz, hogy Muráti, kétóránként kinézve erkélyéről, gyönyörködhessen benne. Legszívesebben odavinné az ágyába, hogy vele aludjon. Annyira szereti. — Nem láttam még szabadtéri előadást Szegeden — mondja Muráti —, de tudom, hogy a szegedi előadások hire bejárta az egész világot." A szegedi játékokkal kapcsolatban talán csak az a baj van, hogy Szegedig menni autóval: álom, de mikor beérünk a városba, az álom rögtön kínszenvedéssé válik. Nem tudom megérteni, hogyan lehet törni az átmenő utakon azokat a hatalmas gödröket. Nem is lehet Szegeden 10 kilométernél gyorsabb sebességgel menni, ha nem akarunk tengelytörést szenvedni. Pedig Szegeden folytatni kell a. szabadtéri előadásokat, mert azokkal végre külföldön i9 megismertették Szegedet. A többi kisebb városban viszont abba kellene hagyni az ilyen előadások rendezését, mert Szeged egymaga is megszerezte ezeknek a* előadásoknak a világhírt. A kocsiutakat azonban legalább a szabadtéri játékok idejére ki kellene javítani. Muráti Lili nagyon haragszik a szegedi kocslutra. Sűrűbben jönne haza, Szegedre, ha nem sajnálná piros Adler-jének tengelyeit... Azután » színházzal való találkozásáról mesél: — Először életemben a János vitézt néztem meg. Ugy történt, hogy nagyon kislány voltam, amikor a házmesterünk elvitt színházba, mert neki volt ott egy jegyszedőnő ismerőse. Mikor odaértünk a színházhoz, minden jegy elkelt és nem volt üres hely, igy engem visszavittek. Egésa uton sirtam. Odahaza bömböltem. Hogy fel ne verjem az egész házat, a házmester visszavitt a színházihoz, ahol a jegyszedőnő megsajnált és beprotezsált az egyik fizető szinháznéző ölébe. Innen néztem végig a János vitézt. Már ekkor elhatároztam. hogy világhirii színésznő leszek. Ezért nem is léptem fel soha Szegeden. Betartottam azt a régi közmondást, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában. Mikor gimnazista voltam, messziről bámultam és imádtam a színeszeket. Nagyon irigyeltem Dayka Margitot, mert vakondok-gallérja volt. Majd megvesztem D e 11 y Ferenciért és S z a k á t s Zoltánért. Milyen jó, hogy nem is ismertem személyesen őket. Most már mindegyiküknek megmondtam, hogy milyen szerelmes voltam beléjük. Olyan jó ezt multidőben mondani. — Nagyon ritkán megyek Szegedre, mert ott valahogy mások az emberek. Itt, Budapesten, megfordulnak utánam és hangosan mondják, hogy: „nini, itt a Muráti." Szegeden? Direkt nem fordulnak meg utánam, nehogy azt hlgyje az a Muráti, hogy ő utána fordulnak meg. Látja, ez a differencia a szegediek, meg a pestiek között. Beszélgetés közben a fodrász lankadatlan szorgalommal szárítja Muráti haját. Most ki akarja szedni a csipeszeket, de Muráti nem engedi. — Hagyja csak benne, még messze van a mozi kezdete majd akkor vegye csak ki, ha menni kell a moziba. Úgyis olyan hamar kijön a hullám. — A hullám — mondotta bölcsen a fodrász —, nem szereti a ll(Ves tempót. — Pedig én azon alul nem hajtok, mert a sze gedi 168 kilómétert pontosan 2 óra alatt meg kell tenném. Eddig még mindig. meg is tettem, pedig falukon kell keresztülmennem. De a szegedi vámtól az édesanyám lakásáig hátralévő 10 kilómétei majdnem félóráig tart. Kerülgetnem kell a gödröket. Szerke**t« ur csináltassa meg azt • kocsiút»* ... Tőkés Anna: Szegednek kizárólagossági jogot adnék ., • Remélhetőleg Szeged mmdig megtdirfjá oezelő pozücíiójéf Még Tata V