Délmagyarország, 1936. augusztus (12. évfolyam, 182-205. szám)
1936-08-02 / 183. szám
1936. augusztus 2. D 1.1 MACiYARORSZAO 17 Kerékpárt,"alkatrészeket, gumit Dérygépáruház CJ V lavHómiihely. legolcsóbban részletre is N a A Oélmagyarország regénye •jsiftauaai n iwr J:. .,' * < ifriimftTifi' HULLÓ CSILLAGOK Irta FARKAS ANTAL 45 Éppen most kisérte haza Kálmán Jámboléktól. Nagyon jól mulattak. Linus bemutatta, hogy akart i sógor füvet kaszálni. Két kasza is belegörbült, mire három szálat levágott. Ha egyenként tépi ki a fűszálakat, hamarább készen lesz e szénakaszálással. — Linuszkám, te tévesz — mentegetődzött Jámbor ur. — Nem én. A maga kaszája téved Janikám, mert még mindé? a föld altt keresi a füvet. Fölötte, Janikám, fölötte. — No, hál Isten, akkor még sem a sógorban van a hiba, hanem a kaszában. Kató átöltözött. A néni a lugasban teritett. —- Velem vacsorázik, ugy-eí — Eleméréknek nem mondtam. — Majd én tartom a hátamat. Kálmán maradt. Vacsora után elkoccintgattak, Kató csak szopogatta, de ugy látszott, mégártott neki. Éjfélbe nyúlt a beszélgetés. — Becsíptem, Kálmán. — Nem hiszem. A részegség ott kezdődik, ahol az ember tagadni kezdi. Maga színjózan Kató. — Hiszen szédülök. Erős az a bor. — Nem, csak a szopogatója gyönge. — Az is lehet. Nem kiséme a szobámba? A néni már lefeküdt. Kató végig dült a pamlagon. — Adja csak a kezét. Ugy-e forró a homlokom? — Egy kicsit. — így ne ácsorogjon. Húzza ide azt a széket. Jaj, még se húzza. Ruhákat dobáltam rá. A lábamhoz is lekuporoghat. Én nem tudom ,én ma ugy félek. — Ugyan mitől? — Valami izétől, no, hogy is mondjam, ami hirtelen, váratlanul lepi meg az embert. — Rosszullétet, valami rohamot gondol? — Azt, azt! Nézze csak, hogy dobog a szivem. Persze, ez a rohamos hizás. Kálmán nevetett. Kató fölkönyökölt. — Mit neveti Tudja, hogy négy hét alatt mit hiztam? Tiz kilót, barátom, tíz kilótl Nem vette észre? — No, igy kilószámra nem tudtam volna mgehatározni a gyarapodást csak ugy, az egyszeri falusi ember módjára: nem tudom én, öt-e vagy hat, csak több tizrvélT Hát tiz? — Tiz ám! — Nem veszem észre a pulzusán, hogy ugy dobogna a szive. — Nem? Akkor hallgassa meg. Szorítsa ide a fülét. Kalimpált az a szegény, sokat szenvedett szív, de a Kálmáné is kijött a rendes kerékvágásból. Feje kicsúszott az ölelő karok szorítása alól és szája rátapadt a Kató ajkára. Vérükben évek óta visszafojtott vágyak tüze lázadozott és fölperzselte az útjában álló akadályt. A tombolása minden hangot elnyelt Kató még egyszer fölugrott a díványról zilált, fujtatott, mint ald menekült valami elől, dé már nincs ereje, visszaroskad, de magával rántja Kálmánt is. Véresre szivott ajkán szakadozottan bugyborékolnak ki a szÓ-töredékek: — Ne — ne — ne — Kálmán — ne — hagyjon — itt — ne?:.. Mikor az első kakaskukorékolás felhasított a mámoros suttogások áradatába, Kálmán távozni készült. Kató sirvafakadt — Mi az? Mit sirat? — Magamat. Most már csakugyan asszony lettem, mégis egyedül kell élnem. Olyan rossz, olyan félős ez igy. Maga ezt nem Is tudhatja. Nincs kitől kérdezni, kitől feleletet várni. Csak hallgatni az óraketyegést: kimért idő, örömtelen múlását. Fáj ám ez, Kálmán. — Igaza van, fájdalmas volna ez, ha igy tartana. De nem igy lesz. Ez csak átmenet az uj életbe, a boldogságba. Hazajöttem, odakészülök. Jön velem? — Megyek, Kálmán. Virradt. — Most már maga is menjen: ' Kiosont a házból Hát meddig kell neki Így csatangolni, lábujhegyen, tolvajmódon lopédzkodni azért a szerelemért, amit Istén és emberek előtt büszkén hirdethet a magáénak? Valami után kell nézni. Most már nemcsak az 6 szerelméről van szó, a Katóéról is. A hazaérkezés farsangja elég hosszú volt. Barátkoztak, lakodalmaztak, a viszontlátás sátrában virradatig. Most mór ácsi cigányl Egyet aludjunk és lássunk munkához. Másnap már ott állt a polgármester előtt és elmondta, hogy így, vagy ugy, mi volna jo, ha lehetne. A polgármester ur a viszontlátás örömeinek a kifejezése mellől nem akart tágítani, ő igy örvend, ugy örvend, annyira örvend, hogy hirtelenében nem is tudja, mondjon-e érdemlegeset, vagy sem. Senkit sem akar csalódásba futó reményekkel kecsegtetni. Egyet azonban mondhatott és meg is mondta: — Magunk közt mondom kedves öcsém, hogy ezekben a menekültekben megfogtuk azt a törököt, aki nem ereszt. A városházám tele van menekültekkel. Amikor egy-kettő volt, j kapva-kaptunk rajta; ej, de nagyszerű, hogy éppen hozzánk tetszett. Elfáradt kedves bátyám? Tessék halyetfoglalni ezen a hivata los széken. Valami havi sallárum is jár a fáradságáért. De jött ám, harmadik, negyedik urambátyám is. Ej, hol is tetszik helyetfoglalni? Az ám, majd az adóügyi osztályba teszünk még egy néhány széket. Sok jő em ber elfér egy Íróasztalnál. Aztán csak egy kis fizetés is kerül a szék mellé, hogv ne potyára tessék koptatni. Bruhahal A polgármester ur nagyot nevetett a saját keserű humorán. — A vége az, kérlek szépen, kedves öcsém, hogy most nem tudom a botomat le tenni: mindegyik sarokban áll egy menekült és hazafiságomra hivatkozván, várja az elhelyezést. Megbolondulok kedves öcsém, vagy már meg is bolondultam. Onnan gon dolom, hogy még mindég polgármester vagyok. Ámde mondok én neked valamit. Nem okosabb lenne, ha folytamád, amit félbe hagytál: a tanulmányaidat. Éppen a kaszinóban hallottam, hogy a fogságban minden európai nyelvet megtanultál. Neked játék lenne a tanári diploma megszerzése. Itt dijnokoskodnál ennél a koldus városnál? Garasokért? A saját érdekedben mondom, fordits hátat nekünk. A testvéreid nem szorulnak rád. Magadat csak el tudod tartani. 'Fnlvt knv.> Felelős szerkesztő: PÁSZTOR JÓZSEF. Nyomatott a kiadótulajdonos Délmagyaror*zág Hírlap- és NyomdavAllalat Rt-nál, Szeged. Felelő* üzemvezető- KLEIN 8AND0R. Élelmiszereket Havi bevásárlásokra nagybani árakon 1 kg Ogg rétesliszt —.27 * kg mák i—18 * kg csemege dióbél »—.70 * kg arany kakaó .40 10 deka kávé törött *-.48 H kg mazsola —.40 Étkezdéknek, vendéelSknek kfllSn «ngedményekét »4. Csikós fUszertlzlet Tlaza Ln|o»-kn u» •» ». Aídln-ucco tarok. Cserénkályhák minden színben és méretben kaphatók, átrakások megrendelhetők LANDESBERG-cementórugyArban Az összes építkezési anyagok legjobb beszerzési forrása. Hol vásároltunk ! dol dolgoztassa«* A oeimaguarország Kis Címtára szegedi kereskedőkről es iparosokról ANTIQUARIUM: Hungária könyveket vesz, elad 6« esarél FÉRFIRUHA; Uau Ignácx, Kelemen-n. I. ILLA! SZERTÁR: Gáspár illatszertár. SzécfaenyMér H IRODA BERENDEZÉS: Vtrth és Renpev. Széctienvi-¥ir ft. KALYHAJAVITAS ÉS TISZTÍTÁS« Léderer János, Somogyi-ucca lfc KÉPKERETEZÉS: Freimann Miksa. KArász-o. W KÉZIMUNKA: Fiscber „Kézimunkaház", Káráu-o. 11 KOTóTI - és SZÖVÖTTARU: in és Hegyi, Püspök »azáj .usztig Imre, Széchenyi-tér l OLAJ- ÉS MŰSZAKI CIKKEK: Rab Vilmos, Mikszáth K. «. ft, RÁDIÓ ÉS GRAMOFON: '>entsoh Albert Kár&ss-occa V. Kelemen Márton. Kelemen-«. ií> SF.l.YEMARUK: Holtzer 8. és Fial, a föpostával szemben SZŐNYEG: Domán Mihály és Fia. Kárász-«. IX SZŰCS: tosmann Dávid Káráse-a. t, ÜVEG ÉS PORCELLANl Wi^er Kálmán, CsdroniCs & l VILLAMOSSAG: Oentseh Albert Kárán«. *. Rosner Józset. Tisza Lajos-körnt 38. VIZVEZETÉKSZERELÖ: Fekete Nándor, Koswith Lajos-sngtrnt 18. Szegeden szerezzük be minden szükségletünkéi