Délmagyarország, 1936. július (12. évfolyam, 155-181. szám)

1936-07-10 / 163. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG 1956 julius 10. Nyári hossz az utlevélhivatalban 3000 nyaraló útlevelet acíott ki a rendőrség Bonyodalmak a makói felsőházi tagnak a kis­iparosok adózásáról mondott beszéde körül Hogyan módosította kijelentéseit S. Bálint György (A Délmaoyarorszda makói tudósítójától.) S. Bálint György makói felsőházi tag nemré­giben beszédet mondott & felsőházban, amely­ben a gazdák helyzetéről szólva, azt a megál­lapítást tette, hogy „a gazdák aránytalanul nagyobb közterheket viselnek, mint az ipar". Többek között szószerint a következőket mon­dotta: i— Nince módomban összehasonlítást, tenni a nagybirtokos és a nagyiparos között, csak a kisbirtokos és a Irisiparor adózása között te­szek egypár összehasonlítást. A mi vidékün­kön ugyanis egy harmad-negyedosztályú 20 katasztrális hold föld adója összesen 263 pen­gő s ugyanakkor a 20 katasztrális holdnak megfelelő iparos, aki legalább két segéddel és négy tanonccal dolgozik. 73 pengő 72 fiHlér adót fizet. tehát, körülbelül a 30 szAznlékM fizeti annak, amit a föld fizet. Ezt a beszédet nemcsak elmondotta S. Bá­lint G(yörgv. hanem Makón közre is adta. A cikkre és a beszédre erélyes cáfolat érkezett a makói kisiparosok részéről, akikről köztudomásu dolog, hogy az elmúlt ivek gaz­dasági válságaiban a szó szoros értelmében tönkrementek. Akinek volt valamije, felélte és befizette adóba, aki kezdeni akart, az elvérzett már a kezdeti nehézségeken. Az iparosok cáfo­lata M^kón jelent meg és a lap szerkesztője a cáfolatot megjelenése előtt megmutatta a felsőházi tagnak, mire a felsőházi tag szósze­rint a következő nyilatkozatot tette: „Na­gyon jól tudom, hogy a makói iparosok túlsá­gosan is meg vannak adóztatva. Országos vi­szonylatban azonban az a helyzet található, amelyet beszédemben megrajzoltam". A beszédben é6 a cikkben azt mondotta, hogy az iparosok és gazdák adózási viszonvaíknak a szemléltetése országos vonatkozású példákkal nem rendelkezik, de a „mi vidékünkről" tud né­hánv összehasonlítást és tett is, aminek az eredményeként állapította meg azután, hogv ,,az iparos csak 30 százalékát viseli annak a kttitehernek. amit a gazda visel". Ezt mondot­ta a beszédében és ezt irta a kisiparosok által sérelmeeztt cikkben. Most pedig, amikor a kisiparosok ezért felelős­ségre vonták, akkor ennek éppen az ellenkezőjét állította. Először tehát azt mondotta, hogv csak a ml vidékünkön tapasztalt példák alapján teszi a megállapításait, most pedig pontosan ennek az ellenkezőjét állította, amikor azt hozta fel védekezésül, hogv nem n makói kisiparosokra gondolt, hanem — országos viszonylatokról be­szélt, Különö« ellentmondások vannak igv a beszédben és cikkben. A homályos részletek tisztázása céljából azt kérdezzük S. Bálint felsőházi tagtól, ha nem a, makói kis­iparosokra gondolt, akkor mondja meg, hon­nan vttte azokat az adatokat, amelyek alap­ján megállapításait tette. Vagyis, mondja meg, hogv az ország mely részében van az a város, vagy me&ye. amelyben ugy vannak megadóztat­va a kisiparosok, ahogv azt ő megállapította. Másodszor, azt kérdezzük, komolyan állit­jö e azt, hogv Makón sokkal súlyosabban adóznak a makói kisiparosok, mint az ország más részeiben. Mert ha igv van, akkor hibát követett el a, hatóság, amely a makóiakat ós pedig a tönkrement makói kisiparosokat su­lyósaMan adóztatta meg. mifit az ország más résíében lakó hasonló helvzetben lévő iparos­ságot. És — ha így volná — éulvos hibát kö­vettek el a makói iparosvezérek is. ha az adóz­tatásnak e kivételesen súlyos volta miatt nem emelték volna fel tiltakozó mvukat. (A Délmagyarország munkatársától.) A legfor­galmasabb hivataü mostanában az államrendőr­ség utlevélosztálya, amelynek vezetője dr. U j ­vftrossy Miklós rendőrfogalmazó. Ezen a nyá­ron valóságos utazási láz fogta el a közönséget, ennék tulajdonítható, hogy a hivatalban hetek óta megfeszített munka folyik. Reggeltől délután két óráig tömött sorokban állnak az emberek az ut­le vél osztályon. Mindenki utazni akar. Ha hét óta tart a közönség inváziója, naponta 70—80 útlevelet állítanak ki és hosszabbitanak meg, ugy, hogy eddig háromezer körül jár a nyá­ron kiadott és meghosszabbított útlevelek száma. MEGHALT EGY HAJÓ (Szentendre halálára) Hat esztendő óta dagasztja az öreg a még öregebb szegedi Tisza sárga hullámait. Hatal. mas kerekei fáradtan kavarták a vizet, mint­ha mérhetetlenül unnák a munkát, az örök­ké egyforma utat, a soha nem változó állomá­sokat a füzesekkel csipkézett partok mentén, a menetrendet, amely olyan változatlan, mint az örök-egy, megbonthatatlan idő. Most aztán vége a szolgálatnak. A „Szent­endre" nevü kerekes gőzös eltűnt a tiszai vi­lekről. Kidőlt, mint az öreg szolga, aki betöltötte teljes szolgálati idejét és megrokkanva, tehe­tetlenül sülyed el a jelentéktelenség és a fele­dékenység óceánjában. Jó és hü katona volt. Az utolsó szuszig teljesítette kötelességét. Munkakörben érte utol a szerencsétlenség, a Szeged és Csongrád közötti vizi-utszakaszan. Eltört a hajó tenge­lye. Nem is reccsent nagyot, ugy viselkedett, mint az elhasznált, elgyöngült öreg csont. Egy­szerűen és zajtalanul eltört. Talán csak a még öregebb gőzgép érezte meg a tengelytörést. Mély tisztelettel és test­vén együttérzéssel megállt a jelenség előtt. A vén hajótest pedig engedelmeskedve a tehe­tetlenség törvényének, még haladt néhány méternyit előre a megszokott uton, de aztán a viz sodra belekapaszkodott megbénult kere­keibe és tolni kezdte visszafelé. A hajón izgatott futkározás kezdődött, ke­mény parancsok röpködtek a levegőben, jaj. gatva, nyikorogva forogni kezdett a vasmacs­ka felvonójának kereke és zörögve csavarodott le róla a rozsdás lánc. Nyilt vizén megállt a hajó, akárcsak a part­talan tengerek hátán esett volna meg vele a baj. Szomorú volt és minden porcikájában érez­te, hogy az erő, amely annyi évtizeden át élet­ben, mozgásban tartotta, lassan kiszivárog belőle. Megállt » szelid viz hátán és kéményéből, mint utolsó lehellet, szállt az ég felé a nehéz­szagu füstfelleg. Aztán megérkezett a vontatógŐBös, hurkot vetett a halott hajóra, a vasmacska lánca is­mét felcsavarodott a rozsdás emelőszerkezet tengelyére és megindult a halottas menet az utolsó uton, amely elvezetett egészen Buda­pestig, a hajótemetőig. A halott hajók halottkémei megállapítot­ták, hogy nincs «egitség. Nem érdemes Csere­berélni többet az öreg hajótest belső alkatré­szeit, öreg, elhasznált már minden benne. El­korhadtak a deszkák és a gerendák, megrozs­dásodtak a vasak, megvakultak az ablakok, mhgkefcesedett a kazán A halál pusztító kar­mái egyszerre marták bele mindenbe. Szinte csuda, hogy eddig birta az öreg .,. Mert ÖÍ^ volt. Csák a hálál derítette ki, hogy 1857-ben született. Há méfi egy észten. A közönség változatlanul Ausztriába és Olasz­országba utazik a legszívesebben és különösen Ausztria iránt nagy idén az érdeklődés. Ennek az oka az, hogy h sillingátntalás aránylag könnyű és az átszámítás is a legkedvezőbb. Megcsappant az érdeklődés Csehszlovákia iránt, ellenben Bul­gáriát igen sokan keresik fel ezen a nyáron is. A szegediek különösen szeretik Bulgáriát, idén is szegedi különítmények utaznak Várnába. Érdekes, hogy az egyik várnai vendéglős a magyar, Illetve a szegedi vendégeire való tekintettel Szegedről szerződtetett vendéglőjébe cigányzenekart. deig kibirja, pontosan nyolcvan esztend élt volna. A bécsi hajógyárban készült, először osztrák lobogó alatt szaladgált a kék Duna vizein, aztán megvásárolta a magyar hajós­társaság és a dunai útszakaszokra osztotta be. Akkor még fiatal volt, tele hittel, forradalmi lendülettel és modern eszmék fűtötték. Büszke vándora volt a vizek országutjának és nem vette észre, hogy lassan megöregszik, hogy körülötte felcseperedik az uj hajónemzedék, amelynek gyorsabb, rugalmasabb már a járá­sa, zajtalanabbak a gépei és oldalkerekei sin­csenek, hanem viz alá sülyesztett propellerek­kel csalják a világot. Nem hallotta meg — mert a füle is állandóan romlott —, hogy a hátamögött vén vízimalomnak csúfolják .. Mire föleszmélt, hat évvel ezelőtt, már a Dunát Is el kellett hagynia. Lekerült Szeged­re és a tiszai vizeket járta. Itt büszkélkedhe­tett, mert a sekély meder nem tűri a viz alá sülyesztett propellereket. Most aztán végleg befellegzett minden di­csőségnek. A Szentendrét kivonták a forgalomból Egyelőre egy egészen közönséges vontatégő­zöst járatnak helyette a Tiszán, de aztán meg­érkezik az uj hajó, még pedig újfajta különle­gesség. Motorerővel hajtott kerekes gőzös A tiszai vizek utas- és hajósnépe azért bi­zonyára megsiratja szegényt... m. 1. Három mérgezés (A Délmagyarország munkatársától.) Csü­törtök reggel a járókelők eszméletlen állapot­ban találtak rá az uccán Mózes János 32 esz­tendős Újszeged, Balfasorban lakó napszámos­ra. A mentőket hívták, akik azután bevitték a kórházba. Megállapítást nyert, hogv Mózes Jáno6 ismeretlen mérget ivott öngyilkossági szándékból. A méreg, mire rátaláltak, erősen felszívódott szervezetébe. Kihallgatni ezideig nem sikerült, nem tudják, miért követte el tet­tét. A rendőrség megindította a nyomozást az öngyilkossági kísérlet hátterének kiderítésére. Mózes János állapota gulvos. Romár Kálmán dorozsmai lakost a mentők a belgyógyászati klinikára vitték súlyos lug­kőoldat mérgezéssel. Komár nagvmennviségii lugkőoldatot ivott é6 mire észrevették tettét, a méreg erősen összemarta száját, torkát, bel­ső részeit. Kihallgatni őt sem lehetett: nem tudják, miért akart, megválni az élettől. Bádi Anna 19 esztendős forráskuti leánvt is lugkőmérgezéssel. szállították be a kliniká­ra. A fiatal leány állapota, is súlyos. Kihallga­tása során azt adta. elő, hogv véletlenül itta meg a marófolyadékot. A csendőrség megindí­totta a nyomozást. Beföttiét a^-sSSSi-JBt­tegye el. Akkor less tartós I Évek 6tg kitűnően hevült gyümölcskoiizerválő por Kapható a késíitőnél: fiem gyógyszerésznél, ssffiáff ¿s i i iimii • ni—i iin—••• i „.un,,,! j —— • • •• • •• ••!•••• • •• Növényvédelmi sxerekei KURD OS festékiizleiben vegyen í

Next

/
Oldalképek
Tartalom