Délmagyarország, 1936. július (12. évfolyam, 155-181. szám)

1936-07-08 / 161. szám

DELM AGYARORSZAG SZEGED. SzerkeizMMg: Somogyi uec« C-..J. í««lí..c G ÖFIZETES , Hnvonla helyben J.ZO 22. I. em. Teleiont 23-33..Kiadóhivatal, u£ClQa. IjJO JlllltlS 9* vidéken ét Blidope»len KUimia<.n kBlcíönkönyvlér ét legylroda; Aradi Ö.4« pen9ö. — Egres uAm ara heíkti. ucca S. Telefoni 13-06. . Nyomda: Law Ara ÍO fillér nnp iOp voíAr- ét Ünnepnap 10 KU. Hlr« Llpöl ucca 19. Telefon: 13-00. - Távirati det«»ek •elvéiele farlia »rcrlnt. Megje, M leveictm: Délirar varors/An. Szened XII éVfOlydIXI hello KivelelíVel naponta reggel Gyáva kor hősei A genfi francia rabbi odaállt a német emigráns ujságiró ravatala mellé, mellén ragyogtak a kitüntetések s szavaiban ragyogott az igazság, amikor mondotta: — „Itt nyugszik egy német zsidó, aki valamikor ellenem harcolt és itt állok a sirnál én, aki ellene fogtam fegyvert. És most az történt, hogy aki életét adta hazájának, mint annyi sokan hitsorsosai közül, a legnagyobb üldöztetéseknek és sanyargattatásoknak volt kitéve. Ez a német zsidó, aki egyszer fegyverrel kezében hűségesen szolgálta hazáját, nem birta elviselni a mostani üldöztetésnek szégyenét és gyalázatát s inkább a halált választotta, mint a szégyenteljes életet." A francia rabbi Genfben beszélt s mióta Genf a világpolitika székhelye lett, a politikai ildom s a nemzetközi érintkezés szabálya érezteti hatását minden ott leirt és kiejtett szón. A francia rabbi csak azt mondotta el, ami a halottat illette, de amit elmondhatott az élőknek, azt a szertartást végző pap a hallgatók és gyászolók fantáziájára nyugodtan rábízhatta. A francia rabbi mellét kitüntetések takarták, amikor odaállt az emigráns német ujságiró ravatala melle s talán azért tette fel kitüntetéseit, hogy necsak vallásának papjától, de hős bajtársától is kapjon útra valókat a halál önkéntese, amikor elindult végső útjára. Ma, amikor az egész világon egyesületek, pártok és szövetségek jelvényeit hordozzák gomblyukaiban az emberek, ugy érezzük, hogy a háborús kitüntetéseket is egy nagy párt jelvényeiként hordozhatnák a háború életben maradt hősei, megrokkanva, elszerencsétlenedve s ha másként nem: idegeikben szörnyű emlékek terheit hordozva egy nagy szövetségnek lehetnének tagjai. A háborús hősök szövetségét lehetne belőlük megalakítani nemzetre és államra, nyelvre és vallásra való tekintet nélkül. Csak a zászló szine volt más, ami előttük lobogott, de a zászló becsülete egyformán kötelezte őket önfeláldozásra és halálra. Van jelvénye politikai pártoknak és evezősegyleteknek, van jelvénye méhészeknek és turistáknak, futballistáknak és egyetemi bajtársi egyesületeknek, miért nincs egyesülete, miért nincs v i lágszövetsége a háború hőseinek is s miért nem hordhatják, mint világszövetségük jelvényeit a háborús kitüntetéseiket, akár Lipótrend, akár vaskereszt, akár fehérsasrend, akár a becsületrend keresztje is az a kitüntetés. Necsak altiszti állásokhoz juttassák a háború életben maradt s kenyérte lenné vált hőseit, adják meg nekik a tisztességnek és elismerésnek zászlóhajtását is, akármelyik fronton, akármilyen vezényszónak engedelmeskedve áldozták is életüket s hullatták is vérüket. A frontharcosok határokon tul is keresik bajtársaikat erősen érezve és bátran vallva azt, hogy vannak bajtársi érdekek, melyek függetlenek nemzetiségtől és függetlenek államhatalomtól, vannak bajtársi érdekek, melyeket egyformán lehet szolgálni a világ minden táján, akármilyen szinüre festették is térképét. S ha a háború hőseinek ez a világot átfogó szövetsége meglenne s a háború minden hőse érezné, mert érezné magában annak a szolidaritásnak parancsát, amelyet a vérben, a hősi helytállásban fogant bajtársi szellem hivott életre, érezné mindeeyik azt a kötelességet, amivel a kiontott vér és feláldozott élet dekoráltjainak tartozik, akkor nem történhetne az meg, hogy a közös védelemnek a közös szenvedés tüzében megacélozott kapcsolata mozdulatlan marad, amikor egyeseket, — ezreket kitaszítanak a nemzeti közösségből megtagadják tőlük az államhoz tartozás dicsőségét s a megaláztatást és szégyent juttatják azoknak, akik hősökként harcoltak a legnagyobb megpróbáltatás szörnyűségeinek idejében. Az a hősi szellem van itt megsértve, amit fiatal örömöknek, életcéloknak, az asszonyok csókjainak és a gyerekek puha ölelésének feláldozásával sze reztek meg azok is, akik a háború poklából visszajöttek. Dante előtt mélyen meghajoltak kortársai, amikor találkoztak a nagy költővel, mert azt mondották róla, hogy ő az egyetlen élő, aki járt már a pokolban, így kellene meghajolni mindenki előtt, aki a háború poklából visszatért s amikor azok nevét, akik „szivüket cserélték aranyat-vasért" kőtáblák őrzik az emlékezet örökmécsese mellett, nem fojthatják azok nevét sem a gyalázat pocsolyájába, akik becsületes hűséggel teljesített kötelesség után inkább véletlenül, minit akarva, kerültek vissza abba a kegyetlenül ellenséges frontba, amiben itthon kell most már verekedniük munkáért és kenyérért. Senkit nem tagadhat ki a nemzeti közösség magából azok közül, akik valóban „életüket és vérüket" áldozták a nemzeti közösség nagy céljaiért. A gyalázat, mely a hősöket éri, nem a hősöket szennyezi be. A háború veszteségi listája nincs lezárva, az áldozatok száma egyre nő, minden katedrájáról elkergetett tanár, miihelyéből kizavart munkás, az orvos, akitől eltanácsolják a betegeket, a kereskedő, akinek üzlete elé őrszemet állítanak fel, a tudós, akit földönfutóvá tesznek, mind-mind hősi halottja ennek a rémes korszaknak, mely hősiességet követel mindenkitől, de gyáván elbánik mindenkivel, aki hős volt. Páris jelenti: Ellentétek Prága és Belgrád között „Megvalósították a koalíciót Magyarország és Bulgária bekerítésére, de az elméleti idealizmus és a gyakorlati realizmus között tátongó szakadékot nem akarták kimélyíteni" Aggodalmak Londonban az »uj Locarno« előtt London, julius 7. Az angol kormány az alsóházba rendkívüli minisztertanácsot hivott öszsze, mely két óra hosszat tartott. A minisztertanácson E d e n külügyminiszter beszámolt a genfi fejleményekről. A Morning Post szerint a kormány rendkívül súlyosnak tartja a helyzetet, tekintettel Németország magatartására' Az angol kormány hír szerint lemondott arról a reményről, hogy Hitler felel az angol kérdőívre és többé nem is tekinti a feleletet a Németországgal megindítandó tárgyalások előfeltételének. A locarnoi hatalmak értekezlete megvizsgálja majd a nemet és francia javaslatokat. Megegyezés esetén a locarnoi egyezményt pótló uj nyugati kölcsönös segélyegyezmény és légi megállapodás szöveget készítik el. Általában belátják azonban, hogy a nyugateurópai biztonságot nem lehet elszigetelt kérdésként kezelni. Az értekezlet sikere jórészt attól a magatartástól függ, amelyet Németország keleti és délkeleti szomszédaival szemben tanúsít. Hitler eddigi hallgatása nem tekinthető kedvező előjelnek. A Journal szerint a Népszövetség mult heti vitáján legjellegzetesebb vonásának a kisantant és a Balkán-szövetscg némaságát tekintik. Ez a némaság azonban nem a hallgatni arany közmondás alapján történt, hanem elsősorban azokkal az ellentétekkel magyarázhatók, amelyek a kisantant és a Balkán-szövetség egyes államai között fennáilanak. „Nagy súllyal esnek latba itt azok az ellentétek — irja a lap —, amelyek Prága és Belgrád között mutatkoznak. A kisantant és a Balkán-szövetség már megvalósitotta az igazi koalíciót Magyarország és Bulgária bekeritésére. azonban ujabban az általános szolidaritás elvében az elméleti idealizmus és gyakorlati realizmus között tátongó szakadékot nem akarták szónoki beszédekkel kimélyíteni." Érdekes felszólalások és izgalmas szavazás az Interparlamentáris Unió keddi ülésén Javaslatok a munkanélküliség enyhítésére és a munkaidő leszállítására Budapest, julius 7. Az Interparlamentáris Unió kedden folytatta tanácskozásait. Megkezdték a munkaidő megrövidítésének a vitáját. Albert Francois (Belgium) ismertette a jelentést, amely a negyvenórás munkahét bevezetését javasolja. Skupiewski (Bománia) után Gábriel L a f a y e (Franciaország) mondott érdekes beszédet. A munkaidő megrövidítése alkalmából szóvátette, hogy a francia képviselőház az utóbbi hetekben megszava I * a negyvenórás munkaidőt. — Nem igaz az — mondta —, hogy forradalmi megmozdulással erőszakolta volna ki i francia munkásság a szociális reformokat, hanem az történt, hogy egy még a császárság korából származott jog. a szövetkezés joga alap ján a munkásság egyesült bizonyos előnyök kiharcolására, A munkásság megszerezte a kor-