Délmagyarország, 1936. július (12. évfolyam, 155-181. szám)

1936-07-05 / 159. szám

2 DCl.M AGYARORSZ AO r03ü fuHus 5. Feltár antilop cipők! weeckend. szánd?lés bocslcorcipöh minden szinben és kivitelben olcsó gyári árakon! Városi ^utalványra I * havi hitel- ZSlH*kÓ cipőáruház 111 Kossuth Lajos sugárut 6. összeegyeztető bizottság a kormányok elé ja- I vaelatot terjesszen a Népszövetség alapokmá- | nyáriak 16. szakaszából kifolyólag tett lé­• pésék megszüntetése tekintetében. Etióp nyilatkozat a záróülésén A közgyűlés ««te fél 7 órakor Van Zeeland ej« nökletével folytatta ülését, óvatossági rendsza­bályként megkettőzték ai üléstermen kivül és be­lül a rendfen tartó készültséget. A négus nem volt jelen az ülésen. Az elnök az ülés elején az etióp küldöttségnek adta meg a szót, Etiópia képviselője hosszabb nyilatkozatot tett. Az etióp küldöttség nem hiheti — mondotta —, hogy hazáját annak nehéz órái­ban a Népszövetség a támadók tetszésére bizza annak zsákmányaként és közvetve halálra ítéli Etiópiát. Felveti a kérdést, hogy a közgyűlés megerősiti-e szavazatával októberi határozatát, anwly Olaszországot vétkesnek mondotta ki az Eliopi1 elleni támarfás miatt. — Elhatározta-e a Népszövetség, hogy nem ismeri el egy területnek erőszakos irton való meg­hóditását — folytatta —, különösen akkor, ami­kor Etiópia területének több mint fele még nincs is olasz megszállás alatt. A népszövetségi közgyülé-s megerősíti azt a határozatot, anielv gaz­dasági és pénzügyi megtorló intézkedésre szól­nak? Az etióp küldöttség mindenesetre fentartja két határozati javaslatit és kéri azok megvitatását, amely egyszersmind válasz lenne a felvelett kérdé­sekre. A két határozati javaslatra névszerinti sza­vazást kér. G<dlileo Solis, Panama kiküldötte megállapí­totta, hogy a határozati javaslatok nem felelnek imfg sem Olaszország szempontjainak, sem Etiópiának, sem a nemzetközi jog élveinek. Több felszólaló után Van Zeeland elnök javas­latot terjesztett elő, hogy először az élnökség határozati javaslatairól szavazzon a közgyűlés. Az eilop küldöttség ragaszkodott ahhoz, hogy az ő határozati javaslatairól döntsenek előbb. A Népszövetség közgyűlése az elnökség javaslatai­ról szavazott e!őbb és felszólította az összeegyeztető bi­zottságot a szankciók megszünteté­sére. A szavazók közül Délafrika, Chile,, Paraguai és Venezuela tartózkodott a szavazástól, csupán Etió­pia szavazott ellene, Mexikó kiküldötte nem volt jelen. FŰI Zeeland elnök ezután az etióp küldöttség határozati javaslatait tette fel szavazásija. Az első javaslatra, amely Etiópia annektálásának el nem ismerésére vonatkozik, a közgyűlés azt a véle­ményt fejezte ki, hogy az elnökség jelentésével elintézettnek tekinti az olasz küldöttség által ki­fejtett szempontokat és eiael ruem is szavazott a javaslat felett. A második határozati javaslat szerint Etiópia 10 millió font sterlnig kölcsönt kért. 23 szava­vazattai 1 ellenében elutasították a kérést. 25-én tartózkodtak a szavazástól. Végül Van Zeeland a tanácskozások mérlegét tnegálkpitva kijelentette, hogy a hozott gazda-» sági és pénzügyi megtorló intézkedések, ha nem is voltak nagyon hatékonytűt, mégis — segítették Etiópiát a küzdelemben. A megtorló intézkedések természetesen nem pótolhatják az ágyukat és a harcikocsikat. Az bizonyos, hogy a hozott hatá« rozatokat loyalisan hajtották végre és ezzel új szellem nyilvánult meg a nemzetközi életben. A közgyűlés ezzel véget ért. legközelebb szép* tember 21-én ül össze. A Tanács 3 lapu bizottságot küldött ki a danzigi helyzet megvizsgálására Genf, július 4. Szombaton délután a Népszö­vetség Tanácsa is ülést tartott Eden külügy­miniszter elnöklésével. Az ülés tárgysorozatá­nak legfontosabb pontja a danzigi kérdés volt. Az angol külügyminiszter határozati javaslatot terjesztett elő, amely szerint a Tanács vegye tudomásul Lester népszövetségi megbízott je­lentését arról az incidensről, amely a „Leip­zig" nevü német cirkáló danzigi látogatása so­rán előfordult. A Tanács arra a határozatra ju­tott, felkéri a lengyel kormányt, hogy a Ta­nács nevében diplomáciai uton vízsgájla meg a kérdést és a Tanács legközelebbi ülésszakán tegyen jelentést azokról a rendszabályokról, amelyek alkalmazását szükségesnek tart. Utána Beck lengyel külügyminiszter mondott beszédet, majd Greiser, a danzigi szabad állam elnöke eme! L:< lett szólásra. — Az a tény — mondotta —, hogy a dan­zigi kormányt egy év leforgása alatt immár má­sodszor valóságos számadásra szólitják fel a vi­lág közvéleménye előtt, arra kötelezi, hogy teljes részletességgel számoljon be mindazokról a kér­désekről, amelyek Danrigót érintik. — Miért történt meg egyáltalában Danzignak a német anyaországtól való elválasztása? A len­gyel köztársaságnak szüksége volt szabad kijárat­ra a tengerre, amit akadálytalanul meg is kapott. Ha egyedül erről volt szó, akkor nyilván nem volt szükség arra, hogy Danzigot a német anya­országtól elválasszák. Ha Danzig városából ennek következtében úgynevezett szabad államot csi­náltak, a*kor fel kell tételezni, hogy az azért történt, mert Keleteurópában a nyugtalanság fész­két akarták létrehozni és egyben állandó súrló­dásokat akartak előidézni Németország és Len­gyelország között. Greiser beszédének befejezése után Eden tett néhány rövid megjegyzést, majd Beck lengyel külügyminiszter kijelentette, hogy haj­landó megvizsgálni a határozati javaslat alap­ián az ügyet, a vizsgálat eredményéről rész­letes jelentést tenni a Tanácsnak. A tanácsülést ekkor a közgyűlésre való te­kintettel, félbeszakították. A közgyűlés befejezése után a Népszövet­ség Tanácsa folytatta vitáját. Eden javaslatá­ra elfogadta a danzigi főbiztos jelentésével kap­csolatosan előterjesztett határozati javaslatot. A Tanács második ülésszaka ezzel véget ért A Tanácsülés befejezése után 9 órakor a Ta­nács zárt ülést tartott, amelyen elhatározták, hogy Portugália, Anglia és Franciaország kép­viselőiből 3 tagu bizottságot küldenek ki, amelynek az lesz a feladata, hogy figyelemmel kisér'je a danzigi eseményeket. A dorozsmai tévedés — Legenda — Irta FARKAS ANTAL A szentek ötös tanácsa ülésezett a magasságos mennyekben. Nagyon sok volt már a halálraérett bűnös lélek, hát minek szaporítsa a földi restan­ciákat még ez is? Hogy ennek eleje vétessék, gyorsított eljárással kellett utolsóitélkezni a szen­teknek. Az Úristen mindamellett nyomatékosan a lelkükre kötötte: — Nemcsak gyorsan, de igazságosan is, fiaim, mert én mindent látok. Hét nem is volt panasz ezen a téren. Az igaz, hogy appeláta sem. Az ötös tanács ajtaja előtt a Halál angyala teljesített szolgálatot. — Gyere be csak, fiam! — szólította be szó­beli nton az elnöklő szent AZ ajtónállót. Az ötös tanács munkája ugyanis megakadt. Va­lami tanufélére lett volna szükség, de az illető nem volt kéznél. Még valahol a földön kódorgott a halandó ember porhüvelyében. A Halál angyala összeütötte a bokáját bent a tanácsteremben. — Parancs, szentséges elnök nrl — Szállj alá a földre és állitsd elémkbe Cson­ka-Magyarország Dorozsma községéből, onnan, ahol a szélmalom vitorlái nem forognak, Kása Kovács Pétert. Értetted? — Igenis — és a következő pillanatban már Dorozsma uccáin őgyelgett a Halál angyala. Hol is lakik csak az a Kása Kovács, aki előállítandó? Hogy ne sokat dángubázzék ebiben a faluban, megszólította az uccán baktató takaros menyecs­két, akinek a kedviért hirtelenében nyalka pa­rasztlegénnyé változott. — Ugyan, galambom, hol is lakik az a Kása Kovács Péter? — Abban a messzebbvégü házban, e! — hogy vitte volna el az ördög réges-régen! — pattogott a takaros menyecske a meszeltvégüházra mutat­ván. — Aztán mért vitte volna el az ördög azt a jó embert, édes lelkem? — Mert most is olyan részeg, mint a disznó. Lassankint megissza még a rajtavalóját is. — Mért ne inná, ha szomjas, édes lelkem? — Mert előlünk issza meg, a torka mindenit! Én a menye vagyok, aztán, ha meghal, nem örö­kölünk utána egyebet, csak az emlékét. — Az már nagy baj, édes lelkem — mondta a Halál angyala és nézte a takaros menyecskét. — Az bizony — sóhajtott a takaros menyecske és nézte a nyalka legényt. — Egyébként segíthetünk raja — bökte ki a nyalka legény. — Hogy.hogy? — kíváncsiskodik a takaros me­nyecske. — Ha megértjük egymást, édes lelkem. Egy csók nem a világ, de az apósánál a másvilág lesz. A többi már nem tartozik ránk. Elég az hozzá, hogy Kása Kovács Péter éppen a pincéből botorkált fölfelé, amikor hátra tánto­rodott és hanyatt bukott. Azt se mondta, hogy bikkmakk! A következő pillanatban már a mennybéli ötös tanács előtt jelentkezett a Halál angyala. _ Jelentem alásan, szentséges bíróság, hogy Kása Kovács Pétert előállítottam. Megkezdődött a kihallgatása. Már a személyi adatok nem egyeztek. A tanács azt hitte, hogy Kása Kovács csak huncutkodik. — Jól van, no. Hát ezt a lelket ismeri-e kend? Csúnya, fekete lélek lódult a biróság elé. Tele volt tarka foltokkal, őrdögyillaszurkálta forradá­sokkal. Ezt már a pokolból idézték be tanúkihall­gatásra. Kása Kovács Péter minden további nélkül föl­ismerte: — Ez meg a mi nagyságos urunk vóna. — No lássa, már otthon vagyunk. Maguk együtt dolgoztak a legutóbbi kővetválasztáson. Kása a fejét rázta. — Én ugyan nem. hanem a sánta Kása Kovács Péter. A tanukat kiküldték és a Halál angyalát elő­vették. — Mit csináltál, te szerencsétlen! Melyik Kása Kovácsot állítottad elő? — A részegeset, jelentem alássan. — Nekünk a sánta kellett volna. Hát neked mindegy, hogy melyik ember kicsoda, csak földi halandó legyen? Mi voltál te gyarló földi életed­ben? — Végrehajtó, kérem alássan. A Halál angyalát menesztették. A tanács ítélet nélkül oszlott szét és a terembe behallatszó bus mennydörgés elárul!", hogy az Úristen őfelsége haragszik...

Next

/
Oldalképek
Tartalom