Délmagyarország, 1936. július (12. évfolyam, 155-181. szám)

1936-07-26 / 177. szám

n F I M A r, y A R O R ^ 7 A o TQ36 iulius 2f). Szenzáció! „Zsurké^ cipőáruház Kossuth Lajos sugárul ©. sz. Juüus 26-tól augusztus 9-ig rendezendő szezonvégi kiárusítása! Bocskor, szandál, fehér és színes b fi r c i p fi k 1 P 3.50-től P S.SO látását. Leghatározottabban cáfolják azt is, hogy lőszerekkel rakott vonatok volnának útban Spanyolország felé. Egy londoni jelentés szerint a legutóbbi na­pokban a háromhatalmi tanácskozáson kívül a míniszterlanács foglalkozott a snanyol kor­mány számára történő katonai anyagszolgál­tatás kérdésével. Madridi kiküldöttek legutóbbi napokban valóban lépéseket tettek francia ha­dianyag szállítása érdekében. Egyidejűleg pe­London, julius 25. A spanyol helyiet a Reuter Iroda tudósítójának jelentése szerint naeyiában a következő: A zendülők hatalmában van valamennyi mat: Marokkó, Maiorca és a Kanári-ing ! ' Egyedül Mmorca maradt hü a kormányhoz. S/> ­nyohrszág megoszlik a kél tábor kőzött. A fel­kelők kezében vannak az ország egyes deli ré­sziéi, főként a Gibraltár körüli részek. A kor­mány kezében vannak Andalúziától keletre fekvő tartományok. A felkelők az éj leple alatt Marokkóból csapa­tokat szállítottak partra Gvfarez és La Linea keleti partvidékén. Mindkét hadoszlop Malaga el­len nyomul és most Estebanánál áll Malacá­tól 60 kilométernyire. Burgasben a felkelők ideiglenes kormányt ala­kítottak, amely csapatot küldött délre Madrid felé és északra San Sebastian ellen. Négy angol torpedóromboló és több cirkáló A spanyol kikötőkben tartózkodik, hogy az angol alattvalókat elszállítják a spanyol tengerparti vá­rosokból. Az tjragoí külügyi hivatal ma kapott hoeszu idő óta közvetlen érintkezést a madridi angol követséggel, akinek jelentése szerint a mad­ridi határon megszűnt a vasnti forgalom és ezért nem utazhatnak el. Körülbelül száz alattvaló az angol követségre dig tárgyalásokat kezdtek franciaországi re­pülőgépszerkesztőkkel és fegyvergyárosoknál. A hivatalos közlemény nem nyilatkozik ugyan erről a kérdésről, azonban jól értesült parlamenti körök ugy gondolják, hogy a fran­cia kormány ki akar tartani eddigi hagyomá­nyos politikája mellett, hogy nem avatkozik bele külföldi hatalmak belügyeibe. Ennék foly­tán a kormány sem közvetve, sem közvetlenül nem fog hadianyagot szállítani. Hasonlóképen megtiltja a bombavető repülőgépek kivitelét is. menekült, ahol élelmisperkéízletet gyűjtöttek. A helyzet Madridban iová- r / _ is <vjgasztó. Kormányjelentés Madrid, julius 25. A kormány küzlése szerint Albaoete várost el foglalté': a kormánycsapátok. A külföldön elterjedt hírekkel szemben hiva­talos madridi helyen kijelentik, hogy Madridban egy elten minisztériumot sem bombáztak. A fő­város vízzel való ellátása a rendes keretek között bonyolódik te, az uccák is renflés képet mutat­nak. II felkelők jelentése London, julius 25. A sevillai rádióállomás szombaton délután részletesen beszámolt a hely­zetről és többek között azt jelentette, hogy a fel­kelők Salamanca irányában előrenyomuló csapatai megszállták a Leon körüli magaslatokat és kö­rülkerítették a vörös milícia csapatait­Laca tábornok parancsnoksága alatt álló kü­lönítmény megszállta Segovia városát, amely Madridtól északra van. Primo de Rivera csapatai Albaoetetől nyomul­nak előre Madrid irányában. Az összeköttet* Madrid és Valencia között megszűnt. ágyúzás Páris, julius 25. Gibraltárból jeléntik: A spa­nyol hadihajók szombaton ismét ágyúzták Cmtát. A felkelők parti ütegei is működésbe léptek és az egyilc nagy cirkálót súlyosan meqrmqálfák a lövedékek. Olasz páncélos Barcelona előtt London, julius 25. A Daily Express feltűnést keltő jelentest közöl, amely szerint egy angol tengernagy hiúsította meg, hogy olasz hadihajók bombázzál; Barcelona városát. MacHorton ten­gernagy, a » London < cirkálóhajó parancsnoka látta — jelenti a tudósító —, hogy a »Monté­cuccoli« olasz hadihajó ütegeit már Barcelona ki­kötője felé ¡rányitják. Barcelonában ugyani? a kommunisták frlgyujtatták a fasiszta székházat és az olasz hadihajó parancsnoka az olasz érdekek védelmében akart fellépni. Az angol tengernagy utasítására a »London* cirkáló megkerülte .aj olasz hadihaijót és a tengernagy hangszórók se­gítségével érintkezésbe lépett aa »Montecuccoli parancsnokával, akit végül is siksrült rávennie, hogy tekintsen el a város bombázásától, mert az ámugy !r rél'a'an lenne. Olaszország és az U. S. D. tiltakozik London, julius 25- A Reuter Iroda lisszaboni jelentése szerint az olasz kormány erélyesen til­takozott a madridi kormánynál a barcelonai olasz konzulátus épületének felgyújtása miatt. Washington, julius 25. Á külügyi hivatal köz­lése szerint az Egyesült Államok tangeri kon­zulja a leghatározottabb formában tiltakozott a lázadók parancsnokságánál az ellen, hogy a légi bombázás közvetlenül veszélyeztette az Exmouth amerikai óceánjáró gőzöst. Az Exmouth kapitá­nyának közlése szerint három bomba a gőzös­től alig harminc méternyire robbant fel. Az Exmouth a gibraltári szovo*on át Casablanca fe­lé volt útban. 44 pengőt adok 1 dokagram színaranyra, bárhol zilogbaa lóvö tárgyát igy kiviltom, árukra, rubikra nagy kölcsön, Or. SIMON Zéloghéi, Oroszlán u«s 6. 1« A helyzet Aranyszívű Janó Irta FARKAK IMRE A márkusfalvi kastély fölött fekete felhő bo­rongott. És bent a nagyteremben fázósan ölt együtt a család. Együtt voltak valamennyien, a rizsporos hajú dámák, a buzogányos, furcsa-föve­ges nagy urak fönn a beszáradott képeken, a fa­lakon, a képek balsarkában mindenütt piros-kék­arany szinekben a márkusfalvi cimer. Nem ,.yp­szilonnal" irták a nevüket; egyszerűen, gőgösen, r-ak ugy, hogv Márkusfalvi". És itt voltak a vér­lek, a fegyverek, a sisakok, itt volt a dicsőséges múlt és itt volt a jelen, egy fehérhajú szenvedő nregasszony, két ifjú ember, egyik ulánus, a má­sik bonvédhuszár és két gyönyörű sugártermetű asszony, két márkusfalvi leány, egyik báróné lett, a másik grófné és egyiknek sincs egy lyukas ga­rasa se. Együtt volt a múlt és a jelen. És ott volt a jö­vő is. Egy gérokkos kassai fiskális képében, aki éppen a következőket mondta: — Méltóságos asszony, én nagyon sötéten lá­tom a jövőt. Ha mindent eladunk, marad annyi, hogy méltóságod szerényen meghuzódva megéljen valamelyik közeli kis városban. Iglón vagy Lő­csén. De mi lesz azután? A fiatal uruk katonai pályán vannak, a kedves leányaitól meg kell von­nunk az apanázst és elmegy ez a szép birtok, amely hatszáz év óta a családink kezén van. — Hát nincs mód arra, hogy segítsünk magun­kon? — Harmincezer forint kellene — Hiszen az ném nagy pénz. A birtok a terhek dacára tóval többet mecSr. elbírná ezt is, de a pénzviszonyok, az elromlott renomée, a magánérdekek... Késő estig tanácskoztak. És a mártirarcu, fe­hérhajú Márkusfalviné azt mondta szobalányá­nak, Baratye Ancsura nevezetű harikóezi illető­ségű cselédleánynak: — No Ancsurka nem sokáig vagyunk együtt. Elbúcsúzhatsz tőlem is, meg ettől a nagy sárga háztól is. El muszáj adni a kastélyt. Ezt mondta. És könnyek csillogtak 3 szemé­ben, ebben a szemben, mely ma is fiatalosan, ké­ken és szelíden ragyogott. Arcsurának a kis ablaka kinyílott a kertre, ahol tenger sárga virág virított. Ancsurka egy­szerű tót cselédleány volt, aki nem tudott egyebet, csak vihogni, meg nótázni. De viszont a szive aranyból volt. És ez a szív elkezdett gondolkoz­ni. Igen, elkezdett fájni, tépelődni, siránkozni és gondolkozni. Ez a sziv diktálta a vállára a turóc­szentmártoni vásárfiát, a kék és piros mintájú, nagy rojtos selyemkendőt és ez a sziv vitte végig a faltin, az Odrobináék tornácos házáig. Az nregasszony nyitott ajtót. Száraz, vén, rán­cos öregasszony. — Ná. gyere be Ancsurka Ancsurka bement a belső szobába, ahol kék volt minden, a függöny, a tányér, az asztalláb. És Ancsurka előadott mindent az öregasszonynak, gyorsan és hangosan povedálták, a végén pedig zokogva sitt mind a kettő. Mert hát Odrobínánénak is aranyból volt a szive. Szép, csillogó, aranysziv volt az, olyan fé­nye vo.lt, amilyet a bádogkrisztus lábai elé tesz­nek... amilven százával, ezrével van ott a lan­kás zöld hegyek között meghúzódó tornyos kis falukban, 'oda'fönn, ahol a nagy Hegy acélkéken őr­ködik felettük, fölnyulva egészen az ég közepéig. Most Ancsurka kimondta a nagy szót. — A Janó ... — Há? Mit csináljon á Jánó? — Segítsen! Az öregasszony összecsapta a kezét. — Janó! Ö segítsen Márkusfalviékon. Akik ki­üldözték Amerikába. Az öreg ur ugy vágta pofon, hogy leesett a bakról, aztán Nyurjorkig meg se állott. Az én Janóm! Ifjú Odrobina Janó! Az gyű­löli őket. Mikor behoztuk a szekéren diadallal, öklét rázta a kastély felé. De-már erre Ancsurának is megeredt 9 szava. — Csak a Janó hallgasson. Annak 9 pofonnak köszönhet mindent. Ha akkor nyakon nem cserdí­tik. sohase jutott volna az eszébe, hogy átszalad­jon azon a nagy vízen, hanem továibb kergette volna az igáslovakat a márkusfalv! réten... ne­ki köszönhet mindent. Meg aztán tehet arról s szegény fehérhajú asszony, hogy az urának min­dig pofonra állott a keze? Meg hogy a pereputtya elkeltené az Úristen minden pénzét. Hiszen S csak sirni tud, meg imádkozni. De könnyen le lehet azt szerelni, akinek szín­aranyból van a szive. Az öregasszony egyszeribe sírva fakadt, — Az már igaz. Nem tud szegényke egyebet Cíak Sirni, meg imádkozni. « Másnap reggel nagy családi tanácskozás volt az Odrobina-portán. Csak ugy, mint fönn a Már­kusfalvi^kastélyban. Csakhogy ebben a tanácsko­zásban kevesebben vettek részt. Nem Is vezette kassai ügyvéd a tárgyalást. A résztvevők mind u;sze kelleti voltak: OJrobina Janó ne-wyorki tíveggyári főrészvényes, meg az édesanyja..

Next

/
Oldalképek
Tartalom