Délmagyarország, 1936. július (12. évfolyam, 155-181. szám)

1936-07-02 / 156. szám

DEL M AGYAKORSZAG SZEGED. Scerke«zW>«g: Somogyi ucca 22. I. em. Telelőn: 23>33^Klndúhlvatnl, k01c«0nkHnyvt«r é* le^lroda: Aradi ucca S. Telefon: 13-06. - Nyomda: Low Llp«l ucca 19. Telefon: 13-06. . lfivlrnll M levélcím: Délmaoyarorwtei Császár a szószéken Érdemes megellni a kép előtt, tanulmányozni minden vészletét, végighúzni rajta még ujjunkat is, hogy az ecsetvonás nyomában felbarázdált festékcsikok juttassanak valamit tapintó érzékünknek is. A drezdai muzeurrí külön teremben függesztette fel a sixtini Madonnát, ne zavarja semmi a halhatatlan műremek előtt a szemlélőt, — igy kellene szemlélni a tegnapi genfi képet is, aimikor a császár megjelent a polgári politikusok gyülekezete előtt s kérte közbenjárásukat és segítségüket. Abesszínia emigrált császárja megjelent a genfi gyülekezet előtt s a jog és erkölcs nevében kért támogatást. A jog és erkölcs, legalább európai fogalmak szerint kissé gyönge lábon állhatott ott, ahol a rabszolgaság intézménye még fennállott s ahol az emberkinzás szörnyűséges esetei nemcsak az igazságszolgáltatás, de a — közigazgatás körében is mindennaposak voltak. Egy kulturálatlan éa civilizálatlan birodalom olyan Jogrendszerrel és olyan erkölcsi felfogással, amelytől Európa legalább ezer évvel ezelőtt elbúcsúzott, ez volt a mi elképzelésünk és tudásunk szerint a fekete császár birodalma s most a- «saszár eljött Európába és a törvény es jog nevében kéri a régi állapot helyreállítását. A jog segitsen a jogtalanságot helyreállítani, az erkölcs ültesse vissza az erkölcstelenséget abban az országban, melynek közállapotai sokkal sötétebbek, mint lakóinak bőre. Különös dolog ez a jog r mint ahogy különös folyadék a vér. A jog a legyőzöttek kezében válik csak fegyverré, ^ a győzőnek elég erőt adnak repülői, tankjai és ágyúi. Emigrált politikai vezérek, elmenekült császárok, detronizált királyok egyszerre érezni kezdik: milyen hatalom van a jogban s az erkölcsi törvények erejében jobban kezdenek bízni, mintahogy trónjukon ülve bíztak tekintélyükben, hatalmuk isteni eredetében s fegyvereikben. Akinek kezéből kiesik a fegyver, az rögtön a jog és erkölcs szavait veszi szájába. Milyen hatalom lehetett volna kezében, ha a jog tisztult elveire s az erkölcs parancsoló szabályaira felfegyverzetten s trónon ülve is gondolt volna. Ha a fegyver a jognak eszköze s az erkölcsnek szolgája is lett volna, nem lehetett volna kisöpörni országából. A fegyver egyedül gyönge s gyönge egyedül az erkölcsre való hivatkozás is, de ha egymással összetalálkoznak, ha egymással egyesülnek a fegyvereknek és a tiszta erkölcs szabályainak hatalma, akkor olyan uralomnak alapjait vethetik meg, mely szembe tud szállni minden hódítási kísérlettel. Nem mondjuk, van hatása s van színpadképessége is a négus genfi szereplésének, de ezt a haíást csak az érdeklődés elégíti ki s a szinpadiasság csak látnivalóival izgat, de senkit ellenállásra nem ösztönöz, senkiben nem ébreszti fel az erkölcsi helytállás kötelességér^ését. A szabadságharcok, akármilyen elszigetelt területen folytak, magukhoz húzták a szabadság romantikus hőseit ezer mértföldes sebességből is, a görög, a lengyel, a magyar szabadságharcok harcosai köpött voltak angolok, franciák, németek, akikben több volt a mások szabadságának szeretete is, mint a maguk életéhez való ragaszkodás. De kinek szivét indítják meg a négus szavai, Csütörtök, 1936 julius 2. Ara ÍO fillér XII. évfolyam, 156, ELŐFIZETÉS, Bevonta helyben j.-iO vidéken és Budapesten 3.00, klUltUdaq 6.40 pengd. — Eqye» nán Ara hétköznap 1°. vaKAr. és Ünnepnap 1® mi- Hirdetések >ei vei ele farlla szerint. Meg Je, tonik héliö kivételével naponta r*o«jel ki fog fegyvert azért, hogy újra rabszolgaság legyen birodalmában, ki megy el életét kockáztatni azért, hogy karjait kitéphessék és lábait letörhessék azoknak, akiket vétkeseknek talál a sötét ország sötét igazságszolgáltatása? Az ország lehet rab, de a népe szabad s ez még mindig vonzóbb és még mindig civil'izláltabb állapot, mintha szabad az ország és rab a nép. Ha az abesszineket meg lehetne kérdezni a maguk nyelvén, hogy mit akarnak inkább: Abesszínia népének szabadságát, de olasz impériumot, vagy nemzeti impérium alatt a maguk szolgaéletének folytatását, nincs senki, aki a jog és erkölcs nevében, melyet emigrációjában megtanult emlegetni a császár is, a rabszolgasors folytatását tudná a négus megkínzott népének ajánlani. Abszolút uralkodókból gyorsan lesznek szabadsághősök, diktátorok hamar változhatnak a demokrácia legelszántabb követelőivé, csak el kell vesziteniök hatalmukat. Nem volt még olyan diktátor, aki emigrációjában a mások diktatúrájának jogosultságát belátta volna s nem volt még olyan uralmát vesztett abszolút uralkodó, aki hatalmának alkotnia nyos uton való visszaszerzésétől visszariadt volna. A genfi gyülekezet azonban nem alkalmas arra, hogy a hatalom hajótörötten ezekre az élettapasztalatokra figyelmeztesse Az uralom gyakorlása nem olyan, mint s kártyapartie, amit el lehet kétszer is játszani A genfi gyülekezet megtapsolta a szánandó embert, de szentimentálizmus nélkül lép át a hatalmát vesztett uralkodó fölött, aki az erkölcs és jog segítségével akarja visszaszerezni azt, amit erkölcs és jog nélkül vesztett el. Leon Hiúm és Eden nagy beszéde a Népszövetség szerdai közgyűlésén Blum: »Franciaország sikra szálba háborús szellem ellen, a béliéi a leszereléssel egybekapcsol! együttes védelem biztosíthatja« Eden: „4 megtorlásokat meg kell szüntetni, de a Népszövetség nem ismerheti el Olaszország abesszíniai hódításait" Genf, julius 1. Szerdán délelőtt folytatták a Népszövetség közgyűlését, amely tegnap izgalmas eseményekben bővelkedett; a tanácsteremben az olasz újságírók tüntettek a négus ellen, aki beszédet mondott a Népszövetség fóruma előtt. A hét tüntető olasz újságírót előállították a rendörségre és szerdán délelőtt még fogságban tartották őket. Tekintette] a keddi tüntetésre, a genfi rendőrfőnök intézkedésére a palotát rendőrkordon vette körül. Délelőtt fél 12 órakor nagv érdeklődés mellett nyitották meg a közgyűlést, amelynek első szónoka Leon Blum, Franciaország miniszterelnöke volt, akit lelkesen megtapsoltak. A francia miniszterelnök bejelentette, hogy pontosan körül akarja írni a francia kormárv, a parlament és a francia nép álláspontját. Ezután a békepolitikában tapasztalható belső nehézségekről beszélt. Leon Blum ezután ezeket mondotta: — Franciaország nem csupán Franciaország számára akarja a békét, hanem az egész világ és minden nép számára. Jelenleg titkos erők vannak munkában és a háború réme ismét Jelentkezik. Franciaország sikra száll a háború okai és a háborús szellem ellen. A Nemzetek Szövetségének tekintélyén tagadhatatlanul csorba esett, mert nem tudta megakadályozni az erőszakos támadást. A francia, kormány semmi szín alatt nem egyezik bele az egyezmény okmány meggyengítésébe és élő valóságot óhajt alkotni az együttes biztonságból és az egyezmény okmányban foglalt mar gasztos elveket meg akarja valósítani. A Nemzetek Szövetsége életét pedig bensőségesebbé óhajtja tenni. Az együttes leszereléssel egybekapcsolt együttes védelem biztosithat ja az általános békét, de a leszerelés csak függvénye az együttes védelemnek. — A nemzetközi jogrendet két eseménv zavarta meg, — folytatta. Az egyik az olasz— etióp viszály, a másik a rajnai kérdés. A francia kormánynak az a felfogása, hogv a tényleges valósággal összeegyeztetve fel kell számolni a multat, de nem felbátoritással, mert a kérdés eképen veszélves íránvadóesetet teremt. Olaszország emlékiratának engedékenysége megkönnyíti a •helyzetet és esetleg a német válasz is hozzá fog járulni » béke megteremtésének megkönnyítéséhez. — A Népszövetség csődjének oka nem^ a népszövetségi szerződésben, hanem e szerződét, későbbi bizonytalan és kétértelmű alkalmazásában keresendő, fippen ezért meg kell szilár ditani a szerződéses kötelezettségeket. Eden beszéde a délutáni ülésen A délutáni ülében Eden argol külügyminiszter mondott beszédet. — Tegnap meghallgattuk Abesszínia császárjának felhívását — kezdte. A császár inélI tóságteljesen adta elő panaszait és felkeltette i mindnyájunk rokonszenvét. A mostani helyzet ! azonban mindnyájunk számára igen kényes és I érmen ezért annál szükségesebb, hogy szembe