Délmagyarország, 1936. június (12. évfolyam, 133-154. szám)

1936-06-14 / 142. szám

DHMAGYARORSZAG SZEOED. SzerketziOlégt Sorootjy' "rcn 22.1. em. Telelőn:23-33..Kladóhlvatal, kWc»Onk«nyvl«r «• Tegvlrodat Arad! QCCe ». Teletöm 13—oo. . Nyomdát Lflw Up«l ucca 1». Telefon: 13-OfV. - TAvIrall t* leveleim: DeiirooyorotsiAfl, S«egrf) Vasárnap, 1936 Junius 14. Ara 1« fillér XII. évfolyam, sí. I^LÖFIZETCS, Havonta helyben 3.2« vidéken «• Budapesten 3.0U, KUllöldfín b.4U penoö. — Egyet itím ara helkttx­nap 1«, vatór. «» Ünnepnap »«* Hlr­detéaek ieivélele Inrllft ucoclnl. Megle. enlk htlio Kivételével naponta reonel Fekete pofácska A Fekete p o f á c s k a egy nagyon diva­tos kis dal, amelyet szanaszét énekelnek most egész Olaszországban. A szövegét nem isme- • rem, csak annyit tudok róla, hogy a Fekete p a f á c s k a alatt a kis abesszíniai nőcske ér­tendő, akit meg-megcirógattak az uj római birodalmat alapító légionáriusok. Nem tudom, csakugyan nagyon rajongtak-e az afrikai hő­sök a fekete pofácskáért, vagy csak jobb hij­ján született meg róla a dal, amely ma any­nyira divatos Olaszországban, hogy politiku­sok, egyetemi tanárok és szociologusok, mint nagyon komoly jelenséggel foglalkoznak vele. Mindenesetre a probléma, amely mögötte rej­tőzik, van olyan komoly, mint a Szomorú vasárnap, amely Pestről kiindulva sajog­tatja végi fél Európa szabadnapos háztartási alkalmazottainak szivét. Hogy a Fekete pofácska miért lett egyszer nagyon komoly szociologiai és nem­zeti probléma, nagyon könnyen érthető. Amig komoly hadmüveletek folytak Afrikában, egész Olaszország, sőt egész Európa figyelme a sajátképpeni harctérre szegeződött és a köz- ,r vélemény vajmi keveset törődött azzal, ami a harcvonal mögött történt. Már pedig kétség- j telen, hogy ott is történt, sőt még mindig történik valami. Ez az, amiről melodikus formában beszél a Fekete pofácska. Hozzávetőleges számítás szerint az olaszok ötszázezer embert vittek le Afri­kába- Katonai szolgálatról lévén szó, ez az ötszázezer ember nem a gyermekek és a ma­gatehetetlen öregek közül, hanem a legjava­korban levő korosztályokból került ki. Másik hozzávetőleges számitás szerint százezer em­ber lehetett a szó szoros értelmében vett kom­battáns, aki állotta a csaták tüzét, négyszáz­ezer ember pedig az elfoglalt terület, a háttér biztosítását szolgálta. Ez a négyszázezer em­ber heteken, hónapokon át ott élt a benszülöt­tek között, hozzászokott pofájukhoz és pofács­kájukhoz és néha-néha — enyhe kifejezést használva —, elfeledkezett róla, hogy ellen­séggel van dolga. Hogy a megfeledkezés sok­szor szívesen történt, azt a Fekete po­fácska kezdetű dal bizonyítja. Ez az, ami aggodalmat kelt odahaza. A tengerentúli hóditások történetének egyik érdekes és jelentőségében nem utolsó fejezete az. hogy a hóditó fehérek miként viselkedtek a meghóditott benszülöttekkel szemben. Elkü­lönült, magasabbrendü kasztnak érezték-e ma­gukat, vagy keveredtek a színesekkel? E te­kintetben a tapasztalatok földrészek és nemze­tek szerint nagyon különbözők. Általában az » szakiak, tehát az angolok, németek és rész­ben a hollandusok elzárkóztak a benszülöttek­kel való együttéléstől, mig a déliekben, tehát a latinokban kevésbé volt meg a faji gőgnek, vagy elzárkózás szükségességének ez az érzése. Az angolok és leszármazóik Észak-Ameriká­ban, Afrikában és Ausztráliában megmaradtak fehérnek, mig a spanyolok és portugálok Dél­Amerikában legnagyobbrészt elmerültek az indiánok és négerek között. Dél-Amerika ma meszticek, mulattok, zambok, fél-, negyed- és nyolcadvérüek keverék földrésze. Végső ítéle­tet mondani erről a keveredésről még nem le­het, de a valószínűség amellett szól. hogy na­gyon távolálló fajok keveredése nem hoz lét­re előnyös utódokat. Adams írja Amerika történetéről szóló könyvében, hogy az angolszász és latin kolo­nizálásnak ez a fajpolitikai különbözősége nem valamely elvont faji érzésből ered, hanem egyszerűen a kolonizálás lefolyásának eltérő voltából. A spanyolok és portugálok asszo­nyok nélkül mentek a tengerentúlra, az angolok asszonyokkal. A spanyolok és portugálok konkvisztádorok voltak, az angolok földműves települők Jobb hijján a spanyolok és portugálok elszedték a színesek asszonyait s a később érkezettek, akik már feleségükkel együtt költöztek ki az anyaországból az ide­gen, tengerentúli világba, kénytelenek voltak ebbe az állapotba beletörődni. Az angoloknál ellenben az asszony, aki társadalmi vonatko­zásban nagy általánosságban a férfinél sokkal konzervatívabb, rátartóbb és kegyetlenebb, ad­ta meg a tónust: nem tekintette az idegen asszonyt magával egyenrangúnak és felépítet­te azokat a láthatatlan, de annál nehezebben áthágható válaszfalakat, melyek a különböző szinü embereket egymástól elválasztják. Abessziniára alkalmazva ezeket a megálla­pításokat, nagyon könnyű megrajzolni a prob­léma körvonalait, ötszázezer javakorabeli fér­fi van lent Afrikában fehér asszonvok nélkül. Körülöttük rajzanak a fekete pofácskák. A természet törvényei Afrikában is törvények. Mire eljön a kővetkező esős évszak ideje, már ennek a törvénynek a következményei is je­lentkezni fognak. Az olasz társadalomnak azok a vezető elemei, amelyek büszkék fehér vol­tukra és fehér voltuknál fogva magasabbren­düeknek tartják magukat, veszedelmet látnak ebben a perspektívában. Nem egy mulatt-or­szágot akarnak, hanem egy uj hazát az olyan olaszok szárára, akiknek a régi haza szűk ke­retei már nem biztosítanak kellő megélhetést Sürgetik, hogy a kormány ne elégedjék meg a puszta hódítással, a természeti kincsek kiak­názásával, hanem kezdje meg minél előbb és minél nagyobb arányokban a telepitést. Földet pedig az kapjon és másként is az nyer­jen elhelyezést, aki megnősül és fehér fele­séggel együtt teremt magának uj ott­hont. Lehet, hogy ezek a problémák máskülönben is felmerültek volna s a Fekete pofácska csak kiélesitette a kérdést. Vannak ugyanis, akik azt mondják, hogy angolszászok körében egy ilyen tartalmú dal sohasem születhetett volna meg. Itt azonban a szöveg és a dal nagy népszerűsége arra mutat, hogy a derék afrikai vitézek könnyen és sokat megbocsájtanak ma­guknak. Ezért sürgős a segítség. Máskülönben Viktor Emánuel néhány esztendő múlva ka­pucinereknek lesz a császára. Anglia jegyzéket intézett Franciaországhoz a megtorlások megszüntetése ügyében A Népszövetség legközelebbi ülésén kimondta a szankciók befejezését London, ,unius 13. Az angol sajtó ugy tud­ja, hogy Angira a Népszövetség legközelebbi ulesén a megtorlások megszüntetését fogja ja­vasolni, vagy pártolni. A Daily Telegraph szerint az angol kormány dontese azon a meggondoláson alapul, hogy a megtorlások fenntartása nem volna megvaló­sítható és nem is vezetne az abesszíniai status­puo helyreállítására. Minden jel arra mutat, hogy a megtorlási arcvonal összeomlik. Az olasz áruk igen jó piacot találnak sok ország­ban. amely azt állit ja, hogy végrehajija a meg­torlásokat. Több fővárosból az az értesítés érkezett Londonba, hogy nagy örömmel üdvözölnék, ha Anglia kezdeményezné a helvzet tisztázá­sát; a kis országok nem akarnak kezdeménve­zőleg fellépni. A Daily Herald szerint az angol kormány egy héttel ezelőtt jegyzékben közölte a francia kormánnyal, hogv szívesen látná a megtorlá­sok megszüntetését, de maga nem akarja azt kezdeményezni, hanem szívesen támogatná az idevonatkozó javaslatokat. Franciaország azt válaszolta, hogy a kezdeményezés Anglia dol­ga. Ezzel szemben o Daily Mail és a Daily Ex­press azt irja, Eden belátta, hogy a megtor­lások csődöt mondtak és most már nemcsak az angol kormánv. hanem a népszövclségi ta­gok túlnyomó többsége is a megtorlások mi­előbbi megszüntetését kívánja s ezt junius 30-án meg is szavazza. A Moming Post szerint a konzervatív párt és a kormány többsége lelkesedéssel üdvözölte Neville Chamberlain kincstári kancellár nyilatkozatát a megtorlások kudarcáról, noha a nézetek a kormány kebelén belül még nem egységesek. Túlsúlyban vannak a megtorlások ellenségei. Ezek: Neville Chamberlain kincstári kancellár, Runciman kereske­delmi miniszter, Sír Sámuel Hoare, a ten­gernagyi hivatal első lordja és Ramsay M a c ­Donald, a titkos tanács elnöke. Sir John Simon belügyminiszter magatartása bizony­talan. A kisebbséghez tartozik Elliot föld­művelésügyi miniszter és Ormsbv-Gore gyarmatügyi miniszter, akik Edennel együtt készek volnának még fenntartani a megtorlá­sokat Ujiáépitik flddisz-Abebát Addisz-Abnbi, junius 13. Abesszínia megszál­lásával kapcsolatban az utóbbi napokban nagyará­nyú csapatmozdulatokat hajtottak végre. A csa­patszállitások legújabban repülőgép"!; segítségével történnek. A civilizációs munka egyébként nagy ará­nyokban folyik Abessziniában. Mindeníitt meg­kezdték az utak, kutak, vízvezetékek és há:ah építését. Több mint 250.000 munkás és katona ! dolgozik az építkezéseken1 s egyre nagyobb szám­ban alkalmaznak benszülött munkásokat is. Az összeköttetést az ország különböző részeiben fel­állított munkatáborok között katonai repülőt ­pek tartják fenln s ezek szállítják az élelmiszeri Í-. Addisz-Abebát újjáépítik. Az abesszin főváros polgári kormányzója, Botfai őrnagy, aki pzidő­szerint Rómában tartózkodik, részletes tervez ertek í

Next

/
Oldalképek
Tartalom