Délmagyarország, 1936. június (12. évfolyam, 133-154. szám)

1936-06-13 / 141. szám

n r. i: M A G 7 A R O R S Z A G TQ36 junius T5. M AKOJ.J 1 REK Szindikátn«, vagy szaliadkereskedoleni. Tegnap este olyan hir terjedt el Makón, hogy a kormány — engedve a termelök és kereskedők kívánságának — szabaddá teszi a hagyma forgalmát. A hír njabh bizonytalanságot hozott és tovább bonyolította azt, ami már enélkfll is kiismerhetetlen»] komplikált volt. A hir azonban mind a mai napig nem nyert sem megerősítést, vissza sem vonták, de ezzel szemben — bár az uj hagyma már a piacon van —, nem történtek meg azok az intézkedések sem, amelyek feltételei a szabadforgalomnak. A kertészek ezért abban a felfogásban élnek, hogy a szahndforgalomra vonatkozó bírt csak azért bocsátották ki, hogy a fokozódó bizonytalanságtól megrémülő kertészek maguk kérjék a szindikátust s igy a szindikátüsszeni értékesítéssel járó felelősség egy részét a saját vállaikra vegyék. Valóban azonban senki sem tudja, hogy mi van a hír mögött s hogy mennyire lehet hinni a hir valódiságának. Hogy a kertészek feltevése nem jár messze az igazságtól, azt a többek között mutatja az is, hogy az export alapjául szolgáló tanúsítványokat még a mai nap sem bocsátották a rendelkezésére azoknak a kereskedőknek, akik élni akarnak a szabadkeresedelemmel A helyzet tehát az. hogv elméletben szabad ugyan a kereskedelem, de gyakorlatban semilyen. Ami azt a kérdést illeti, hogy a kertészek hogyan, fogadták a ' szabadkeresk edelem hírét, erre nézve, elég meghízható a piac helyzete, amely a szabadság hirére igen megélénkült. Diós Ferenc és Nagy Gy. Mihály kertészek, városi képviselők a kertészek nevében azt az indítványt terjesztették elő. hogy a szabadkereskedelem mellé rendeljenek ki egy hivatalos árvizsgáló bizottságot, amely a külföldi piacok ismeretéhen naponta meghatározná azt a legkisebb árat, amelyen a hagyma vásárolható. Egyéb korlátozásnak a jogosságát a kertészek nem ismerik el. Szán százalékkal jóváhagyták Makó költségvetését, Nikelszky polgármester kérdésére telefoion közölték a belügyminisztériumból, hogy a város ezévi költségvetését kerek 100 százalékkal hagyta jóvá a miniszter. A költségvetés igy három faragáson esett át. A képviselőtestület ugvans eredetileg 103.5 százalékban állapította meg ezt i költségvetést. Az alispán azonban 106.2 százakra emelte, mig most a miniszter kerek 100 szállókra szállította le. A kereseti adó kulcsa változatlanul fi százalék maradt. A szegény koplalósok ellen, ahogy népiesen nevezik az alkalmi fuvarosokat — már az elmúlt évben is megnyilvánult a makói Fő-tér környékén lakóknak az a kívánsága, hogy a Kossuthnrea elejéről a városnak egy más, olyan részére kellene őket telepíteni, ahol a kocsival és lóval együtt járó piszok kevesebb embert botránkoztat meg Volt is az ügyben az elmúlt évben néhány bizottsági tárgyalás és helyszíni szemle anélkül azonban, hogy olyan megoldást találtak volna, amely a Fö-tériek köztisztasági igényeit is kielégíti He volna és a koplalóisokat is olyan helyhez jui'riUa volna, amely a kereset szempontjából kle!r;.<ilenc igénveiket. A helyzet ennélfogva maradt változatlan. Most azonban, hogy lassan mégis nyár felé-haladunk, ujabb megmozdulást terveztek a Fő-tériek, akik most már a vármegyéhez fordultak azzal a kérelmükkel, hogy szabadítsák meg a ' árosnak ezt a legnagyobb és legforgalmasabb i'ceáját a koplalósok kocsijaitól. A makói középiskolások tornavizsjtája. Gloss Ferenc, polgári iskolai tanár és tornatanár vezetésével folyt le Űrnapján a makói középiskolák együttes tornavizsgája a MAK-pálván. A pályára felvonuló diákhadak már az uecán is nagy sikert arattak. A pályán a tribün teljesen megtelt érdeklődőkkel, akik lelkesen ünnepelték a. szépen dolgozó kis és nagy diákokat. Meglepően szép szabadgyakorlatokat mutattak be a református polgári iskola növendékei, akiket a modern testgyakorlat alkalmazásával szép eredménnyel oktat Glosz tanár. A gimnazisták szép szcrtornagvakorlataikkal hódították meg a közönséget, a tornaszerek nélkül tanuló kereskcdelmisták pedig elmés játékaikkal kötötték le a figyelmet. A közönség mindvégig lelkesen ünnepelte ugy az oktatókat, mint a tanítványokat. A gimnázium jóképességü tornászai vezettek az egyes versenyekben s a múlt évben megnyert vándordijat is megvédelmezték. Oalnmhlnvö verseny, A makói Polgári Lövész Egyesület vasárnap délelőtt 8 órai kezdettel az állatvásártéren rendezi meg jubileumi galamblövő versenvét agyaggalambra és élő galambokra. A versenyre nemcsak Makóról, de a vármegyéből és i környékből is számos nevezés érkezett, ugy. hegy saért versenyre van kilátás. Kerékpárt, -alkatrészeket, gumit SSSKrDéry gépáruház N a q v Javítóműhely A Délmagyarország regénye HULLÓ CSILLAGOK Irta FARKAS ANTAL 8 n. A hivatalban akármilyen robot-munka volt is azon az osztályon, ahol Kálmán dolgozott, a szürkeségébe mégis csak belelopakodott egy kis derű, bele-bele sütött a vidámságnak, a jókedvnek egy kis napsugara. Ez táncolt előttük még akkor is, amikor az adóhivatali főnök irr szifont tekintettel benyitott hozzájuk félig-meddig ellenőrzés, félig-meddig barátkozásra. (Jó ember volt, az öreg Kamocsaynak hajdani vadászcimborája, aki a vadak életében nem sok kárt tett, csak azért tartott vadászfelszerelést, csak azért váltott vadászjegyet, hogy ilyen címen meg-meglépjen házsártos életpárja mellől kvaterkázni. A tarisznyájába egy-két vadat mindig dugtak a jószivü cimborák a családi béke kedvéért. Csak akkor protestált az ajándékozás ellen, amikor a tévedésből agyonlőtt tyúkot cipeltették haza vele. — De Janikám — álmélkodott a felesége —, hiszen ez közönséges tyúk? A késő éjszakai tartó vadászatban kimerült Janikám maga is nagyot nézett neki. — Hm ... Ugy látszik, hogy a tarisznyámban megszelídült. Tudod, Klárikám, mikor én lelőttem, valóságos vadtyuk volt. — Vadtyuk? Hát ilyen is van? — Ha vaddisznó van, miért ne lenne vadtyuk? Hát vadkacsát nem láttál még? Klárikám megelégedett ezzel a magyarázattal, aminek révén a cimborák később „vadtyuk"-nak becézték a főnök urat. A főnök ur egyenesen az öreg Kósa bácsinak tartott rendes szokása szerint. Valamikor iskolatársak voltak, de Kósa bácsi lemaradt a közigazgatási pályán. írnok volt mindég és egész életében nem akart más i lenni. Az ő fejét fájdítsák a megyei vagy a j pénzügyigazgatósági urak? Eleget fáj az ő • feje akkor is, amikor Náci komisz bort mér. | Agglegény ember volt, akinek se gyereke, se verebe. A kedélye, az orra, mindég piros volt. Sohsem halványította el a szomorúság. A fizetése éppen elég volt a jó szín megtartására. Ha mpgunta a vendéglői kosztot, maga kotyvasztott a saját konyháján. Ha ezt is megunta, fölcsapott vendégnek. Könnyű volt ez is, mert Kósa bácsit ismerték, szerették irrak, nem urak, városban, tanyán, szanaszét. Aztán meg Kósa bácsi minden meghívást, minden marasztalást komolyan vett. A főnök ur a reggeli órákban rendszerint el-ellágyadó Kósa bácsi vállára ütött. (Istenkém, el-elbágyadhatott az ember, amikor a lakásától a városházáig négy-öt helyen kellett stációt tartani, hogy az álmot kidörzsölje a szeméből. Kutyaerős álomüzőket mértek ezeken a helyeken, amiknek a hatásuk nem mindig az óhnrfott módon nyilvánult meg.) — Na öreg komám, mikor voltunk utoljára részegek? A fölriadt Kósa bácsi megadta a szokásos választ: — Utoljára még nem voltunk, majd csák leszünk, tanácsos ur. Megkapta ezt a választ a főnök ur még I akkor is, amikor egy szót sem szólt, csak n ' bóbiskoló ember vállára ütött. Te, Gyurka, ne menj Nárihoz, mert ugy ( hallottam, hogy mérget mér. Kósa Gvurka bácsi a levegőbe csapott. — Törődöm is én vele! Különben is a» öngyilkosság gondolatával foglalkozom. — Mióta, öreg pajtás? — Valami negyven év óta. Akkor érlelő dött meg bennem, mikor az érettségin elha saltam. — Lám, lám, mégis van benned valami érett. Aztán Kálmánra pislantott a főnök ur. — Annyit mondok, fiam, hogy ezekkel a vén lókötőkkel ne cimboráskodj, rneirt az érettségin te is elhasalsz és negyven esztendeig itt érleltetheted az öngyilkosság gondolatát. Majd indult kifelé, de még az ajtónál viszszafordult. — Csak azt akarom még mondani, hogy dolgozzatok is valamit, ha az alvást urtjátok. Dolgozott itt mindenki, noszogatás nélkül. Egy íds jókedvért sem mentek a szomszédba. Minek? Legföljebb átszaladt az ital csempészésre legalkalmatosabb városi szolga, Az üres üvegek a teliekkel szépen meghúzódtak az iratszekrény legalsó rekeszében. Megesett, hogy a főnök UT kutató szeme oda pislantott valami hivatalos keresgélés közben. — Hát ez mit keres itt? — húzott ki egy üres flaskát. Gyurka bácsi felek a megszeppent társaság nevében. — Azt már beiktattuk, tanácsos ur. Most egy teli üveg mutatódott fel. — Hát ez? — Azt majd beiktatjuk, tanácsos ur. A főnök ur hüledezett: — De a gyomrotok kutyafáját, ne iktassatok ennyit, hisz akkor több lesz az iktatószámunk, mint a pénzügyminisztériumnak. Nem lett ebből semmi baj, csak Gyurka bácsiék óvatosabbak lettek az üvegek elrejtése körül: az iratszekrény háta mögé duggatták el. Ott nem kotorászott a főnök ur. Kálmán ugy találta, hogy nem is kerülhe• tett volna jobb helyre. Jók és kedvesebbek ezek az egyszerű emberek, ezek a félbemaradt tekintetes urak, ezek a mesterségüket megunt, tanulni akaró iparosok. Egyszermásszor el is ment velük szórakozni, de ez sohsem futott tul az elégen. Tudta, hogy otthon várják a családtagok, a könyvek. No, az érettségi után volt egy kis kirúgás az osztálytársakkal. Maga a főnök tir mond-1 ta: — Kálmán fiam, holnap ne gyere be, aludd ki magad. Jól esett az alvás, mert bizony áztatták az érettségi bizonyítványt. Az édesanya aggódó tekintettel fogadta fl hazatérőt. Egész éjjel nem aludt, mindég az ura járt az eszében. , —. ö is igy kezdte, ő is igy kóstolt bele, aztán ep'sz életében nem tudott belőle kikecmeregni. Jaj, ha ez is olyan lesz!... Kálmán déljg aludt, délben már kifürödte magából az egész éjszakát muzsikástól, italostól, |>ohárköszöntőstől. Eszébe sem jutott a folytatása. Fölhasználta a szabad napot. Dolgozott a kertben, majd levelet irt Ilonkának, akik Pesten nyomorogtak, hogy átesett az érettségin, tovább tanul, csak viszi valamire és ha módjában lesz, őket is segíti. Addig is szívesen látják, ha haza jön. A postára maga sietett el a levéllel (Folyt, köv.)