Délmagyarország, 1936. június (12. évfolyam, 133-154. szám)

1936-06-13 / 141. szám

6 DELMAGYARORSZÁG T936 juntas 13. mert minden előfizetőfének életét biztositfa a DÉLMAGYARORSZÁG BlzlosiÉási díj havi 25 fillér. Az orvosi vizsgálat diját a kiadóhivatal viseli. Rabruhát találtak az elfogott betörőnél Elfogták a sorozatos tanyai betö­rések tetteseit (A Délmagyarország munkatársától.) Az utóbbi időben gyakran előfordult Szeged kör­nyékén, hogy a tanyaházakba betörtek és leg­inkább ruhaneműt lopkodtak. Jóidéig nem sikerült a tettesek nyomára akadni, mig most a csendőrség elfogott két nagytőkéi napszá­most, akik alaposan gyanúsíthatok azzal, hogy a sorozatos tanyai betöréseknek ők a tettesei. A két elfogott betörőt: Barna Isvánt és Budai Istvánt tegnap megbilincselve kisér­ték Szegedre, az ügyészségi fogházha. A két betörő lakásán a csendőrök rengeteg ruhane­műt talált, ezek mind a betörésből származ­nak. Barna István szekrényében a csendőrök bűnjelek után kutattak, egy öltözet rabruhát is talállak. A nadrág még épp volt, a darócka­bátot szétbontották már azért, hogy fegyinté­zeti jellegét eltüntessék. Azt is megállapították a csendőrök, hogy a rabruhán számozás volt, de a számokat az el­fogott betörők lefejtették a zubbonyról. A rab­ruhára vonatkozólag pótlólag kihallgatták az egyik betörőt. Barna Istvánt, aki azt mon­dotta, hogy legutóbb hosszas fogházbünteté­sét töltötte és megengedték neki, hogy a rab­ruhát magával vigye. Ez azonban a nyomozó közegek szerint teljesen valószínűtlen, mert kincstári ruhadarabot nem ad ki a fegyinté­zet. Ezzel a vallomással szemben a csendőrök­nek az a feltevése, hogy Barna István, mint börtönviselt ember, valamelyik szökött rabnak volt a segítségére és a rabuniformist kicserél­te polgári ruhára. A csendőrség most azt is igyekszik tisztázni, hogyan került az elfogott betörőhöz a rabruha. Biztosilási üzletszerzésre férfiak és nflk Hx fizetéssel és jutalékkal felvétetnek írásbeli ajánlatok Postafiók 58-ra küldendők. 21 anya kitüntetése Anyák napja ünnepély a szín­házban (A Délmagyarország munkatársától.) Vasár­nap délelőtt nagy közönség előtt folyt le a színházban a sokgyermekes anyák támogatásá­ra rendezett Anyák Napja ünnepély, amelyen 21 anyát tüntettek ki. Megjelent az ünnepsé­gen Albrecht főherceg is, akit a színpadról Ve­ress Ildikó, a belvárosi leányiskola negyedik osztályú tanulója üdvözölt. A vendégeket Sza­lay Lujza negyedik osztályos tanuló köszöntöt­te. Ének, magyar toborzó, szavalatok, élőképek, táncok, magyar vigadó (szerepeltek a kedves é6 eleven műsoron. Különösen kitűntek ügyes szereplésükkel a belvárosi leány- és fiúiskola, továbbá a rókusi iskola növendékei. Az ünnepély keretében vitéz dr. Imecs Györgv­né tüntette ki a. sokgyermekes anyákat. Be­szédében ezeket mondotta: — Anyák napja! Mintha csak egy napot kel­lene az esztendőben az anyáknak szentelni. Mintha egész életünk nem minden percével, órá­jával volnának adósai nekik! A magyar nő bú­za legyen, acélos, tiszta, aranykalászos, amely családjának áldása, éltető ereje, kenyere. Ilyen legyen, de ilyen is volt mindig a magyar nő, különben nem adhatott és nevelhetett volna olyan fiukat ós leányokat a hazának, akik e történelmi viharoktól annyiszor megtépázott nemzetnek bátor, edzett, hősi ellentállói s fenn­tartói lehettek volna. A magyar nő — a legma­gasabb rangú hölgy épp ugy, mint a nincste­lenség gyötrődő asezonya — mindig büszke volt gyermekeire. Büszkék vagyunk mi is ezekre a magyar gyermekekre, de még inkább a. magyar anyákra, mindmegannyi Máriára, akik a tria­noni golgotát járják és gyakran véresen, ve­rejtékezve bár, de mindig mosollyal ajkaikon adnak ezer és ezer hizó, reménykedő léleknek életet. A hosszantartó tapssal fogadott beszéd után a főispánná 21 sokgyermekes anyát tüntetett ki éremmel és pénzjutalommal. A kitüntetett i anyák névsora a következő (záréjelben a szü­' letett és a élő gyermekek száma): UJovfi Antílflé Magda Istvánné (»­13), Sárközi Pálné (14-8), Ju^ásj: .ÍÍBOsné 14—10), Hérédi Antalé (14^8), P9t,lfj Imrén* (13­i 10), Oylyás Jstvánpé (12-41), Lengyel ,T$nosaé C12-11), Klom'Bt Jófsefné (ÍJ—ÍJ). Mór* Viacé­' né (11—11), N?gy Lajosni (10-10). Károly Ist­vánná (13—10), Vigh Józsefné (10-10), Minyó Jó­zsefné (10—7), Martonosi Antajné (11—6), Varga Pálné (10—9), Bánfi Dezsőné (10-7), Ábrahám Györgynó (10—10), Tumó Istvánné (9—8), özv. Bepp Lászlóné (10) és Nlkolényi J. Zoltánné (10-5). 22 gyermek Az ünnepség után beszélgettünk a két 22 gyer­mekes anyával. Illóval Antalné Atokházán, a Rózsafürdő 4. szám alatt lakik. Tiz hold bérföld­jük van, azon gazdálkodnak hosszú évek óta. Fér­je lovasrendőr volt, 1030-ban nyugalomba került. A huszonkétgyermekes Illovai Antalné nyakában ott a medallion, amit az ünnepségre kapott. — Szép emlék ez nekem, — mondotta megin-1 dultan —, azt mutatja, hogy gondolnak ránk Is... Igaz, nagyon nehéz a helyzetünk a sok gyermek miatt, de hála Istennek, a 22 gyermek köztSl tizen­négyet fel tudtam nevelni. Nyolcan korán elhaltak A legidősebb most 32 éves, asszony már, több gyer­meke van. Bizony róluk is jó volna gondoskodni Nagyon szép volt az ünnepség, gyönyörűen beszélt a méltóságos asszony, a szép szavak alatt sokszor megindultak a könnyeim ... Magda Istvánné szintén 22 gyermeket hozott a világra. Petres-ucca 32. szám alatt lakik, a fér}« villamosvezető. — A 22 gyermek közül 13 él, — mondotta Mag­déné. Az első gyermekem leány, most 30 éves, már férjnél van. Kétszer születtek ikreim egymásután. Bizony nagyon nehéz a helyzetünk, — die beosztá­sosan élünk ... Most 25 pengő jutalmat kaptam, nagyon jól jött ez a kis pénz, mert ezer felé kell kiadni... Buha, cipő kell a gyermekeknek, akiK közül még sok van otthon ... U" égetési! tégla és cserép kapható Mi Tíniapar Trillámul, CSERZY MIHÁLY UCOA 30. «ot Dttmagttarorszdg Kfflcsftnftön^vfár Anyaga legnagyobb, előfizetése legkisebb!

Next

/
Oldalképek
Tartalom