Délmagyarország, 1936. június (12. évfolyam, 133-154. szám)

1936-06-10 / 139. szám

SZEGED. Szerke»zlAtég: SomoqT' ueea 22,1. cm. leleír-ni23-33..KlndóhlTalBl, kVIetOnkOnyvtttr él legvlrodai Aradi OCCa 4t. Teleiom 13-06. . Nyomda; LAw Llpól ueea 1». Telefon: 13.00. - Tórlratl é* levélcím: Oíiiracyerorírto. Szegett Szerda, 1936 Junius 10. Ara ÍO fillér XII. évfolyam. 139. sz. ELÖFIZETCSI Havonta Helyben vidéken «» Budapesten J.Oo, kUimiddn 0.4U pengO. — Eqyei Mám Ma heíkö®. nap ÍO, vosAr. és Ünnepnap 10 "U. Hirdetések 'elvétele tarlta szerint. Megje, ienlk i>él>o KlvAlelével naponta reggel, II nyilvánosság A városházán — minden elismerésünk érte, — ankétot tartottak a várható gyümölcstermés értékesítése körül a városra nehezedő teendők megbeszélése végett. Ezt a kérdést az idei terméshozam sodorta az aktualitások közé, bár a probléma lényege régi idő óta ott kisért a megoldatlan feladatok között. Az ankét lezajlott, a meghívottak elmondották nézetüket a problémát illetően s egy szűkre fogott kommüniké közli a város nyilvánosságával mindazt, amiben a felszólalók egyetértettek. A város közönségét azonban más és — több is érdekli. Az első kérdés, amit fel kell vetni, a tárgyalások nyilvánosságának kérdése. Mi az indoka annak, hogy most már ezt az ankétot is a nyilvánosság teljes kizárásával tartották meg. A törvény ugy rendelkezik, hogY a közgyűlés által alkotott szakbizottságok zárt üléseken nyilvánítsanak véleményt az eléjük terjesztett ügyekben, de azt már sehol sem mondja a törvény, se ügyrend, se miniszteri rendelet, se jogszabály, se tradició, hogy az ankétot is zárt ajtók mögött tartsák meg s hogy, ha a város K

lgármestere a felmerülő kérdések egyikén, vagy másikában a város egy-két polgárának véleményét meghallgatni, tanácsát kikérni akarja, akkor a nyilvánosság kizárásával lehet csak a polgrámesternek a város polgárait meghallgatni. El tudunk gondolni eseteket és ügyeket, amikor nemcsak helyes, de szükséges is az ügyek előkészítésének a nyilvánosság elől való elvonása. Olyan ügyeket, melyek személyi kérdések megoldását teszik szükségessé, valóban nem volna helyes a nyilvánosság előtt tárgyalni, — ha a városnak, mint üzletfélnek kell egyik-másik szerződő féllel szemben állást foglalnia, akkor is szükség van arra, hogy ne a partner tudtával alakuljon ki a városnak állásfoglalása s a város közönségével együtt ne szerezzen tudomást az ellenérdekű fél is azokról a konzekvenciákról, melyeket a város számbavett. De amikor arról van szó, hogy a város milyen segítséget adhat és milyen segítséget adjon a termelőknek, — mert az exportőröknek nyújtott minden kedvezmény végeredményben a termelők érdekét is szolgálja, — okkor nem tudjuk belátni, mi szükség volt arra, hogy a termelők ne tudhassák meg, kik milyen indítványokkal kívántak rajtuk segíteni, mi szükség volt arra, hogy az ankéten felvetett ötleteket, javaslatokat elvonják az elől a nyilvánosság elől, mely tovább foglalkozhatna minden hasznos tanáccsal és értékes gondolattal s érlelhetné a helyes javaslatokat a megvalósulás számára. A város közönségének érdekelt nagy részét már az is megnyugtatná, ha tudná, hogy kik tették össze szivüket és eszüket akkor, amikor anyagi érdekeiket kellett letárgyalni s az ankéton jelen voltak-e azok mindnyájan, akiknek tájékozódottságától, ismereteitől s közérdeket szolgáló munkásságától joggal várhatják a komoly és megszívlelhető útbaigazításokat. Minderről azonban a város közönsége nem tudhat semmit. A modern rendőrség m^r régen rájött arra, hogy a bűnügyek felderítésének s a bűntettesek kézrekeritésének munkájába a nyilvánosságot is be kell vonnia, ha eredményeket akar elérni, — a jó közigazgatás sem elégedhetik meg azzal, ha csak a finálé, a közgyűlés a nyilvános, de minden más polgárság részvételének, a nyilvánosságnak kikapcsolásával történik. A nyilvánosságra sokkal nagyobb szükségvanaz ügyek előkészítésében, mint eldöntésében, mert az ügyek előkészítésének nyilvánossága egyet jelent azzal, hogy az egész polgárság tudását, ötleteit, tapasztalatait, hozzászólásában megnyilatkozó tanácsait hasznosítják az ügyek jó elintézésének biztosítására. Nem sürgetjük a nyilvánosságot, — mondjuk — a szinügyi bizottság számára, de a közérdeklődést foglalkoztató közü g y e k előkészítésében a közérdek sérelme nélkül a nyilvánosságot kizárni nem lehet. Az élet a nyilvánosság erejét hangsúlyozza s a nyilvánosság felmérhetetlen fontosságára utal, közügy számára a nyilvánosság sokszor egyet jelent az élettel. Miért kell ezt minduntalan hangsúlyozni a közigazgatás számára, amikor a nyilvánosság az önkormányzat levegője és napsugara ? S végre már a közigazgatásban is — fiat lux. Mert a világosság egyet jelent a nyilvánossággal. Átszervezik az olasz kormány! Mussolini visszavonul a külügyminisztérium, a korporációs és gyermekügyi minisztérium vezetésétől UJ külügyminiszter: Cian gróf - Suvich külügyi államtitkár távozása Róma, junius 9. Az olasz kormányt kedden délután újjászervezték. Mussolini lemondott a külügyminisztérium, a testületügyi minisztérium és a gyarmatügyi minisztérium vezetéséről. Mussolini 1935. óta vezette ezeknek a minisztériumoknak az ügyeit, a honvédelmi tárca és a belügyi tárca ügyein kivül. C i a n o grófot nevezték ki külügyminiszterré, mig L o n t i n i testületügyi Államtitkárt testületügyi miniszterré, L e s s o n a gyarmatügyi államtitkárt gyarmatügyi miniszterré, az ui propagandaügyi miniszter Alfieri, az eddigi propagandaügyi államtitkár lett. Ezzel egyidejűleg elfogadta a királv Su.ich külügyi államtitkár lemondási kérelmét. Helyébe Bastianini varsói nagykővet lép. Mussolini Suvichhoz levelet intézett, amelyben köszönetet mondott neki négy éves államtitkári működéséért és jelzi benne, hogy magasrangu bizalmi tisztségre szemelte ki. Hz ellenzék kritikája az approprládós vitában 4 titkos választófog, a sajtószabadság, a politikai helyzet, a pártlo/ahlás — Eckhardt párlközi megegyezést sürgetett a választójog kérdésében — Berg Miksa deklarációja a »Tüzkereszt« ügyében Budapest, junius 9. A képviselőház kedden délután Sztranyavszky Sándor elnökletével folytatta az appropriációs törvényjavaslat vitáját. Dinnyés Lajos volt az első szónok, aki azt fejtegette, hogy az ellenzéknek kötelessége felvenni a harcot a diktatórikus törekvések ellen. Nem kell más sajtóreform, csak az esküdtszék intézményét állítsák vissza. Ha reformot akarnak, akkor valósítsák meg az újságírói kamarát, hogy eltűnjenek az álhirlapirók. A kormány eddig egyetlen olyan törvényt alkotott, ameíy kenyértörvénynek mondható, a gazdaadósságok rendezése. Vitéz Martsekényi Imre szerint Magyarország egy év alatt 13 százalékkal fejlődött iparilag. Áz epitő ipart kell fejleszteni, mert ez forgatja meg a tőkét legszélesebb rétegében. Kötelezzék a háztulajdonosokat, hogy bizonyos nagyságú házakban bomba- és gázbiztos pincékét építsenek. Eckhardt Tibor szólalt fel ezután. Gazdasági életünket és költségvetési helyzetünket mindaddig nem tekinthetjük normálisnak — mondotta —, amig helyre nem áll a buza és a szén békebeli árának aránya. A helyzet normalizálásához hozzá tartozik az, hogy intézményesen old iák meg a falu Ínségét, még pedig munkaalkalmak teremtésével. A nvugdijterheket lénvegesen le kell építeni és az álláshalmozások rendszerének végleg meg kell szűnnie. Ha mindez meg lesz, akkor normális állapotot teremtettünk. — Belpolitikai helyzetünk nem kielégítő. Ennek megromlását a diktatúra veszélye idézte elő. örömmel elfogadja azt, ha azt állítják, hogy diktatúra veszélye nincs, de ne beszéljen senki sem párttotalizmusról és szüntessék meg „elég az egy okos ember" elvét. — Nemzeti külpolitikánkat csak nemzetközi együttműködéssel szolgálhat juk. Barátokat kell szereznünk minden irányban és tartózkodni kell olyan külpolitikától, amely bármilyen iránybán szélsőséges erőket állit velünk szembe. A vezetőszerepet csak akkor tölthetjük be a Duna völgyében, ha több jogunk és több szabadságunk lesz. Nem pártegység, hanem az együttműködés biztosítása a fontos a nemzeti élétl>en. Tudja, hogy a titkos választójog nejn csodaszer és hogy komoly veszélvek származhatnak belőle. Indokolt az államfői jogkör kiterjesztése és a felsőház jogkörének reformja is. Arra kell felhasználni a nyarat, hogy a választójog kérdésében, ha nem is pártközi megegyezés, dc legalább eszmecserék legyenek, örülne, ha pártközi megegye-és létesülne a vé''sztóiegi reform kérdésében, az Í

" u tiltakozni kell, hogy ez a déa lerohanásszerüen a parlament tartamának utolsó ideiében