Délmagyarország, 1936. június (12. évfolyam, 133-154. szám)

1936-06-07 / 137. szám

1956 iunius 7 DÉ LM AGY ARORbZ A C. Bál a régi szegedi „Kiskaszinó"-ban Irta HBRKE MIHAL1 Hetvenvalahány esztendővel ezelőtt egy csöndes, csillagos nyári éjszakán, mikor a szőke Tisza selymes fodrai lágyan csobogva, csókos simulással lejtettek el az alvó, álmodó füzesek alatt, a szegedi Kískaszinó termeit eleven, pattogó, csintalan muzsikaszó verte föl... Rá] volt a Kiskaszinóban. A szép szegedi lányok, szegedi menyecskék és a délceg legények gyűltek ott össze parázsmulatságra, megereszteni a magyar kedvet, hogy táncköziben, muzsikazó mellett, egymást karolva kiáltsák el a fözesvérü fitatalok: Coki innen búbánat! Sohse halunk meg! A fiatalság: a délceg legények, a pillangóruháju szép szegedi lányok és a csintalanvérü menyecskék ugy ropták a táncot, ugv kacagott, sikolytott a muzsika, hogy szinte remegett bele a Kískaszinó avas fala. A ficánkoló fiatalság,közt ott rúgta a táncot a kackiás bajuszu Beck Pista: a szegedi kiirne és elválaszthatatlan cimborája: Apró Pista is, aikiröl mindenki tudta akkor, hogy bár nem parasztnak készült, két köblös zsákot ugy elvitt a vállán a piacra, hogy az ina se csuklott meg. Ha pedig verekedő legényeket kellett szétválasztani, ugy elválasztotta azokat egymástól, hogy az egyik az ajtónál szedte föl magát, a másik meg az ellenkező sarokban két marokkal tapogatta a balvégit. Ez a két jeles ifjú volt akkoriban a szegedi fiatalság gerince ök rendezték ama háres bálát ls. Ki is tettek magukért. Ma is élnek még öreg emberek, akik büszkén emlegetik őket, meg azt a táncos báJat is, amelyikről megemlékszik ez a kis krónika. Akkor is Apró Pista vezetett a táncban. Egy aranyos, csintalan szemű, madonnás arcú szegedi kisleányt karolt és ropta vele a csárdást Nem messze tőle egy hórihorgas legény sarkantyúja pengett a muzisika ütemére. Annak a karjaiban egy még szebb kisleány pihegett, mint valami fáradt galaimb... Kimerítette már a tánc. A viad legény azonban nem tágított. Vitte táncosát és ropta tovább a táncot, nem kiméivé a gyönge leányzót. Látta ezt Apró Pista . . . Fogta tehát szép táncosnőjét s helyére vezette. Aztán ment, hogy módis szokás szerint elkérj« ama idegen legénytől az ő táncosát, hogy igy kiszabadítsa azt kellemetlen béklójából: a vadlegény karjaiból. — Öcsémuram — bugott föl a hangja -, engedje át táncosát, legalább egy fordulóra. — Van az urnák táncosa, miért tette let Én megelégszem a magaméva-l — szólt a legény mordan. — Teremtuccse elhiszem, amit mond kigyelmed, öcsémuram, hiszen tündérnek is beiIlene. olyan ennivaló a táncosa, ezért kérem egy fordulóra — szólt és a leányhoz lépett. A hórihorgas legény azonban, karolva táncosát, továibb lépett. Apró Pista gömbölyű arca paprikás lelt erre. Megfeszültek benne az izmok. Utána lépett a vadlegénynek és elébe került. — Öcsém! A magyar ember tiszteli a nemzeti szokást. Nálunk pedig az a szokás, ha valaki kéri a táncosunkat, odaadjuk azt. Miért nem tiszteli öcsémuram ezt a magyar szokást? Most már másodszor kérem a táncosát. — Kérheti az ur harmadszor is, akkor sem adom oda! — szólt a fiatal vadlegény és tovább lejtett. Apró Pista két szeme villámokat szórt erre a feleletre. Több szót nem is pazarolt. Elkapta a legény két markos kezét s ugy megroppanton a azokat, hogy egyszerre esett le mind a kettő a pihegő leány csípőiről. Aztán karjára vette a leányt és elvezette a helyére. A vadlegénv szörnvűt szisszent; de karjait emel. ni képtelen volt, hogy megfenyítse azokkal a vakmerőt. Megszégyenítve sompolygott ki a virágos teremből. A muzsika pedig tovább szólt és fölhangzott ütemérc egy bájos, szívbe markoló édesbús melódia: Cserebogár, sárga cserebogár... Eközben megnyílt a nagyterem ajtaja és belépett azon egy vállas, tagbaszakadt, pörge bajuszu, sastekintetü, idegenszerű férfiú. Ruhája zsinóros, ezüstgombos, vadonatúj, módis magyar ruha volt. Fején pörgeszélü darutollas kalap ült balszemére vágva. Kezében hosszunyelű rézfokost szorongatott. Ezüstgombos zekéjének felső gomblyukában egy frissen szakított hónapos rózsa pirosszinc kacérkodott. Mikor áthágott a küszöbön, fürkészve lépett toa DITMAR „DÉMON ff c lid petrolgáztüzhelyen egyszerre négy edényben, valóban (áiill föl. Zajtalan és szagtalan. Kérie diitaian bemmaiásá! lakásán és a négyes számú ismertetőt. i«o a

!PBEZS33W9 WSMsmÁ Tisza Lajos körút 38. vább és elhelyezkedett a belső sarokban. A cigányok éppen tányérozni indultak. Az idegen egy kékfoasu bankót hajitott nekik oda, aztán két üveg tofeajit parancsolt. Ezüsttallérokkal fizetett. A visszajáró pénzt azonban odagurította borravalónak. Aztán öntött és ivott háromszor egymásután.. . Mikor újra öntött, egy másik idegenszerű legény lépett hozzá: az előbbi hórihorgas legény. Emez mordan szólt rá: — Sokáig várattál magadra Jóska! önts és igyáJ... Kecskeméten vásár lesz holnap, nem tudod? No önts még, aztán gyerünk. Nem szeretem, hogy megvárakoztattál. Hamarabb is gyühettél volna. — Régebben jártam már én itt, mint te, Sándor, tehát nem te, hanem én vártam terád. — Ha előbb itt voltál, miért távoztál el innen és hol voltál eddig? A kérdezett haragosan ütötte föl bozontos fejét és elnézett a terem másik vége felé, amerről éppen aikkor lejtett feléjük. Apró Pista azzal a buzavirágszemü kisleánnyal, akit az imént szabadított ki az erőszakos legény karjaiból. A hórihorgas legény azonnal ráismert és végigkorbácsolta szilaj tekintetével. Aztán mordan Ausztria összes lürdő- és üdülőhelyeiről prospekfusökkal és felvilágosifással díjmentesen szolgál. Schilling igénylásét és kedvezményes utazását gyorsan elintézi: az Osztrák Forgalmi Iroda szegedi képviselete: NE 11 ERNŐ banküzlet, Utazási Irodaid, Széchenyi tér 6. sz. szólt oda a másikhoz: — Hogy miért távoztam el? Hát ezért e! — mutatott rá csontos öklével Apró Pistára. Az imém ugy megroppantotta a két karomat, hogy akkot nem tudtam neki megfizetni. De most meglapiton a cudart! Emelte is már a fokosát. — Hohó, Jóska! Amikor én is itt vagyok, n* kanalazz előttem! De mond csak, mi okod van ne ked háborúskodni az urakkal és mióta? Hiszen csak ma vagy itt először. — És utoljára ... Éppen azért akarok leszá. molni most ezzel a holdvilágpofáju micsodával Visszaadom neki a kölcsönt. —Hátra a fokossal Jóska! Nem szégyenled magad? Éppen most mondtad, hogy ugy megroppan-, tott, hogy nem tudtál neki megfizetni. He tehát most meg akarsz neki fizetni, roppantsd vissza te is, de ne fokossal! Haramia támad igy a másikra. De mond csak mit vétett neked ez az ur? — EJvette a táncosomat, a oudar! — Ugy? Mert kérte ugye és te nem adtad neki oda? Ám, ha ez igy van, nincs okod a számadásra... Itt az a szokás, ha kérik a táncost, oda kell azt adni. Aki pedig nem adja azt oda, az maradjon legény a talpán. Nézz a lovad után ... Majd én elvégzem a többit. A vad legény megfordult és szó nélkül távozott. Apró Pista ekikor ért oda a láncosával. Az idegen elébe lépett. — Megkövetem szépen az urat, nem adná ide egy fordulóra a táncosát? — Ha kérik, oda adom, de h,a nem megy, elvin ni nem engedem — szólt Apró Pista mosolyogva és végig nézett a legényen. — Majd elválik — szólt amaz is mosolyogva, de a mosoly mögött ott álgaskodott valami kihivó dac, amely egyzserre fölparazsitotta Apró Pistát és jobban szemügyre vette a legényt. Am ez nyúlt is már ajkkor a leány titán. Apró Pista karjai közt megremegett ekkor a leány. S látva a vadlegény arcát, félénken simult közelebb Apró Pistához. Apró Pista érezte. S igy ügyet sem vetve a kérelemre, tovább lépett a leánnyal. Alig tépett azionbain néhányat, valaki belemarkolt a két karjába ugy, hogy mind a kettő lehanyatlott ... S a leány már aibban a pillanatban az idegen legény karjaiban evickélt, aki vitte, ra\ szegedi ipari vásáron nem veszünk részi Üzletünkben a budapesti nemzetközi áru mintavásár uidonságal vételklnuszer nélkül megtekinthetők METEOR CSILLARGYAR R.T. Szegedi fiók Kárász u. 11. " Kedvező flzet««! feltételek. Telefon 33—76.