Délmagyarország, 1936. június (12. évfolyam, 133-154. szám)

1936-06-28 / 154. szám

T936 juníus 28. DÉCMAGYARORSZSG Többet mulatnak, kevesebb bort isznak, szaporodnak a végrehajtók, csökken a kereset Érdekes számok Szeged életéből (A Délmagyarország munkatársától.) Az I alábbi sorokban számokat közlünk. Számokat, amelyek a város, a lakosság életéről beszél­nek. öt esztendő számadatait állítottuk egy­más mellé, amelyekből kitűnik, hogy az elmúlt évek során hogyan élt, miképpen adózott, köl­tekezett, szórakozott a város népe. Többet vigadnak az emberek. Vizsgáljuk meg a város vigalmi add bevételeit. A vigalmi adó bevétel évről-évre emelkedik, ami azt a tényt bizonyítja, hogy: Szegeden többet szé­rakosnak az emberek. Vigalmi adó bevétel 1932-ben volt 53.837 pengő 1933-ban 60.015 pengő 1934-ben 63.151 pengő 1935-ben 55.238 pengő 1936-ban a várható bevétel vigalmi »dóból 70 ezer pengő. A vigalommal együtt jár, hogy több »zeszes italt fogyasztanak. Szeszt _ megállapítás szerint — évről-évre többet fogyasztanak Szegeden, de a bor és a sörfogyasztás feltűnően visszaesett az ntóbbi években. Az adó legalább is ezt bizonyítja. A szeszfogyasztás után a következő adópótlékot fizették be a városnak: 1932-ben 1933-ban 1934-ben 1935-ben 12.365 pengőt 13.185 pengőt 13.535 pengőt 12.000 pengőt 1936-ra 13.500 pengő bevételt vár Szeged váro­sa ezen a cimen. A sörfogyasztás csökkent. A sörfogyasztási adóbevétel a következő volt: 1932-ben 4.855 pengő 1933-ban 2.82« pengő 1934-ben 2.592 pengő 1935-ben 2730 pengő Ebben az évben a söradóból 2.600 peng« bevé­telt várnak. Csökken a borfogyasztás. A számok arra mutatnak, hogy je­lentőse visszaesett Szegeden s borfogyasz­tás. Négy év alatt majdnem a felére csökkent Igaz, ez azzal is magyarázható, hogy tavaly és az azelőtti esztendőben kisebb volt a bor­termés. A borfogyasztási adó bevételeit vizs­f álgatva arra a következtetésre kell jutnunk, ogy az emberek kevesebb bort isznak Szege­den 1938-ben bevétel volt 1933-ban bevétel volt 1934-ben bevétel volt 1935-ben bevétel volt 617.228 pengő 40619 pengő 403.860 pengő 386.000 pengő Erre az évre 46.000 pengővel kevesebbet, 340.000 pengőt irányzott elő a váró« A HÚSFOGYASZTÁS A hujíogyasztési adó azt mutatja, hogy több, hm fogy, mint néhány év előtt. 1932-ben 1933-ba« 1934-beo 1935-ben 147.294 pengő 155.470 pengő 165.990 pengő 162.000 pengő volt ti »dó. 1936-r» 175.000 pengő bevételt várnak a húsfogyasztásból. va­Vágódijakbél a következő bevétele volt a rosnak: 1932-ben 123.545 pengő 1933-ban 130.688 pengő 1934-ben 124.046 pengő 1935-ben 121.680 pengő A PIACOK FORGALMA A piacokra nem panaszkodhat a város, a forgalom lassan bár, de emlekedik. ami a helypénzbevételben jut kifejezésre. Helvpénz­böl bevétel volt: 1932-ben 1933-h»n 1934-ben 1935-b»« 200.091 pengő 202.919 pengő 205.609 pengő 208.19$ pengő IGYUK ^ Budapest Székesfőváros ÁsványvlzOzem* által forgalomba hozott „Harmat" ásványvizet. Gvssuiiaissa Közismert. * kapható mindenütt Főlerakat: sctiiuarizE.es Fia UyynöKseg, Szeged, Telefon: 10-12 és 26-68 JÓ ÜZLET A KÖZÚTI HID A közúti hidra sem fizet rá a város, mert a hidvámokból olyan összeget vesz be évről-évre, hogy a személyi és dologi kiadások, valamint a fenntartási költségek után is jelentős megtakarí­tás mutatkozik. A közúti hjdvámokból a kővetkező volt a be­vétel: 1932-ben 57.878 pengő 1933-ban 55.473 pengő 1934-ben 57.813 pengő 1935-ben 55.000 pengő Láttuk, hogy az 55.000 pengő bevétellel s»em­ben, milyen kiadások vannak a közutt hidra. A hid személyzetének járandósága évenkint 12.414 pengőt tesz ki; a vámjegyek elkészítése 1000 peiu göbe kerül és 3650 pengőt kell évenkint a hiá fentartási-alapnak befizetni. így a közúti hld tisz­ta jövedelmeként 38000 pengőt számolhat el a vá­ros Többen fürdenek, kevesebb a bevétel. A gőzfürdőre sem panaszkodhat a város. 1934 ben 79,172 pengő bevétele volt a városnak a gőz­fürdőben, 1935-ben 81.880 pengő bevételt könyvel­tek el. A mult év folyamán 30.000 gőzfürdőjegyet 700(1 kádfürdőiegyet adtak el. Az iszapsvógvfür­dőt naponta átlag 25 vendég használta és 140 bér­letese veit a hldeígvégvWHőnek. Ah i?s»«dít a Az öreg iskola és a vén diákok A piarista gimnázium öreg diákjainak 35 éves találkozóján elmondta DR. BERECZ JÁNOS egyetemi <anár Egy bőven mért emberöltő, 35 esztendő suhant el felettünk amióta ifjú szívvel, tarsolyunkban a tudomány utravalójával, lelkünkben szines remé­nyekkel, álmokkal bucsut mondottunk az Alma Maternek Tanítómestereink, a Calazanti szellem­ben alapozott nevelés művészei nyolc esztendeig tartottak együtt és pallérozták lelkünk hajlamait. S ima mi négyszer nyolc esztendőt meghaladó idő után is szeretettet gondolunk vissza Ifjúsá­gunknak erre a legszebb szakaszára. Betelt már a hetedik lustrum s mi megfogyatkozottan bár, de • régi lelkesedéssel jövünk össze az ősi gim­náziumban, hogy megszorítsuk egymás baráti ke­zét és hálánkat nyilvánítsuk a kegyes-tamitórend professzoraival szemben. Csodálatos erő, a lelkek kohéziójának megnyilatkozása rejlik ebben az emlékek utáni vágyakozásban, hiszen az Alma Materből kilépve elsza'kadtumk egymástól. Élet­pályánk, egyéni sorsunk külön utakra szólított. Fegyelmi tényezők, anyagi érdekek nem kapcsol­tak többé sem a Piarista rendhez, sem annak gimnáziumához Mégis egy tudat alatti érzelem, egy ellenállhatatlan vonzalom toborzó ereje szó­lított ide, hogy • régi élet vizében megmentsek az emlékezés poharát. A Milléniumtó] Trianoni* nem nagyobb az idő­távolság, mint Mátyás király dicsőségéfői Mo­hácsig. Az a régi történelmi »eb 150 esztendeig gyógyult s ha Mátyás király expanzív birodal­mának lettek volna maturáns»i, 35 esztendős ta­lálkozójukat a mienkhez hasonló keserű hangu­latban ülhették volna meg. S mégis — ha szabad ezt mondani —, van most valami, amit mi ma­gunkba D ünnepelhetünk. A XVI. század történel­me nem tud felmutatni a megmaradt országré­szekben olyan regeneráló tényezőt, mint a XX. százaid tanító szerzetesrendjei. A magyar kegyes­tanitórend huszonnégy rendháza közül hiába ol­totta ki Trianon tizenháromnak világító eszköze­it, a megmaradt tiz gimnázium uj légiókat indit a szentistváni dimenziók betöltésére. Ennek a ta­lálkozónak baráti köre egy régi évjárat vándo­rai, a lelkeket egyesítő szellem erejével tanúsít­ják a piarista nevelés nagy jelentőségét nemze­tünk életében s demonstrálják egyúttal a kapcso­latot az utánunk jövő generációkkal. Mi a mille­náris kor életszemléletével, öntudatával, hitével mérjük Trianont s azt hirdetjük a most serdülő ifjúságnak is, hogy szent örökségképpen ápolja a régt térképet és a feltámadás hitét. A szegedi kegyesrendi gimnázium 200 esztendő­nél idősebb családfája ts hódol a biológia törvé­nyeinek. Mi is egy évgyűrűje vagyunk eranek a fának, testvérei azoknak, akik előttünk jártak és testvérei azoknak is, akiket az uj tavasz hoz utá­nunk. A fa ágain az üde lombsátor, a zsenge hajtások még ott virítanak, zöldülnek az iskola­padokban. Gyökérzete: a tanári kar szívós ener­giával közvetíti a tudomány é* »z erkölcs talajá­ból az életnedveket. A f» élet«, mint minden nö­vényé, lassú égps: ksrgp hámlik, egyes sejtelmet alihasznai. I«0*i4ál róla ÍZ »le*. A mi sor»iakból is sek fáradt sejt engedelmeskedett az elmúlás életrendjének. De reánknézve legfájdalmasabb, hogy elszáradni láttuk egyik gyökerét s mest ösz­szejövetelünkékor nélkülözzük a mi kedves osz­tályfőnökünket, Bontó József tanárt, aki eddig minden összejövetelünkre eljött s az ő kedves alakja nemcsak az emlékezés illúzióját gazdagi­totta, hanem látásában valósággá is váltak a ré­gi boldog emlékek. Könnyek fátyolozzák a vén diákok tekintetét, mert üres az a hely, amelyet szeretett volt osz­tályfőnökünk ilyenkor betölteni szokott volt. Aki a vén fiukat épp olyan szeretettel simogatta su­gárzó tekintetével, mint ahogyan évtizedekkel ez­előtt a rövidnadrágos, majd íegénytollas jó-rossz fiukat, vagv érettségi találkozóink alkalmával az ő szeretett fiainak fiait és leányait szokta. Mi most is ott látjuk őt a katedra magasságában, a huma­nisztikus műveltség, a görög-római mithosz hő­seinek társaságában. Halljuk kedvesen és féltőén zsörtölődő atyai hangját. Érezzük a szentmisén és azon kívül áldásra fölemelt jobbját, amelynek' fogásából szuggesztív, szinte mágikus erő áradt fáradt tagjainkra. Az ő elhunyta nagy vesztesé­ge a kegyes-tamitórendnek. de legnagyobb fájdal­ma az ő hűséges osztályának. A mi tanítómestereink a tudomány, az istenfé* lelem és a hazaszeretet jegyében indítottak ben* nünket útnak. A mi korunk mind a három fegy­verzetünket próihára tesri! A Ikegyes-tanitótrwncl büszkesége, hogy neveltjei a megpróbáltatásod idején is" Igazolni tudjálk az ő nevelő művészetü­ket'. így legyen ez a jövőben is. S nemcsak kö* s^öotö szavakbaji, h»nem ebben a ténvban vír&­gozzík kj továbbra íí • taflftvifl-i hála a ren« dicsőségére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom