Délmagyarország, 1936. június (12. évfolyam, 133-154. szám)

1936-06-27 / 153. szám

SZEGED. ScerkMziflaég! Somogy* "cca 22. I. em. Teleion: 23.33,.Klnd6hlvalnl, k«lc»«nkOnyvl6i é* Jen-* Irocio: Aradi ucca «. Teleion: 13-OG. . Nyomda: Löw Lipót ocra 19. Telefon: 13-oe. - TAvIrnfl levélcím: DéltnacvaronzAa Szened Szombat, 1936 Junius 27. Ara ÍO fillér XII. évfolyam, 153. sz. ELŐFIZETNI Havonta helyben 3.2«! vidéken e* Budapesten 3.W, nuuöldöq ©.40 pengd. - Egye* «in «.íi?4^*" nnn ÍO, vatór* é» Ünnepnap 10 ,ul> deieaek ielvé«ele tarila swsrlnl. Meg)e, lesik i,étio Kivételével nanonta raggel Aba Nóvák Aid életrajzot, képzőművészeti eszmefut­tatást vagy vitai /atot vár tőlünk, az csalódva fog átlapozni az újságnak a vezércikket tar­talmazó oldalán. Nem lapozgattunk a Művé­szeti Lexikonban, de más segédkönyvben sem, hozzánk is eljutott bizonyos támadá­soknak és kívánságoknak a hire, de élő impressziók erejn tart fogva és ugy véljük, hogy a közügynek akkor teszünk szolgálatot, ha ezeket az impressziókat adjuk át a nyilvá­nosságnak, álcázgatás, szépítés, de túlzás nélkül is. Féltizenkettőre hivta össze a helyettespol­gármester a városatyáknak azt a rögtönzött gyülekezetét, amely előtt Aba Nóvák a terv­pályázata körűi inditott harc miatt meg akart jelenni. Legpontosabban Back Bernát nyitott be a terembe. Kivüle akkor még csak a sza­badtéri iroda nagyelfoglaltságu, magasrangu vezetője tartózkodott. Nem a palotakapu­rój beszélgettek, Aba Novákról, sőt Márton Ferencről sem. Back Bernát tudvalevőleg országoshirű műgyűjtő és gazdag kulturáju képzőművészeti szakértő. De a tárggyal kap­csolatosan később — az ülésen — se volt egyetlen észrevétele sem. Az lehetett a vé­leménye, amit a közgyűlés egyik ujságiró f igja a következekben fejtette ki: — Legelőször azt kellene eldönteni, hogy inért hívott bennünket össze a polgármester? Ahhoz, hogy a nyertes pályamüvet a vá­rossal megismertessék, kevesen vagyunk. Odáig még nem jutottunk, hogy a közgyű­lési tagok néznek és az egész polgárság lát. Nagyon gyakran a közgyűlési tagok se lát­nak. Hiába néznek. A munkákat ki kell te­hát állítani. Mért kell azonban ehhez tanács­kozás? Hiszen döntési joga csak a Képző­művészeti Tanácsnak van és helyes, hogy igy van. Végül arra is vigyázni kell, hogy művészet legyen az a kevés, amit azon a cí­men alkotnak, hogy — művészet. A közgyű­lési tagság uccarendezés kijárása, városi autó szabad használata s a tisztviselői választá­sokban való részvétel kipihenhetetlen fára­dalmai mellett sok minden olyan édességek­re kvalifikál még, ami irtán közönséges vá­rosi halandónak hiába folyik a nyála egy életen átal, a képzőművészetekkel kapcsola­tos szakértelem és intuíció mellett még sem bizonyíték. Ha a Dugonics Társaság regény­pályázatot irna ki, a zsűribe nem Boldog Gyula és Boldogtalan Imre közgyűlési tago­kat hívná meg, hanem Szigethy Vilmos, Far­kas Antal, Berezeli Károly, esetleg Herczeg Ferenc véleményére lenne kíváncsi. Pedig érhetné a várost az a baleset is, hogy a köz­gyűlés adná a dijakat. Háromnegyed tizenkettő és tizenkettő kö­zött fokozatosan zajosodott a tanácsterem. Azt mondják, ez igy stílusos. Valamivel déli harangszó előtt befutott a helyettespolgár­mester, fáradhatatlan szivélyességgel üdvö­zölve a gyülekezet minden tagját. Mellette a közszeretetnek örvendő S i m k ó Elemér és a méltán közbecsült Pap Róbert foglaltak helyet. Akkor már Aba Nóvák is a teremben tartózkodott. Termetes testéből és tekinté­lyes pocakjából következtetve nem savana­rolai önmegtartóztatással élhet. Azt, hogy rágyújt, sose lehet látni. De a szájában min­dig van cigarettavég. Érintkezése Dolcári, előadása folyamatos és logikus. Ha valami olyat hall, ami megragadja a fantáziáját, pil­lanatnyilag átsuhanó elgondolás és erő nemcsak a szeméből, hanem az egész arcá­ból fellobog. Ez már a művész. Bemutatja, ahogy ő mondja, művész-kollégája munkáját is. A legjobb szándékkal akar felemelkedni a tárgyilagosság magaslatára. De ki tud annyira szürkén prózaíró lenni ebben a pilla­natban, hogy a szines szubjektivitás teljes feladását várja tőle. Egészen biztos, hogy Jézus alakjára különösen büszke. — Ugy, ahogy én itt elgondolom, mond­ja, mindenkié és mindenkit a Föld kereszt­ségén magához ölel. Állja az észrevételek és tanácsok ostromát. Vitatkozik is, konciliáns is, elgondolkozik is. Azt mondja, hogy sok érdekes észrevételt hallott és lehet, hogy egyiket, másikat meg­valósítja. Az emberek megnyugodva mennek el. Néhányan szentül meg vannak győződve, hogy részük van a nagy műben. Az elnöklő polgármesterhelyettes kijelenti, hogy a meg­jelent közgyűlési tagok el vannak ragadtat­va. Az ülés befejeztével jön egy szegedi pik­tor-müértő, aki rögtön neki fekszik a szemlélődésnek. De Aba Nóvák most mái nagyon unhatja a dolgot. ... Lent kószálok már a városban, a Gi­zella téren. Állok szemben a palotakapuval, a városnak — mindenki meglássa — rövide­sen grandiózussá kifejlődő legújabb építmé­nyénél. Idézem Klebelsberg szellemét, akinek alkotó ereje holtában is épit. Nézem a bolt­hajtásokat, ahova a hősök emlékét felál­modja Aba Nóvák. Ide álmodom a városháza tanácstermében látott kartonokat. Művészi alkotásokban gazdag olasz városok jutnak az eszembe s meleg hálával telek el az Alföldet, ezt a magyar talajat, örökké ékitő legnagyobb kul­tuszminiszter iránt s ugy látom, hogy e meg­nyugodni sosem tudó hajszás talajon is mű­vészit fog alkotni Aba Nóvák. Olaszország nem vesz részt a genfi szankciós vitában A közguülés fárőgalia az olasz-abesszin Kérdési - liegkezdődfttt a népszövetségi tanács Ulésszoha Tiíulescu heves beszéde a revízió és a Népszövetség elleni reform ellen - „A Kisantant a háborúval szerzett iogaiból egg porcihat sem enged" Genf, junius 26. A Népszövetségi Tanács ülésszaka pénteken délután zárt üléssel kezdő­dött, amelynek során E d e n angol külügymi­niszter, mint a Tanács elnöke, felolvasta az olasz külügyminiszter .¡érzékét. Ciano gróf olasz külügyminiszter a jegyzékben közli, hogy Olaszország a már ismert okoknál fogva nem vesz részt az abesszin kérdés tárgvalásában és ehhez képest kénytelen távolmaradni a locar­noi kérdés megvitatásától is. Reméli azonban, hogy mielőbb tisztázzák a helyzetet, amely le­hetővé teszi majd. hogy Olaszország is részt­vehessen a genfi munkalatokban. Az ülés többi része a Népszövetség újjászer­vezésére vonatkozó módszerek feletti vitával telt el. A Tanács legközelebb hétfőn, a közgyűlés kedden délután ül össze. Ez utóbbin fognak határozni, hogv a köztársasági elnökké válasz­tott Ben esnek ki legyen az utódja a Népszövet­ség közgyűlésének elnöki székében. Az abesszin küldöttség csak egy-két percre foglalt helyet a Tanács asztalánál, amig az elnök bejelentette, hogy az olasz—abesszin kérdés a közgyűlés elé kerül. A tanácsülés vitája az egvezmény okmány reformjáról szólott, amit Chile követe ter­jesztett elő. Litvinov gunvos szavakkal kí­sérte az előterjesztést, majd T i tu 1 e sc u vet­te védelmébe az alapokmányt. — Nem az alapokmánvt, hanem az embere­ket kellene megreformálni. Tiltakozott az el­len. hogy az alapokmányt gyengítsék és an­nak tekintélyét aláássák. Ragaszkodik a nem­zetek ioae^yenlőségi elvéhez; a kisantantálla­mok *» háborúval szerzett jogaiból egy porcikát sem fognak feláldozni — jelentette ki. Nem fogják tűrni, hogv meghallgatás nélkül ren­delkcz7enek felettük. De'hos francia külügvminiszter közvetítő szerepet kezdett játszani, amiből Eden elnök arra következtetett, hogy a vita legjobban • közgyűlés előtt folyhat le. A Tanács, ezután így is határozott. Döntés szeptemberben? Paris, junius 26. A párisi lapok azt hiszik, hogy Genfben a mostani ülésszak alkalmával még mm hozzák meg azokat a fontos határo­zatokat, amelyekre általában számtitanak. ha­nem a döntést a szeptemberi ülésszakra ha­lasztják. Az Oeuvre valószínűnek tartja, hogy sza­vazás vagy határozathozatal helyett bizott­ság kiküldésére szorítkoznak, amely állandóan együtt maradna. Ennek a bizottságnak lesz a feladata, hogy behatóan tanulmányozza a fel­merült kérdéseket és jelentést dolgozzon ki a szeptemberi közgyűlés számára. Az Excelsior szintén ugy véli, hogy a nép­szövetségi reform ügyét szeptemberre halaszt­ják. A lap örömmel emeli ki, hogy a hivatalos ¡közlemény szerint, amelyet az Eden angol kül­ügyminiszterre] folytatott tanácskozás után kiadtak, Nagybrittania és Franciaország fel­fogása megegyezik az elvi kérdésekben. A lap megjegyzi, hogv a rajnai kérdés nyit­va marad és hogv Németország ugylátszik nem szándékozik válaszolni az angol kérdőív­re. Az angol és a francia kormánvnak az kö­telessége — véli —. hogy közös diplomáciai és politikai el járásban állapodjunk meg a kör­zeti biztonság és az együttes európai bizton­ság tárgyában. A Journal, szerint a meg>tiorlások beszünte­tése egymagában nem hárítja el a nehézségeket, Az etióp kérdés megoldása mén sok gondot fog okozni és félő, hogy alkalmat ad a nemzet­közi versengések fejlesztésére. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom