Délmagyarország, 1936. június (12. évfolyam, 133-154. szám)

1936-06-24 / 150. szám

szeged. Sierkcszttttég: Somogyi "cca 22.1. em. TeleIon:Z3-53^Klnd<ihlValHl, kölcsönkönyvlAr í» fagvlroda: Aradi ucca tt. Telefon: 13-Of>. - Nyomda: L«w I.IpOf oeea IC. Telefon: 13-00. - Távira« t* IcvCIcIm: Dtlmacvaronzia Sxcaefl „Elrcnifelen?.. — Elrendelem — mondotta a város polgár­mestere a hétfő; kisgyülésen —, hogy a mér­nöki hivatal nyc !c napon belül készítse el az Arainy János-ucca kiaszfaltozásához az árlej­tés kiirásá;. Szokatlan és kemény hangon adta ki ren­delkezését a város polgármestere s meg kell mondanunk, megnyugtató ez a szokatlanság s megnyugtató ez a keménység. Mondjuk most el, hogy mihez voltunk eddig hozzá­szokva? A kock/i kövek kifordultak helyükből, az aszfalton gödrök keletkeztek s ezeknek a gödröknek az veit a tulajdonságuk, hogy az idő múlásának négyzetes aránya szerint nö­velték térmértéküket. Ami ma 1 y u k, abból holnapra gödör lesz, ami ma gödör, az holnapra kátyúvá válik. Pár évvel ezelőtt olyan volt a vári s kövezete, mint az elhanya­golt vérbajos ember bőre: tele volt sebekkel s folytonossági hiányokkal. Paloták emelked­tek a fogadalmi templom körül s a város bel­területén ronggyá váltak a kövezetek. A ta­nyai szikéit utak jobb karban voltak, mint a belváros aszfalto ; uccái. A város belső képe olyan volt, mint akadályversenyek terepe. Mult az idő és százszoros költséggel kellett helyreállítani azokat a hiányokat, melyek ki­javítása kellő időben ¿'"Kesobb felhasznált összegek egy töredékét emésztette volna csak fel. S most — kezd hasonlítani a város uccái­riak állapota ehhez a nem is nagyon régi képhez. A városi költségvetés éveken keresz­tül húszezer pengőt vett fel az uccai burko­latok helyreállítására. Majdnem csak tized­részét annak az összegnek, amit a józan és okos takarékosság minden évben kénytelen elkölteni, ha meg akarja takaríta­ni az uccák minden tiz évben történő teljes átburkolásának költségeit. Ez az évi húszezer péhgő volt egyik oka annak, hogy elrongyo­lódtak a szegedi uccák. Az elmúlt évben vég­re szakított a közgyűlés a tékozlásnak, az esz­telen gazdálkodásnak ezzel a rendszerével s nyolcvanezer pengőt szavazott meg arra a célra, amire jobb időben csak húszezer jutott. Azt várta a közgyűlés verejtékes és áldoza­tos töprenkedésekkel munkálva ki az elő­irányzatból ezt az összeget, hogy a kövezők kalapácsaitól lesz hangos s az aszfalt-tűzhe­lyek kéményeitől lesz füstös a szegedi ucca, végre is: a mérnöki hivatalnak nemcsak mód­jában áll, de kötelessége is lesz nyolcvan­ezer pengőnek elköltése az uccák burkolatainak helyreállítására. Amíg a költségvetés nem volt jóváhagy­va, lehetett arra hivatkozni, hogy csak a mult évi költségvetés keretei között szabad gazdál­kodni s nem lehet a felelősséget vállalni a jó­vá nem hagyott határozatok végrehajtásáért. De most már nemcsak az időjárás szerinti, de a naptár szerinti nyárban is benne vagyunk, az esős évszaknak vége, ha van az uccaköve­zósnek és aszfaltozásnak ideális ideje, ugy a mostani az, — miért kell azt bevárni, hogy a város polgármesterének ultimátumok­ban kelljen érintkezni a városi mérnöki hi­vatallal, miért van arra szükség, hogy a vá­ros polgármestere a nyilvánosság előtt ki­adott rendelkezéseivel adjon súlyt a maga és állása enólkül is súlyos szavának, az idő, a körülmények, a rendelkezésre álló pénz miért nem elegendőek ahhoz, hosry külön rendelke­Szerda, 1936 junius 24. XII. évfolyam, 150. sz. Ara ÍO fillér ELŐFIZETÉS, Havonta helyben 3.2« vidéken é* Budapesten 3.ÖO, kUUttldöq t».40 pengd. — Egye« uAm öra h«lki>» nnn tO, vn<6r- é» Unnennap 16 mi- H,r­delétek icívctele laríio sionnl. Megje, rnik netío Kivételével nnootife regoel zések, a nyilvánosság előtt kibocsátott ulti­mátumok nélkül is biztosítsák a műszaki munka soronkivüli végzését? Lehet, ennek oka az is, hogy a mérnöki hivatal még mindig „mellérendelt" hivatal, a mérnöki hivatal vezetőjének sok tekintetben kisebb hatásköre van, mint egy közigazga­tási fogalmazónak, aki önálló tevékenységre megbízást kap. „A polgármester helyett" olykor intézkedhetik egy fiatal fogalmazó, de még a polgármester helyett, még átruhá­zott hatáskörben sincs intézkedési joga a több ügyosztállyal működő, hatalmas apparátusu mérnöki hivatal vezetőjének. Ez az ata­visztikus állapot kétségtelenül nem szol­gálja a közigazgatás érdekét s vannak zökke­nők, félreértések, késedelmek, melyek a hely­telen rendszer mellett fordulhatnak csak elő. Ámde — amiben hibás a rendszer, abban kellene különös és fokozott képességet tanúsí­tani a tisztviselőknek. A tisztviselői lelemé­nyességgel, fürgeséggel, ügyszeretet diktálta buzgalommal kellene legyőzni a rendszer hi­báit. Ha egyetértünk is abban, hogy a mai állapot nem egészséges, egyet kell értenünk abban is, hogy ezt a betegséget enyhíteni és nem fokozni kötelességünk. A polgármester­től, — hiába ruházta fel a törvény közigaz­gatási mindenhatósággal, — nem lehet kí­vánni azt, hogy minden egyes aktát a maga személyes tevékenységével juttasson elinté­zéshez, a polgármester a karmesteri pálcát tartja kezében, nem kívánhatja tőle senld, hogy a zenekar minden hangszerét ő is szó­laltassa meg. De azt megkívánhatjuk, hogy a zenekar minden egyes tagja engedelmesen kövesse karmesteri botjának intéseit s ha egyszer a nyilvánosság előtt le is kopogtatta most a zenekart, ez csak arra legyen jó, hogy annál nagyobb buzgósággal s annál hibátla­nabb összjátékkal igyekezzenek szolgálni az Opusz-t, a Várost. A nemzetközi helyzet napja Londonban és Párisban Nagy külpolitikai vita az angol alsóházban 381 szóval 170 ellen elveiették a munkáspárt bizalmatlansági in­dítványát - „Véget ért a háború, nincs szűkség a megtorlá­sokra" — Ellenzéki képviselők éles beszédei a Baldwín-kormány magatartásáról London, junius 23. Kedden délután az alsó­ház a csütörtöki külügyi vitát követően nyu­godtabb légkörben kezdte meg a munkáspárt bizalmatlansági indítványának tárgyalását. Balfour konzervatív képviselő azt kér­dezte, nem volna-e célszerű bocsánatot intézni Ausztriához azért, hogy magára hagvták az együttes el járás során? Nem irhatnák-c alá ezt a bocsánatkérést az ellenzéki vezérek? Ramborne külügyi államtitkár nem fe­lelt. Ezután Atlee őrnagy, a munkáspárti r'lenzék vezére előadta a mun­káspárt bizab" 'ansági indítványát, amely szerint a kormánynak nincs céltudatos külpoli­tikája, lealacsonyította magát, nem teljesítette a Népszövetséggel szembeni kötelezettségét, ve­szélyeztette a békét és elvesztette a Ház bizal­mát. — Sulvos és keserves megaláztatás Angliá­ra nézve — mondotta — a megtorlások elejté­se. Nem volna méltányos, ha mindenért Eden külügyminisztert hibáztatnánk, mert ő nem szí­vesen teljesítette ezt a kötelezettségét. A kormány elárulta Abesszinját, megtörte a Népszövetséget és meg­semmisítette az e«vfittes biztonsá­got. amelvhen az európai kisállamok annyira bíz­tak. Ezt Tátva, az államok a jövőben nem fog­nak bízni Angliában, nem támogatják a Nép­szövetséget és egymás után ki fognak egyezni a támadókkal. A kormány a regi szövetségi rendszerhez tért vissza, amelv 1914-ben hábo­rúba döntötte a világot. Akkor Szerbia volt Európa tűzfészke. Anglia hadereje ma súlyo­sabb hHvzetben van. mint volt 1914-ben. A bi­rodalom szivét légitámadás fenyegetheti, távol­keleten sok függ Japán jóakaratától és az In­diához vezető ut biztonsága pedig Olaszország magatartásától függ. Sir John Simon belügyminiszter éles szavakkal utasította vissza Atlee vádjait. —• Az ellenzék a Népszövetség kudarcából és az olasz-abesszin viszályból fegyvert kovácsol a kormány ellen — mondotta. A háború véget ért és ezzel a megtorlások is elvesztették létjo­gosultságukat. Az angol tengeri haderő nagy­szerűen megállja a helyét azokban a veszé­lyekben, amelyek bennünket körülvesznek és nem vagyok hajlandó megengedni, hogy csak egv angol ha jó is elsülyedjen az abesszin ügy­ért. még akkor sem, ha ez a hajó reánk nézve győzelmes ütközetben sülyedne el. — Való ténnyel kell számolni. A háborúnak vége van. Ezt az eredményt a megtorlásokkal sem lehet megmásítani, erőszak al­kalmazásával sem lehet a helyze­tet megváltoztatni. Nem hiszi, hogy a Népszövetség egyetlen tag­ja is hajlandó volna erőszakot alkalmazni. Nyíltan ki jelenti, hogv az angol kormány nem ha jlandó az országot arra felhívni, hogv fegy­veres erejével szóljon bele ebbe a viszályba. A bizalmatlansági indítvány elutasítását kérem — fejezte be beszédét. Lansbury, az ismert pacifista képviselő, béke körútjával kapcsolatban hangoztatta, hogy Amerikában azt hallotta mindenütt, hogy meg kell szabadí­tani a Népszövetséget a régi békeszerződések-

Next

/
Oldalképek
Tartalom