Délmagyarország, 1936. június (12. évfolyam, 133-154. szám)

1936-06-21 / 148. szám

———ni i ím i i SZEGED, SMTketdMég; Somogyi ucc« I. cm. Teleloiu 23»33..Klad6MValal, k81c»BnkönyvlAr tegvlroda: Aradi occo 8. Telefonj 13-06.. Myomda: LOw Mpftl neen 19. Telelőn: 13-o«. - TArlrort I* lOTÉlclm: Uélis acvrromae. SteeeO ­Vasárnap, 1936 Junius 21. Ara 1« fillér XII. évfolyam, 148. saj. Előfizetés, Havonta helyben a.^O vidéken «• Budapeilen 3.6Ü, kUllöldöq b.4U pengd. — Egyes izdm Ara beik«» nnn ÍO, vasár- é» tlnneonap '111- »«*­rieieick invr'ele tariid »zc-lpl. Meglc ünii.nctiu KivMri*vei nagonla raggel Szankciók nélkül Amilcor Ansrliinak választani kellett a po­litikai következe lenség és a szankciók fenn­tartása között, Ansrlia habozás nélkül a kö­vetkezetlenséget választotta. Anglia a követ­kezetlenséget választotta, de mintha ez a következetlenség is következe­tes volna. Minél döntőbb súllyal avatkozha­tok bele egy hat Jom a béke és háború mo­numentális kérdésének eldöntésébe, annál döntőbb súllyal kell éreznie és vállalnia a fe­lelősséget is. A felelősség mértékét mindig a hatalom nagysága szabja meg. Akinek állás­foglalásán mulha'ik a háború, vagy a béke, az felelősséggel tartozik az emberiség békéjéért, még ha ki is térne a felelősség vállalásának kötelessége elől. Anglia a szankciók fenntartásának kérdé­sében határozott, de ezzel a háború és béke problémáját döntötte el — a háború ellen és a béke mellett. A békének is vannak szankciói és most — szankciók ütköztek meg egymással: a következetesség szankciói a béke szankcióival. Anglia következet­lenséget mut atott a napi politikában, de következetes maradt évszázados politi­kájához. S ha a következetesség háborút je­lent s a következetlenség békét, akkor An­glia békepolitikája tudott, mert következet­len lenni a politikában, hogy következetes le­gyen a béke akaratában. Az angol politika kiválóságát mindig a realitások hűvös számbavétele biztosí­totta. Anglia nem folytat jelszópolitikát, nem a presztízs, hanem az érdek védelme vezeti minden állásfoglalásában. Amikor ugy látta, hogy a szankciók hirdetése védi a bé­két, követelte a szankciókat s amikor ugy itélte meg, hogy a szankciókkal való szakí­tást követeli a béke, egy pillanatig' sem ha­bozott szakítani azzal a politikával, melyet addig követett. A világ betegágyban fekszik s mintahogy a nehéz beteget a betegség mu* ló, változó tünetei szerint kell kezelni s min­den módot fel kell használni a gyógyuláshoz vezető ut megtalálására, a nemzetközi hely­zetet is a világpolitika változó eseményei szerint kell szolgálni s csak azért, mert egy­szer a tudomány egy orvosságot javait a be­tegnek, nem szabad görcsösen ragaszkodni a választott gyógyeljáráshoz akkor, amikor a betegség tünetei megváltoznak s amikor a betegség maga egészen más kifejletei vesz. A következetesség megölheti a beteget, ha nem a betegség legyőzésében, hanem az egyszer kimondott diagnózishoz s egyszer el­határozott terápiához való merev ragaszko­dásban mutatkozik meg. Amikor azonban ilyen bátor, minden köny­nyü megítéléssel szembeszálló elhatározás­sal tagadja meg Anglia korábbi politikáját, melynek helyességét s célravezető voltát to­vább vitatni nem lehet, felvetődik a kérdés: miért nem szakit ez a világbirodalom m i n­d e n olyan állásfoglalásával, amiről az ese­mények kérlelhetetlen hatása alatt meg kel­lett győződnie, hogy nem szolgálják a békét, inkább útjában állnak neki? A Páris körüli békeszerződésekért is viselnie kell a felelős­séget Angliának, ezek a békeszerződések a i béke frontját sokkal szélesebb arcvonalban \ támadják, mint a szankciók fenntartása. Ha •Xnglián'ak a béke drágább, mint az egyszer kimondott szava, miért nem védi meg a vi­lág békéjét a korábban kimondott szavának fenyegetésétől is? A trianoni szerző­dés reviziója nélkül nincs béke Európában, a békeszerződés az angol ál­láspont kifejezője is, ha az angol világbiroda­lom még a mag-a presztízsét is kockáztatni tudja a béke fenntartásáért, miért nem kez­deményezi annak a békeszerződésnek reví­zióját, amelyik a jogtalanságot és igazságta­lanságot akarta erkölccs és joggá tenni s ame­lyik egy nemzet összetartozó, élő testének szétszaggatásávnl torolta meg a szerződés­készítők tudatlanságát és gyűlöletét. A szankciók hatástalannak bizonyultak s fenntartásuk veszélyeztette volna a békét, a békét szolgáló s a realitásoknak engedelmes­kedő Anglia veti ki kezéből először a maga­kovácsolta fegyvert. Ámde a trianoni szerző­dés fenntartása is veszélyezteti Európa bé­kéjét: — miért nem következetes a béke szol­gálatában következetes Anglia ebben is s mi­ért nem üzen hadat minden olyan politiká­nak, minden olyan szerződésnek, álláspont­nak és felfogásnak, melv nem a békét, de fi háborút szolgálja? Likvidálni kellene az eges;/ európai politikát, a kölcsönös biztonság el­vét, a barátsági szerződések rendszerét, e hatalmi egyensúly fikcióját, mindazt a kísér­letet, próbálkozást, kezdeményezést, amitől ez a botor világ békét várt s ami nem ho­zott rá mást, csak nyomort és szenvedést Lássunk hozzá egyszer már mindennek fel­göngyölítéséhez, amit a háborús szellem e maga képére és hasonlatosságára alkotott a háború szolgálatában a béke ellen s ha a világ hatalmai megszüntetik Olaszországgal szemben a szankciókat, fogjanak hozzá a bé­keszerződések szankcióinak megszüntetésé­hez is. Ne csak a Földközi-tengeren legyen béke. Legyen béke az egész világon! Hangos viharok között vonult nyári pihenőre a képviselőház Izgalmas jelenetek között interpellállak a Nep-szervezkedésrftl és a frontharcosokról — MafoJcsy Máfyós a póriszervezésről, Klein Antal az egykézrendszerről, Szecsey a hadikölcsönkárosuliakról — A bel­ügyminiszter válasza Gaál Olivérnek Budapest, junius 20. A képviselőház szombaton délben tartotta utolsó ülését a nyári szünet előtt. Napirend szerint először megválasztották a 33-as bizottságba küldendő 22 tagot. A névsorolvasás közben, amikor a jegyző gróf l'eleki Jánost szólította, az ellenzéki padsorokban nagy zaj támadt: — Hol van, hol van? — kiáltották a balol­dalról. Berg Miksa báró igy kiáltott: Vissza jön, mint SeftsikI... A szavazatok összeszámlálása közben heves ösz­szeszólalkozások vuí luk. A 33-as bizottság tagjaivá a következő képviselőket választották meg: Bud János, Csizmadia András, Eckhardt Tibor, Eszterházy Móric gróf, Hegedűs Kálmán, Ivády Béla, Kenéz Béla, Klein Antal, I^akatos Gyula, Lányi Márton, Marton Béla, Mayer János, Mecsér András, Pesthy Pál, Petró Kálmán, Has­sa y Károly, Reményi-Schnel'er Lajos, Bonkay Ferenr, Schandl Káro'y, Temesváry Imre, Wolf Károly és Zsindely Ferenc. Sztranyavszky elnök ezután bejelentette, hogy Peyer Károlyt annakidején — mint emlékezetes — kizárták a Házból, ebből 26 ülésnap eltelt már. Javasolta, hogy a még hátralévő 4 ülésnapra hatálytalanítsák a kitiltást. A Ház elfogadta a javaslatot. Az elnök ezután javasolta, hosrv a Ház iiléeét bizonytalan időre napolja el. Következtek az interpellációk Matolcsy Má'yáj a jobboldal é* a közép zajos küzbeszólásai közben, a Nep, H'eíve Marton Béla szervezkedését támadta, hangoztatva, hogy Mar­ton szervezkedése félretolta és elvitte a miniszter­elnöktől meggyőződéses hiveit és olyanokat állí­tott a szervezkedés élére, akik érdekből léptek a pártba. Emellett megfélemlítették a közigazga­tást is, ez pedig súlyosan káros az ország nyugal­mára. Amikor beszédideje lejárt, meghosszabbítást kért, a többség azonban nem járult hozzá. Klein Antal a németországi állatkivitel ügyé­ben interpellált. Az volna helyes, ha szabad ver­seny volna. Meg kell embt;eni, hogy eddig isme­retlen szövetkezet, a Falu szövetkezet is 5 száza­lékos kiviteli kvótában részesül. Ennek a szövet­kezetnek célkitűzése és szállítása cl'.s.itjtes a szö­vetkezet fogalmával. Nagy vihar a frontharcosok szervezkedési szabadsága körül Gaál Olivér arra kért választ a belügy minisz­tertől, hajlandó-e elismerni a világháború rok­kantjainak, frontharcosainak és hadviseltjeinek szervezkedési szabadságát. Ellenkező esetben kö­telességének tartaná, hogy a nemzet színe ©lőtt felhívja a világháború katonáit és rokkantjait, hogy szervezkedési szabadságuk elfojtásáért, hely­zetükért felelős személyek feldősségievonását ha­tározzák el és vagyonuk elkobzását követeljék­Kozma Miklós belügyminiszter válaszolt az interpellációra. Tiltakozott Gaál Oli­vér beállítása ellen. A pártpolitikának is lehetnek határai — mondotta — és a világháború sebesült katonáit, az árvákat és a károsultakat pártpoliti­kai célokra felír;. --¡'ni nem lehet. Nem hajlandó

Next

/
Oldalképek
Tartalom