Délmagyarország, 1936. május (12. évfolyam, 108-132. szám)

1936-05-07 / 113. szám

6 DÉLMACiyARORSZXG 1936 május 7: Nemzeti Hitelintézet székházában, Széchenyi-fér 3. szám alail Peffi-Iéle üzlelhelyiséa aunusztus 1-re kiadó. lanu, hogy az átalakításokról nem volt miniszteri intézkedés, ő a munkát nem is vette át az építést vezető mérnöktől. Elismerte, azonban, hogv az építésre munkásokat rendelt ki és pénzt fizetett ki. — Hát hogy merte ezt megtenni, ha ön szerint ez jogtalan? Nem félt, hogy felelősségre vonják? — Nem. Mert nem én voltam a felelős, hanem az, aki elrendelte! Dr. S á r a y : Ugyan kérem, régi tisztviselő létére, hogy mondhat ilyeneket? Tanú: Hja, ha valaki arra hivatkozik, hogy főnöke neki elsősorban barátja!... Ami ott történt, azt Pettykó rendelte el Halmos mérnökön keresztül. Pettykó: ön arra hivatkozik, hogy milyen kitűnő gazdasági vezető, miért teszi magát nevetségessé ilyen beszédekkel! ön elrendel építkezést, fizet munkásoknak, anyagokért ezreket és akkor ¡Íven védekezésekkel áll elő! A tanú elmondotta ezután, hogy ő is átalakította a lakását 4000 pengős költséggel és ez ellen senki sem emelt kifogást. Elmondotta, hogv nála is csempézték a fürdőszobát, de azért, mert később azt mondotta, hogy Pettykónak is csempézik a fürdőszobá ját és az gazdaságosabb is, mint az olajfestés. Elismerte, hogy a parkettákat Pettykó részére ő rendelte meg és ő fizette ki, senki sem kifogásolta a dolgot. Dr. Lázár: Legyen szabad hivatkoznom arra, hogy Dréhr Imrének sok intézkedését nem kifogásolták, mégis fegyházat kapott. Itt is kaphatott volna fegyházat — valaki. Pettykó: Fog is — fogházat! A tanú szerint Pettvkó nagy fényűzéssel rendezte be hivatali szobáját. 500 pengős bútor is megfelelt volna oda. — Hogyne, gyalulatlan fapad és asztal is megfelelt volna — viszonozta az elnök., — Annyira fényűző volt, hogy professzorok is szóvátétték! Sára v biró — Lássa kérem, a professzorok itt nem kifogásolták az irodaberendezést! K1 e i t s c n ügyész: ön ugvanazokat a refréneket használja, mint a vádlott. Részéit ön a vádlottal, adott ön neki adatokat? Tanú: Én nem adtam neki adatokat, de beszélgetni beszélgettem vele... Pettykó: Tgaz-e az. hogy' ön kért engem ¿rra. hogy eszközöljek ki lakást az ön részére. Tanú: Nem kértem meg, Aak azt mondottam, hogv szivesen venném, ha az én érdekeimet is képviselné... Pettykó: Hogy jutott ön a lakáshoz? Tanú: A rektor ur közölte, hogv a miniszter kiutalta a Leszámoló-palotában és egyezzünk meg a lakások felett. Pettykó: Szóval ön az én hozzájárulásommal kapott ötszobás lakást! Tanú: ön meg az én hozzájárulásommal kapott négy szobát! Az elnök a vita során figyelmeztette Soókyt, hogv nem illik az ellenszenvet olyan nyilvánvalóan kimutatni, ahogy ő teszi, ha az ember valakivel szemben ellenszenvet érez, n/\ fojtsa mngáha ... Dr. Lázár azt firtatta ezután, igaz-e, hogy Pettvkó egy hölgy kíséretében nézte meg leendő lakását. Elnök: Legyünk lovagiasak, a hölgyeket rie bántsuk, a magvar törvények lovagiasak! Ezután a tanú fiának, dr. Soókv Gábornak Ggvéről telt vallomást. Soókv István „eltiprására" tértek ezután rá. Az elnök újból figyelmeztette a tanút, ha valamelyik kérdésből kár, vagy szégyen háromlik rá, nem köteles vallomást tenni. — önt igazságtalanul üldözte és eltiporta Pettvkó? — kérdezte az elnök. Soókv kijelentette, hogy Tóth professzor halála utón. ahoi csak lehetett, kisebbítette őt. Elnök: Miből állott ez? Tanú: Beszüntették a tanulmányi segélyt a minisztériumban és ebben az ő keze volt. Elnök: Mi van még? Tanú: Elvette a kocsi felett való rendelkezési jogot és ezzel a kocsis előtt megszégvenilett. Elnök: Tud talán még valamit az igazságtalan üldözésre és eltiprásra? Tanú: A számadásokhoz nem volt köze, mégis azt követelte, hogy a számadásokat mutassam meg neki. Megmutattam, később ezt beszüntettem, de mégis bemutattam még egyszer neki. Egy hitelkimutatást is kért egy alkalommal, holott ez sem tartozott hozzá. Amikor azután tovább nem mutattam be neki, S z é n er vitte be Pettvkónak az ő háta mögött és akkor azt üzente néki, hogy az nem jó, ujat kell csinálni. Pedig ezt a kimutatást Mágyar y államtitkár meg is dicsérte. Elnök: Van még valami? Tanú: 29-ben volt két jutalmazás, Én kaptam 500 pengőt, Széner 1000 pengőt. Ebben is Pettykó kezét láttam, ez is az én megszégyenítésem volt. Pettykó, amikor panaszkodtam neki, gúnyosan mosolygott. Aztán egyizben segélyeket kaptunk, Pettykó 500 pengőt, én 300 pengőt. Elnök: Ki utalványozta ezt? Tanú: Magyary! Ezt közösen beszélték meg a sértett lakásán."Ezzel is engem szégyenített meg és tiport el. Elmondotta ezután a tanú. hogy az ő avatásához szükséges pénzt Pettykó adta kölcsön. Pettykó ezután elutazott, majd néhány nap múlva a questura utján azt kérte, hogy küldjék utána az összeget, mert szüksége van rá. Ez is fényes bizonyítéka annak, hogy lehet valakit simán becsületében megtiporni. Pettykó: Van-e tudomása arról, hogy én akkor elengedtem a magam részéről az ön és a fia avatása után járó dijakat? Tanú: Ez igaz. A tanú ezután elmondotta, hogy Pettykó azt állította róla. hogy eladósodott ember. Elnök: Iratott-e ön váltókat alá? Tanú: Igen, írattam. 3fi00 pengőt vettem fel váltóra. Sáray biró: És ezzel minden adósságát kifizette? Tanú: Igen. Sáray: Biztos? Tanú: Legalább is nagyobb adósságok nem voltak. Elnök: Csak ez volt az oka felfüggesztésének? Az iszákosság nem? Tanú: Az nem. Az elnök ezután egy sereg esetet sorol fel amelvre a tanú tagadólag válaszolt. > Vádlott: Szíveskedjék megengedni, hogy a tanú védelmére mindent elmondjon... Elnök: Nem tiltottam meg! De még megtilthatom! Vádlott: Elnök ur helyzeténél fogva ezt megteheti. Elnök: Ezért rendreutasítom! Ne feleseljen velem! A törvényszék egy órakor félbeszakította a tárgyalást és délufón négy órakor folytatta Soóky István kihallgatását. Elmondotta a tanú, hogy távozása IGYUK a Buda' est Székesfőváros Asványvizüzeme által forca^omba hozott „Narmaft"-áfványvizét amely a közismert „HuTigária"-&yégyviz szénsavval tc'itett bor és üditővize. Kapható mindenütt. — Főlerakat: Schwarcz E. és Fia. Szeged után Pettykó lett a gazdasági hivatal főnöke, nem tud azonban arról, hogy ezt az állást „magának megszerezte" volna. Arról beszélt ezután, hogy Pettykó a felfüggesztése után azt mondotta neki, hogy mindent el fog követni annak érdekében, hogy 6zámára ez az ügy simán befejeződjék. Nem sokkal később azzal az űzene tel küldött hozzá valakit, hogy adjs át íróasztalát, másnap pedig levétette a gazdasági hivatal ajtajáról az 8 tábláját is ugyanakkor azt is mondotta, hogy Soóky csak „volt igazgató", többé nem tér vissza. Az alnc" ezután arról kérdezte, hogy mi volt a felfüggesztés oka. Elismerte ekkor a tanú, hogy az iszákosság is oka volt eiínek. — És ez megfelel a valóságnak? — kérdezte az elnök Soóky iagGdta, hogy iszákos lett volna, nem részegeskedett, ha néha ivott is, ez még nem tekinthető iszákossjágnak. Elmondotta ezután sorjában, hogy azok az esetek, amelyeket ellene felhoztak, szerinte hogyan történtek. A Lehotay-féle vendéglőben italozás közben valakit drasztikus kijelentéssel megsértett. Ai illet'» követelte, hogy vonja vissza a sértést, am;e ő nem volt hajlandó. Az illető ekkor fe* léje indult, közben egy székben megbotlott éa estiben őt is magával rántotta. Elmondotta ezután azt a kávéházi esetet, amelyre vonatkozólag Taiszer szobrászművész tett a biróság előtt vallomást, Szerinte a dolog ugy íörtént, hogy Taiszer hivta meg őt feketére, annak ellenére, hogy Taiszernek nem volt pénze, de neki sem. Amikor fizetésre került a sor, Taiszer kijelentette, hogy nincs pénze, de majd kifizeti. Néhány nap múlva Taiszertől megtudta, hogy a számla még nincs rendezve, mire ő kifizette az összeget. Az elnök megjegyezte, hogy ezt az esetet Taiszer egészen máskép mondotta el. nevezetesen, hogy ő volt Soóky vendége és amikor Soóky a fizetéskor pénz után keresgélt a zsebében, a pincér megjegyezte, hogy „ne keressen, mert ugy sincs ott pénz". A tanú kjelentette, hogy Taiszer vallomása nem felel meg a valóságnak. Amikor Frőlich professzor lakásába betévedt, nem volt ittas. Csak ugy történhetett meg a dolog, hogy rossz lépcsőn ment fel az épületbe, ahol akkor még nem ismerte a járást. Mivel a professzor lakása az övével teljesen egyező beosztású volt, könnyen eltévedhetett. Az ajtó mögül hangokat hallott és az egyik hangban fia hangját vélte felismerni. Amikor a lakásból kiszólt valaki, hogy ott nem laknak Soókyék, még boszszusan visszaszólt, hogy ne tréfáljanak vele, hanem engedjék be. Elmondotta ezután, hogy egyizben egy olyan társasággal ült együtt, amelyben Széner is benne volt, Széner akkor azt mondotta neki, hogy Pettykó megbízásából már egy félesztendeje gyűjti ellene az adatokat, ő ugy értelmezte a dolgot, hogy ..Borban az igazság". Kihallgatása végén tagadta, hogy a vádlottak bármelyikévek is adatokat bocsájtott volna rendelkezésére. Dr. Kleiltsch Imre ügyész hosszasan indokolta, hogy miért ellenzi a tanú megesketését Először is Soóky bűnpártolás g-yavujába kerülhet. mert esetleg ő adott a vádlottaknál' adatokat, de ellenzi azért is, mert a tanú a sértettel szemben kihallgatása során nagymér tékben elfogultnak bizonyult és végül ellenez te azért is, mert vallomásának egyes része valótlanoknak bizonyultak. Az elnök dr. Lázár Ferenctől, mert ai ügyész beszédét zavarta, megvont-a a szót. A biróság Soóky megesketését elrendelte, mert mellőzésére törvényes okot fennforogni nem, látott. Az elnök a tárgyalás végén kö zölte, hogy csütörtök reggel folvtatják a tár gvalást