Délmagyarország, 1936. május (12. évfolyam, 108-132. szám)

1936-05-03 / 110. szám

io DCLMAGYARORSZAG 1936. máius 5. t pii fi r a ASZTALOS-ARII PADLODESZKA KEMENYFfl-DESZKfl és PALLO ENYVEZET1 LEMEZ 179 Akdcosziop, léc, Karói BACH eleloi 11-26 A> 11-27. Szt István lér. Párisi krt 35.(v.Somlótelep) I Újszeged, Bethlen u. 35 A HALLGATO-CSARDA REGENYE Irta HERKE MIHÁLY I. Rossz időket éltünk, rossz csillagok jártak ... Fujt már fölülről Ráday szele. Híre kelt, hogy a kormány megunta már a puszták dicsőségét: a szegénylegények aranykorát Királyi biztost küld ív a szegcdi várba, hogy veressen azok kazama­táira uj zárokat és tegye lakat alá ama hires da­rutollas legényeket, akiik közel félszázad óta vol­•ak urai a pusztáknak. Időt, meg hatalmat adott a kormány Ráday gróf­nak. Do adott neki eszközt is> Ez utóbbiban nem is igen volt válogatós. Ezt legjobban tudnák bi­zonyítani a szegedi vár mohos kövei, amelyekből még m.i is helyén áll egy fekele, bomladozó tö­meg a négyszáz esztendős kőhalma z, amit vala­nikor Mária Terézia-kapunak hívtak. Abban az időben, amelyből ez a kis törtéinél szól, Szeged határát bújta n nagv „gavallér" Is, a leg­híresebb szegénylegény: a Sándor. Csak abban az időben lefogyott volt már a bandája... Ráday neve nagy riadalmat keltett a pusztában. E név hallatára csak a bátrabbak, a kitartósabbak ma­radlak meg a vezér mellett, a többit szétszórta nádav szele. Híres volt akkor Szeged környékén (ma idegen mnrlalócok földjén) a Hallgató esárda. tfevét onnan kapta, hogy mindig csöndes volt. De persze esaik nappal. Éjszaka kevésbé. Hol nóta, hol furulya, hol meg muzsikaszó verte föl nem az ivóját, hanem pincéjét, titkos zugait: odalent a föld alatt. Ahonnan aztán nemigen hallatszott ki ¡1 muzsikaszó, se a jajszó. Méltán nevezték tehát akkor ama címeres pusztai fogadót Hnlljrató-esár­riának. Mikor ideért a híre Ráday grófnak, aki a sze­gedi várból fogja majd pattogtatni paragrafusok­hői font ostorát, valójában nem a szegénylegények ijedlek meg, hanem a csendbiztosok és a pusztai kapitányok. A puszták fiainak mindegy lett volna, akárhol éri majd utói őket Rádny keze. Amazoknak azon­ban nem lett volna mindegy. Olyan a ]ó csendbiztos, mtait a jó kutya,: nem tür meg a házatáján idegent, akár ember, akár kutya Tegyen az Amint rossz kutya az, amelyik idegent ereszt a portájára, azonképpen rossz Csend­biztos volt az, akinek határában betyár tanyázotl Ezt Ráday is ígv fogla fel. S ha így fojjta föl. ,.!<kor e/.t u tényt Ráday nem előnyére, dc hátrá­nyára tudja majd be a csondbiztosoluiak. Tudták ezt jól a rsendbiztos urak Is. Megindult tehál a tisztogatás. Mindegyik meg akarta tisztítani a maga kerü­letéi a másik rovására. A Hallgató-csárda akkor a leghíresebb csend­te/los kerületébe tartozott. A nevét nem akarom megmondani. Betyáradta néven nevezem őt, vagyis ugy, ahogy a szegénylegények nevezték maguk közt: bet.várhnjtónak. Ez a betyárhajtó komiszáros volt az első, aki Háday hírére hozzálátott, hogy megtisztítsa a ma­iin kerületét. De hogyan? Nem kis fejtörés után Végre elhatározta magát. Két fegyverrel indult neki. Az egyikkel még min­dig győzött, ez a szerelem volt. A másikkal leg­többször ő győzetett le, ez a puskapor volt. Most igy gondolta: összekapcsola a kettőt... A kettő­vei együttvéve, talán csak nem vall kudarcot. Ha a csók nem, a puskapor majdcsak helyére talál. Kipödörte dtis, fekete bajuszát rózsaillatú ke­nőccsel. Aztán begombolta ezüstgombra a feszülő attilát, fölverte kordován csizmájára a tarajos sarkan tyul. A másik munkája már gyorsabban ment. Meg­írt tizenkét darab engedélyt, egyenkint két-két font puskaporról... Mikor lepecsételte, a megyével alá­íratta ... Kell a puskapor a pandúroknak; «okat lövöldöznek azok. Mikor megvolt a puskapor, mind a huízonnégy .ontot bepakolta bőrzsákba, amit betakart viaszos­vászonnal és csomagjával eicyütt fölkapott lovára. Förgeteges nyári éjszaka volt... Olykor nagyot dördült, máskor meg nagyot csattant. A büszke paripa fölszegte nyakát, horkolt, ficánkolt, de a tarajos sarkantyú észreléntelte... Egy óra mul­tán a Hallgató.csárda kapuja előtt állt meg, sö­rényes homlokát oda is ütötte a kapuhoz. Ekkor is csöndes volt a csárda. Hallgatott. Csak egy szál sovány gyertya világa pislogott ki a söntés ablakán. Ez jó jel, gondolta magában a betyárhajtó ko­miszáros. Itt vannak... Ha nem volnának itt, nem egymagában pislogatna az a sovány gyertya­szál, hanem többedmagával. Mert a Boris azt tar­totta, ha nincs vendége, ki kell világi tani az ivót, hadd menjen a fény, szálljon az éjszakába tudtul adni, hogy a szép hallgató Boris vendégre vár. Amikor azonban vendége volt, nem kellett a hí­vogató. Ekkor elég volt már £gy szál gyertya is... Jól tudta ezt mind a betyárhajtó komiszáros. Mikor lova feje odaütődött a csárda kapujához, tudta már odabent a Boris is, ki van odakint így szokott járni a betyárhajtó komiszáros akkor is, ha csókot hoz, akkor is, ha vinni akar. Sietett is Boris ajtót nyitni Ekkor bent volt már lovával a komiszáros. Kan­társzáron vezette be és oda akasztotta azt szem­be az ivó ajtajával, egy eperfa ágához. A kápáról leemelte a bőrzsákot és vitte magá­val az ivóba Boris mosolyogva nyújtotta felé a száját. A komiszáros azonban nem akarta észrevenni Boris elpirult... Rosszat sejtett, de azért a mosoly nem esett le a két piros ajkával. Majd odabent. Szaporán nyitott ajtót és csicsergett: — Isten hozta, tessék, biztos ur... Csak odabent pödörte meg kaokiás bajuszát a biztos ur. De a csók akkor ls elmaradt. Ehelyett azonban beszélt a szeme, a nézése. Elégedjen meg a Boris egyelőre azokkal. Ehelyett azonban Boris legnagyobb meglepeté­sére. hirtelen szakadt ka belflle a szó: — Hányan vagytok, Boris? Boris arcán megfakult egy kicsit a két piros ró­zsa, de azért nyugodtan felelt. — Amint látja a biztos ur, rpymagani vagyok... — És máskor csakis ez érdekelte a biztos urat. Ilyenkor mindig kijárt nekem valami... — Tudom — mosolygott a csendbiztos —, azt ma is megkapod tőlem, de csak ugy, ha igazat mondasz. Felelj hát... — Sötét a házad, csak egy szál gyertya ég, ea azt jelenti, hogy nem magad vagy. Mondd mftfj tehát, hányan vagytok?... Előbb azonban ülj lé ide, velem szemben. így... — És most hadd halljam, hányan vannak itt? Mert, hogy itt vannak, azt tudom, csak azt nem tudom, hol és merre? Ebbe a titkodba nem avat­tál még bele. De ma megkapod egyszerre mind a kettőt, ha Igazat mondasz, Boris. — Nos? Hallod, odakint menydörög. villámlik, csapkod az Istennyila... Ilyenkor fedél kell a rossz kutyának is ... — Hányan vannak itt?.,. Ma, ha akarod, job­ban ölel a karom, szerelmet hoztam Igaz sióért Itt vannak mindnyájan? A menyecske- bogárszeme fölvillant. Mindig égett a szája, ha megcsókolta a csendbiztos De jobban égett még szájánál is a szrfve .. Hiszen ré­gen rabja volt már annak. De ha mindkettőt i! ¡9 égetné ma a vágy, ma akkor srm mondana iga­zat. Mert ma nála van mind a tizenhárom. És a tizenhárom nem e.gv élet. A komiszáros szeme jól látott. Látta, hogy Boris nem mond igazat. — Boris, amint látod, egymagam jöttem, pe­dig jöhettem volna huszadmagammal is. És elvi­hetnék Innen nem egyet, de veled együtt tizenné­gyet. De ém azt akarom, hogy n tizenhárom mi­eától menjen innen el. te pedig maradj itt nekem... — Ha tehát nem mondasz nekem Igazat... — Akkor elvisz innen a biztos ur egymagamat — szólt közbe Boris és szemeinek fekete villá­ha belecsapott a biztos ur arcába, onnan meg a két fekete szemébe, amelynek mézes nyilai szinte átverték a Boris szivét. De ma lepattant arról még a szerelem nyila fs és dacosan nézett farkas­szemet a daliás emberrel. — És akkor sem mondanál Igazat, Boris, ha bé­kót veretnék most mind a két karodra ... meg a derekadra is — kereszfbékót? — Még ha nem ugv veretné, de maga verné azt a békót a két karomra is. meg a derekamra is. a maga két karjával, ugy, amint szokta, ma akkor sem mondanék egyebet, osak azt, hogy magam vagyok. Magamat megvasalhat, el is vihet, ahogv akarja a biztos ur ... Minden külön értesítés Helyett! Wolf Miksáné szül. Németh Erzsébet ugy a maga, mint gyermekei: Kó­nya Béláné Wolf Klára és Magay lajosné Wolf Borbála, valamint az _ egész rokonság nevében mély szomorúsággal jelenti, hogy áldott emlékű jő férj, apa és nagyapó WOLF NIKSA földbirtokos. Szeged szab. kir. város törvényhatósági bizottságának tagja folyó KŐ T-en vá­ratlanul elhunyt. Folyó hó 3-án, vasárnap délután 3 órakor a szegedi zsidó temető cinter­méből helyezzük örök nyugalomra. Szeged, 1936 május Kő 2. KÓNYA BÉLA KÓNYA KLÁRIKA MAGAY LAJOS MAGAY ANIKÓ vejei MAGAY DANIKA unokái LEGYEN ÁLDOTT DRÁGA EMLÉKE! Részvétlátogatások mellőzését kérjük­Külön villamoskocsik a Dugonics-térről délután fél 3 órakor indulnak". Elsőrendű uri szabóság! Rangián kabátokat, tropikál, szmoking, zakó öltönyöket, átalakításokat és favi* tásokat legolcsóbban készítek. Boros István angol uri szabó

Next

/
Oldalképek
Tartalom