Délmagyarország, 1936. május (12. évfolyam, 108-132. szám)

1936-05-28 / 129. szám

Dfl. MACiyAROKSZACi Î936 május 28. Ha szép és divatos akar lenni, DllMS Akkor II II II IIQ fodrászhoz kell menni. Tartós ondolálás, hajfestés, hajszőkités a legmodernebb eljárás szerint. Stegedy Tisza Lajos körűi 19. GYÁSZJELENTÉS a mihdennapi két korsó — egy vágás haláláról (A Délmagyarország munkatársától.) Ha az ember nem révedezne el néha visszafele néző szemmel a régmúlt időkön, talán észre sem ve«, né azokat az apró-cseprő változásokat,_ amelyeken keresztül megy lassankint az egész été*, de amelyek éppen kicsiségük miatt jelentősek. A nyomorúság több, mint két évtizede tépi, cibálja mindazt, ami Valamikor az életünkhöz tartozott, sorra leszaggatja róla a színeket, a hangulatokat és talám nem is ad cserébe értük semmit. Ha egy n) Kip van Winkle most ébredne föl husz esztendős álmából, föltétlenül észrevenné, hogy eltűntek Szegedről, valószínűleg más városból is, a hajdani söröző társaságok, amelyek a déli órákban megtöltötték a vendéglőket és a sörcsarnokokat minden áldott napon. De eltüotek a régi eörcearnokok nagyrésze is, ezek a meghitt, kedves délelőtti bohémtanyák, amelyeknek sósktfli-morzsás asztalai körül alakult ki hajdanán a közvélemény az élet aktuális kérdéseiről, a politikáról, a városi közigazgatásról, a művészeti élet eseményeiről, a színházról, a társulatról, a primadonnáról, a hőstenorról és a baritonról. Itt születtek meg. a frissen csapolt sör és a békebeli brltannlka kellemes illatfelhőjében a nagyratörő, szép tervek, itt szövődtek a békevilágot benépesítő ragyogó álmok, sokszor itt dőltek el évtizedes közéleti harcok, itt támadtak és itt simultak el az ellentétek. Ma, különösen hétköznapokon, üresek és elhagyottak eeek a esarnokok, a pincérek unatkozva áosorognak közöttük és szinte csodálkozva néznek arra a vendégre, aki fölnyitja az uccára nyiló kettős ajtót, letelepszik valamelyik üres asztal mellett éw bizonytalanul, bátortalanul adja föl a rendelést a pincérnek, — Kérek egy borjuzónát, meg egy pohár vilá. go* sört... Fölmerül a kérdés, hogy öi okozta elő ezt * változást, mi Irtotta kl a söröző asztaltársaságokat, hova lettek azok a mosolygós arcú, rendszerint már pocakosodé, vagy — ahogyan Móra Fereflc mondta — hasban-vállasodó, hangosan beszélő, nagyokat nevető urak, akik mindennap, mindig ugyanannak az órának szinte ugyanabban a percében leftltek a törzsasztal mellé, megszokott és elidegeníthetetlen helyükre és a következő pillanatban a pincér, aki nem ls várta a rendelést, csak az ablakon keresztül figyelte az érkezőket, már oda is tette a habostetejü korsót az asztalra. Tagadhatatlan, hogy rész« van ennek a váltófásnak előidézésében az általános elszegényedésnek is, de a főoka talán, legalább is így mondják a kérdés szakértői, nem ez. Hanem az emberek természetének megváltozása. Mert ma azok sem sőrznek, akiknek módjuk lenne hozzá. Szinte kivégzett az jt régi emberfajta, • mely minden nap, télen, nyáron, napsütésben, hófúvásban, megjelent délelőtti söröző s/aztaltársatágában és megitta a maga változatlanul egyforma sörkocupetenciáját, a két korsó-egyvágást, •agy sí egykorsó-kétvágást. Es ugy hozzátartozott az életéhez, mint az ebéd, az ebédutint fekete, vagy mint a levegő. — AÍ emberek — mondta s kérdés egyik kiválő iteakértöje, idegesebbek lettek és bánmilyen furcsán ls hangzik, a nagy munkanélküliség ellenére »•m érnek rá arra, hogy akárcsak félórára is batelepedjenek • söröző-asztal mellé. A sörözéshez • béke nyugalma és biztonság» kellett és tm ez tünt el az életből nyomtalanul. Eoenfélfll takarékosak, szinte rsugoriak lellek az embfcrak. Sajnálják a sörért, a sóskifliért, a ringliért, vagy a zónáért a pénzt. Rájöttek arra, hogy ez fölösleges kiadás, lukszus, tehát lemondanak róla és le is szoknak róla. * A hajdani sörözőtársaságok tagjainak nagyrésze tisstviselőember volt, aki leszaladt hivatalából egy-egy félórára, amikor elkövetkezett délfelé a találkozás ideje és megitta a maga söradagját. Ma nem igen szaladgálhatnak el íróasztaluk mellől a tisztviselő-urak, mert a hivatalokban is megszűnt az a patriarchális hangulat, amely a háború előtt körüMengte a tintapettyes Íróasztalokat. Maradnának igy a nyugdíjasok az ezüstbotos öregurak, akiknek idejük és pénzük is lenne ehhez az ártatlan szórakozáshoz és akik valamikor a söröző asztaltársaságok rendithetetlen törzskarát alkották. — Ma a nyugidijasok a legtakarékosabbak — mesélte informátorunk — és ami a legföltünőbb, az agglegény nyugdíjasok köréhen dühöng főképpen a takarékossági láz. Nagynyugdiju, magámyo(A Délmagyarország munkatársától.) Nemrégiben a Szegedi Kereskedők Szövetségének füszerszakosztálya mozgalmat indított, hogy a füszérkeréskedelmet is szakképesítéshez kössék. A kezdeményezők azt kívánják, hogy füswrüzlétet eaentul csak az nyithasson, aki erre előzően képesítést szerzett, vagyis meghatározott időn belül, mint tanonc a füszerkereskedelem szakismereteit elsajátította és az ismeretekből levizsgázott. A képesítés hivei azzal érvelnek, hogy a füszerszakmában, különösen az utóbbi időben rengeteg olyan letört és tönkrement elem nyitott üzletet, akik azelőtt más pályán működtek és semmi előzetes szakismeretük sincs. Ezek a más pályán tönkrement elemek kárt csinálnak a füszerszakmának és ezeknek köszönhető — mondják a képesítéshez kötés hivei —, hogy a kereskedelmi miniszter legújabban ukázszerü rendelkezésekkel, drákói szigorúsággal kötelezte a füszerkereskedéseket a legelemibb közegészségügyi rendszabályok megtartására. Holott köztudomásu, hogy a szakmájukat szerető, tanult fűszereseket a múltban ilyen elemi dolgokra nem kellett figyelmeztetni. A Kereskedők Szövetsége egyik múltkori ülésén tárgyalt a füsaerkereskedelem képesítéshez való kötéséről és elhatározta, hogy ennek érdekében akciót indit. A szegedi mozgalom hire eljutott más városokba is és mindenfelé kívánják a füszerszakma képesítéshez kötését. Most a kereskedelmi minisztérium elhatározta, hogy magukat a fű szerkereskedőket kérdezi meg, kivánjik-e a szakma képesítéshez való kötését. Á minisztérium rövidesen kérdőiveket bocsát ki, az érdekelteknek ezen kell kifejteniük véleményüket a képesitéskőtésről. Ha a többség emellett foglal állást, akElsőrendű kárpitosmunkák, medern fotelek, reeamíák, Árváimat, pentes kiszolgálás. Sachs Nándor n kárpitosmester, Oroszlán ueea 8. san, családtalan-ul élő öregurak a takarékba hordják a pénzüket, elsajnálnak magúiktól minden őrömet, ami pénzbe kerül. Sokról azt sem lehet tudni, hogy kinek gyűjti a szépen, szabályosan szaporodó százasokat és ezreseket, mert hozzátartozója nincs. így aztán üresek maradnak a kerekasztalok, egyre ritkábban süvölt végig a diadalmas, Ínycsiklandó kiáltás a söntés felöl, hogy „friss csapolás .. Legfeljebb vasárnap népesednek be a csarnokok, akkor rémlik vissza valamicske a békebeli hangulatokból, de a vasárnapi közönség tarka, változékony, nincs állandó karraktere, hiszen a legtöbbször véletlenül alakulnak össze a társaságok és Így karrakterizáló hangulat nem ls támadhat körülöttük. Meghalt a régi sörkultusz és — talán — kér is érte. Annyt kedvesség nyugalom, szépség volt benne, amennyi csak a béke szent és öröknek hitt nyugalmában lehet. Kár érte. Nélküle szürkébb, szegényesebb lett az életünk. m. 1. kor a minisztérium rendelkezéssel kimondja a képesítésnek kötelezettségét. Nem kétséges, hogy a fűszeresek többsége országszerte a képesités bevezetése mellett foglal állást. II féri, a feleség, két hold föld és a bérlő (A Délmagyar ország munkatársától.) Török Mihály sövényházi gazdálkodó került ezerdán a biróság elé zsarolással vádolva. Török érdekes módon került a bünpörbe. Hosszú időn keresztül különváltan élt feleségétől, pedig az asszony ezerette volna, ha férje visszatér hozzá, erre azonban a férj nem volt hajlandó. Törökné, hogy visszaszerezze férjét, anyagi áldozatokra ie hajlandó volt és felajánlott férjének két hold földet arra az esetre, ha visszatér hozzá. A két hold föld megingatta a konok Törököt és elfogadta az ajánlatot. Törökné a földet átíratta férje- nevére és igy helyreállott a béke a családban. Történt azonban egy kis baj ie. Ugyanis a földet az asszony már előbb bérbe adta, a bérlő a földet bevetette és amikor Török visszatért, éppen aratás közeledett. Török azonban nem kereste a buza eredetét, hozzálátott & learatta a földet. Ekkor jelentkezet a bérlő, aki el akarta vinni a termést, sőt, el is vitt egy szekérnyit, amikor Török eléje állott és azzal fenyegette, hogy vasvillával intézi el. ha nem hagyja ott a terméét. A tárgyaláson akörül forgott a bizonyítás, tudta-e Török azt, hogy felesége bérbeadta a földet. A vádlott azzal védekezett., hogy nera volt a dologról tudomása, a tanuk azonban mást vallottak. Maga Törökné ie azt vallotta, hogy amikor férje nevére átiratta a földet, megmondotta neki, hogy az bérben van a sértettnél. A bíróság megállapította Török bűnösségét és 14 napi fogházra ítélte. Férfi divatkalapok, nyakkendők, esernyők £ nagy választékban legolcsóbban Pollik Testvéreknél # Megszavaztatják a fiiszerkereskedőket a képesítés bevezetése ügyében