Délmagyarország, 1936. május (12. évfolyam, 108-132. szám)

1936-05-27 / 128. szám

DELM AGYAKORSZAG SZEGED, Szerkesztőség: Somogyi ucce ZZ. I. em. Telelőn:23.33..KlRd«hIvatal, kblcíönkönyvlftr és lentlroda: Aradi OCCa 8. Telefon: 13-Oe. .Nyomda; Lőw Llpoi occa W. Telefon: 13-oe. • 1 vlra« és levélcím: DÍIP-i>«yaromAa Szeoed Szerda, 1936 május 27. Ara ÍO fillér XII. évfolyam, 128. sz. ELŐFIZETÉS, Havonta helyben 3.ZO vidéken és Budapesten 3.00, kUllOldün «.40 pengd. — Egye* »«» M« toétköz. nap ÍO, vatAr- é* Ünnepnap 1® '"I. Hirdetések lelvctele tart** .«»érint. Megje, enlk nétio nirt'lfi*»«» n^pnntn reggel, flz egyetem segítsége Nagyon hála ak vagyunk mindazoknak, ftkik a város kő.'.igazgatási keretein kivülállva is foglalkozn ik városi kérdésekkel. Amikor még a „kivülrőlkormányzás" anatéma alá esett, akkor is számtalanszor adtunk hangot annak a meggyőződésünknek, hogy sem 8 hivatali Íróasztalhoz való leülés joga, sem a törvényhatóság i bizottsági tagság nem teremt monopóliumot a város közügyeivel való foglalkozás számára. „Jól nézne ki" ez a város, ha a közegészségüggyel csak a közegészségügyi bizottságnak, a szinházzal és a színészettel csak a szinügyi bizottság, ipari kérdésekkel csak az ipari szakbizottságnak tagjai foglalkoznának. Ez a város nem mondhat le azoknak tanácsairól, hozzászólásáról, segítéséről, akinek tudása, tanultsága, hivatottsága tanácsadásra képesít és — talán egy kicsit kötelez is. Nincs ebben a városban egyetlen intézmény, amelyik nemcsak közvetlenül hivatása teljesítésével, de közvetve is annyi szolgálatot tudna tenni a városnak, mint amenynyit a közegészságügy javítása érdekében tehet az egyetem. Az esetek nagy száma bizonyítja, hogy a szegedi egyetem s annak mindegyik tényezője a legnagyobb készséggel, szinte azt mondhatnánk: odaadással állt mindig közérdekű ügyek mellé s soha nem tagadták meg sem tanácsaikkal, nem egyetemi intézeteknek a város rendelkezésére állításával, sem az ügyintézésben való közvetlen részvétellel azt a segítséget, amit a leggyakorlatibb kérdések megoldásánál is nélkülözhetetlenül nyújt a tudomány. Hogy ne soroljunk fel minden példát, ami ennek a meggyőződésnek kialakításánál szerephez jutott, elég, ha rámutatunk arra, hogy milyen fontos, mennyire nélkülözhetetlen feladatot végzett a közegészségügyi intézet a tifuszjárványok idején s a gyermekklinikával együtt milyen megbecsülhetetlen szolgálatot végzett a gyermekparalizís fenyegetésének idején. Waltner professzor nép élelmezési kutatásai megbecsülhetetlen eredménnyel jártak a városra, (csak hasznosítani is kellene ezeket az eredményeket) s számontartjuk azt is, hogy a 1 a k á s v i s z o nyok közegészségügyi méltatásában s a tűri ő v é s z elleni küzdelem irányitásában is milyen derékül s hálára kötelező módon vették ki részüket egyetemi tanárok és egyetemi intézetek. Ez természetesen nem teljességre törekvő felsorolás, csak egy-két példának felemlítése, amit legkönnyebben (és leghálásabban) őrzött meg az emlékezet. S mindez akkor jutott eszünkbe, amikor a piacrendezés kérdésében megtartott értekezleten elhangzott felszólalásokról olvastunk. Mennyi helyes szempont, mennyi megszívlelésre érdemes ötlet vetődött fel s mennyi ösztönzést és szempontot nyert az, aki ennek a nagyjelentőségű problémának megoldására készül. A gyakorlati érzék, ami a főszerepet játsza a gyakorlati közigazgatásban, a tiszta ítélőképesség mennyi szemponttal gazdagodik, ha szóhoz engedik jutni a tudományos álláspont képviselőit. Még egy olyan valóban „piaci' kérdés, hogy a város hogyan szabályozza a piaci árusítást, hogyan őrködjön a piac rendjén keresztül is a közegészségügyön s hogyan teljesítse s teljesítheti annak követelményeit, nem nélkülözheti a tudományos vizsgálódás eredményeit. Ebben a városban mindenre volt pénz, díszre és fényre, cirádákra és tirádákra, de annyi pénz nem volt soha, hogy az elárusitásra kerülő vajat, túrót és tejfölt a beszennyezett földről egy méter magasságba emelje. Öt perccel ezelőtt ló-félreesőhely, öt perccel később élelmiszercsarnok, — ilyen fregoli-büvészetre képes a szegedi piactér. A városnak a piac- és vásártartás joga évenkint 2—3oo.ooo pengő bevétek biztosit s mit ad ennek ellenében a város? Egypár nem hibátlanul tevékenykedő söprőt, mely azonban inkább öszszezuz, mint eltakarít s amelyik nem akadályozhatja meg, hogy élelmicikkek kerüljenek oda, ahol öt perccel azelőtt még — a citrom virult. A szegedi piac Mignon-jainak nem kell Itáliába vágyakozniok, ha — cftromot akarnak látni. Nem elég azonban az a készség, amit a szegedi egyetem s a tudomány szegedi képviselői a város ügyében tanúsítanak, ezt a készséget hasznosítani is kell a város számára. Találkoztunk mi már s éppen a közegészségügy terén olyan felfogással is, amelyik a város egészségügyének közigazgatási szolgálatóból szerette volna kitudni az egyetemet. Amikor a járványok ellen kellett küzdeni, amikor e. baktériumok terjedésének útjait kellett megállapítani, akkor egyszerre kiderült, hogy a kozmosz is közelebb van a városhoz, mint a magunk egyeteme. Nem lehet olyan hivatali ambíció, amelyik erről a segítségről le tud mondani anélkül, hogy a közérdek, közelebbről: a közegészségügy szolgálata ne szenvedné meg. Nem tékozolhatjuk el ugy a segítés eszközeit, hogy a tudósok munkájáról és tanácsairól mondunk le Az autonomiák függetlensége, a közszabadságok, a fiikos választójog, egészségügy! és szociális kérdések a belügyi tárca vitájában „4 köztisztviselők ne politizáljanak" Budapest, május 26. A képviselőház keddi ülését délután 1 órakor nyitotta meg Bobory alelnök. Folytallá-k a belügyi tárca költségvetésének tárgyalását. Dinnyés Lajos azzal kezdte beszédét, hogv a közigazgatást összekeverik a politikával. Közpénzből fizetett köztisztviselők ne politizáljanak. A főispánok a kormány exponensei, de ne lehessenek a párt exponensei. Közegészségügyi kérdésekkel foglalkozva, egészséges kutak felállítását sürgette. Kérte, hogy a csendőrség a nyomozás során ne jelenjen meg szuronyos fegyverrel, ez nem tesz jó benyomást, Kozma Miklós belügyminiszter: Abszolút jó benyomást tesz! Dinnyés Lajos a kormány iránti bizal • matlanságból nem fogadta el a költségvetést. Vitéz Árpád a csendőrség létszámának emelését kérte. A költségvetést elfogadta. Petró Kálmán a városi nyomorról, a kolduskérdésről beszélt. Ismertette az egri normát és rámutatott, hogv ezen az alapon Kecskeméten van legkitűnőbben megoldva a koldnskérdés, ahol a szegénygondozás a felekezeti kérdésnek valóságos apoteozisa. Tóth Pál aggályosnak mondotta, hogy az inségmunka állandósul a költségvetésben. Elismeréssel szólt a zöldkereszt-mozgalomról. Különféle kisebb kedvezményeket kért az orvosok számára. Az OTI-járulékok beszedését szerinte gyorsítani kellene, hogv ne szaporodjék fel olyan nagyra a hátralék. A költségvetést elfogadta. Sándor István elismeri, hogv a prevenció a legfontosabb a közegészségügyben, de a kórházi ápolás kérdését nem lehet annvira háttérbe szorítani, ahogy az az utóbbi időben történt. A kórházak kis átalányt kapnak a betegellátási adóból és igy nincs fedezetük a szegény beteg ápolására. A költségvetési nem fogadta el. C s i 11 é r y An<irás azt fejtegette, Kogy as egészségügyet államosítani kellene. Kérte • minisztert, hogy ha az orvoskamara megalakul, valósítsák meg a szabadorvos választást Eckhardt Tibor nem kíván ezalkalommal a választójogi reform kérdéséről beszélni, mert ez a kérdés nem a belügyminiszter jogkörébe tartozik. Nem kíván beszélni a tiszántúli nyomorenyhítés kérdéséről sem. mindenesetre kéri, hogy a nyomorenyhitő akciót központilag felelős helyről irányítsák. Ezután a belügyi adminisztráció néhány problémájával foglalkozott. Többek között a főispánok jogkörének kérdésével, amelyet a háború alatt kormánybi ztos-főispáni jogkörre terjesztettek ki és ez az állapot mindmáig fennmaradt. Ezután az önkormányzatok költségvetési jogának fejtegetésére tért át. Hangsúlyozta, hogy a belügyminiszternek nem áll jogában az autonómiák költségvetésébe pozitiv tételt beállítani, éppen ezért aggodalommal látja, hogy a törvényhatóságokban a független elemek helyébe a teljes függőségben élő emberek társasága lépett. Elismeréssel látja, hogy a belügyminiszter az egész vonalon purifikációt ha jt végre. A hibák megszüntetésére az önkormányzatok ellenőrzését látja helyénvalónak. A tárca költségvetését nem fogadta el. P r o p p e r Sándor beszédében kevesette a közszabadsásokat. Sok helyen korlátozzák a szociáldemokrata pártot ós szakszervezeteinek működését. Ezután a munkásbiztositás és n munkanélküliek kérdésével foglalkozott. Beszéde végén uj községi és fővárosi törvényt sürgetett és az önkormányzat visszaállítását kérte. A költségvetést nem fogadta el. Beibel Mihály azt fejtegette, hogy bátor