Délmagyarország, 1936. május (12. évfolyam, 108-132. szám)

1936-05-24 / 126. szám

2 OCLMAOyARORSZIG 1936 május 34. Haifából jelentik: A n^us 6s kísérete este 8 órakor Ideérkezőit és a hatóságok üdvözlésének fogadása után hajóm szállott. A Capetown cirkáló 20 óra 30 perckor elindult. Ugy tudják, hogy a néfus Gibraltárban a Korfu nevii hajór« üáll át. 6za Badoglio hétfőn Indul Olaszországba Asmara, május 23. Vasárnap Badoglio tábornagy alkirály Asmarában marad, hogy résztvegven a tiszteletére rendezett ünnepséRBn. Ez-> alkalommal adját át a tábornagynak azt a diszkardot, «melyet a lakosság gyűjtésből vásároltak számára. Az alkirály hétfőn Masoauban száll ha jóra, hogy Olaszországba utazzék. Eritrea kormányzója: Grizzoni Asmara, május 23. Gri'zoni tábornokot, Eritrea alkormányzóját) a tartomány kormányzójává nevezték ki. Grizzoni Addisz-Abebába étkezett,; altol Graciani tábornaggyal tanácskozott. • Pénzügyi téren is Róma, május 23. Az olasz szenátusban a pénzügyminiszter többek között a következőket jeleutetie ki: — Büszkén mondhatjuk, hogy Ohszország j)énzünyi téren éppen ugy diadalmaskodott, mint búrmilyen más tereken. Megszüntetik a tanyai levélkihordás külön diját Budapest, május 23. A kereskedelmi miniszler rendeletet adott ki a falusi és tanyai levélkihordás tárgyában, amelynek értelmében az eddigi egységesen megállapított külön dij szedése megszűnik. A rendelet a hivataíos lap vasárnapi száméban jelenik meg. Az Egyetemet és Főiskolát A'égzett Magyar N«k Egyesületének szegedi csoportja a MANSz meghívására szerdán délután kirándulást rendez, melyen a MANSz átmeneti leányotthonát tekinti meg. Kéri a tagokat, hogy a meghívásnak minél többen tegyenek eleget. Gyülekezés szerdán déU után fél 5 órakor a postai autóbuszmegállónál. Kérik azokat, akik a kiránduláson résztvesznek, hogy szándékukat dr. Surányi-Unger Tivadarnénál (Vitéz-ucca 1., telefon 15-45.) hétfő délig jelentsék be. Fehér antilop cipők! * weeckénd, sxandpt és boctkorcipők minden színben és kivitelben olcsó gyári árakon! Zsurkó Á. B. C. könyvre, . , . ,., , Városi utalványra j 4 havi h,teK cipőáruház 111 Ko»«uth Lajos sugárut 6. A város IS ezer pengőéri megvásárolja a Pari fürdő felszerelését (A Délmagydrország munkatársától.) Jó ideje folynak már a tárgyalások a város hatósága és a Partfürdő Részvénytársaság között a vállalat ingó- ós ingatlanvagyonának eladásiról, illetve megvásárlásáról. Legutóbb, mint emlékezetes, a Partfürdő igazgatósága konkrét ajánlatot tett a városnak: huszonnégyezer pengőt kért vagyonáért és bejelentette, hogy ajánlatának elfogadása esetén lemond a parthasználati koncessziójáról, tehát a város, mint strandvállalkozó, teljesen egyedül, versenytárs nélkül marad az ujszegedi parton. FIGYELJE MEG kirakataimat, melyben szebbnél-szebb színes nyári zsebkendők gyönyőrtt mintákban láthatók. Hihetetlen olcsó rírak. FISCHER ftKézimunUaház•• Káeás%-ucca 42. A váró hatósága nevében a polgármester tárgyalt a vállalat képviselőivel és legutóbb a kért huszonnégyezer pengő helyett tizennyolcezer pengőt ajánlott fel a strandfürdő vagyonáért, amelyhez többek között egy 300 négyszögöles telek ie tartozik az ujszegedi parton. Értesülésünk szerint most megtörtént a megállapodás, a Partfürdő bejelentette a polgármesternek, hogy a tizennyolcezer pengős ajánlatot elfogadja. A polgármeser éreklődésiinkre elmondotta, hogy az erre vonatkozó értesítést szombaton kapta meg, a legközelebbi kisgyűlés igy már napirendre is tűzheti az ajánlat tárgyalását, Kijelentete a polgármester, hogy a tizennyolcezer pengős vételárból készpénzben úgyszólván semmit sem kell a városnak fizetnie, csak az egyik szegedi pénzintézetnél lévő strand-adósságot kell elvállalnia. A starnd felszerelését, ha a kisgyűlés hozzájárul a vételhez, a városi strandon használják fel. A vételár fedezetéül a városi strand bevételeit jelölik ki. Jövö májusban lesz a londoni koronázás London, május 23 A Sunday Express értesü-« lése szerint VIII. Eaward király koronázási idő« pontját 1937 május 27-re tűzték ki. Az erről szóló rendelkezést a király csütörtö-i kön írja alá. A rendelkezést ezután hagyományos módon hírnökökkel hirdetik ki az országban. Idegen vizeken Irta SZEKÜLA JENŐ A csapzott nyircserjékkel szegélyezett tisztás — amelyet elleptek a vasárnapi kirándulók —, olyan volt most, mint valami színes indián tábor. A frissen oövekelt evezős-sátrak és idétlen fatörzskunyhók között páros nyelvű máglyatüzek églek, amelyeken ebédjüket főzték a vadevezősök. A Duna fölé hajló füzek árnyékában csónakot öblögettek és padlóléoet mosogatott a vizisportért rajongó ifjúság. Távolról megszólalt a graimofon is és a smaragd gyepen táncraperdültek a hölgyek aranybarnára lesült, félcsupass lovasaikkal. — így mulat az ifjúság! — gondolta Kerekes Ödön, niig mezítláb gázolva a mély vízben, nagynehezen partra vontatta a osónaklát Megigazította a szemüvegét, amelyet elhomályosított a felfröccsenő vizcsepp — Egzótikus látvány —... tarka és eterven kép, mint valami tömegtáiK egy csendesoceáni szigeten. Ki hinné, hogy alig vagyunk ttz Mlóméte.r távolságra Budapesttől f Horpaszbordáju ordasok mődjéra, percekig kóválygott a vidámság telepe körül. Irigyelte az ifjúságot. Elnehezedett, vörhenyes bajuszu és kopaszodó férfiú volt és veszedelmese« rövidlátó. Ifjúsága kávéiházi billiárdasztalok és irodák áporodott levegőjében telt el és csak mostanában tanult meg evezni, orvosi tanácsra, mert erős dunai levegőt és sok moz«ást ajánlott neki. Szőke, hitvese a Svábhegyre rándult ki, gazdag és beteg vidéki nagynéni látogatására és Kerekes arra használta ki szabad idejét, hogy könnyű lélek, vesztőjén, kedvére bolyongjon a Dunán. Nagyot és mélyet lélegzett, ami hangos sóhajnak is beillett volna. Olvasvalamit vett észre, ami erősen meghökkentette. Felfedezett egy nyurga, ' izmos, mongolképü ifjút, emésztően fehérbőrű teltidomu szőke asszony társaságában. A fiu szür. kés bőre ijesztő sötétre, majdnem citromsárgára sült le a hő napon, sremöldökje furcsa és vékonyan iveit járomcsontja kifeszült és parázs fekete szeme keresztbe meredt, mint a madáré. S tarka selyempizsamában, sárga övvel derekán, fekete sörte hajjal, amire valami furcsa egzótilkus föveg borult, olyan volt, mint valami kinai kalóz. — Hogyan került a pesti vizekre egy kinai hajósi — törte fejét Kerekes, esőviz színű szemét tágra meregetve. De ahogy jobban megnézte az ijesztő alakot, szemüvegén keresztül, rájött arra, hogy ez nem is kimai, hanem egy Alma Péteí nevü ismerős ügyvédjelölt, aki ott dolgozik éppen abban a Barossuccai házban egy ügyvédnél, ahol Kerekes is lakott. s fakó arca az erős dunai napon sült le ennyire citromfeketére. S furcsa pizsamája, amelyben ugy topog, mint valatni megkergült mandarin, fokozza az egzótikukS hatást. — Da hát ki ez a kövér hölgy a társaságában? — törte fejét Kerekes, szemét egyre izgatottadban meregetve. Hátratántorodott... és majdnem felsikoltott meglepetésében. A fehérbőrű, toronymagas hölgy nem volt más, mint a tulajdon hiitvese, Kerekes ödönné, született Bodor Amália. Aki azzal az ürüggyel távozott el hazulról, hogy beteg nénjét megy látogatni a Svábhegyre és ime, most itt találja lenge fürdőjelmezben, elhagyott dunai sziget partján, Minek a kalózformáju idegen úriembernek társaságában, ödón homlokához kapott, mintha napszúrás érte volna hirtelen. Szája tátva maradt és értelmetlen szavakat rebegett — Amália' Ki hitte volina! És most eszébe jutott a sok névtelen levél, amit az irodába kapott s amelyekben ismeretlen jóakarója figyelmezteti, hogy vigyázzon Amáliára, mert valaki szenvedélyesen udvarol neki. Ostoba tréfának tartotta és még arra sem érdemesítette, hogy megmutasa feleségének. S ime a levelek, miket névtelenül s titkon irkálnak, vakitó világítást kapnak a napfény fájó és emésztő sugarainál. A szerelmespár egy pillanatra eltűnt szeme elöl. Később azonban újra felbukkantak a telek szélén és földbeásott, nyitott tűzhelynél, lecsót főztek. És Kerekes ödönt még jobban feldühítette, hogy felesége, aki otthon még arra is lusta volt, hogy egy rántást elkészítsen, mert arcbőrét féltette a takaréktűzhely lángjától, most mosolygó arccal sürög-forog az idétlen kondér körül, óriása fakanállal kavargatja a sürü, nyúlós piros paradw csomlevet és valaimi furcsa lábláncok csörrennek meg bokáin, mintha a kínainak a rabszolgája lenne. — Ez a szerelem! — hördült fel a féltékeny férj és akkorát nyögött, hogy majdnem meghasadt a szive. Első gondolata az volt, hogy beront a telepre, kikapja a fakanalat hitvesének kezéből és a ki. nait fültövön suhintja. De irtózott a tettlegességtől és az is kétséges, hogy mi lenne a harcnak a ki. menetele. Talán jobb volna szellemes megjegyzéssel elintézni a botrányt, például, mi történnék, ha megállana a kinai hajós előtt és azt mondaná neki: — Uraságod idegen vizeken evez. Vagy pedig megfenyegetné villogó szemmel, — Ha ön kínainak maszkírozta ki magát... én mindjárt kimaszkirozom magamat japánná! A szemét fájlalta és letámolygott a partszakadékig. A kerekedő déli szél visszafelé borzolta a folyó huuámait. És Kerekesnek, mig a csónak orrán ülve nézte a kísérteties vizet, eszebe jutott, hogv azért fáj a sieme, mert a könnyek égetik. Hasonló szomorúság fogta el, mint évekkel ez-