Délmagyarország, 1936. május (12. évfolyam, 108-132. szám)

1936-05-03 / 110. szám

DM MAGYARORSZÁG 1863 ÓTA VILÁGMÁRKA! A SCHIMMÍIIÍBE it» n keserűvíz TTTOlfc |<| f ' i Ifi? 70 év óta kipróbétt, ártalmatión, természetes hashajtó, ELEO MAR FBI POHÁRRAL, - KAPHATÓ KIS ÜVEGEKBEN IS 50 PILLÉRÉRT. Ml akkor Anglia ezt a helyzetet nem ismerheti el | véglegesnek és ebben az törtben az angol követség távozik az abesszin fővárosból. A Presse Associarion szerint londoni angol Sörök a négus menekülését a szervezett abesszin ellenállás feladásának tekintik. A négus lemondott? London, május 2. A Sunday Times szerint a négus lemondott trónjáról. Más oldalról azonban nem erősitik meg ezt a hirt. Badoglio szombati jelentése Róma, május 2. A szombati 201. számú hivatalos hadi jelenté* ezeket mondja: — Badoglio tábornagy táviratozza: A déli harctéren az ellenség megfutamodott csa/vlaink elöl. Az olasz katonaság most gyülekezik az elfoglalt állásokban, majd folvtatja az előrenyomulást. — Felső Ogadenben igen sok törzsfőnök jelent meg állásainkban és bejelentette meghódolását. Ugyanekkor felajánlották harcosaikat, akik az olaszok oldalán résztvesznek a háború folytatásában. — Az északi harctéren számottevő terepnehézBclvirosl Hesl Vasárnap, hétfő Ember a hid alatt Csortos, Kiss, Lftsir Mária a legizgalmasabb magyar film Ss4ch«nyl Mosl Vasárnap, hétfő JAN KIEPURA grandiózus tilmszerepe Szeretek egy asszonyt cimü Paramount világfilmjében ségekkel küzdenek csapataink, de az előre meg* határozott terv szerint folytatják nx előrenyomulást. Dermader mellett igen nagymennyj ágii hadiAdy végrendelete Szabó Lőrinc és Féja Géza a Bethlen Gábor Kör irodalmi estjén (A Délmagyarország munkatársától.) Az egyetemi Bethlen Gábor Kör szombaton este jól sikerült irodalmi estet rendezett a Hungária nagy-« termében. Bevezetőt Paku Imre, a kör elnökei mondott, majd Bán Sándor Liszt Tarantelláját adta elő zongorán mély átérzéssel. Utána Szabó Lőrinc, az uj magvar költőgárda kiváló tagja olvasta fel néhány mély, nagyhatású k öl terményét. A közönség readkivül meleg ünneplésben részesítette a költőt. Ezután Féja Géza tartotta meg Ady végrendelete cimü előadását. Azzal kezdte, bog}- Adynah még nincs szobra, mint nagy ellenfelének, Tiszának, de végrendelete a szivekben él. Ady Endre Magv rországa a fé'redohott gondolatokban, az eldugott könyvekben él. Ady érezte, hogy egy bojár-had beszél mindig a magyarság nevében, de érezte azt is, hogy ugyanez a helyzet, a körülöttünk élő nemzeteknél. Ady jól látott, csak a magyar hatalom képviselői mindmáig nem vonták TQ36. máius 5. anvago!, köztük két ágyút z k nányoltak. Makfudból jelentik: Az olasz gépesített hadoszlop folytatja előrenyomulását Addisz-Abebo 'fe'é ¿s egymásután győzi le a legnehezebb természeti akadá yo'.nt. A hadoszlopokat mindenütt repülőgépek kísérik, a lakosság barátságosan fogadja az olasz csapatokat. Az id# A Meteorotoeiai Intézet jelenti este lft órakor. Időjós!at: Mérsékelt légáramlás, rííég több hélven záporeső és zivatar, a hőmérséklet keleten is sülyed kissé. le a megfellebbeíltó^llen következtetésit. Adj fajisága belső adottság volt, mentes minden soviniszta sallangtól, hü a 900-as évek nagy, vallást-teremtő eszmeáramlatához. — Ma készülnek a törzsi-vallá-ok — mondotta — és félős, hogy visszakergeti az emberiséget at őskorba. Kérdés, ki volt a magyarabb, az igazabb, az emberibb: Ady »internacionalizmusa«, vagy a — Wotan-kultusz. Éppen olyan alaptalan az Ady ellen emelt vaüástalanság vácija, mint » magyartalanság vádja. Nem lehet kiölni a szivekből, mert ő az igazi történelmi magyarság A magyarságnak csak a; lehet a hivatása, hogy ezen a részén a vi'ágnak a legemberibb, a leghaladóbb élttel élje. Ez volt Ady hitvallása és ta végrendelete. v A nagyhatású, bátor előadást szűnni nem akaró tapssal fogadta a közönség. Ballá Péter adott ezután elő nagy sikerrel Bartók—Szigeti és Bárdos müveket Timár Liza avatott zongorakiséretével. Papp Béla, a »Magyar Ut« szerkesztője »Nemzedékváltás« címen tartott előadást. A nagyhatású, kí>lt|5i előadáíi után ismét Szabó Lőrinc olvasott fel költeményeiből megujidó mély halassal, majd Szabó Ilonka Bartók—Kodály dalokat adott elő nagy, megérdemelt sikerrel. Nyári szines és fehércipők Szandál ésbocskorcipök! Gyermek fehér antitoocipök' Nagy választékban! Olcsó gyári árak * ™ hi<" ZSURKó cioöáruhéz Kossuth La;os suaárut 6. Weszter Jolán első csókja Irta FARKAS IMRE »A képzettársításra való törekvés a lélek legbensejében rejlik és a képzeteket ösztönösen csoportosltja az értelem. Egyik fogalom mintegy láncszerűen kapcsolódik a másikba s az utolsó láncszem a konklúzió. Megadatott néhány nagy elmének, hogy ugrásszerűen, mintegy csapongva változtassa képzeteit, a normális azonban a gondolat folytonossága, a láncszerű képzettársítás. Például, ha kimondom ezt a szót, hogy „villámcsapás," akkor csak erőszakoltan, okadatlanul tehetek melléje egy nem rokonfogalmat, például azt, hogy „zsendice" ..." Zimann tanár ur magyarázott az ő széles, érdeRc modorában, közbe nagyokai csapott a katedrára. Én a két karomra hajtottam a fejemet és szundikáltam. Mintegy félálomban hallottam az egészet. — Zsendice — villámcsapás — zsendice... puff. Valaki oldalba ütött. Ez a valaki a szomszédom volt, a citromfejü Szendrei Móric, aki ugy reszketett mellettem, mint a nyárfalevél, örökösen drukkolt. Most is halálsápadtan pislogott Zimann tanárra, amikor a kezembe nyomta az utolsó padból érkező levélkét. A levél egyik oldalára az volt irva: „Farkas," a hátlapjára pedig az. hogy: „Becs." Ez az utóbbi körülbelül azt jelentette, hogy becsület dolga a leveleket továbbadni és fel nem bontani. A levélben pedig a? állott, hogy várJnm meg óra után Dékány Pistát, aki mielőtt meghal, szeretne velem pár szót váltani. óra után tehát megvártam Dékány Pistát. Elindultunk a Hernád felé, a gimnáziummal szemben Irvfl kis sikátoron. A kedves, sárga épület mo' >lygott a délutáni napfényben és homlokzatán aranya sarakban csillogtak a római számok: MDCCCLT, amelynek értelmét a diákhumor a következőképpen magyarázta: — Mennykő, dörögjön, csittegjen, csattogjon, esaló lelkedre, leik! Elhaladtunk az ősi Münnich-kuria mellett és kiértünk a tágas iglói völgybe . A Hernád korhadt, öreg füzek alatt csobbant, tisztaság és ifjúság reszketeti a levegőben, a Tátra idesóhajtott felénk. A torony palateteje lángot vetett a sugarakban. Feketehegy felé sötétszürke fenyvesek lobogtattak itt-ott egy-egy apró felhőkeszkenőt. — Gyere. Fussunk versenyt a kápolnáig, indítványoztam. Felelet helyett Dékány Pista a keblemre hullott és sirva fakadt. — Mi bajod? — A We-e-szter Jolán. Szipogva adta elő a dolgot. É-n bele akarok ugrani a Hernádba. Arra gondoltam, hogy ez nem lesz valami nagy tragédia. A Hernád ugyanis nem volt mélyebb két araszinál. De viszont nem aikartam a tréfámmal felizgatni. Részvétteljes pofát vágtam és ugy tettem, mint akit nagyon érdekel a dolog. — Tudod, már régen fenszterlizek neki, ledobott egy georginát. Erre megint sirva fakadt. Egy georginát. Kezdt«m unni ezt a lobogó szenvedélyt — Na, gyerünk tovább! Elénekeltük neki tízszer is a nótáját az ablaka alatt. < — Melyik az? — „Nun adé da mein Heb. Heimatland, lieb. Heimatland adé!" — Gyújtott gyertyát? — Igen. Mindig annál a szónál, hogy ..Heimatland." — Bravó. — Verset is küldtem nekt. Ezt ni? . Büszkén vont elő egy papírlapot a zsebéből. A következő strófát betűztem ki: Du bist, wie eine Blume So hold undseön und rein i — Ez nagyon szép költemény Csakhogy ezt nem te irtad. — Hát kicsoda? — Heine! — Hja, ha te mindent tudsz.. — Hát mit akarsz? — Kérlek, menj el hozzájuk. Te vagy az egyedüli, aki jársz a házukhoz. Beszélj vele. Mert « igy nem mehet tovább... én belepusztulok. Tegnap is kiszólítottak Ulászlóból. Ugy álltam, mint egy fatuskó. Az öreg Pákh majd megevett. — De hát mit beszéljek vele? — Kérdezd meg, mit jelent ez? Egy papirszeletkét nyújtott át. Arra csak ennyi volt irva. „Kíméljen meg, W. Jolán." A levélpapírra ez volt nyomatva: „Isten áldja a tiszte* ipart." — Ez a Heine után jött? — A Heine után. •— Baj van. •/ Dékány Pista sötéten nézegette a Hernád Jenekét, ahol kavicsok csillogtak a napfényben. Már csak egy bakarasz volt az egész mélysége. Ez még képes ide beleugrani. — Elmegyek — Még ma? — Még ma. — Köszönöm, barátom Újból a keblemre borult H «ak arrt kért, hogy képviseljem méltóan az érdekeit. Mondjam el, hogy ő egy kitűnő legény és hogy vele nem lehet játszani. A gyertyaláng a .,Heimatland" szó nál oikvetlen kötelező és aki „á"-t moud, az mondjon „b"-t is. Nem csodálom, hogy Weszter Jolán nem szerette ezt a Dékány Pistát. Még bánatában is kőretrlődző és prepotens. Milyen lenne ez egy boldog szerelem esetén! De hát: a barátság kötelező. Weszterék öreg, boltíves házban laktak, amely valaha a pékek céhének volt a palotája. Erre mutatót a vertoroszlán,, amelynek szilhuetje nwaiészen. ugrott ki a falból és amely a mancsában trombitát tartott. Mát* eldöntetlen kérdés, mi köze volt ennek a békés iparágnak a fcmvegetífen tiikiölő oroszlánokhoz. Szerencsém volt. Még a kapuhoz sem értem,