Délmagyarország, 1936. május (12. évfolyam, 108-132. szám)

1936-05-21 / 124. szám

t936. marus 21 DfcCMAGYARORSZAG Nyolcvan nyomdai munkás fellebbezése Lófer Dezső nyilatkozata A „Bitfói Rendkívüli Újság" hirt közölt, fiogy megfellebbeztem a kisgyülésnek azt a határozatát, amellyel a város értékjegyének szállításával Bézső Sándort bízta meg. Ez a hír téves, mert ezt a határozatot nem én fellebbeztem meg, hanem 80 szegedi nyomdai munkáé. A „Szegedi Uj Nemzedék" tegnapi számában ,.Egy fellebbezés margójára" címet adva, foglalkozik a fellebbezéssel és felháborodik a fellebbezés miatt, sőt vakmerőségnek minősiti, hogy az a 80 nyomdai munkás, akiknek érdekeit súlyosan sérti a határozat, ellene fellrbbeznj mert. A cikkíró tájékozatlanságát és elfogultságát árulja el, amikor ugy foglalkozik a fellebbezéssel, mintha itt a szociáldemokrata ás szervezett munkások állanának szemben a nem szociáldemokrata és nem szervezett nyomdai munkásokkal, mert a 80 nyomdai munkásnak semmi kifogása sem volna a nem szociáldemokrata és nem szervezett nyomdai munkások és munkaadók ellen, ha ugyanolyan Jeltételek (munkabér és munkaidő) mellett készítenék el a nyomdai munkát, mint ők. A szembekerülés nem a pártállás, vagy szervezettség és szerve zetlenség miatt, jelentkezik a fellebbezésben, hanem azért, mert a 80 árszabály alapján álló nyomdai munkás és munkásnő meg akarja vér deni szaktársait attól a mértéktelen kizsákmányolástól, melyben egyes munkaadók részéről munkástirtaiknak részük van. Nézzük meg: igaz-e ez? Hézső maga állítja, hogy egyik munkásnőjének heti 8, a másiknak heti 6, tanulójának heti 3 pengő bért fizet és maga állítja azt is, hogy napi 9 őr ón át dolgozatja őket. Ugyanilyen munkásnőket az érvényben lévő megállapodás szerint 8 órai napi munkaidő mellett heti 17 pengő illetne meg: tehát háromszorosa annak, amit egyes nyomdákban kapnak. Hézső ajánlata 3579, a másik ajánlattévőé, aki háromszor nagyobb bért fizet, 3996 pengő, tehát 417 pengővel drágább. Tudni kell. hogv a szóbanforgó munkánál a drágább ajánlattévő a vállalati összeg 80 százalékát munkabérre fordítja, míg a. nyertes csak 25—30 százaié kát. Könnyű megállapítani, hogy Hézső Sándor 417 pengővel olcsóbb ajánlatával sokkal nagyobb haszonra akar szert tenni munkásai rovására, mint a drágább ajánlatot tévő, aki háromszorta magasabb munkabéreket fizet, Másszóval, a drágább ajánlatot tév5 szolid polgári haszonnal is megelégszik, míg az olcsóbb ajánlat aránytalan magas, tehát irreális haszonra szomjas. Aztán más a közérdek, a város közönségének érdeke sem maradhat számításon kívül. Az eddigi száilitó. a drágább ajánlatot tévő szállítóképessége nem kétséges, hiszen nyomdája az ilyen speciális munkák, az értékjegyek gyártására is kellően fel van szerelve. Mai állapotában a nyertes nyomdája, legalább is kétséges, hogy az igényelt értékjegyeket tudja-e pontosan szállítani és ha nem, ebből a város közön« < s 6 n lnii«l«t Haj ssálvtkeny «61 harisnya Tiszta selyam „ „ Színes sarkú Iliit« salyam • fehércégtáblás Borosnál 3.98 ».90 7.90 6égére sulyo6 károk származhatnak. A fellebbezés tehát ebből a 6zampontból is jogosult. Az Uj Nemzedékről ugyan köztudomásu, hogy a munkásság érdekei mellett csak politikai előnyt remélve szokott szét emelni, de politikai érdekből bármikor ké6z a munkásság érdekei ellen is támadni, mint emiitett cikke is mutatja. Azt azonban mégsem vártam, hogy annak a kormánynak rendelkezéseivel szemben, melyet támogatni köteles, támadjon neki egy személy érdekében a nyomdai munkásságnak. A kormány ugyanis általa kiadott uj Közszállitási, Szabályzatban, hogy a bérek lerombolásának határt szabjon, a következőképen rendelkezik: „Nem felel meg az előbbiek figyelembevételével a valószerűség (realitás) követelményeinek, különösen az olyan ajánlat ... amelyből kitünőleg az ajánlattévő munkásait az illető Iparágban a munka végzésének helyén szokásos, vagy éppen a szakmabeli munkaadók és mmkások többsége által létesített és kormányhrrtóságilag jóváhagyott alapszabállyal működő szervesetek dhtal egyetértői'eg megállapított és életbeléptetett munkaidő és bérnél rendszeresen hosszabb idő és silányabb bér mellett foglalkoztatja.*1 Az Uj Nemzedék cikkéből az egész szegedi munkásság tisztán láthatja, hogy mit várhat a Szegedi Uj Nemzedék cimü keresztényszoI BIZALOMMAL csak olyan szaküzletben szerezheti b« szükségletét, ahol pénzéért százszázalékos ellenértéket kap. Ezért csak olyan helyen VDSflROLHBl nyugodtan, ahol nagy raktárról elsőrendű minőséget adnak, reális olcsó áron figyelmes és szaksaerü kiszolgálással. Mindezt megkapja Szt fied, Ti.Hxa Cafoa Icifrát 38. ciális laptól, mikor nagyobb kenyérről van szó. Minden lelkiismeretfurdalás nélkül segit letörni belőle. Lájer Dezső. « M Modern szabá«, elegáns ö'tSnyfik, felöltek, ragmnok Divatos fZOVefQK, K&§ER~n&ErKiauzá! fér 5. ff lessék megírni, hogy nehéz az élet" Szomorú aranylakodalom a zsibpiaCon (A Délmagyarorsíég munkatársától.) Szombaton ünnepli házasságának ötvenesztendős jubileumát az Irilz-pár A marstéri zsibpiacoo mindenki ismeri a 78 esztendős Iritz Pált és feleségét, aki mo»t töltötte be 74. életévét. A standjuk ott van esztendők óta a Mikszáth Kátoán-ucca torkol*, tánál. A két öreg egy fa tövében csomagolja ki minden hetipiacos napon a szegényes portékát, főleg febérnemüeket, néha csorba tányért, szakadozott könyvet. Ezeknek eladásából tengetik éle. tűket. Évek óta a most következő szombat lesz az első olyan betipiacos nap. amikor a terebélyes fa alól hiányozni fog Iritz bácsi hófehér szakálla és felesége mosolygós arca. Ezen a napon a két öreg otthon marad a Zákány-ucca 23. szám alatti egyszobás lakásban és csendesen ünnepel... Szeretnének ezen a negy napon templomba menni, de erről szó sem lehet, mert az aranylakodalmát ünneplő házaspárnak nincs ünneplő ruhája... A zsibpiacon. ahol szerdán felkerestük Iritzéket, mindenki ismeri is a két öreget. Mivel fuj a csípős tavaszi szél és szemetel az eső, Iritz bácsi feltűri kiskabátja gallérját. Alacsony emberke Iritz bácsi, fehér szakálla és fehér bajusza van. Sem rajta, sem feleségén nem látszik meg, hogy a hatvanas évek elején születtek1. S még fürgébbek lennének, ha az élet nem lett volna hozzájuk olyan kegyetlen, mini amilyen volt. A fa alatt terül el „az üzlet": tíz-tizenöt darab fehérnemű, két szin»» tányérka, olcsó üvegpohár az egész áruk*«zlet. — Ha most valami csoda történne és mindent eladnánk — mondja Iritz néni —, akkor se volna elég... De még negyedrészét sem tudjuk eladni... — Nincs tőkénk uram, — panaszolja Iritz bácsi —, nem tudunV vásárolni... Jód egy tanyai asszony, egy diszkrét fehérnemüdarabra alkuszik. 30 fillért igér érte, Iritz néni 1.20-at kér. Az asszony leteszi az árut és tovább áll, időnként azonban visszatér újra és újra, ugy kering a fehérnemü-darab körül, mint a lecsapni készülő vércse. _ Valamikor jobb sorsban éltünk — sóhajt Iritz bécsi. Végváron, Temesmegyében laktunk, földbirtokos, többszörös háztulajdonos voltam .. — Négyszobás lakásunk volt — teszi hozzá Iritz néni. (— Adja nyóevanért? — Még egy tízért semf] — Teljesen tönkrementünk, tetszik látni, itt kel) állnunk öregségünkre esőben, szélben, hóban., fagyban. Nem panaszkodnánk, ha legalább anynyit kereshetnénk, hogy szegényesen meg tudnánk élni belőle... — Nem kapnak sehonnan sem segélyt? — kérdezzük. — Kapunk a hitközségtől havonta tiz pengőt. Pont a házbér. De még a házbéren kivül másra is kell pénz, nem igaz?... (— Idehallgasson, ennek a szára már csupa rongy, nem ér ez többet nyóevannáJ... — Ne a szárát nézze lelkem, hanem a hátsó részét, az a fontos...) — Gyerekünk? Hogyne volna! Egy aranyjubilánsnak? Van két fiam. Sajnos mind a kettő nagyon maléros ember. Nincs azoknak uram szerencséjök egyáltalán. A nagyobbik fiam, aki tarta. lékos tiszt, ott lakik nálunk, bizony őt is nekünk kel] segítenünk. Van foglalkozása, csakhogy sen ki sem fizet. Házasságközvetitéssel foglalkozik.. Amilyen pálya ez manapság!... Ha boldog a házasság, azért nem fizetnek, mert a nagy boldog, ságban megfeledkeznek a közvetítőről, ba meg szerencsétlenül sikerült, akkor meg a közvetítő nem is mer jelentkezni. A múltkor közvetített egy házasságot. Nagyon szép házasság volt, ígértek 300 pengő jutalékot. A nagyságo« ur a kötés után leszállította 150 pengőre. Amikor fizetésre került a sor, adott öt pengőt... Na, milyen üzlet ez... ? (— Kilenc vénért sem adja? — Nem én, lelkem, inkább álljon Itt!...) — Vam egy másik fiam is — büszkélkedik tovább Iritz bácsi — az abból él, amit rokkantsága után kap... Neki annyiból jó, hogy ő hadirokkant... — Mi lesz szombaton? — kérdezzük. Iritz báosi előre érzi a szombati nap minden szépségét. — Hát kérem, mindenekelőtt nem jövünk ki aznap ... (— Mi az ntolsó ára? _ Egytiz...!) — ... aztán, aztán... hát nem elég az, ha már