Délmagyarország, 1936. április (12. évfolyam, 84-107. szám)

1936-04-12 / 93. szám

1936 énrilis 12. i; D11 MACíyARORS7£C 33 Hz alföld legnagyobb nemzetközi szállítmányozási Vállalata PERL MOR ES FIA Alapítva 1863-ban | Ellenzáras magénvámrakíár safát telepünkön. | A Máv. házlól-házig forgalom ügynöksége Elsőrendűen berendezett Dníorszállltási és Deraktározás) Vállalat Iroda: Fekelesa» ucca 17. ^ Telefon 11—21. Raktárházak: Kálvária ucca 21. * Telefon 13 - 42 A 'Délmaayarors&áa regénye MÁRIA PRÓFÉTH írta Bercxell A. Károly 80 Várady erre dühösen ütötte föl a fejét. — Na, most már elégi Ha alkotó vagy, lássuk mit produkáltál. Csak ámítod magadat és másokat s a végén ki fog sülni, hogy a nyolc regényed közül egy sincs készen. Elég volt ebből... I — S ezt olyan keményen és határozottan dörögte el, hogy saját hívei is meghunyászkodtak, mint akik a vihartól akkor is félnek, ha sikerül védett helyen meghúzódniok. Aztán újra visszafordult a könyvespolc felé s összeráncolt homlokkal turkált az új kiadványok között, mint aki csak Igazságot szolgáltatott, különben nem érdekli az eyé&z dolog, sem az indulat, sem az elfogultság szennyes hulláma hozzá föl nem ér. Mária most mér igazán szerette volna tudni, hogy mi ennek a különös civakodásnak a háttere, de megkérdezni egyiket sem merte, mart Iván kicsit meghátrálva könnyelmű vállvonogatással próbálta menteni helyzetét, a többiek meg még mindig összekuncogtak s ironikus megjegyzéseket tettek az állítólagos regényíróra. Végül is Braunnak kellett rendet teremtenie, aki eddig bizonyos felsőbbséggel hallgatta a fiatalokat s egykedvűen, szinte öregesen mosolygott. Ivánt vette pártfogásába s ez Máriának is jólesett, mert amennyit meg tudott érteni ebből a magasröptű irodalmi összecsapásból, pillanatnyilag Iván helyzete látszott reménytelenebbnek. S bármennyire objektív igyekezett is lenni, Iván neki is jobban tetszett, mint Várady, márcsak azért is, mert szerinte árvának érezte az egyhúron pendülök tömegében. Braun magához vojtfa Ivánt és atyáskodó szeretettel kérdezte: — Hát tényleg készül az a regény, Ivánkán i? — Hugó bácsi, — tört ki a fiu — napok kérdése, hogy befejezzem... De tudod, hogy mennyi dolgom van... Örökösen lőtnom-futnom kell, hogy meg tudjak élni.,. Ha nekem olyan könnyű lenne a helyzetem, mint nekik... Braun már csak a békesség kedvéért is «nyhíteni próbálta a feszültséget. — Hiszen a múltkor elejétől végig elmesélted ezt a Selyemzsinórt... Igazán érdekes volt... — Csak le kellene írnom, Hugó bácsi..; Minden a fejemben van... De délelőtt hfrek után szaladgálni, délben a rendőrségre, este a szerkesztőségbe, éjszaka a nyomdába... Azt hiszik ezek, hogy olyan könnyű mesterség ez... Persze, ha én is valamelyik könyvtárban ülhetnék... De ahhoz ugylátszik mégsem vagyok elég tehetségtelen... Hagyjuk! Elvégre huszonhat éves vagyok, van időm elég... Még Dosztojevszkit is lepipálhatom. Aztán visszanyerve pillanatokra megingó önbnzalmát, jókedvűen ragadta csuklón Máriát s már szinte diadalmasan kiáltott föl — Jöjjön, Marika ... Judit már megharagszik, hogy egyedül hagytam... S vitte magával a leányt a sarokba, a dohányzóasztalhoz. Várady irigy, lapos pillantást vetett utánuk. Az asszony nevetve fogadta őket. — Na, most majdnem megjárta... Már-már én akartam a védelmére kelni... Minek kezd ki velük? Látja, mennyien vannak... S megveregette a tarkóját. Maga sohase nyughat... Iván jókedvűen kacsintott rá. — Egy kicsit megbosszantottam a mestert... Már úgyis nagyon el van telve magával... De most látoiy\ csak, hogy milyen bájos ez a kislány... — s kihívóan vizsgálgatta Máriát. S ezek az ostobák irodalommal traktálták. Esküszöm magának, csak csacsiságról fogok beszélni. Mária tiltakozni akart, de Judit megelőzte . — Maga nagyon téved, ha azt hiszi, hogy a mi Máriánk affajta falusi liba. Öt nagyon is érdeklik a komoly dolgok. Csak^ erőltesse meg magát, drágám, annál is inkább, mert egy kicsit utána kell néznem a süteményeknek — s huncutul kacérkodva a fiúval, kecsesen libegett ki a szobából. Iván utána nézett s nem tagadhatta le önmaga. előtt, hogy tetszik neki ez az asszony. ElsŐ perctől kezdve tetszett s azt is érezte, hogy Judit sem közömbös iránta. Kis, gyerekes termete beleégett fantáziájába s azóta, mióta ismerte, bizony már sokszor megkísértette a gondolat, hogy komolyan is foglalkozzék vele. Hiszen, ha nem volna a Hugó bácsi felesége...! S gyorsan Máriára vetette magét: — Szóval Judit... akarom mondani Mária, Marika, magával mindenről lehet beszélgetni... Na, ennek örülök... Ezt a luxust nővel szemben olyan ritkán engedheti meg magának az ember. Különösen itt... Csupa üres teremtés... Az értéket mindig a vidék adja... Én ís onnan jöttem. Nemsokára egészen belemelegedtek a beszélgetésbe. Iván érdekes eseteket mesélt újságírói foglalkozása köréből, az ideges főszerkesztőről és a kollégáiról, akik állandóan valami tréfán törik a fejüket. Különösen a telefonnal élnek vissza. Mindenkit felhívnak, s néha összegabalyítják a fővárost. A múltkor éjjel kirendeltek egy kövér orvost a várOsvégére. Képzelheti, micsoda röhögés volt ott. Mária nevetgélve hallgatta a fiú színes s élénk gesztusokkal kísért előadását s néha hosszúkás fehér arcán felejtette tekintetét. Volt valami réveteg, merengő ebben az Ivánban, izgága, nyugtalan modora ellenére is Kék szemei gyerekes fantasztáiról árulkodtak, aki szívesen néz túl a valóságon. Nagy élvezettel beszélt, mint aki mindig új és új gyönyört tud felfedezni a szavak kiejtésében, zsongító zenéjében s a mondatok egymáshoz simuló, egyre szédítőbb magasságokba törő épületében. Mária maga is elbódult Iván tökéletes beszédkészségétől s néha már szinte nem is a szavak értelmére, hanem az egymásután kulcsolódó, egymásba zendülő hangok muzsikájára figyelt. Végre mégis megkérdezte tőle: — Mondja hát, mi van azokkal a regényekkel? Vannak, vagy nincsenek? Iván egy pillanatra elfordult, mintha gondolatait szeretné hirtelen rendbehozni, aztán szinte nekitüzesedve válaszolt: — Persze, hogy megvannak. Nyolc regényem fekszik készen a fiókomban, csak az utolsó simítások hiányzanak még ... Majd meglátja... — S most egészen fátyolosan nézett maga elé. — Ez a Selyemzsinór... Valami olyan mély bepillantás az emberi életbe... Ahogy van s ahogy a főhős felé sodródnak az események a maguk szörnyű determináló erejével... Mária figyelmesen hallgatta s nem értette, hogy miért vonják a többlek kétségbe a fiú igazát, mikor annyira érzik minden szaván, hogy hosszú éjszakákat virrasztott át Íróasztalára görnyedve s mondatokként vájta kfi magából a megtestesülésre ítélt költészetet. Kérlelte, hogy mesélje el neki valamelyiket, őt nagyon érdekli s míg Iván elborongott, hogy a sok közül melyik vízióját vonultassa el a fó közönségnek mutatkozó leány előtt, egyre gyakrabban símítgatta pillantásaival a fiú arcát s a régi mondat szakadozott föl belőle: „Legyen okos és erős, szép és elegáns." S míg Iván cigarettára gyújtott s szinte átszellemült fantáziája korlátlan lehetőségétől, kis naplója jutott eszébe ... A vége ... Amit annyiszor elképzelt már, de amit még sohasem írhatott le valóságos élmények hiányában... Legyen okos... Igen, ez az Iván okos, hiszen olyan szépen beszél... Regényei vannak... Bárcsak olvashatná őket. És erős is ... Föntartja önmagát..: Magas ... És szép is... Olyan kedves az a kis lyukacska az állán, ahogy mosolyog s vakítóan fehér fogait feléje villogtatja ... És elegáns... Ni, milyen fényes a cipője, milyen szép az a kék ing is, mely puhán játszik össze égszín szemével... — Mondja hát — ocsúdott fel hirtelen elmer engéséből, mert a nagyasztalnál a társaság újra valami éktelen vitában tőrt ki. Sódi felugrott s vpdul hadonászott a finomkodó Nemes felé, mint valami sziu-indián. A középkori céhrendszerek reneszánszát hirdette, amit a kulturfilozófus sehogysem akart elfogadni. A társaság hamarosan két pártra szakadt s verve az asztalt rekedten marcangolták egymás véleményét. Csak Braun hallgatott, vagy mondott egy-esry szót, am! csak hevesebb lángokra lobbantotta a fiatalokat. (Folyt, kőv.) Felelős szerkesztő: PÁSZTOR JÓZSEF Nyomatott a kiadótulajdonos DélmagyarorMág Hirlap- és Nyomdavállalat Rt.-nál, Szeged. Felelős üzemvezető: KLEIN SÁNDOR. Takaréktűzhely ^t^r/T.vé^r^^ lóra átalakítom ólosón, felelSsgé? mellett. B e r g tüzhelylakatos, Attila uoea 6. ti Lakását széppé, elegánssá teszi, Ha függönyeit, díszpárnáit, teritóit, rojtjait FRANKELNAL veszi. Kelemen-u. 12. (Ha-Ha mellett) Filléres előnyomdaf wa Pnh 4 í# 1*sréredmínyegebban ég l«golcsóbban tisztit„ ' t.tísGlöckner József és Fia. első vegytisztitó, kelmefestő és áptóllgőztisititó ipartelepe Iskola ucca 27—28., fog. temp. átal. "u.. rr ia-69.