Délmagyarország, 1936. április (12. évfolyam, 84-107. szám)

1936-04-26 / 104. szám

T956 április 26: DÉLMAGYARORSZKG Divatos Ingányagok, sifonok, vásznak, teljes kelengyék rendelésre Is. « Pollák Testvéreknél. Csekonics u. A Délmagyarorsseág regénye MARIA PROFETA Irta Bercxell Ji. Káróly ao Mária — még mielőtt a drámai játék hat­hatott volna — megérezte, hogy a fiú szo­katlanul kedvetlen s mindjárt meg is kér­dezte: — Történt valami? Lehangoltnak látszik... Ivén sóhajtott 6 a vállait vonogatta. — Semmi... tudja Istén ... Lirai hangula­tom van. — S akkor rosszkedvű? — Ó legyintett á fiú s olyan csüggedten nézett maga élé, mint akinek maradék ellen­állását éppen most morzsolják össze az elvi­selhetetlen érzések. — Semmi sem sikerül úgy, ahogy szeretném ... Mária akaratlanul is közelebb sfmult hoz­irá. — Akart már valamit nagyon? Én mindent nagyon akarok... De aztán úgy szétmállik a kezemben ... — Biztosan nem elég állhatatos. — Lehet... — De miért nem? Ha én annyit tudnék, mint maga ... Ivánt meghatotta, hogy Mária bizonyíté­kok nélkül is föltételez róla valami tehetsé­Í fét s most Abban lelte örömét, hogy lehető­eg jelentéktelennek tüntesse fel önmagát. Mária úgy sem hinné él... — Nem tudok én semmit, Marika ... — És a reményei? — villant föl a hfWÍ leány szeme. — Hiszen az egyiket nekem is elmesélte... Szép Volt. — Tudöm is én, érnek-e egyáltalán vala­mit.:. — 6, ezt maga sem móndja komolyan, Iván... A fiú kénytelén volt meghátrálni. Valóban úgy van! Hátha mégsem olyan utolsó em­ber 6... A parkban egy lélek sem járt. A fák fehé­iin, csapaszón úgy kapaszkodtak egymás­ba, mint a Csontvázak. A hó is ropogott a lá­buk alatt, mint a gyanta s rátapadt Cipőjük karimájára. A sötétség egyre összébb kupo­rodott a végtelen lepedőn. Iván megállt az egyik pád előtt, mely sej­telmesen húzódott meg a levetkőztetett, gug­goló Cserjék között s valami versét duruzsolt az éjszakáról és a varjakról. Mária figyelmesen hallgatta. — Szép. Maga írta. — Nagyon régen ... Ilyen este Vólt akkor is . i. Csak akkor egyedül sétálgattam .., — Jobb ugy? — Nem — s átölelte a leányt. Mária nem védekezett. Hagyta, hogy csó­kolja. Legyen okos és erős ... Érezte, hogy ez így lesz. Talán akarta is. Milyen forró a szája ... Sohasem gondolta, hoj?y ilyen forró a száj. S milyen jó hozzábújni... S most már sóhasem marad többé egyedül. Lesz va­lakije. Egy művész ... Mert Ivánt mindenki félreismeri... Hugó bácsi is... S a fiú csókolta, ahol érte. Először a szá­ját, aztán a szemeit s újra a száját. Nem tu­dott betelni vele. Aztán átkarolta mind a két kezével és gyöngéden a padhoz vonszolta. — Üljünk le iae... Megfázunk.;. — ó, dehogy te kis csacsi: .. — s az ar­cába nevetett. Szép fogai megvillantak a sö­tétségben $ most Mária csókolta meg. — Te A szive vert s bódultan pihe­f ett. Arca kigyulladt és Ivánéhoz simult. — s a vers, amit szavalnom kellene incsel­kedett aítán. Iván legyintett e közélébb bújt hózzá. — Majd máskór.:. ólyan szép vagy s ólyan |ó, hogy hiszel bennem.. • Mária mosolygott. S diadal és alázat Volt a mosolyában. Ugy érezte, hogy eddigi útja, mely hosszan nyúlt utána, mint valami ne­héz fekete szőnyeg, most hirtelen levált róla. S emlékek és tartozások nélkül került egy uj világba, mint az eszmélő gyerek. Már van valakije s most mindent élőiről kell kezdenie. Aki egyedül van, sokat töpreng és könnyen félreérti a dolgokat. De így minden olyan egyszerű és átlátszó. Két ember szereti égy­mást. S aztán Csupa tőmondat. Az ég kék. A fű zöld. Az élet rövid. Két ember tisztáson halad ét és énekel. Nincs bennük félelem, mert együtt vannak s másokat sem gyűlöl­nek, mert el vannak telve egymással. Amit 8 gondol, azt Iván mondja és megfordítva. Külön létezésük csak látszólagos. Tulajdon­képpen egy életet élnek. Ahol egymáshoz ér­nek, bőrükből olvasztó lángok csapnak ki s megnyitják testük rejtett értelmét. Szerelem... Iván Mária vállára hajtotta a fejét s most a kezét simogatta. Valami bujkált benné s többszőr hozzákezdett, hogy elmondja. Ugy érezte, hogy szerelmes s i r )gy szerelmes s töredelmes akart lenni mindenáron. Aki szeret, gyónni kíván S mert feloldozást is nyer, meg is tisztul. — Marika — szólalt meg halkan a fiu — engem nagyon nyom valami... A leányból áradt a gyöngédség. — Hallgatom Iván.. — Rettenete« kimondani is ... Én nem ií tudom, milyen vagyok. Sokszor, mintha a gonosz lélek szállna meg ... Pedig nem is akarok rosszat... Csak olyan sután sülnek el mindig a dolgaim ... Tudód •.. Mária megcirógatta s anyáskodva bátorí­totta. — Nos? Csak ki vele ... Iván szinte vergődött: — Megmondom hát... Én adtam oda a koldusnak a röpiratokat... Mária keze megmerevedett. — Mit? — Torka kiszáradt s hagyót ny#lt, hogy még egyszer megkérdezhesse: — A röpiratokat... ? — Én voltam .:. Ne utálj még.;. — De hiszen ez rémes... — nyöszörögte megrendülve a leány s karját bénultan ejtet­te le. — Maga volt? Ó .;; — Nem tudom miért Csináltam ... Mái megbántam ... Valami hajtott, hogy egy ki­csit felrázzam a világot... Hidd el, nem ií tehetek róla ... (Foh*. köv.l Felelős szerkesztő: PÁSZTOR JÓZSEF Nyomatott a kiadótulajdonos üélmagyarorizág Hírlap- és Nyomdavállalat Rt.-nál, Szeged. Felelős iizemvezetfl: KLFTN SÁNDOR. 5« Csak »COVENTRY A • kerékpárt vegyen, saabada'mazott rusfés villává! DADD Afil mtliaeréttBél, " N R K N \l I Wknith KUmln-no« T, Gumik, at'ielrétcelc qyArl Arán Páratlan Kenuezm^ny a oeimagyarorsz íd oluasűlnaK! A főváros egyik elsőrangú családi szállodájává], a csendes 'ás RJzpónt! feEv'ésű ISTVÁN KIRÁLY SZÁLLODA VI., PODMANICZKY UCCA 8. SZ. igazgatóságával sikerült olyan megállapodást kötnünk, hogy olvasóink 20 százalékot kedvezménnyel kaphatják a szálló minden modern komforttal (hideg-meleg folyóvíz, lrite­ponti fűtés, telefon, lift stb.) berendezett ragyogó tiszta szobáit. — A százalékot ked­vezmény igazolvány alapján vehető igénybe, melyet a Délmagyororszég kiadóhivatala állit ki a jelentkező olvasók részére. f Hol vásároltunk : nol dolgoztassunk a Deinroeiiflrorszaa His címtára sieíedl KereshedöHröl ti iparosohrél ANTIQUAR1UM; | íungárta kfiuweket vesz. elad és eaeréi FÉRFIRUHA: Mau lgnácz, Kelemen-u I ILLATSZERT ARt Gáspár illatszertár. Széchenyi-tér f, 1RÓTVARFRFNDF.7ÉS: Virth RpnsrPM Srérherívt-«^? 1 KALYHAJAVITAS ÉS TISZTÍTÁS: Léderer János, Somogyi ur«a IS­KÉPKERETEZÉS: • Freimann Miksa, K«5rá«-a 1®. KÉZIMUNKA: Fischer „Kézimuxik^ház" Kárász-u 13 KOTOTT- és SZÖVÖTT ARU: -ipüi és Hegyi, Püspoa >az&r Lusztig Imre. Szécbenvi-tái L OLAJ- ÉS MŰSZAKI CIKKEK: Ruh Vilmos, Mikszáth K. a. H RÁDIÓ ÉS GRAMOFON: v-tcch Albert, Kárász-coca f. Kelemen Márton. Kelemen-» CL SELYEMARUK: Holtzer S. és Fiai, a főpostával •xemSen SZŐNYEG: llomán Mihály 8* FWu KAráswL IX SZŰCS: ?o«nann Dávid. R&ásfrn. I. ÜVEG ÉS PORCELLANi "íeSlUInger Kálmín. f>efaralí< a. I> VIT T A MOSSA G: Díbtvto Albert Kárian-o. ». Rosner JOnef II«» Latos-kórnt Mi VIZ VF.Z KTÉKSZERELÓ! Fekete Nándor, Kossuth Lajos-sngárat 18. Szegeden szerezzük be minden szükségletünket! ST

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom