Délmagyarország, 1936. április (12. évfolyam, 84-107. szám)

1936-04-25 / 103. szám

TO36 április 25. Ott M A G V A R O R S Z A G »Jenai Duv ax« iuzátlo üveg sütő- és főzőedények A iiizről, közvetlenül az asztalra, főzés és tálalás ugyanazon edényben. Nézze meg kirakatainkat! Telefon ir-82. EDENYCSARKÍP Alapitv 1905. TISZA LAJOS-KöRüT 38. 101AOIAS BONYODALOM-SOROZAT. amciQCt hit ív óta nem tudnak befelezni m affér ts eöu ré$i harc nf fetlemtnqel A texasi bridzs-mese A stubnyai brldzsvereseny szenzációi«: tizenhárom kAró egy kézben — Egy el­bukott parti, amely győzelmei Jelen! M^g az a kezdő bridzselő is, aki tegnap vette dösziör kezébe az ötvenkét levelű bibliát azzal a céllal, hogy első partijában nagy-szlemet eslnáL jon, ismeri a „tizenhárom pik" texasi meséjét. Ugy szól ez a história: valamelyik texasi korcs­máiban urak bridzseltek. Játék közben az egyik partner lekapta a revolverét — Texasban még egy szelid bridasparti sem képzelhető el revolver nélkül — és szó nélkül lelőtte a vele szemben ftlÖ gentlemant. Az ók erre az volt: a partnernek tí­zenbiírom pikket osztottak ki és ez — passzolt... Verebe fagyva, haldokolva csak onnylt mondott: ..Passzolnom kellett, mert Culbertson szerint nem volt két és fél trikkem és a tizenhárom pik mel­lett volt melléi Lapom .. Tizenhárom pik... A gyakorlatban még n«m fordult elő, hogy vé­letlenségből valamelyik szinből tizenhármat osz­tottak volna e^gr kézbe. Nos, most valóra vált ez a mese. Magam voltara a tanuja a stubnyafürdői verse­nyen. Az agyil pozsonyi klub két tagja: Kuffler Béla nagybirtokos és dr. Ell-enbogen ügyvéd kerültek szembe két troppaui játékossal. Osztott lapokkal játszottak. Az egyik troppaui bankigaz­gató osztott és amikor felszedi a lapjait, látja, hogy: tizenhárom kirója, van. Szemrebbenés nél­kül „hét kAróvat" kezdi a licitet, amire a sorban következő játékos, Kuffler Béla átlátva a hely­zetet, „hét szanzaduval" felel és ezzel megakadá­lyozza azt, hogy felüllicitálják. Erős lapja volt, de nem volt — mert nem lehetett — egyetlen ká­rója sem. A hét kárót bemondó troppaui bankigazgató partnerinek se volt természetesen kárója és igy leghosszabb színéből, pLkből indult. A pik nyol­cast játszotta ki és ezzel biztosította azt, hogy Kuffler Béla egy bukásai úszta meg a partit és egyben csapata részére megnyerte a stubnyafür­dői verseny gyönyörű vándorserlegét. A pik nyol­cas beleszaladt Kuffler gáblijába, a tizenhárom káró „boldog" tulajdonosa nem jutott, hiszen nem is juthatott ütéshez és a szerencsés kiosztás elle­nére a troppaui csapat kénytelen volt megelégedni a verseny második dijával. Számokban kifejezve: az egy bukás kétszáa&t­r«n ross* pontot jelentett, amivel szemben hé* káró — bemondva! — szlem-prémiában 3250 pon­tot. az ót figura 150 pontot, a hét káró 140 pon­tot, a bell 500 pontot, a parti összesen tehát 3010 pontot reprezentált volna Troppau javára és » mentés jó üzlet lett volna még akkor is, ha Po­zsony nem egyet, hanem hármat, vagy négyet bukik. . . Hozzátartozik még a históriához, hogy ezt • parttt másodszor nem látszották le. Bridzsversenyeken tudvalevően az a rendszer, hogy minden partit valamennyi csapat lejátszik. Az egyes eredmények döntik el aztán a verseny sorsát. Az első lejátszás ugy történik, ahogyan a lapokat kiosszák, a kiosztott lapok aztán egy dobozba kerülnek és ugyanabban a serrejjdben, ahogyan azokat az első csapat kapta, jutnak a többi csapathoz. Persze egyik csapat nem tud arról, hogy a kiosztással az előbbi csapat mi. lyen eredményt ért el. Ebben az esetben ezt nem lehet megcsinálni, mert a tizenhárom káró eseté­nek a versenyen csakhamar hire terjedt és igy nem volt semmi értelme annak, hogy a pozsonyiak bravúrját másik csapat is megismételje. Még csak annyit: a tizenhárom káró ellen meg­látszott hét szanzndut valóban nem lehetett meg­csinálni, elméletben azonban semmi akadálya nincsen annak, hogy szerencsésebb elosztás ese­tén a bét sznnzadu megjátszható legyen, hiszen a játékosnak módjában áll minden impasszal szá­molni, tudva azt, hogy tőle jobbra ülő ellenfele nem tart a kezében más lapot, csak kárót és já­ték szempontjából egyáltalában számításba se jö­het. Bizonyos az, hogy a stubnyafürdőt tizenhárom káróról Bridzsország berkeiben még sokáig fog­nak beszélni. Paál Jób. (A Délmagyarország munkatársától.) Élénken foglalkoztatja Szeged társadalmi köreit az a lova­gias bonyodalomsorozat, amelyben egymást érik a fordulatok és a váratlan fejlemények. Az ügy legújabb fejezete — amelynek ügyében hetek óta folynak a kibontakozásra irányuló tanácskozások — egy szokványos és »szabályos« affér kapcsán indult el az egyelőre tisztázatlan akkordig és en­nek az egyszerű afférnak kapcsán derült ki. hogy a bonyodalomsorozat immár bét év óta tart, változatlan energiával. Az ügy egyelőre komplikál­tabbnak látszik, mint valaha; nagv ambicióvail tanácskoznak a kodex-szakértők, hogy hét év után miképen lehet nyugvópontra juttatni a fordula­tokban gazdag párviadalt. M affér A lígujabb fejezetet egy uj affér indította el. összeszólalkozás támadt egy szegedi közjegyző és egy ügyvéd között abban az idől)en, amikor még a közjegyző is ügyvéd volt. A kérdéses ügyben az ügyvéd szemrehányásokat tett, majd a kérdési több más üggyel kapcsolatosan szóba került a Szegedi Kaszinóban is és miközben az ügyvéd bí­rálatot mondott a közjegyzőről. A kijelentéseket; tudomására adták a közjegyzőnek, aki provokál­tntta az ügyvédet, segédei utján lovagias elégté­telt kért Donuodalom Az ügy szabályosan indult, de ennél a provo­kálásnál kezdődtek meg a máig is megoldatlan bonyodalmak. Az ügyvéd, aki emléklapos százados, két csend­őrszázadost bizott meg képviseletéül. \ segédek összeültek és már-már ugy látszott, hogy az affért simán le lehet zárni, amikor bejelenté.sek hang­zottak el. Az ügyvéd megbízottai kijelentették,, hogy készséggel állanak rendelkezésére a sértett félnek minden tekintetben, de ugy tudják, hogy ennek formai akadályai vannak, amelyk tisztá­zásához annál is inkább ragaszkodníok kell, mert felük is, de a segédek is kötve vannak a katonai becsülctiigyi eljárás formaságaihoz. Kérdést in­téztek abl>an az irányban, hogv mi történt abban q lovagias ügyben, amely dr. lÁvay Ferenc és a közjegyző között indult meg — bét év előtt* 1929-ben. A megbizottak eljártak a dandárpa­ranesnokság illetékes osztályánál és ezután meg­állapították, hogy az uj affér elintézésére akkor kerülhet sor, ha a közjegyző előbb elintézi a hét év előtti lovagias ügyet. A tárgyalások megszakad­tak és a közjegyző megkezdte a hét év előtti ügy szorgalmazását. \ héí év előtti harc Igy ka|K'.-olódott bele, az afférba egy éles, szer­teágazó régi küzdelem. A harc akkor robbant ki teljes élességgel, amikor az akkori szegedi ügy-; véd képviselőnek lépett fel Csongrádon. A vá­lasztási harc idején Lévay többször átutazott a városba és mindent elkövetett, hogy megakadá­lyozza szegedi kollégája mandátumát. Csongrádon nem sikerült mandátumot szerezni. Schandl Ká­rollyal szemben kisebbségben maradt. A válasz­tás után a kisebbségben maradt jelölt többrend­beli sajtópert indított Lévay ellen a jelöltség idején irt cikkek miatt. Ezek a rága.lmazási perek sokáig foglalkoztatták a szegedi nyilvánosságot, hevesen csaptak össze az ellenfelek, végül is Lé­vayt elitélte a bíróság. Az egyik ilyen ügy táblai fellebbviteli tárgya­lásán — 1929 szeptemberében — Lévayt dr. IS'ekich Richárd képviselte. A védő közvetlenül a tárgyalás előtt levelet, intézett Lévayhoz, amelyben lemondott tisztségéről, még pedig azzal az indo­kolással, hogy a fömagánvádló róla sértő kije­lentésekel tett. Dr. Nekich közlése szerint az* hangoztatta volna, hogy azért lép ki a Délvidéki Otthonból — amelynek mindketten tagjai vol­tak —, mert Nckichcscl társadalmi érintkezési nem tarthat fent azok után, hogy elvállalta dr. Lévay Ferenc védelmét. Az ügyből lovagias eljárások keletkeztek Dr. Lévay Vluráti Frigyes nyugalmazott ezredes — Muráti Lilinek, a szegedi származású ismert ki­tűnő színésznőnek édesapja — és Bárdoss Béla nyugalmazott városi tb. főjegyző utján provokál-* tatta ellenfelét, aki ügyének elintézésével dr. Vin­czy Károlyt és dr. Gálffy Endrét bizta meg. Ezt az ügyet akkor fel kellett függesztem, mert Lévay ellen a különböző perek ás harcok miatt becsület­ügyi eljárás volt folyamatban a katonai hatósá­gok előtt. riegahad az elfárds Ilároru «ívig szünetelt az ügy elintézése, amíg befejeződött a Lévay ügyében megindított el­járás. Amikor 1932 őszén az aktákat lezárták és az ügy további vitelére Lévay megkapta a fel­hatalmazást, dr. Lévay segédei — most már Muráti Frigves ezredes és Kőváry Ottó — ismét jelentkeztek az ellenfélnél. Ennél a pontnál kez­dődnek a ma is tisztázásra szoruló fordulatok. Lévay megbizottai közölték, hogy négyszer hu­szonnégy óra alatt nem jelentkeztek kiküldöttek és igy a három év előtt megindított ügyben nem leheteti előre haladni. Muráti ezredesek hiá­ba \ áriak — mint később kiderült —, a provo­kált. fél azzal érvelt, azért nem jelentkeztek a megbizottak, mert nem volt tudomása arról, hogy joga van-e Lévaynak tovább folytatni az ügyet, nem volt tudomása arról sem, hogy a Lévay ellen megindított becsületügyi eljárás során mi történt, hogy befejeződött-e és milyen eredménnyel. Jeauzöhoiiijv A várakozás után Muráti ezredesek értesítették Lévayt, hogv az ügyvéd megbizottai nem jelent­keztek és ezért az ügyet elintézettnek tekintik. Félév múlva folytatódik a bonyodalmas ügy uj fejezettel. A provokált ügyvéd segédeinek le­mondása körül merültek fel olyan momentumok, amelyek miatt nem lehetett az ügyet gyors tem­póban befejezni. A közben elmúlt évek alatt a megbízottak cserélődtek, többen eJ foglaltságuk, mái-ok családi ügyeik miatt lemondtak megbíza­tásukról. Ekkor történt azután, hogy Lévay meg­bízottai most már nem akartak tovább várakozni ós azzal az indokolással, hogy mivel a félreérté-

Next

/
Oldalképek
Tartalom