Délmagyarország, 1936. április (12. évfolyam, 84-107. szám)

1936-04-24 / 102. szám

OCLMAGyARORSZÁG 1936 április 24. TUzIfái, — szenet, — Kokszot zsákban csak plombálva vegyen át Nemzeti Hitelintézetnél, sulysza valóssággal változatlan áron. Dr. Györffy Imre professzor, volt rektor érdekes vallomása a Pellykó—Lázár-perben Csütörtökön is egyetemi tanárokat hallgatott ki a törvényszék '(A Dilmagyarortzág munkatársától.) Csütörtök reggel tovább folytatta a törvényszék a Pettykó—Lázár-űgyljen tanukónt bejelentett professzorok kihallgatását. Vaday tanácselnök a saját ezobáját engedte át a professzorok részére várószobának, mert annak ellenére, hogy a tanukat 9 órára, 10—11 ós 12 órára idézik, sokat kell várakozni. Csütörtökön az első tanú dr. Erdélyi László egyetemi tanár volt, a magyar történelem professzora. Az adócsalásokkal kapcsolatban kellett először vallomást tennie. Kijelentette, hogy nem tud közvetlenül arról, hogy Pettykó adócsalást követett volna el, csak hallott a "dologról. Rá olyan benyomást tett a dolog, hogy tájékozatlanok voltak a hivatalok ós igy egyenesen csalásról nem lehetett szó, legfeljebb hibákról, czabálytalanságokról. Pettykó mellékjövedelmeiről vallott ezután, de nem tudott határozottat mondani. A Soóky-ügyről is csak mende-mondából értesült. Egyizben Soókynó panaszkodott, hogy Pettykó a férjét üldözi. Elmondotta, hogy Várady Irént kitünó tisztviselőnek tartja ée hogy leminősitésében Pettykó keze volt benne. Ugy tudja, hogy Váradyt a rossz minősítés miatt nem nevezték ki. Dr. Farkas Béla egyetemi tanár kijelentette, hogy csak a fegyelmi eljárás során hallott adócsalásról, pozitív tudomása nincs a dologról. A vádlott által hozzáintézett kérdésekre sorba „nem tudómmal" válaszolt. Nem tudott vallomást tenni a „csúnya hátterű" mellékjövedelmekről eom, sem ezeknek az „összeharácsolásáról". A professzor kihallgatása közben a vádlottat az elnök többizben rendreutasítottw és kilátásba helyezte a megbüntetését, ha továbbra is ugy viselkedik. A vádlott ugyani« azt állította, hogy a biróság kérdéseivel megrettenti a tanukat. Ez ellen elsősorban maga a tanu tiltakozott, kijelentette, hogy ő csak az igazat vallja, őt nem rettenti meg senki. A Lázár-ügvben felvett tanácsi jegyzőkönyv helytelenül lett felvéve — vallotta —, később a jegyzőkönyvet kiigazították. Pettykó irodájára nézve az elnök azt a kérdést intézte a professzorhoz, hogy pazarul volt-e berendezve? — Ez nagyon relatív dolog. Például a tanácselnök ur szobájához képest, amelyből most jöttem ki, bizony pazar volt, egyébként nem. Dr. Fröhllch Pál egyetemi tanár azt vallotla, hogy nem Lázár fellépésére mérsékelték Pettykó mellékjövedelmeit. A mellékjövedelmek tanácsi határozaton alapultak, legálisok voltak, do hogy ezeket a minisztérium jóváhagyta-e, azt nem tudja. A tanú több kérdésre nem tudott feleletet adni. A Lázár-ügyben felvett jegyzőkönyvet 8 nem irta alá, mert a jegyzőkönyv nem Í6 került hozzá. De azt tudja, hogy a határozat nem az volt, ami a jegyzőkönyvben szerepelt, ezért vált szükségessé a jegyzőkönyv kiigazítása. Emlékezete szerint, ami ez ülésen Lázárra nézve elhangzott, azokat Pettykó mondotta. Az bizonyos, hogy Lázár cikke idején már szó volt Pettykó mellékjövedelmeinek csökkentéséről. Kifogásolta a tanú, hogy Pettykó, amikor személyes ügyéről volt szó. résztvett az ülésen és 6 szövegezte a jegyzőkönyvet. A lakásügyre vonatkozólag kijelentette, hogy nem tud arról, Pettykó miképen szerezte a lakását. Emlékszik arra, hogy arról is volt izó, hogy a tanácsjegyző háromszobás lakást kap, eredetileg négvfzobás lakása volt. A tervrajzon azonban négy szoba volt feltüntetve Pettykó számára. Arról, hogy Soókyt kitúrta volna lakásából, nem tud. Rendelkezési joga Pettykónak a lakását-alakitásnál nem lehetett, tény azonban, hogy az iparosok először Pettykó lakását igyekeztek rendbehozni, de hogy ebben Pettykónak része volt-e, vagy sem, arról nem tud. A Rerrichféle átalakítás után Pettykó lakása nem gyarapodott, ellenkezőleg kisebb lett. Hivatali szobája a tanárok szobájához képest nagyon ssfpm volt berendezte, nem tud azonban arról, hogy a berendezést önkényüleg szerezte volna be. A szobája lehetett volna egyszerűbb is — vallotta a tanu. Túlzottnak találta a szőnyegeket és a függönyöket, lehet azonban, hogy ezek a rektori szalón korából valók voltak. Várady Irén minősítésére vonatkozólag kijelentette, hogy csak hallomásból tud a dologról. A dékáni tisztviselőket a dékánnak kell minősítenie a tanu véleménye szerint, elismerte azonban, hogy nem tud ilyen kialakult gyakorlatról. Soóky eltiprására vonatkozólag előadta, hogy Soóky után Pettykó következett a gazdasági hivatalban, de azt már nem tudja, hogy ebben Pettykónak része lett volna. Előadta, hogy Soóky egy éjjel tévedésből az ő lakásába csöngetett be, feltételezte akkor, hogy Soóky ittasan tévedt el. A rektornak felemlítette a dolgot. Pettykó kijelentette ezután, hogy a Soókyflgyre vonatkozó ellenbizonyítást ól eláll. Dr. Német Sándor „eltiprásáról" nem tudott vallomást tenni a professzor. Dr. Fógel József egyetemi tanár lépett most a biróság elé. Vallomásában elmondotta, nem tud Pettykó állítólagos „csúnya hátterű" mellékjövedelmeiről. Várady Irénnel kapcsolatban elmondotta, hogy Pettykó Szegedre helyezése előtt nagy fegyelmetlenség volt az egyetemen, az altisztek is szinte félvállról beszéltek, a tisztviselők pedig nem egy esetben nem köszöntek. Pettykó rendszabályozta meg őket, 5 teremtett rendet, 8 rendelte el, hogy az alantasok, nemre való tekintettel köszönjenek a magasabb rangúaknak. Várady Irén neki se köszönt. Elmondotta, hogy Várady Irén őrmesteri hangon bánt nemcsak az altisztekkel, hanem az egyetemi hallgatókkal is. Pettykó többizben védelmére kelt Soókynak gyermekeire való tekintettel. A tanu eokszor volt együtt Pettykóval, de sohasem hallott Pettykótól semmiféle gyűlölködést Soóky ellen, sőt inkább Pettykó ellen jelentek meg gúnyos versek 06 cikkek- Pettykó részéről jóindulatot tapasztalt Soóky irányában. Pettykó nem dirigált a lakásátalakitásmál, egyizben a festésre vonatkozólag ezt a kijelentést tette: „ezt igy óhajtanám". Dr. Györffy István professzor vallomását érdeklődés előzte meg, ugyanis rektori tisztséget viselt a kritikus időkben. Emlékszik arra, hogy Pettykót a minisztérium hosszasan kapacitálta a gazdasági hivatal átvételére. Pettykó a 300 pengős működési pótlékot szét akarta osztani a tisztviselők között, de éppen ő javasolta, hogy ezt ne tegye, mert később megvesztegetéssel fogják gyanúsítani. Altalános szokás volt, hogy a diplomairással egyetemi tisztviselőt bíztak mes. A tanácsjegyző nagy hatalmat gyakorié tisztviselő az egyetemen, ő is csak azért fogadhat-ta el a diszes rektori tisztséget, mert ilyen képzett, jogilag kiművelt tanácsjegyző állott a rektori hivatal élén. A bíróság déli egy órakor félbesaakitotta a főtárgyaidat és délután 4 órakor folytatta dr. Györffy István kihallgatását. 'A volt rektor elmondotta, hogy Pettykó említette neki, hogy rendelet érkezett az egyetemhez és ebben kérték a szolgálati beosztás miatt aa egyetemi tisztviselők minősítésit. Pettykó elmondotta ekkor, hogy 8 már valamennyi rektori hivatali és dékánátusi tisztviselőre vonatkozólag elkészítette a minősítést. Várady Irénre vonatkozólag azonban arra kérte őt, hogy Váradyt 6 minősítse, mert neki Várady ellen panasza volt és el szeretné magától b*~t* tani a minősiitést. Pettykó nerasokkal előbb ugyanis tiszteletlen magatartása miatt panaszt tett. Várady Irén ellen ós akkor 8 rektori dorgatóriumban részesítette Várady Irént. — Nem váltott eléggé az agyam — vallotta a professzor — és csak igy történhetett meg, hogy Várady Irént előzőleg nem hallgattam uog az ellene emelt panaszra vonatkozólag, belátom, hogy hibáztam, mert meg kellett volna hallgatnom őt is. A minősítésre vonatkozólag az volt az álláspontom, hogy mivel rektori dorgálásban részesült, nem kaphatja semmi körülmények között a legjobb osztályzatot magaviseletből. — Nem emlékszem azonban, hogy kettesben, vagy hármasban állapodtunk-« meg, de az bi< zonyos, hogy nem akartam magaviseletét kifogástalannak feltüntetni. Később jöttem rá, hogy a karoknak kellett volna minősíteni, de mivel az egyetemen azelőtt sohasem volt minősítés és semmiféle szabálya nincs a dolognak, nem gondoltam arra, hogy a miniszteri leiratot a karoknak kiadjam. Á minősítéseket én végeztem, vállalom érte a felelősséget, hár elismerem, hogy hibáztam. Engem Pettykó nem téveextett meg, mert a minősítéseket velem megbeszélt« ós biztos vagyok benne, hogy a minősítéseket igy is ejtette meg. Várady ellen nemcsak a nemköszönés miatt merült fel panasz, Kogutowita dékán is panaszt emelt ellene és akkor rektori figyelmeztetésben részesült, hogyha mógegyszer hasonló panasz merül fel ellene, akkor elboosájtják. Ezt a rendeletet is én boesájtoitam M és ón Í6 ir.tam alá. A professzor Soókyra vonatkozólag elmondotta, hogy Pettykónak módjában állott volna 8t az egyetemről elbocsájtania, de ebben as irányban nem tett lépéseket. A Soóky-ügyre vonatkozólag nem tud semmit, legalább is arról, hogy Pettykó eltipprtía volna Soókyt. Pettykó egyizben elmondotta neki, hogy Soóky részegeskedik é6 hogy a tanárokkal váltót irai alá. — Ezeket a dolgokat annyira komolyaknak tartottam — folytatta vallomását a volt rektor —, -nert hiszen Soóky abban az időben milliókat kezelt, hogy lelkiismereti kötelességemnek tartottam a dolgot a Szegeden idSző Magyary Zoltánnak megemlíteni, aki arra kért, hogy ezeket az értesüléseimet foglaljam írásba. Pettykót ekkor felszólítottam, hogy közölje velem írásban mindazt, amit Soókvra vonatkozóiig tudattak. Ez a jelentés elkészült ós ezt felküldöttem a minisztériumba. Soóky sokszor kért 06 kapott segélyt az egyetemtői, Pettvkó soha nem tett elutasító javaslatot, sőt a fedezet megjelölési' vei megkönnyítette a kiutalást. Psttykó a Soóky elleni fegyelmi eljárásba nem folyt bele. A professzor végül a lakásügyről vallott, lényegeset erről nem tudott mondani. A tárgyalást pénteken folytatják.