Délmagyarország, 1936. április (12. évfolyam, 84-107. szám)

1936-04-02 / 85. szám

ÍO DF »MAGYARORSZÁG 1936 április 2. Minden |cere$|cedő-^rdpkmesszehanazószavu képviselője: DELMAGYAROR/ZAq /i Délmagyororsgád regénye PROFÉTA e tekintetben szinte kiválik a többiek közül. Várady Géza féltékeny is rá s ha csak tehe­ti, beleköt, vagy ráuszítja azokat, akik teljes megadással hódolnak vezérségének. Ő, Ju­dit, jóízűen nevet a vetélkedésen, de titok­ban mindig Ivánnak ad igazat, mert az csi­nos fiú is s véglére azért, hogy asszony, nem szúrhatja ki a szemeit, ha valaki törté­netesen jobban tetszik, mint a másik. S mi tűrés-tagadás — Iván neki igen rokonszen­ves ... De azért ne gondoljon ám semmi rosszra., (Folyt, köv.) Apróhirdetések 73 A. A „PROGRESSZÍVEK­Judit csak olyankor nézett be a konyhái)«, ha vendégek jöttek s ha valami finomat akart süttetni Annus nénivel. Vasárnap dél­utánra jelentették be magukat a fiatalok, az új generáció harcos tagjai, hogy megtárgyal­ják az időközben fölmerült aktuális problé­mákat. Általában progresszíveknek nevezték őket, ami kicsit handabandázó, zajos társa­ság esetében annyit jelentett, hogy mind­annyian bizonyos időszerűségre törekedtek, néha meglehetősen olcsó opportunizmus árán is. Nem voltak sokan, mert szigorú és elfogult kritikát gyakoroltak mások felett s megvolt bennük az a kihívóan öntudatos hit is, hogy komoly missziót lehetőleg csak ma­guknak tulajdonítsanak, kívülállók képessé­geit pedig legfeljebb csak elnéző jóindulattal vegyék tudomásul. Általában mindenkit megvetettek, aki nem tartozott közéjük s ha mégis kénytelenek voltak meghajolni vala­kinek a tekintélye, vagy éppen szelleme előtt, ebben a látszólagos hódolatban is több volt nz ügyesség és politika, mint az őszinte elis­merés. Különben csak egymásért lelkesültek, egymás közt és a nyilvánosság előtt s ennek az örökös öntömjénezésnek meg is lett az a haszna, hogy az emberek lassan kezdtek felfigyelni rájuk. Pedig tulajdonképpen igazi talentum sem Igen akadt közöttük, részemberkék voltak, előre meghatározott programmal, akik bra­vúrosan tudták fölhasználni a kor kedvező mozgalom-szellemét. Teljességre egyik sem törekedett, megosztották maguk közt a fel­adatokat, mint a katonák, hogy annál bizto­sabb és gyorsabb eredményt érhessenek el a maguk szűkreszabott területén. Volt ebben a lázas specializálódásban valami a sport di­vatos kultuszából is, amikor mindenki ver­senyre edzi magát, illetve egyetlen izomnya­lábját, hogy elmaradhatatlan legyen az efe­mer siker. A fölülkerekedés fékezhetetlenül mohó vagya fűtötte ezt a törtető ifjúságot, mint általában azokat, akikből vagy nyáj­emberek lesznek, alázatos szolgai lélekkel, vagy diktátorok, ostoba gőggel s üres sze­rencsével. Ez a generáció így termelődött ki s így indult a maga útjára is. Lemondtak a dolgok teljes vállalásának felelősségéről s hűhós mozgalommá duzzasztották magukat, inert így könnyen megbújhatott közöttük az ügye-fogyott, gerinctelen hízelgő s lángész­szé kürtölhette magát a féltehetségű akarnok. S az összeverődő tömegben mindig akad valaki, aki ügyesebben evickél a maga kis ladikján s mielőtt bárki is észrevehetné (mert annyira közepes jelenség), már föléje is kere­kedett valamennyinek. S akkor zsarnok és teátrális pózokba burkolódzó világelme, aki konok szigorral és kegyetlenséggel bosszulja meg a maga fogyatékos képességeit — a többieken. Ez a mozgalom-szellem uralkodott ebben a kis körben is. Természetesen — ami ez utób­binak szükségszerű következménye — a rek­lámhoz is értettek jócskán s néha egészen je­lentéktelen felolvasásoknak is akkora lármát Kífroíy csaptak, hogy a tájékozatlan távollevők ben­nük sejtették az emberiség uj világítótornyait. S egyikük-másikuk valóban olyan kimért gőggel lépkedett, márvtha • fárosz-kolosszust cipelne a nyakán. Az orvos kedvelte őket, de nem sokat várt tőlük. Már azt is kifogásolta, hogy úgy­szólván egyetlen komoly alkotó-tehetségük sincs. Valamennyien tudományos pólyán igyekeztek boldogulni, a részlet-szellemnek megfelelően s súlyos sértésnek minősítették, ha valaki szakmája körén kívül is véleményt mert nyilvánítani. Az egyik, akit Nemes Ti­vadarnak hívtak s kulturfilozófiával foglalko­zott, szívesen meghallgatta a többiek kultur­filozófiai álláspontját is, de aztán néhány jó­hangzásu német könyv címébe burkolódzva, gúnyos mosollyal jelentette ki, hogy laikusok­kal nem vitatkozik. S a többi is kihasított magának a világ nagyszerű egészéből egy kicsike darabkát, hogy míg látszólag beleil­leszkedik a közösségi életbe, másrészt vi­szont diktátora lehessen a maga csöpp tudo­mányának. így tulajdonképpen valameny­nyien lás diktátorocskák voltak, akiket egyeduralmi láz fűtött s annyiban ismerték el a kollektivitás szükségességét is, ameny­nyiben egyik sem gázolt bele a másik féltve körülsáncolt birodalmába. Az orvos meg is jegyezte egy alkalommal: — Hol vagytok ti még az igazi kollektiviz­mustól? Gőgös individumok vagytok vala­mennyien a megadás és a alázat leghalvá­nyabb árnyalata nélkül. Ez a mozgalom-láz nem közösségi szellem. Ez csak torz előké­szület valamire, aminek jönnie kell... Braun különösen világnézetük iránt volt bizalmatlan. Lélekbúvár létére sem tudta ki­kapirgálni belőlük, hogy tulajdonképpen mit vallanak igaznak és követendőnek. Mert fel­fogásukat gyakorta váltogatták, mint általá­ban azok, akiknek sietős az érvényesülés. — Szintézisre törekszünk — jelentette ki Várady, akit vezérüknek ismertek el vala­mennyien, mert úgy adminisztrálta a többie­ket, hogy ezáltal is mindig ő jutott előtérbe. Az orvos nevetett. — Ezt úgy is mondhattad volna, hogy mindenkinek eleget akarunk tenni. Ej, Géza — veregette meg Várady vállát — nagy diplomata vagy te. — S valamivel halkabban fűzte hozzá: — Az én érzésem szerint ma a tézis korát éljük. Igenis, mondani kell vala­mit. Vagyis: legyen meg bennetek a bátor­ság, hogy egyet hirdessetek. így nincs, de nem is lehet tartós hitele a mozgalomnak. (Ez utóbbit némi malidéval hangsúlyozta.) Judit süteményeket süttetett délutánra s adott Máriának is egy elegáns ruhát, hogy — amint mondta — egy kicsit fölvillanyozza ő is a fiatalokat. Az ember felfrissül, ha társa­ságban van — folytatta aztán —, az igazi nő a férfiak éhes tekintetétől szépül. S bele is pillantott a tükörbe, hogy holnap ellen­őrizhesse a kozmetikai hatást. Ebédután kü­lönböző történeteket mesélt a társaságról, odakuporodva egészen Máriához, különösen természetesen olyanokat, melyekben némi pikantéria is van. Legszívesebben valami Iván nevezetű fiatalemberrel foglalkozott, aki nagy kópé s hozzá ifen kitűnő társalgó is. BÚTOROZOTT SZOBÁK Bútorozott szobát L\H\ST gyorsan ée jól kiad, illetőleg talál, ha felad epry apróhirdetést a TÍliMGYRORSZRGRB Olcsó bútorozott szoba ós lakás kiadó. Gyula püspök-tele.p 3. mmxmt üzlethelyiség M a város legszebb h<­lyén azonnal kiadó. Horthy Miklós a. 7. Háromszobás modern lakás uj magánház eme­letén és földszintjén — május 1-re Szilién su­gárút 3a. Bokor u. 7. sz. délú fek­vésű 3 uccai szobás .rtodern lakás kiadó. 3 szobás féregmentes lakás kiadó. Baross Gá­bor u. 3a. (Volt Leszá­molóval szemben.) Nagyobb, betonozott üz­lethelyiség kiadó. Mars tér mellett, Szent Gel­lért u. 2. ¡¡Tl.'IHIiMJxW' »<=' T^i' •¿tí&WMümfígWG'" GÍDÖ szawan minden tekintetben ön­álló, elsőrendű eladó több nyelven beszél, állást keres. „Elismert erő" jeligére a kiadóba. Kifutó leányt, nagyob­bak felveszek. Jelent­kezni Londoni körút 18, at, udvarban, 1 óra­kor. Kertssek 14—15 év kö­rüli német leányt gyer­mekeim mellé. Deák F. u. 18, földszint 1. Házat legkönnyebben eladhat vagy vehet, ha meg­hirdeti a DtLMAGYflRO SZAG apróhirdetései kö/ölt Ócskavasat, fémet ma gas árban veszek és el adok. Horváth vastelep Párisi körút 19a. | Ne dobja ki üres üveg­jét, hozza el, magas áron megveszem. Benedek, Párisi-körut 43. Legmagasabb árat fi­zetek használt tárgya­kért és ruhákért. Cwe­hó, Attila u. 8 Eladó ebédlőkrcdenc — Fisoher, Mérei u. 21, ajtó 10, ugyanott ve­szek hasznait bútort, ruhaneműket. Boros, rumos, mézes, mindenféle üveg kapha­tó. Benedek, Párisi-kör­ut 43. szám. Gróf Apponyi Albert 14 üzletemben veszek, el­adok használt ruhanemüeket. Világos keményfa hAIO és egy uj szalon asztal eladó Megtekinthető: lx>ndoni körút 18, t órakor. bútort. BélyeggyüjteményckeL régi könyveket, disztá «yakat lei r>aj r­ár­>an vesziek. — Balogh antikvárium, Mérej uo ra 6b. Gramofon lemezeket, — használt férfiruhanamöt legmagasabb árban ve­szek. Balogh Mérei u. 6b. Nyolclámpás finom rár­dió eladó. Fischoff, — Mikszáth K. u 22. Nagyon szép négyajtós garderob szekrény el­adó. Fischoff, Mikszáth K. u. 22. Használt Csepel motor­kerékpár, két strapa­kerékpár eladó. Úrban, Tábor u. 8. LIBA egészben is kapható Ungárn&l, Károly i-ucea 4. sz. Tessék rendelést előre feladni. 117 ws T*^*^*,' iwii^nujn • ÖZJV. magiányos nő fér}* hez menne nyugdíjas­hoz. Ingatlanom van —. „Nyugdíjas" jel. Kiveszett drótszőrü fo­xi, nős/tény, fekete fol­tokkal, Gsibi névre hallgat. Megtalálót ké­rem jutalom ellenében hozza visza. Müller, — Dugonics tér 11. 1-én 10—11 óra között a Csongrádi Takarék helyiségében, vagy a környékén ELVESZTETTEM (10 pengőt. A szives meg­találót kérem, hogy cí­memre leadni szíves­kedjék' Dóm-tér, v. Gombos János egyetem} altiszt. 118 Keresek 60 pengő köl­csönt rövid időre, fede­zet van Magas kamat" jeligén. k.

Next

/
Oldalképek
Tartalom