Délmagyarország, 1936. április (12. évfolyam, 84-107. szám)

1936-04-19 / 98. szám

DELM AGYAKOKSZAG SIE®ED. SMrltetzlOtégi Somogyi ucea StZ. I. «m. Telelőm Z3-33.-Klfid6hlr«l«l, k(HcMBk««yvMr «• legvlroda: Aradi ureo S. Telelőm 0-0«..Nyomda: lAw MpOt occa 1». Telelőn: 13.06. - ÍAvlrall *» levtlc'm: lít-l-r>^nynror>riSq, «r.eaed Vasárnap, 1936 április 19. Ara ie fillér XII. évfolyam, OS. sz. ELŐFIZETÉSI Havonta helyben 3.20 vidéken «• Budapesten 3.»ü, ktlltOtditn 6.40 pengd. — Egye» u«n Ara hítköz nap 1«, valAr- é» Ünnepnap 1® "1U Hirdetések ictvdtele larlIA srerlnt. Megfe. »e->1k »étlrtklvMelével n»oo"ta reo«'«» A Sicacűt paprikások véneimében A Délmagyarország pár héttel ezelőtt foglalkozott azzal a — hajmeresztő tervvel, amit a H a n g y a a magyar paprikatermelés értékesítésének monopolizálása érdekében agyalt ki. Hivatalos helyről megcáfolták, félhivatalos helyről, — egy-két szegedi laptársunk is, — megtámadták cikkünket és állásfoglalásunkat. Az a tudósítás, amelyik a kalocsai paprikaérdekeltség képviselőinek a minisztériumban folytatott tárgyalásairól számol be, most kinyithatja a becsukott szemeket s fölvilágosíthatja a félrevezetett meggyőződéseket. A szegedi paprikatermelőkkel már nem is tárgyalnak, már csak a kalocsai paprikatermelők képviselőit hívják tárgyalásra. Most a szegedi termelőkkel áillitőlag elfogadtatott árakkal akarja a Hangya a kalocsai árakat s a kalocsai paprikatermelŐk igényeit leverni. A kalocsai paprikatermejők azonban gerincesebbek és hajlithatatlanabbaknak mutatkoznak, mint azok, akik — állítólag, — a szegedi paprikatermelők érdekeit az 1 pengő 54 filléres ár elfogadásával képviselték. A kalocsaiak, a jelek szerint, jobban megvédik a szegedi paprikatermelőket, mint azok, akikkel a földművelésügyi minisztérium a szegedi paprikatermelők képviseletében tárgyalt. A szegedi paprikatermelők bizhatnak a kalocsaiakban, ott nem a hajbókolás, lojalitás s a mindenek felett való párthüség diktálja az állásfoglalást, hanem a termelők komoly és olalkudhatatlan érdekének parancsa. • • A szegedi paprikatermelőkkel a Hangya, ugy látszik, már végzett. Nincs már velük gond, olyan kitűnően sikerült ez a megegyezés, hogy a Szegeden elfogadtatott árakkal akarják most a kalocsaiak jogos igényét letörni. Ha a kalocsaiak kitartása olyan elhatározott lesz, mint amilyen fellépésük, akkor még azt is el lehet majd képzelni, hogy a paprikát a szegedi termelők olcsóbban lesznek kötelesek a Hangyának átadni, mint a kalocsaiak. A földmüvelésügyi minisztérium, — mint a Délmagyarország cikkéből kitűnik,— az egyik főtisztviselő állítása szerint nem biztosító intézet s nem vállalkozhatik arra, hogy a termelők érdekeit a Hangyával szemben mindenben megvédje, elvégre, — mondották, — az dirigál, aki a pénzt adja. Ezzel a felfogással szemben hangot kell adni a termelők érdekeinek. A termelők joggal hivatkozhatnak arra, hogy a földmüvelésügyi minisztériumnak az ő érdekeik megvédése nemcsak tiszte, de kötelessége is és nem fáradozhátik azon, hogy a termelők jogos igényeinek háttérbeszoritásával a Hangya monopóliumát biztosítsa. Amikor a termelők egy nagy csoportja várja életérdekei védelmezését, akkor talán még sem az a szempont, hogy az dirigál, aki a pénzt adja. Nem gondoljak, hogy az úgynevezett „átkos liberalizmus" idején sem parancsolhatott ennyire az, aki a pénzt adja? Talán inkább annak szabadna dirigólrti, aki fontosabb közgazdasági érdeket szolgál, akinek tevékenységéhez több dolgozó magyar exisztenciája fűződik, — ha egymással szemben állnak a paprikatermeléssel foglalkozó magyar családok ezrei és egy szövetkezet, akkor nem annak, aki a pénzt adja, hanem azoknak az ezreknek szabad inkább dirigálni, akik munkájukat és verejté küket adják, azoknak az ezreknek, akik a föld fölé g ö r n yedve hurcolják a magyar élet terhét. A szegedi paprika sorsáról a szegedi paprikatermelők nélkül megtartott értekezleten elhangzott az az aggodalom is, hogy mi lesz, ha a Hangya csak háromszáz vagont vesz át s a termés több lesz és másnak eladni nem szabad? Ezzel szemben — állítólag az egyik irr azt a kijelentést tette, hogy „nincs másfélmillió pengőnk a ráfizetésre". A Hangyának, amelyik keres s amelyik, félő, hogy ha a kalocsaiak ellenállása nem hiusítja meg, ki fogja harcolni magának a monopóliumot, nincs pénze a ráfizetésre. A paprikatermelők ráfizethetnek? A paprikatermelőknek legyen pénzük arra, hogy viseljék a nagy termés eladatlan feleslegének kockázatát? Ezt a megnyugtatást szánták az egy pengő ötvennégy filléres árral szemben a _ szegedi paprikaterrrielőknek? Mis fog csinálni a szegedi paprikatermelő, ha a kedvező időjárás, nagy terméssel — veri meg? A Hangya majd átveszi a kontingensét a megbízhatóbb termelőktől, de lesznek százai azoknak a termelőknek, akik már nem tudják a Hangyának termésüket eladni s akik másnak sem adhatják el, mert másnak megvenni nem szabad. Nagy termés esetén ötven fillérért vásárolni tud majd a Hangya, mert ketségbeesve fog mindenki megszabadulna paprikájától. Ha tiz mázsával több terem, mini amennyit a Hangya átvenni köteles, ez a ti? mázsa már rettegést idézhet elő a paprikater melők között, mert senki nem tudhatja, hog^ kinek kezében marad a — fekete Péter. többletterméssel mi történik majd? A paprikatermelők majd paprikát esz nek kenyér és szalonna helyetti A kávéval — olvastuk, — lehet legalábh mozdonyt fűteni, de a paprika, ha nem élelmi cikk, akkor semmi más célra nem használható, legfeljebb arra, hogy hűtlen szerelmesek szemébe szórják. Az ilyen irányú ke-' reslet azonban aligha segíti elhelyezésre a háromszáz vagon fölötti termést. Meghúzták a vészharangot a szegedi paprika fölött s akik a szegedi paprika védelmére volnának hivatottak, ha igaz az, hogy elfőgadták a Hangya monopóliumát és az egy pengő ötvennégy filléres árat, akkor nem voltak képesek annak az erőnek egy töredékét sem mutatni a szegedi paprikatermelők érdekében, amilyen erővel a kalocsai termelők védik elszántan, dicséretes keménységgel a maguk érdekeit. Ha a Hangya ráteszi kezét a szegedi paprikára, akkor a város gazdasági életében egy bőven patakzó, ezreket eltartó és ezreknek hasznot hozó az egész várost tápláló forrás apad el. Ennek a városnak életérdeke követeli a paprikatermelőknek, a kikészitőknek és a paprikakereskedelemnek védelmét s itt volna a végső vesz é 1 y b e n ideje annak, hogy a város végre — oroszlánokat állítson a Hangya ellen. A békéltető eljárás megbukott, Genf május 11-ig várakozik a döntéssel Addisz-Abeba felé menetelnek az olasz csapatok A négus menekülésre készen 611 kormányával és kétségbeesetten kér segitséget a Népszövetségtől Roma. április 18. A Stefáni Iroda párisi tudósítójának jelentése szerint francia politikai körökben arra számítanak, bogy az olaszok nagy győzelmei következtében az egész abeszszin ügy rövidesen lezárul anélkül, hogy q Népszövetség részéről ujabb beavatkozás történne. A lapok szerint Paul Boncour volt az, aki Edennel folytatott megbeszélés során meggyőzte az angol külügyminisztert arról, hogy Franciaország részéről lélektani lehetetlenség uiabb megtorlásokat alkalmazni Olaszország ellen. Francia hivatalos köröknek . ezek után az a legfőbb óhajtásuk, hogy előkészítsék i a talajt ujabb olasz—francia—angol értekezlet számára, hogy rendezzék a bárom nagyhata• lom kapcsolatait. Az Echo de Paris szerint Olaszország még a következő feltételeket fűzi az előzetes tárgyalások megindításához: 1. Az abesszin hadsereg leteszi a fegyvert. 2. A négust megfosztják a császárságtól. 3. Addisz-Abeba megszállása. 4. A Dzsihutiból Addisz-Abebába vezeti* francia vasútvonalat különleges ellenőrzésnek vetik alá. A békeklsérlet meghiusult... Genfben a 13-as bizottság szombaton délután ült össze, hogy tudomásul vegye Madarigga elnök jelentését a béketárgyalások meghiúsulásáról. A bizottság jelentését vita néJkül egyhangúlag elfogadta. 1 ' Madariaga je. ulóae 11 gépírásos oldalra térjed. Ismerteti az Olaszország ós Abesszínia kftzótti békekiscrletek egész történetét attól kezdve, amikor a bizottság a Népszövetségi Tanácstól» megbízást kapott bekéltető eljárás megindítására, egészen a hadviselő feleknek tegnapi utolsó íratváltásáig A jelentéi nem állapítja meg r béke-