Délmagyarország, 1936. április (12. évfolyam, 84-107. szám)

1936-04-17 / 96. szám

DÉLM AGYAKORSZAG MMED. SserkMBKk«« Somogyi ucca MZ, |L en. Telelom 13-33.. Kiadóhivatal, ktMckOakOarrlAr «• Jegyirodát Aradi MM Felelőn: !3.oe. - Nyomdát Low Upót neca 1®. Telefoni 13-0«. . lArlrall Banán és kolbász Az eset annyira hihetetlen, hogy leírfel­tebb elhinni lehet, de cáfolni nem. Arról van szó, hogy néhány esztendei szünetelés ¿tán ismét banánt akarnak behozni Magyar­országba. Ez a hir még hihető is, nem is kellemetlen, mert e banánnak ize elég kelle­mes, noha némelyek szerint a finomabb be­retvaszappanra emlékeztet. Mindenesetre van tápértéke és —- hogy az orvosi divatnak is megfeléljep —t van benne némi vitamin. Ha nem drága, nem lehet kifogást emelni ellene. Azt a banánt, amely néhány esztendővel ezelőtt nagy népszerűségre tett szert gyer­meki körökben, a nyugat-indiai szigetekről kaptuk. Most szomálii eredetű banán beho­zatalára tettek ajánlatot. Tudnivaló ugyanis, hogy Olasz-Szomáliban, a Vebi Sibeli és Ganale Doria vidékén, ahonnét Graziani tá­bornok hadosztályai benyomultak Abesszínia területére, nagyon sok banánt termelnek. Baráti viszonyban lévén Olaszországgal, illő, hogy olasz eredetű banánt fogyasszon a jö­vő Magyarország ifjonti nemzedéke. Az olasz vállalkozóktól, akik a banánt be akarják hoz­ni Magyarországra, nem lehet eltagadni a nagylelkűséggel párosult kereskedelmi szel­lemnek bizonyos lendületét. Azt mondják, hogy hajlandók ingyen szállítani a b a n á n t Magyarországra, ha lesz, aki át­veszá, illetőleg pénzért hajlandó nekik olyan árukat szolgáltatni, melyeket az olasz kormány kompenzációban elfogad. Az ember megdörzsöli a szemét ennek az ajánlatnak láttára, amely csak akkor válik teljesen érthetővé, ha ismerjük a körülmé­nyeket is, melyek mögötte meghúzódnak. A banánok piacán nagy depresszió uralkodik, a tropikus gyarmatokkal biró országok az idegen banánt nem engedik be, nehogy a saját banánjuknak csináljanak vele konkur­renciát, más országok a banánt luxuscikknek minősitik és elzárkóznak behozatala elől, is­mét mások pedig a behozatalt ahhoz a fel­tételhez kötik, hogy a banánt szállító ország tőlük meghatározott minőségű és értékű iparcikkéket vásároljon. Mit tesznek ilyen körülmények között a tengerentúli banánter­melésben érdekelt országok kormányai? Hogy a banán elhelyezését megkönnyítsék, kiviteli prémiumokat adnak az exportőrök­nek. Az olasz prémium véletlenül olyan ma­gas, hogy a prémium elnyerése és a kompen­zációs árucikkeken mutatkozó haszon ele­gendő ahhoz, hogy a Szomáliban termelt és onnét Európába importált banánt ilyen mes­terséges külkeresekedelmi konstrukciók se­gítségével látszólag ingyen lehessen idegen országokba szállítani. Felesleges ugyanis mondani, hogyha létrejön is ez az ingyenesüzlet, a magyar fogyasztó az ingyen banánt meg fogja fizetni. Az újságolvasó, aki még a régi kereske­delmi szokások idején nevelkedett, mikor az adott el, akinek volt fölöslege és az vásárolt, akinek szüksége volt valamire, még fel sem ocsúdott az ingyen banánámulatából, mikor a német husiparosok és hentesek kölni nagy­f yüléséről szóló tudósítást olvassa, amely a olbász gleichschaltolása ellen tiltakozik. A német hentesmesterek, akiknek nagy többsége kétségtelenül a nemzeti szo­cialista párt kötelékébe tartozik, nem akarja tudomásul venni a kormánv rendeletét, amelv Péntek, 1936 április 17. Ara JO fillér XII. évfolyam, sz. a kolbászoknál eltiltja a származási hely sze­rinti megjelölést. A rendelet szerint a jövő­ben nem lehet frankfurti és nürnbergi kol­bász, a hatóság csak német kolbászt hajlan­dó elismerni. Ha nincsen bajor király és württembergi király, weimari nagyherceg és mecklenburgi nagyherceg, a kolbászokban se legyen különbség. Az anyaga mindegyik­nek úgyis ugyanaz, hus, zsír, só és fűszer. A közönség ne válogasson. Fogadja el azt, emit a birodalmi husvizsgálati törvény embe­ri élvezetre alkalmasnak talált s ami.iek for­galombahozatalát az illetékes hatóság meg­engedte. A magyarázata ennek a kolbász-rende'et­nek szintén a külkereskedelmi viszonyokban keresendő. Németország nem termel elég hust egész lakossága számára. A külföldi husbehozatal valutáris okoknál fogva nem kívánatos. Ezért kel! takarékoskodni a bel­földi készletekkel és ezért kell megakadályoz­ni, hogy egyes különösképpen kedvelt hen­tesipari termékek felesleges fogyasztásra csábítsák a közönséget. De a német hentesek nem hagyják magukat. Azoknak a városok­nak a hentesei és husiparosai, akiknek áruja már országszerte ismeretessé vált és szinte a márka jeljegét öltötte magára, azt mondják, hogy ők nem azért dolgoztak, nem azért produkáltak esztendőkön és évtizedeken ke­resztül kiváló árul, hogy most egy rendelet Genf. április 16. Aloisi báró olasz kiküldőit csütörtökön délelőtt, tanácskozást, folytatott Maiariaga spanyol kiküldöttel, a 13-as bizott­ság elnökével. A tanácskozáson jelen volt a Nép-' szövetség főtitkára ie. A tanácskozás mindösz­sze 20 percig tartott. Aloisi báró ismertette az olasz kormány álláspontját, amelyről Mada­riaga jelentést tesz a 13-as bizottságnak. A találkozás során hir szerint semmi olyan körülmény nem merült fel, amiből arra lehet kö­vetkeztetni, hogy az olasz—abesszin viszály el­simításának tárgyalások utján történő kilátá­sai megjavultak volna. Aloisi és Madariaga a tanácskozás után Edén Genf. április 16. Az olasz—abesszin viszály­ban a helyzet csütörtökön sem változott lénye­gesen. Etiópia fenntartja álláspontját, a né­gus teljesen a Népszövetség döntésének veUtte alá magát-, Olaszország nem utasítja vissza az esetleges tárgyalások megkezdésének lehetőségét, de nagy sulvt helyez arra, hogy az olasz győzelmek eredménye a tárgyalásokon ki ne csússzon az olaszok kezéből. Aloisi báró állítólag a következő feltételeket terjesztette elő; ELOEIZETtS: Havonta helyben 3.iO, vidéken «• Budapetten 3.00, RUliöldifn « 40 pengd. — egye» tzhm Ara hílKUs­nap ÍO, vatdt' Ünnepnap W UH. Hir» Hetetek telvélele tarifa azerln«. Megje­|rnIK hí'li' 'v^ií'^vpl nnpo'itn regqeL munkásságuk gyümölcsét elragadja tőlük. És mj azt hisszük, hogy ebben a kérdésben a magyar iparosok, akik a pozsonyi kifli, sze­pesi virsli, kassai son^a, szegedi szappan, csabai kolbász, debreceni szalonna és más földi javak hírnevét megteremtették, mara­déktalan rokonszenvvel kisérik a német hen­tesiparosok mozgalmát. És az iparosok mel­lett a szegedi paprikások se azért harcolták ki hosszú esztendőkön át a szegedi pap­rika hírnevét, hogy azt bárki kedvéért el­veszítsék és feláldozzák. Lehet, hogy van némi túlzás abban, amit az ingyen banánról és az uniformizált biro­dalmi kolbászról elmondottunk. De ez a két példa túlzásával egyetemben szim­bolikus jelentőségű. Szimbolizálja a megkö­töttségnek azt a gazdasági rendszerét, amely a háború óta az egész világon mindenfelé ki­fejlődött s amely végső ki virágzásában ilyen csodabogarakat produkál. Egyénileg ezekért a furcsaságokért már senki sem felelős. Nem felelős érte az a kereskedő, aki ingyen akar­ja a banánt exportálni és nem felelős az a tisztvisel-, aki a kolbászrendeletet kiagyalta. De felelősek vagyunk azért, ami történik, valamennyien és felelős a rendszer, amely holnap már a levegőt is kontingentálja, holnapután pedig felelősségre vonja a ván­dormadarakat, ha átrepülnek egyik országból a másikba. külügyminiszterrel tanácskozott ós Vasconcel­lossal, a 13-as bizottság elnökével, akivel ké­sőbb Eden kívánságára Paul Boncour francia megbízott is érintkezésbe lépett. Csak Addisz-Abeba eleste után . . . Páris, április 16. A francia fővárosban ugv tudják, hogy Mussolini az olasz—abesszin béketárgyalásokat csak Addisz-Abeba eleste után akarja megkezdeni. Éppen ezért utasította az olasz megbízottakat, hogv a tárgyalásokat húzzák el addig, mig az abesszin főváros el­esik. 1. A béketárgyalások megkezdése nem szakiU hatja meg a katonai müveleteket. Ez azt jelen­ti, hogy Róma határozottan számit Addisz­Abeba közeli elfoglalására. 2. Olaszország és Etiópia közvetlenül és szabadon tárgyalhasson, a Népszövetség csak a végleges megegyezéseket cikkelvezi be. Egy másik jelentés szerint az olasz feltéte­lek a következők: 1. A béketárgyalásokat nem Genfben kell lefolytatni. 2. A tárgyalásokat csak a viszályban átló két Utolsó kísérletek Genfben a keletafrikai békéért Njncs megegyezés az olasz katonai feltélelekről — 4 békéltetési el­járás kudarca előli Eden mégegyszer tárgyalt az olasz delegációval — Közeledést várnak a 13-as bizottság pénteki döntése előtt Az olasz feltételek

Next

/
Oldalképek
Tartalom