Délmagyarország, 1936. április (12. évfolyam, 84-107. szám)

1936-04-12 / 93. szám

OÊLMAGyARORSZXG HÉT ÉV UTÁN Vasárnap délelőtt Juhász Gyulával — „Az én betegségem: menekülés ebből a mai világból .. (A Délmagyarország munkatársától.) A Fodar-uccai házban nagy a fölfordulás. Előtte, az uccán téglakazlak tornyosodnak, a kapu alatt szürke faltörmelék borítja a kövezetet, az udvaron, virágbaborult cseresznyefák között állványok, malteros-ládák hevernek szerteszét. Ujul, alakul a régi ház, öreg falak omlanak le benne és ujak emelkednek, a nyűtt padlódeszkák helyére tükörsima parkett kerül. Az ember, aki régen, hónapokkal ezelőtt járt itt utoljára, — Juhász Gyulát látogatni, azt hiszi, hogy idegen helyre tévedt. De aztán az emeleti ajtó üvegablakán tul feltűnik a mindig szorgos Juhász-néni mosolygó arca — Juhász Gyula égő szeme világit erről a kedves arcról — és már nyílik is az ajtó, már halk szavakba formálódik az anyás aggodalom: — Jaj, Istenem, fekszik még. Vasárnap van, ilyenkor későn kel. Talán ne is tessék most bemenni hozzá, hátha megharagszik... Aprils van, az udvaron dúsan, diadalmasan virágzanak a cseresznyefák, terhes viráglombjuk szelíden bókol a déli harangszó muzsikája előtt. Április van és hirtelen eszembe jut egy régi vers, Juhász Gyula énekelte hosszú, beteg, szomorú évekkel ezelőtt. A címe: Április bolondja. Benned születtem, édesbús, szeszélyes Tavaszi hónap, felleges, derűs, Mikor a rétek lelke már fölérez g brekeg a vízben száz bús hegedűs. A Tisza partján ringatott a bölcsőm, Holdtölte volt — tavaszi anda hold — S a szőke fényben az éjet betöltőn A viíek népe mind nászdalt dalolt Én hallgattam e furcsán bánatos dalt, Mely egyhangún izép és gyönyörbe olvad fis sírvavigad, mint a honi ének. Mátok világgá zengő zongoráját fin nem irigylem. A magad cigányát Lásd bennem, <J magyar, ki néked élek! — Már tegnapelőtt kellett volna jönnöm — mondom mentegetőzve —, harmadikán, a születésnapján, amikor betöltötte az ötvenharmadikat ... — Jaj, ne is tessék róla beszélni. Nagyon szomorú volt. A születésnapján mindig nagyon szomorú ... HÉT ÉV ÓTA NINCS ÚJSÁG Most is nagyon szomorú. Fekszik az ágyban, kedvetlenül engedi, hogy megszorítsam a kezét. Homlokán nagyon mélyek a ráncok. És hallgat. Hallgatása megzavar. Dadogássá torzul a magamban betanult mondóka, amivel meg akartam kezdeni a beszélgetést. Olyan értelmetlenné zsugorodnak a sablonos kérdések: Hogy vagy, mit csinálsz, mi újság? Látom, látnom kell, mert mutatja, hogy nincs jól, hogy nem csinál semmit, csak fekszik és simogatja boltozatos homlokát, hogy tavaly óta, hét év óta nincs semmi újság. De látom azt is, hogy az ágy melletti fehértefitős asztalon a mai lapok hevernek. Az is látszik rajtuk, hogy nem érintetlenek. És látom, hogy a szobában, ahol érződik a íriss vakolás illata, nincs meg a régi rend. Az egyik sarokban hatalmas ruháskosár áll, tele könyvekkel. így, zavart nézeődés közben, telnek a lassú percek. Néha dadogok egy-két kényszer-szót, de Juhász Gyula szótlan marad. Csak a homlokát simogatja, vagy rövidre nyirt szakállát. A tekintete lonva végigtapogat, végigsimogat és közben az újságokra téved. Most aztán megszólal. Egész váratlanul. Abban a pillanatban, amikor már-már búcsúzni készültem tőle. — Olvastam a „Csipetkédet" — mondja —, nagyon igaz irás. Ebben a világban már tényleg nem kell az abc, nem kell a könyv senkinek. (Ebben a szerényke, igénytelen Írásomban azt keseregtem el, hogy lassankint átrendezik a könyvespolcok kirakatait, kirámolják belőlük a könyveket és praktikus papirféléket tesznek a helyükre, mert ezekből egy hét alatt nagyobb forgalmat bonyolítanak le a boltosok, mint a szépirodalmi könyvekből egy esztendő alatt.) Halkan buggyannak ki belőle ezek az első szavak. Kesreüen, szomorúan, mint valami reménytelen vádbeszéd. De arca, szeme megI" MEGHÍVÓ 20 évvel a háború előtt és után •lösdtasorosat. Második rész SZELLEMI ÁRAMLATOK. Dr. HILSCHER BEZSÖ Budapest, egyet, magántanár: „Stzoiiális védelem intézményei háború előtt és után" Dr. VABKONYI HILDEBBAND egyeit, nyilv. rendes tanár, a Szegedi Pedagógusok Köre elnöke: „Bevezető szavak a korszerű pedagógiáról." BALOGH Y MARIA Budapest, „Jövő utjain" szerkesztője, Női Szociális Iskola vezetője: „Uj nevelés — uj nemzedék. 1936 április 26-án (vasárnap d. u. fél 5 órakor a Városháza dísztermében Szeged, 1936 április hó. DOLGOZÓ NÖK CSOPORTJA elevenedik, homloka kigyullad és elsimulnak rajta a ráncok. — Ennek a mai világnak nincs szüksége a betűre, a könyvre. Ez a világ az egészségügyi papir világává lett... Ha visszagondolok a régire, az én világomra és elgondolom, hogy mit jelentette abban a világban egy-egy uj könyv, egy-egy uj vers, hát megértem a betegségemet, megértem, hogy miért vagyok már hét esztendeje beteg a gyógyulás vágya és reménye nélkül. Láz volt, izgalom volt, szenzáció volt egy-egy uj Ady-vers Hetekig arról beszéltünk. Megtanultuk kívülről és boros, mámoros éjszakákon százszor is elimádkoztuk. Esemény volt. Emlékszem arra is, hogy milyen szine volt fölöttünk az égnek, milyen formájuk volt a felhőknek, milyen illata volt a levegőnek... EMLÉKEK Most már mesél. Régi emlékek elevenednek meg a szobában, amelynek ablakán bemosolyog az édesbús, szeszélyes tavaszi hónap. — Szigeten voltam tanár, Máramarosszigeten, ezelőtt harminc évvel, huszonhárom éves koromban. 1906 volt. Akkor közölte Kiss József lapja, a „Hét," ódon ballada cimü versemet. Iskola, tanítás után bementem a vendéglőbe ebédelni. Később az asztalomhoz lépeti egy ismeretlen fiatalember és engedelmet kért, hogy leülhessen. Aztán beszélni kezdett. Tudta, ki vagyok és könnyes lett a szeme, amikor elárulta, hogy olvasta A Hét legutóbbi számában a versemet, az ódon balladát. Meg is tanulta és ott, a vendéglői asztal mellett el is mondta míngyárt. Nem is Máramarosszigeten lakott, hanem egy környékbeli kis faluban. Onnan jött be Szigetre, a városba, a „nagyvárosba." De A Hét járt neki, észrevette, ha uj vers jelent meg benne, lelkesedett érte, betanulta ... Harminc évvel ezelőtt voltak még ilyen emberek. Ma pedig kinek kell már a .mWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWHWWWWWWWWWWWWWWWHWWWWWWWWWWHHWHWHHW«» HUNGÁRIAKávéházban é» Halászcsárdában Húsvét mindkét napján délután és este ANC!!! • rrrnvr íririmtii—ninfniuiniuuiin m iiMfhirfMMMyMmiS