Délmagyarország, 1936. március (12. évfolyam, 53-83. szám)

1936-03-01 / 53. szám

T93Ö március T. DC[MAG7ARORSZXG 3 „Jénai Duvax" tűzálló üveg siliő- és főzőedények A tűzről, közvetlenül az asztalra, főzés és tálalás ugyanazon edényben. Nézze meg kirakatainkat! Shvoy Kálmán beszéde nemzetségem a székelyek megtelepedésének a történelem homályába vesző ideje óta élt és első foglalása jogán birtokolt. Elvesztettem aj ősök vérével százszorosan öntözött szűkebb hazámat, de magamai hoztam lángoló fajszeretetemet, a magyar nemzet dicsőséges jövőjébe, régi határainak visszaállításába vetett rendithetetlen hitemet. — A jövőnkért végzendő munkában — fejezte be beszédét — egy akarok lenni Szeged város polgáraival, akik egy évezreden át élték itt küzdelme«, könnyes, igazi magyar sorsukat Akiket a történelem vihara, hla kegyetlenül tépett is, az ősmagyar öntudatnak büszke fenntartóiként mindig bizalommal « maevar nap felé emelték homlokukat A főispáni székfoglalója után elsőnek vitéz dr. Shvoy Kálmán ny. altábornagy, országgyűlési képviselő szólalt fel a Nep nevében. Beszédében ezeket mondotta: — A nemzeti egység párt szegedi szervezete nevében őszinte tisztelettel, magyaros barátsággal és becsületes, harmonikus alkotó együttműködés szándékával üdvözlöm főispán urat. Nem volna azonban férfias és őszinte tőlem, ha most dicsőítő, hízelgő és tömjénező beszédet mondanék, egyrészt, mert az nem felelne meg ezen város liakosai mentalitásának, másrészt mert méltóságod sem értélkelhetné az ilyen szavakat sorra, ezért kérem méltóztassék megengedni, hogy ezen ünnepélyes alkalomkor őszintén kitárjam a szivünket, a város szivét. — Szegedinek lenni, nem tsak annyit jelent: itt ebben a városban élni. Szegedinek lenni annyit jelent, mint ezzel a várossal érezni, ezzel a várossal együtt örülni és szenvedni, ennek a városnak minden gondját átérezni, • város összes lakosait szeretni, tisztelni és becsülni, egymás örömének örülni, de egymáson — ha bajba jutottunk — segíteni is. — Szeged városa és a város lakossága nincs elkényeztetve — folytatta. Ez a város eddig nem nagyon sütkérezhetett a felülről jövő kegy derűt hozó sugaraiban. Lehet, hogy enneik a város és lakosainak gerincessége is az oka, mert nem tartozik azok közé, akik a hatalom előtt mindig meggörnyedve állnak és némi kis előnyért, jogos, v|agy jogtalan kívánság vagy kérés teljesítéséért az önérzetét, vagy egyéniségét, múltját, apáiktól örökölt gerincességét áldozná fel. Ennek a városnak a múltja és múltban! viselkedése predesztinálná őt arra és jogot ad neki ahhoz, hogy sok és nagy segítséget kapjon, Hogy a kérése, óhaja, kívánsága mindig meghallgatásra találjon, hogy annyi segítséget kapjon, mint egy másik város se. — A gyászos trianoni országgyilkolás következtében egy város sem veszített és szenvedett annyit, mint Szeged városa. Életereitől elvágva, heroikus harcot folytat ez a város az életéért, a fenntartásáért és a benne rejlő életösztön és erő nem hagyta sohasem csüggedni, sót még igy megcsonkítva ts fejlődni akart és fejlődött is, sőt tovább akar fejlődni. Egy magyar város sem szenved annyit a csonkítás következtében, mint Szeded. Egy város sem érdemel meg annyi támogatást és segítséget mint Szeged; az egész ország segítségére kellene jönni az ország második városának, amikor az önhibáján kiviil ilven súlyos helvzetbe került. — • Volt Magyarországnak egy nagy embere, egy nagy minisztere — mondotta tovább —, akit a sors a várossal összehozott, aki képviselője, barátja, díszpolgára lett a városnak, aki megszerette ezt a várost: gróf Klebelsberg Knno. Minden polgára a városnak kegyelettel, tisztelettel és szeretettel gondol és fog reá gondolni. A mi nagy barátunk felismerte a város helyzetét és dolgozott, tett a városért. A város hajlékot kinált fel a Kolozsvárról elűzött egyetemnek. Klebelsberg fényes épületeket építtetett neki. Sokan megirigyelték ezért Szegedet és azóta állandóan csak azt halljuk: Szeged már ugy is sokat kapott nz államtól. De elfelejti mindenki, hogy Szeged ezért óriási anyagi áldozatokat hozott, hogy az egyetemi építkezésekhez 10 millió pengővel járult hozzá, mely anyagi erőfeszítés következtében a város fejlesztése. urnáinak knrbahelyezése több, mint 10 éven át teljesen el lett hanyagolva. Hogy addig, amig Debrecen é9 Pécs minimális anyagi áldozattal ugyanezt elérte, amellett a városát állandóan gondozhatta, fejleszthette, addig Szeged város többi részének fejlődése teljesen megállt. — Hát nem jogos és szerény az a kérésünk, hogy a nagy áldozatok árán felépített és elhelyezett egyetem ne legyen megcsonkítva, hogy a csonkitás folytán sokat vesztett ipar építkezések és állami szállítások utján kárpótoltassék, hogy kereskedőink, gyáraink kedvezményeket ós megrendeléseket kapjanak, hogy a város sok gozdalakósa exportlehetőségekkel jó áron tudja eladni a terményeit, vagy túlzott kérés-e az, ha azt óhajtjuk, hogy a város vezető emberei Szegedről kerüljenek ki, akit mi is ismerünk és ő is ismeri a várost és lakóit, mint ahogy sok más helyen a saját emberek állíttatnak az élre. Shvoy Kálmán ezután igy folytatta: — Bár alig van még egy város az országban, amelynek az összetétele olyan volna, mint Szegedé. ahol a városi területen 95 ezer, a tanyai területen pedig 40 ezer ember lakik, amely kétféle lakosságának az igényei, szükségletei és követelményei teljesen ellentétesek és bár a városnak fizetett adó körülbelül 89.5 százalékát a városi lakosság fizeti, mégis a város és tanya mindig mindig megtalálta a helyes megegyezést, a kölcsönös megértést, megbecsülést és szeretetet. Mi itt Szegeden a teljes politikai fair play elvén állunk: egyik párt sem dolgozik meg nem engedett eszközökkel, nem vett és nem vesz igénybe olyan erőket és segítségeket, amelyek nincsenek megengedve. Mi mindig azt az elvet követtük, hogy a más pártállása nem ellenség, hanem csak ellenfél, mert feltételezzük és tudjuk, hogy ezen város minden lakójának a szeme előtt egy cél lebeg,, az ország és a város sorsának megjavítása, helyzetének a fejlesztése. — Ebben a közgyűlési teremben meghonosítottuk azon egyedüli helyes elvet, hogy minden kérdés, indítvány, vagy javaslat tárgyalásánál soha nem nézzük azt hogy kitől, vagy mely párttól jön, Ezután a nemzeti szabadelvű párt nevében dr. Pap Róbert szólalt fel és beszédében ezeket mondotta: — Mi, a közgyűlésnek a szabadelvű párthoz tartozó tagjai a túloldal álláspontját sajiát szenv pontjából helyesnek találjuk. Azt a vitát, amely a körül forog, hogy szegedi vigy az ország más részéből jövő politikus üljön-e a főispáni székben, a múltnak tapasztalatai álapján akódémikus jellegűnek véljük. Hiszen csak az utolsó néhány évtizedet véve, voltak ennek a városnak ugy a szegedi talajból nőtt, mint iiidigena főispánja? között olyanok, akiknek nevét és emlékezetét nemcsak a szomszéd teremben elhelyezett arcképük, hanem tetteik ép alkotásaik is megörökítették. — A belügyminiszter ur, aki bennünket ma hanem csak azt, hogy a város érdekében álló é, vagy sem. Minden kicsinyes pártérdek, vagy presztízskérdés eltörpül, ha arról van szó, hogy a város érdekeit mozdítsuk elő, vagy a város lakosságának a helyzetén javítsunk. — Főispán Ur, mi csak azt kérjük, legyen szegedi sziwel-lélekkel, ismerje meg és szeresse meg ezt a várost és ennek a városnak gerinces, önérzetes, dolgos lakosait. Ne azt nézze, ne azokra hallgasson, ne azokra akarjon támaszkodni, akit állandóan a kegyét keresik és csak hízelgő szavakkal árasztják el, akik Méltóságodban nem ai egyéniséget, a személyt látják, hanem az állást be töltő embert. Támaszkodjon azokra, hallgasson azok véleményére, akik gerincesek, önérzetesek és meg merik mondani a véleményüket még akkor is, ha az nem a legkellemesebb. Űzzük ki végleg a szerviíizmust és neveljük ki kü< IŐnösen az utánunk kővetkező generációban s gerinces, önálló véleményű szerény, de öntudatot igazi magyart. — Togye ennek a városnak minden baját, szükségletét és jogos kívánságát szívügyévé, mintha csak a saját ügye volna, képviselje, támogassa azt és harcoljon érte a" kormánynál, amelynek a bizalmasa és megbízottja e város élén. — Klebelsberg gróf, — fejezte be beszédét — a város nagy patrónusa — szinte politikai végrendeletként — három hatalmas gondolatot hagyott hátra számunkra, három hatalmas gondolatot, amelyek nagyszerű fényforrásként megvilágítják a magyar jövőnek, fejlődésnek és végül a magyar feltámadásnak az útját. A nagy örökhagyó legelsőbb lelkünkre kötötte a magyar kulturs sorsát, mert ez a magyar gyökereinek' a legbizto^ sabb talaja; azután belevéste a nemzet lelkébe és lelkiismeretébe mint egy szigorú adóslevelet: a török-tatár, kuruc-labenc dúlta Magyar-Alföld évszázados, ezer nyitott sebének orvoslása gondját és végül a decentralizáció nagy gondolatát Ennek' a végrendeletnek a lelkiismeretes végrehajtása biztosithatja az élni akaró és életre érdemes város jövendő sorsát. Ezekkel a gondolataikkal eltelve tesszük le reménykedő bizalonwnol Méltóságod kezébe ezt a mi nagyon drága, de nagyon törékeny kincsünket, ennek a szépséges nagy városnak, enneik a nagy darab magyar életnek jövendő sorsát. megtisztelt megjelenésével, még azokból a nehéz időkből, amikor 1919-ben itt hónapokon át résztvett az ország talpraáUitásÉnak mimkáiiban, jól ismeri városunkat és annak lelkületét. Ezit a momentumot is értékelhetőnek tartjuk a főispán ur kinevezésénél. Ujabban « főispáni törvényes hatáskör kibővült egy tőrvényen kívülivel, nem mondom, hogy törvénytelennel, bár a kettő közötti határvonal könnyen légiessé válhotik. Eredetileg a főispán a vármegye katonai és pénzügyi vezetője volt, aki körül háború idején a nemzetségek csoportosultak és aki a várbirtokiok jövedelmének egy részét beszolgáltatta a királynak. Abban az időben még a főispán állott a törvényhozás ellenőrzése alatt, de idő multával felcserélődött a kettő szerepe és a főispán lett a törvényhatóság és az annak területén lévő állami hivati'ok működésének ellenőrzője, a bíróságokat kivéve. — Ehhez a törvényeinkben megszabott feladatköréhez járult ujabban az írott .jogban nem található pár/vezetői szerepe, amelyet a kormányt pártjának élén belőlt, holott törvényeink szerint Paplanpamuí angóragyapjufonal divaífonalak nálunk legolcsóbbak Püspökbaz'ir. 99 A liberális párt szónoka: dr. Pap Róbert