Délmagyarország, 1936. március (12. évfolyam, 53-83. szám)

1936-03-31 / 83. szám

1936 március 5: DÉ (MAGYARORSZÁG O Kéthly Unna elftadasa a munkásnők vasárnapi ünnepélyén (A Délmagyarország munkatársától.) A szociáldemokrata párt szegedi pártszervezetének nőmunkás csoportja vasárnap délután az ipartestületben Nők-napja ünnepélyt rendezett. Fél 5 órakor kezdődött az ünnepség, már 4 órára zsúfolásig megtelt az ipartestület márványterme, sokan kénytelenek voltak visszafordulni, mert nem volt hely. A műsort a Szegedi Általános Munkás Dalegylet vezette be, majd a Munkásszinpad műkedvelői adták elő nagy sikerrel az „Élő Nőmunkás" cimü alkalmi számot. Tetszéssel fogadta a közönség S t e r n Dávidné szavalatát, nagy várakozás előzte meg Kéthly Anna országgyűlési képviselő ünnepi beszédét. Mielőtt Kéthly Anna a pódiumra lépett, az ünnepély közönsége felállva ünnepelte, egy munkásnő szekfücsokorral köszöntötte. Kéthly Anna meghatottan mondott köszönetet az ünneplésért, majd nagy figyelem közepette kezdte meg beszédét. Arról szólt bevezető szavaiban, hogy 30 évvel ezelőtt a dolgozó férfi mellé sorakozott a dolgozó nő is és megkezdődött a közös szervezkedés. 1905 má jus 1-én megindult a dolgozó nők lapja és ezzel együtt megindult a harc a nők választójogának kivívásáért. — Az első évtized közepe táján — folytatta —, 1912-ben szörnyű köd kezdett nehezedni az emberiségre —, mondotta. A tömegek nagy bizonytalanságban élnek, mindenki vár valamit, de az embermillióknak még sejtelmük sincs arról, hogy odakünn a diplomaták már „megkötötték" a világháborút. Az 1912-es gazdasági bizonytalanság azután beletorkolódott I a nagy vérontásba, a világháborúba... — Le a háborúval, éljen a béke, — hallatszott mindenfelől, csak percek multán tudta folytatni beszédét Kéthly Anna: — 1914 augusztusában azt üzenték, hogy mire a levelek lehullanak, otthon lesznek a harcolók. Levélhullásra azok voltak otthon, akik őrök otthont biztosítottak maguknak a hősi sírokban. Sokszor lehullottak a levelek, amire befejeződött a szörnyű embermészárlás. Négy évig az volt a helyzet, hogy a gyermek a sorban állt, a nő a gyárban, a férfi a fronton. Künn a fronton ritkult a férfiak sora, a gyárakban az anya dolgozott a mindennapi falatért és a gyermek állt a sorban az élelmiszer, a cukor-, a liszt- és a zsirutalványokért. így jutottunk el az 1918-hoz, amely belezuhant egy történelmi katasztrófába. Ezért a történelmi katasztrófáért bennünket szoktak felelősség tenni, de nem mi vagyunk az okai, hanem a háború... — 1919-ben, — folytatta Kéthly Anna, egy uj korszak kezdődött, amelyet szívesen neveznek a konszolidáció korszakának. Ez a korszak adja meg a nők választójogát, de ebből bizony kiszorították a proletárasszonyt. 1926ban a legrettenetesebb válságba zuhantunk, hosszú évekig tartott ez és még ma is viseljük szörnyű következményeit. Pár évvel azután átlendültünk az úgynevezett reformok korszakába és most itt állunk a kapitalizmus és a diktatúrák közepette, háborús atmoszférában, nagyobb bizonytalanságban, mint 1912-ben. Végezetül a szocializmusról beszélt Kéthly Anna: — A szocializmus gondolata utat és rendet jelent — mondotta. Utat és rendet, a szörnyű khaoszban. A szocializmus jelzője nélkül ma senkisem élhet és nem dolgozhat, akár reformer, akár horogkeresztes, fasiszta, vagy nyilaskeresztes. Ezzel mennek a tömegek közé, de nem a tiszta szocializmus jelszavával, hanem tesznek eléje egy jelzőt: „nemzeti szocializmus" stb. Tudja mindenki, hogy a szocializmus gondolata nélkül ma már nem lehet a tömegekre hatni. De a tömeg is tudja, hogy csak egy szocializmus van és ez az. amelvet a ODOl-FOGPÉP megórrt o fogalt népségét és egészségét. Apotyo tehót fogott ODOlFOGPÉPPEl és fogoi épek mofodnok Irésó öregkoráig. szociáldemokraták vallanak, amelynek megvalósításáért dolgoznak akármilyen idők jönnek is. Lelkes ováció követte Kéthly Anna beszédét. Az ünnepség második részében a Munkás Testedző Egyesület mandolinzenekara, majd a tornacsapat szerepelt, végül a műkedvelők adtak elő egy kétfelvonásos színjátékot. A sikerült ünnepély a dalárda énekszámaival ért véget. Csütörtökön állapítják meg Szegeden a legkisebb asztalosipari munkabéreket A kamara egész területén érvényesek lesznek az uj bérek (A Délmagyarország munkatársától.) A mult év őszén jelent meg az iparügyi miniszter rendelete arról, hogy az asztalosiparban be kell vezetni a 48 órai munkaidőt és a legkisebb munkabéreket. A maximált munkaidőt már bevezették a szakmában, nemrégen megalakult az a bizottság, amely a legkisebb munkabéreket lesz hivatva az asztalosiparban megállapitani. Hétfőn értesítés érkezett a városhoz, hogy a munkabérmegállapitó bizottság csütörtökön iil össze Szegeden. A bizottság tagjai a munkaadók részéről Rainer Ferenc asztalosmester és F ű r e d y Lajos, az asztalosmesterek szövetségének elnöke, a munkások részéről H e i c h t Jenő asztalossegéd és S á v o 11 János, az Asztalosmesterek Országos Szövetségének titkára. Tagok továbbá az érdektelenek részéről dr. G ö m ö r y Andor törvényszéki tanácselnök, C s i z m a z i a Kálmán, felsőipariskolai főigazgató, póttagok L á j e r Dezső, P1 e s k ó András, Gémes Lajos, Nagy József és J o a novits Ferenc. A munkabérmegállapitó bizottság elnökéül az iparügyi miniszter dr. Vá1 y i Sándort, a budapesti Ítélőtábla nyugalmazott alelnökét nevezte ki. Dr. Vályi Sándor csütörtökön érkezik Szegedre és ezen a napon megkezdi tanácskozását a bizottság. Először meghallgatják az érdekelteket, majd utána kerül sor, hogy az asztalosiparban megállapítják a legkisebb munkabéreket. A bérek n szegedi kereskedelmi és iparkamara egész körzetében életbe lépnek. A strand és az OTI~székház építése Imecs főispán nyilatkozata — Az ingyeníejakciót kiterjesztik a tanyákra is (A Délmagyarország munkatársától.) Dr. vitéz Imecs György főispán a hétfői kisgyűlés után az újságírók előtt nyilatkozott a város aktuális kérdéseiről. Nyilatkozatában ezeket mondotta: — Hivatalbalépésem óta állandóan tanulmányozom azokat a kérdéseket, amelyek Szegődet a legközvetlenebbül érintik és a leginkább foglalkoztatják. Meggyőződtem arról, hogy Szeged számára igei nagy fontossága van a Nao^ ötőme hxt,